„Az Economist március 15-én megjelent számának – címlapsztoriként is kiemelt – elemzése nem kevesebbet állít, mint hogy Kína az Egyesült Államok informatika-technológiai hegemóniáját fenyegeti. Szembeállítva ezt az elmúlt évtized egyik jellemzőjével, amit az iPhone készülékek hátoldalán a dombornyomás úgy rögzített: tervezte az Apple Kaliforniában, Kínában összeszerelve. Vagyis ebben a modellben Amerika adta az agyat, Kína az izmot. Ennek az időszaknak már vége. Kína két világszínvonalú info-technológiai óriása, az Alibaba és a Tencent piaci értéke megközelíti az 500-500 milliárd dollárt, nagyjából a Facebook értékével megegyezőleg. – Az informatikai óriáscégek sorrendje így néz ki világviszonylatban, piaci kapitalizációjukat tekintve: Apple, Alphabet (a Google anyavállalata), Amazon, Tencent, Facebook, Alibaba. – Kínának van a világ legnagyobb online-fizetés piaca és a leggyorsabb szuperszámítógépe. Felépíti a világ leghatalmasabb kvantum-informatikai kutatóközpontját, műholdas navigációs rendszere pedig 2020-ra az amerikai GPS komoly versenytársa lesz.
Amerika összerezzent. Egy folyamatban lévő nyomozás szerint a szellemi tulajdon kínai lopása ezermilliárdos kárt okozott az amerikai vállalatoknak, amit büntetővámok követhetnek szankcióként. Korábban a Kongresszus törvényi erővel akadályozta meg, hogy két kínai távközlési cég, a Huawei és a ZTE kormányzati megrendelést kapjon. Az Alphabet korábbi elnöke arra figyelmeztet: Kína 2025-re lehagyja az Egyesült Államokat a mesterséges intelligencia (MI) terén. Március közepén Donald Trump elnök hirtelen beavatkozással akadályozta meg, hogy a Qualcomm amerikai chipgyártót ellenséges felvásárlással átvegye a szingapúri Broadcom, nemzetbiztonsági veszélyt látva abban, hogy az 5G területén Kína átvegye a vezetést. A lap úgy értékeli: Trump – mint oly gyakran – ezúttal is jól ismerte fel a problémát, az erre adott válasza viszont kontár volt. Kína technológiai felemelkedése nem reflexszerű reagálásokat, hanem stratégiai válaszokat igényelne.
A megfelelő stratégia kidolgozásának alapfeltétele a probléma pontos definiálása. Teljesen természetes, hogy egy kontinensméretű, gyors gazdasági növekedést felmutató ország, ahol a tudományos kutatásnak is fejlett kultúrája van, technológiailag újjászületik. Ma már Kínának van a legnagyobb mesterséges intelligenciát (MI) kutató klasztere, az internethasználók száma pedig eléri a 800 milliót – ami többek közt az MI fejlesztésekhez is hatalmas mennyiségű adatot biztosít. Az a reakció, amely csak arra irányul, hogy Kínát beszorítsa a hierarchiában „kijelölt” helyére, gyenge és összehangolatlan választ jelent, egyben a háborús kockázatot is megnövelve.
Amerikai részről fokozza a veszélyérzetet, hogy a kihívás olyan autoriter hatalomtól érkezik, amely magát egyre inkább alternatívaként mutatja fel a liberális demokráciákkal szemben, mindenek előtt az ázsiai térségben. Bár Kína ragaszkodik ahhoz az állításához, hogy előretörése „win-win” helyzetet jelent minden országnak, ezt az értékelést Amerikában nem osztják.Az Economist a helyes válasz mintájának az 50-es és 60-as évek gyakorlatát tekinti, amikor a Szovjetunió váratlanul elhúzott az űrtechnológiák és a fegyverkezés terén. Ekkor kormányzati programokkal és befektetésekkel kezdték erőteljesen fejleszteni az oktatást, a kutatást és a mérnöki tudományokat. Ez vezetett végül a Szilícium-völgy felemelkedéséhez is, ahol egymást erősítette a szabad kutatás, az élénk verseny és az egészséges kapitalista szemlélet [és a masszív állami befektetés]. Mindezt megfejelte egy olyan bevándorlási szisztéma (valójában „brain-drain”), amellyel a Föld minden részéről odavonzották a legkiválóbb koponyákat. Egy másik fontos válasz lenne a lap szerint a nemzetbiztonsági védelem korszerűsítése és erősítése Kína digitális fenyegetésével szemben, beleértve az Amerikában megvalósuló külföldi tőkebefektetésekkel foglalkozó bizottság (Committee on Foreign Investment in the US, CFIUS) hatáskörének kiterjesztését is, a brit gyakorlatot említve jó példaként. Ezek az eszközök nem helyettesíthetők „szemet szemért, fogat fogért” megközelítésű büntetővámokkal. Miközben a szövetségi kormány kutatás-fejlesztésre fordított kiadásai a GDP csupán 0,6%-át éri el, ami alig harmada az 1964-es értéknek. Nem sok jót vetít előre, hogy az elnök költségvetési előterjesztése a katonai kiadásokon kívüli minden más terület költését 42,3%-kal akarja visszavágni 2028-ig, ami a kutatás-fejlesztés állami finanszírozását is kedvezőtlenül érintheti. Az elemzés szerint Amerikának minden oka megvan arra, hogy aggódjon Kína technológiai előretörésétől, de erre nem jó választ jelent hátat fordítani éppen annak, ami Amerikát naggyá tette.”
Forrás:
Az Egyesült Államok és Kína harca a digitális fölényért; The Economist; 2018. március 15.
