MINEK NEVEZZELEK? – FOGALOMTÁR
Állj Mellénk! Hirdeti az Izrael állam közdiplomáciai offenzívájának támogatására alakult nemzetközi civil szervezet szlogenje.
Az elmúlt héten egyre véresebb konfliktussá fajult a szembenállás a Gázai-övezet határainál. A helyzet súlyos kihívást jelent a külpropagandát, a nemzetközi országimázs építést roppant komolyan vevő izraeli közdiplomáciának is. Ha a kicsit talán túlságosan is bulvárízű szalagcímet idézzük az európai értékre amúgy kényes Euronews hírszolgáltatótól, az azért van, mert jól tükrözi a forduló nemzetközi közhangulatot: „Izrael most tényleg a fél világnál kihúzta a gyufát.”
Az immár egyértelműen kedvezőtlenné, sőt ellenségessé váló nemzetközi megítélés módosítására átfogó (bár nem feltétlenül összehangolt) akcióba kezdtek az Izrael ügyét képviselő és szolgáló civil aktorok szerte a világban. A tájékoztatási-propaganda ellenoffenzíva döntően a kibertérben, egészen pontosan a közösségi média platformjain folyik.
A témára azért is szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét, mert jól példázza a „digitális diplomácia” sokat emlegetett „paradigma-váltó” jellegét. A korszerű IT-eszközök és alkalmazások használata, az online terek „belakása” korántsem szorítkozott a hagyományos diplomáciai folyamatok puszta modernizálására. Szembeötlő újdonság, hogy a Facebookon, Instagramon, Twitteren zajló „népi diplomáciának” jóval szélesebb a szereplőgárdája. A hivatásos diplomaták szűk kasztja mellett civil szervezetek, vállalatok, sőt egyszerű magánemberek is aktív formálói lettek országaik külpolitikájának. Ennek megfelelően bővül, változott a diplomáciai „tranzakciók” tartalma, stílusa is.
Egy ilyen amatőrnek látszó, de nagyon is befolyásos új diplomáciai szereplőt mutatunk be ezen a héten: az Izrael Állam hivatalos közdiplomáciáját, annak mostani szorongatott helyzetében intenzív online kampánnyal segítő StandWithUs nevű civil szervezetet. A szervezetet eredetileg 2001-ben alapította egy Los Angeles-i családterapeuta, maga is holokauszt-túlélők leszármazottja. Célkitűzésük az volt, hogy erőteljes média kampányokkal, változatos tájékoztatási eszközöket mozgósítva segítsék az antiszemitizmus elleni küzdelmet, illetve segítsék Izrael Állam ügyét a nagyvilágban. Különösen fontos szerepet játszottak az (Egyesült Államokban és Nyugat-Európa egyes államaiban meglehetősen aktív) Izrael-ellenes társadalmi bojkott szervezetek elleni kommunikációs kampányokban. Ez utóbbiakat egyébként éppen a Közel-Kelet palesztin népességeivel szembeni kíméletlen izraeli politika ellenhatásaként hozták létre Amerikában és számos Európai országban.
A StandWith Us, jóllehet civil szervezet, rövid idő alatt jelentős hálózattá nőtte ki magát: ma már 18 irodát üzemeltet Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában, s mintegy félszáz alkalmazottja, és több ezer önkéntes támogatója segíti akcióit. A szervezet kezdettől szoros együttműködést épített ki az Izraeli Külügyminisztériummal, és ma már egyértelműen az Izraelt támogató sokrétű közdiplomáciai ökoszisztéma fontos szereplőjének számít. Ez tükröződik évről évre növekedő költségvetésében is, amely 2014-ben már csaknem 10 millió dollárra rúgott.
