Az online közvetítő szolgáltatók mint az információhoz való hozzáférés új kapuőrei

„…Az online tartalomterjesztési ökoszisztéma kialakulásával számos új típusú szolgáltatás jelent meg, melyek az értékláncban a fogyasztó és az információ közlője között találhatóak, közvetítenek közöttük, tárolva, továbbítva, indexálva az információkat. Megjelenésük lehetővé teszi az „információ tengerén” való navigálást, a személyre szabott és adekvát információk könnyű megtalálását, új üzleti modellek születését, egyszóval az információs tárdadalom kovászai e szolgáltatók. Közös azonban bennük az is, hogy egyre növekvő befolyást gyakorolnak arra is, hogy milyen tartalomhoz ki férhet hozzá, teszik mindezt szinte teljesen átláthatatlanul: nem ismerjük például, hogy mi alapján rangsorol a Google, nem tudjuk milyen elvek alapján priorizál egy internethozzáférés-szolgáltató az átvitt tartalom vagy egy okostelevízió platformüzemeltetője az egyes alkalmazások között.

Az online közvetítő szolgáltatók valódi diszruptív innovációt jelentenek, melynek hatására alapjaiban változik meg a tartalomterjesztési piac is. A korábban „zárt erődként”, vagy „fallal körbevett kertként” aposztrofált üzleti modell helyére egy nyitott modell lép, ahol a tartalom- és átvitel szolgáltatás élesen elkülöníthető, sőt elkülönítendő. Az eddigi rendszer jellemzője az volt, hogy a tartalomszolgáltató a fogyasztóhoz kizárólag azon a szolgáltatón keresztül, azzal megegyezve tudott eljutni, aki a jelet a hálózatán továbbította. A műsorterjesztő tehát kontrollt gyakorolt afelett, hogy mely médiaszolgáltatásnak enged hozzáférést a hálózatához (azaz „kit enged a fallal körbevett kertjébe”), a jelet pedig egy zárt, menedzselt hálózaton továbbította a végfelhasználónak. Ez a kapuőr szerep relativizálódik, sőt megszűnhet annak köszönhetően, hogy internethozzáférésen keresztül az előfizető közvetlenül az interneten keresztül is elérheti a médiaszolgáltatók, illetve a műsorterjesztőtől független tartalomaggregátorok szolgáltatását.

A brit Lordok Háza által 2015-ben kiadott jelentése úgy fogalmaz, hogy a platformoknak köszönhető az, hogy a felhasználók megtalálják az információt, az információ pedig megtalálja őket a közel 3 trillió honlap között. Mindennek érdekében e szolgáltatók adatot gyűjtenek felhasználóikról, illetve algoritmusaik által megszűrik, osztályozzák és prezentálják az információt a felhasználóiknak. Ez a közvetítő szerep pedig nem csak gazdasági hatalmat ad e szolgáltatóknak, de lehetőséget biztosít arra, hogy a személyre szabják az online életét a felhasználóiknak és meghatározhassák, hogy azok mit lássanak. Hameling egyenesen azt vizionálja, hogy a nem is oly távoli jövőben a kibertér kormányzása, valamint az ahhoz való hozzáférés néhány olyan kapuőr kezében fog összpontosulni, akiket piacvezető vállalatok egy szűk csoportja fog irányítani.
Ez számos kérdést vet fel mind a szabályozás lehetőségeit, indokoltságát mérlegelő állam, mind a gazdasági szereplők, mind a felhasználók számára. Ezen új szereplők megjelenése
természetesen óriási lehetőségeket jelentenek mind az információt közlő, mind az információt kereső felhasználók számára, azonban nem ignorálható a tény, hogy e szolgáltatók egyre nagyobb hatalommal rendelkeznek afelett, hogy az online tartalom tengerében elveszetten „hajózó” felhasználók milyen információhoz férhetnek hozzá, mely tartalomszolgáltatók kerülnek előtérbe, melyek kerülnek „látkörön kívülre”. Épp ezért a platformok számos esetben kapuőr funkciót töltenek be, szabályokat alkotva arra, hogy milyen tartalom jelenhet meg rajta keresztül, ki férhet ehhez hozzá. Ettől a mai fogalmaink szerint még nem lesznek médiaszolgáltatók, azonban mégis a média számos funkcióját átveszik.

Sőt, megkockáztatható, hogy az olyan szolgáltatások, mint például a Google keresőmotor szolgáltatása, lassan közszolgáltatássá válnak. Az európai jogalkotók láthatóan tanácstalanul állnak a kérdés előtt: vajon kell-e, lehet-e szabályozni e hatalmas magánpiaci szereplőket…”

Forrás:
Az online közvetítő szolgáltatók mint az információhoz való hozzáférés új kapuőrei; Bartóki-Gönczy Balázs; Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Doktori Iskola; A védés időpontja: 2018-V-24 11:00, helye: PPKE JÁK Szent II. János Pál pápa díszterem (PDF)

A bejegyzés kategóriája: hírközlés, Internet, jog, média, szakirodalom, távközlés
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.