A szervezet Facebook oldala a mostani krízis napjaiban nyilvánvalóan a gázai zavargásokra összpontosít. A közzétett posztok jól láthatóan két stratégiai irányba mutatnak: egyfelől igyekeznek bemutatni az Izrael melletti nemzetközi kiállást, szolidaritást (például a diplomáciai képviseletüket szintén Jeruzsálembe áthelyezni szándékozó további országokkal), másfelől a Hamasznak a gázai összecsapásokban játszott háttérszerepének bemutatásával igyekeznek hitelteleníteni az Izrael elleni tüntetőket. Az oldal kiemelkedően aktív, sok a közzétett video anyag, infografika jellegű tényközlés. Ugyanakkor jól megfigyelhető, hogy a hozzászólásokban nem alakul ki semmiféle párbeszéd, netán vita. Ami a Facebook-világra jellemző „véleményburok” érvényesülésére utal itt is, megnehezítve a közösségi média offenzíva hatékonyságának reális értékelését.
StandWithUs
Netanyahu fia az Instagramon robbantott diplomáciai botrányt
Ha még nem volna elég nehéz az Izrael Államot körülvevő nemzetközi közdiplomáciai és közkommunikációs helyzet, nos, akkor a miniszterelnök fia, Yair Netanyahu a jelek szerint minden héten gondoskodik még valami plusz munícióról.
Az előző héten még „csupán” szokatlan üzleti-szakmai megbízatásával került a címlapokra. Mint emlékezetes: kiderült, hogy a közel-keleti országot vezető politikus gyermeke – zsenge kora és tapasztalatlansága ellenére – az idegenforgalomban érdekelt komoly izraeli cégeknek tart „geopolitikai tréningeket”, természetesen üzleti alapon.
Most azonban jelentősen túllőtt a célon: a héten Instagram fiókján tett közzé egy grafikát, amely a török lobogót ábrázolta, rajta obszcén módon gyalázkodó felirattal. A digitális diplomáciai magánakció nem is jöhetett volna rosszabbul az izraeli külpolitikának. Az Izrael és Törökország közötti diplomáciai kapcsolatok ugyanis rekord sebességgel zuhantak eddigi mélypontjukra: a gázai övezet határán kirobbant vérfürdőre válaszul (amelyben az izraeli határőrizeti alakulatok több mint félszáz palesztin tüntetőt lőttek agyon) Törökország azonnali hatállyal kiutasította Eitan Naeh izraeli nagykövetet, és a maga képviselőjét is visszarendelte a zsidó államból (és egyben az USÁ-ból is). Izrael Állam hasonló lépésekkel válaszolt, és a politikai vezetők közötti éles szópárbaj tette fel a pontot az i-re.
A pattanásig feszült helyzetbe robbant be a Netanyahu fiú nem különösebben ízléses, de semmiképpen sem diplomatikus online akciója. Az inkriminált posztot azóta már eltávolították az Instagram fiókjáról, de mint jól tudjuk: az Interneten mindennek megmarad a nyoma. Egy izraeli kormányszóvivő pedig azzal mentegette az esetet, hogy a Netanyahu gyerek magánszemély, és közösségi média fiókjai sem közügy. Amiből az derül ki, hogy még a témában úttörő szerepet játszó Izraelben sem érti mindenki: ezek a hajdani határok a digitális diplomácia világában már régen nem léteznek.
Fck Turkey. Netanyahu’s Son Posts Controversial Instagram Image; RT.com; 2018. május 16.
Nikki Haley, amerikai ENSZ-nagykövet Twitter-fiókjával rúgja fel a digitális diplomácia szabályait
Az Egyesült Államok külpolitikai vezetőinek, a jelek szerint, menetrendszerűen támad valamiféle botrányuk az online ügykezelésből. Ugye még emlékszünk: Hillary Clinton, külügyminiszterként magán e-mail címéről forgalmazott tömegesen hivatali dokumentumokat, leveleket, súlyosan megsértve ezzel a hivatali szabályokat, és vélhetően hazája érdekeit is.
Most az ország ENSZ-nagykövete (és sokak szerint afféle egyszemélyes, önjáró külpolitikai központja) Nikki Haley sajátos ügykezelési gyakorlatára derült fény. A Politico magazin kiderítette, hogy Haley – noha az amerikai Külügyminisztérium szabályzata ezt egyértelműen előírja – nem hivatali címről forgalmazza közösségi média üzeneteit. A helyzet persze az, hogy, hogy a saját személyes fiókján közreadott Twitter posztjainak egy része valóban magántermészetű. Egy része azonban nem. Hivatalával, pozíciójával, illetve aktuális hivatali feladataival összefüggő bejegyzéseket is gyakorta oszt meg a Twitterén, márpedig ez egyértelműen az ország hivatali eljárásait szabályozó rendelkezésekkel ellentétes.
A szövetségi alkalmazottak hivatali munkavégzésének szabályszerűségét ellenőrizni hivatott állami testület, az US Office of Special Counsel már tavaly felhívta Haley figyelmét arra, hogy „hivatali személyisége” és magánemberi ügyei túlságosan is összekapcsolódnak az általa használt közösségi médiumban. Ezzel azt a benyomást kelti, hogy magántermészetű (például pártpolitikai) ügyeiben is hivatalos minőségében jár el. Akkor ugyanis Haley egy dél-karolinai képviselőjelölt ügyében posztolt, megosztva Trump elnök egy erre vonatkozó bejegyzését. Az amerikai törvények az elnök (és alelnöke) számára ugyanis engedélyezik, hogy hivatalos minőségben szólaljanak meg akár párpolitikai témákban is – más hivatalnokoknak azonban ez szigorúan törvénybe ütköző.
A meglehetősen öntörvényű amerikai ENSZ-nagykövet a hírek szerint továbbra sem kíván hivatali Twitter-fiókot nyitni. Ugyanakkor szóvivője leszögezte. Haley teljes mértékben be fogja tartani a Külügyminisztérium közösségi média használati szabályozásait.
Nikki Haley’s Twitter Account Raises Protocol Concerns; Nahal Toosi; Politico; 2018. május 20.
Kissinger jóslata: a Felvilágosodás korának befellegzett – köszönhetően az Internetnek
Az amerikai külpolitikai gondolkodás „nagy öregje”, hajdani nemzetbiztonsági főtanácsadó, külügyminiszter, és a XX. századi amerikai diplomácia néhány legjelentősebb fejleményének szerzője most megkongatta a vészharangot.
Henry A. Kissinger papírra vetette a hét, de talán az egész mostani időszak egyik legfontosabb elméleti cikkét. Az amerikai külpolitika veteránja, ma is a legmagasabb politikai körök tanácsadója azonban nem a külkapcsolatokról, de még csak nem is a nemzetközi viszonyokról merengett. Témája az információ technológia, és specifikusan a Mesterséges Intelligencia várható társadalmi hatása. Kissinger – aki a rá jellemző alapossággal és sebességgel gyűjtötte be a szükséges tudást az érdeklődését felkeltő tématerületről – nem túlságosan bizakodó a közelgő hatalomátvételtől. Mert, véleménye szerint, kerek perec arról van szó. A forradalom, aminek éppen most vagyunk tanúi, a történész professzor szerint legfeljebb a könyvnyomtatás feltalálásához, és az értelem annak nyomán kibontakozó hatalomszerzéséhez fogható. Jó esetben. Ám a valóságban ez a mostani fordulat minőségileg más lesz.
A Felvilágosodás törekvése az volt, hogy a felszabadult emberi értelemnek rendelje alá a hagyományos igazságokat – vallja a szerző. Az Internet célja azonban az, hogy az egyre növekvő mennyiségű adat akkumulálása és manipulálása révén szentesítse az emberi tudást. Ebben a folyamatban elvész az emberi jelleg. Az Internet használatának fókuszában az információ megszerzése és kezelése áll; az információ összefüggésekbe ágyazása, konceptualizálása viszont teljességgel háttérbe szorul. A felhasználót nem érdeklik a történelmi, vagy filozófiai aspektusok: csakis az azonnali, gyakorlati haszonnal bíró információkban érdekeltek. E közben a keresőmotor algoritmusok „megtanulják” az egyedi felhasználók preferenciáit előre jelezni. Az igazság viszonylagossá válik. Az információ megsemmisítéssel fenyegeti a bölcsességet.
Kissinger, aki – ahogy feljebb említettük – bár nem számítástechnikai, informatikai szakember, de komolyan vette az őt érdeklő kihívást, és a legjobb szakembereknél tájékozódott a témában, a Mesterséges Intelligencia alkalmazásának, térhódításának három különösen fontos aspektusára hívja fel a figyelmet:
Nyugtalanító körülmény elsősorban az, hogy az MI térhódítása előre nem látott következményekkel járhat. A Mesterséges Intelligencia (a hátterében működő algoritmusok) nem képesek a „kontextualizációra”. Arra, hogy az egyes információkat, dolgokat, cselekedeteket a tágabb összefüggésekben tudják elhelyezni. Az ember képes erre. A gép azonban legfeljebb korlátozottan képes értelmezni azokat az összefüggéseket, körülményeket, amelyek a számára adott utasításokat helyesen értelmezhetővé teszik.
Hasonlóan nyugtalanító körülmény ugyanakkor az is, hogy a Mesterséges Intelligencia változásra bírhat egyes emberi gondolkodási folyamatokat, illetve emberi értékeket. Ugyanakkor az MI azon képessége, hogy próba-szerencse alapon iszonyatos gyorsasággal tanuljon, óhatatlanul megnöveli az elkövethető hibák gyakoriságát és nagyságát.
A Mesterséges Intelligencia elsajátíthatja (megtanulhatja) ugyan a kitűzött célok elérésének módját, ám nem lesz képes magyarázatot találni a feladatok elvégzésének miértjére.
Mi lesz velünk, emberekkel – teszi fel a legfontosabbnak szánt kérdést Kissinger – ha a Mesterséges Intelligencia tanuló- problémamegoldó képessége által messze túlszárnyalt emberi értelem nem lesz többé képes elfogadható módon magyarázni a minket körülvevő világegyetemet?
How the Enlightenment Ends; Henry A. Kissinger; The Atlantic Magazine; 2018. június
A folytatólagos TV szappanoperába csomagolt geopolitika
Jennifer Hewett, a kitűnő The Australian Financial Review című hírmagazin politikai szakírója egészen figyelemre méltó írásban mutatott rá napjaink geopolitikai történéseinek lényegére. Mondhatnánk persze azt is: nincsen ebben semmi újdonság, hiszen minden hírfogyasztó, online-, vagy valóságos tévénéző jó ideje tudja, hogy valójában „miről szól” ez az egész világ itt körülöttünk. Tudjuk jól, hogy cirkusz ez, még ha a különösen veszélyes, sokszor gyomorforgató, és túlságosan is gyakran véres fajtából is. Aminek a jó része ma már online csatornákon, sőt egyenesen a kibertérben zajlik, mint valami lövöldözős videójáték, vagy talán már az is a valóságban.
Brit hercegi esküvő, aztán majd hamarosan izgalmas színjáték a showman Trump, és a nem kevésbé excentrikus észak-koreai Kim Dzsongun között. Geopolitika? Igen. De, ugyanakkor folyamatosan zajló szappanopera show-műsor, amiben mi nézők és statiszták vagyunk egyszerre.
A kulcsszavak: a celebritás és a dráma. E két dramaturgiai tényező körül forog ma már minden e nagypolitika színpadán, de főleg annak online elérési csatornáin. Trump, akinek feltűnésén, majd győzelmén sokan megrökönyödtek, nem a kivétel, nem a disszonáns elem, hanem maga a lényeg: személye tökéletesen tükrözi azt a (nagy)politikai teret, amiben a komolyság átadta helyét a cirkusznak.
A geopolitika új nagyszínpadán változnak a színek, és persze jönnek-mennek a szereplők is, de a lényeg változatlan: az emberi érzelmek folytonos és mindent elborító jelenléte, ez adja a mediatizált nagypolitika állandó hátterét.
A brit királyi család legújabb házasodási ceremóniája, színjátéka, előadása tökéletesen „hozta” ennek a színjáték-politikának, politikai színjátszásnak a drámai magját. Csupa emóció, csupa drámai helyzet, megannyi szívet szorító helyzet és életút: a magányos anyós, az ara zárkózott és különös apja, a pompás ruhaköltemények, lágy mosolyok. Tökéletes rendezés, tökéletes szereposztás.
Aztán majd hamarosan jön a koreai atomalku előadása. Ott persze sokkal izgalmasabb lesz a dramaturgia – nem is beszélve a tétekről és lehetséges kimenetelekről. De, a lényeg változatlan marad: csak a címe lesz más, és kicsit talán a műfaja is. Igazi tévés-online túlélőshow, afféle valóságos Survivors.
Geopolitics packeged up as reality TV series; Jennifer Hewett; The Australian Financial Review; 2018. május 20.
HETI GAMING – FÉRFIAS JÁTÉKOK
Marcus Aurelius háborúi. Róma i.sz. 170-180.
Ha már a valóság olyan, mint valami valós időben követett online showműsor, akkor legalább a játékban őrizzük meg a komolyságot! A stratégiai társasjátékok egyik legnagyobb presztízsű kiadója, a nagynevű Hollandspiele kiadó a napokban rukkolt elő egy különösen izgalmas új játékkal.
A Marcus Aurelius háborúi egy úgynevezett szoliter, tehát akár egyedül is játszható, stratégiai „társasjáték”, és így különösen alkalmas az elmélyedt elemzésre, valósághoz közelítő történeti-diplomáciai szimulációra.
Krisztus után 170-ben vagyunk. A nem régiben még impozáns Római Birodalmat járványok dúlják. A betegség tizedelte légiók kétségbeesetten próbálják tartani a határokat, a szinte végtelenségig elnyúlt limes mentén. Vad germán törzsek, zsákmányra éhes szarmata portyázók csapnak át a Duna menti erődvonalon. Ebben a kritikus órában egy fiatal császár, a filozófusként kitűnni tudó, ám csatatéren még sohasem bizonyított Marcus Aurelius próbálja megfordítani az eseményeket. Sikerül neki? Ez rajtunk, otthoni stratégákon is múlhat.
A számtalan díjat nyert, jól játszható, izgalmas, eredeti játékmenetű társas szépsége is említést érdemel. Ami persze nem is olyan meglepő, ha tudjuk: a tervező a filmrendezőként karriert befutott Robert DeLeskie volt.
Wars of Marcus Aurelius. Rome 170-180 CE.; Board Game Geek; 2018. május 20.
Wars of Marcus Aurelius. Rome 170-180 CE
KÖNYVSZEMLE – ÚJ MEGJELENÉSEK
Schindler, Caitlin E. (2018): The Origins of Public Diplomacy in US Statecraft.Uncovering a Forgotten Tradition. Palgrave Macmillan
Ezen a héten megint egy könyvcsemegét ajánlok. A The Origins of Public Diplomacy in US Statecraft azon nélkülözhetetlen alapmunkák közé tartozik, amelyek történelmi beágyazottságban keresik (és aztán persze magyarázzák is) a minket ma körülvevő külkapcsolati, diplomáciai intézményrendszerek gyökereit, lényegét, működését és értelmét.
A napokban megjelent tanulmánykötet hat történeti esettanulmányon keresztül mutatja be az Amerikai Egyesült Államok közdiplomáciájának alakulását, és az abban kulcsszerepet játszó intézményeke, és sok esetben magánszereplőket.
Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor
