„A University College London (UCL) egyetem közcélú innovációs intézete (Institute for Innovation and Public Purpose, IIPP) visszatérően foglalkozik a neoklasszikus modellt meghaladó piacformálás modelljével, amelynek hajtóereje a küldetésorientált innovációs politika. Az UCL IIPP honlapján ismertetett új kutatási jelentésük elsősorban módszertani kérdésekkel, kiemelten a javasolt értékelési rendszerrel foglalkozik, konkrét esettanulmányokon keresztül mutatva be annak alkalmazhatóságát.
A szerzők a bevezetőben megerősítik, hogy a szakpolitikák formálói növekvő mértékben teszik magukévá azt a törekvést, hogy az iparági és innovációs politikát korunk modern társadalmainak nagy kihívásai megválaszolására használják fel. Ilyen kihívásvezérelt programként nevezik meg az ENSZ fenntarthatósági fejlesztési céljait, az Európai Unió „Horizont 2020” kutatás-fejlesztési programját vagy az Egyesült Királyság 2017-es fehér könyvét az ipari stratégiáról. A kérdés az, hogy miközben kézzel fogható az elmozdulás a kihívásvezérelt szakpolitikák felé, vajon a meglévő szakpolitikai eszköztárak – fogalmi keretek, értékelési módszertanok, adatelemzés – támogatják vagy inkább korlátozzák a kívánatos irányú elmozdulást. A szerzők szerint a fő veszély az, hogy a kihívásvezérelt politikaformálás csak egy új címke a meglévő gyakorlat folytatására. Ahhoz hogy ezt elkerüljük, a közszféra szerepének mélyreható újraértékelésére van szükség, meghaladva a neoklasszikus jóléti közgazdasági modellt, amelynek középpontjában a piaci elégtelenségek kijavítása áll. Ehelyett az állami szereplőknek piacformálóként, társ-alkotóként kellene megjelenni a folyamatokban, jelentős tovagyűrűző hatást eredményezve a gazdaságban, magába foglalva a kívánatos szerkezeti változásokat is. Az ismertetett jelentés célja, hogy feltárja, milyen értékelési rendszer illeszkedik célszerűen ehhez a megközelítéshez.
A szerzők szerint a piacformáló, küldetésorientált szakpolitikákat három szinten érdemes értékelni:
- Mennyire erősíti a felhasználói élményt és elkötelezettséget?
- Mennyire tágítja ki a technológiai határokat?
- Milyen széleskörű makroökonómiai multiplikátor hatása van?
A megfelelő értékelés megvalósításához a kormányzatnak új eszközök és módszertanok alkalmazását kell felkarolnia, és tapasztalatokat szereznie azokról – olyanokat, amelyek az allokációs hatékonyság helyett a felhasználói szükségleteket és a dinamikus hatékonyságot állítják középpontba. (A dinamikus hatékonyság a termelési folyamatok javítását, a hosszútávú átlagköltségek csökkentését szolgáló innovációk és a beruházások optimális mértékét jelzi, vagyis a hatékonyság jövőbeli alakulására fókuszál – így idővel természetesen a termelési és az allokációs hatékonyságot is növeli.) Ezek az új eszközök és módszertanok magukba foglalják a következőket:
- szolgáltatástervezési kutatásokban alkalmazott technikák, amelyek a felhasználói tapasztalatra és társ-alkotói gyakorlatra fókuszálnak;
- az evolúciós közgazdaságtan olyan elemei, amelyek kiemelten foglalkoznak a
- technológiák változásával és azok formálásával, illetve
- a bizonytalan körülmények között működő komplex rendszerek irányításával.
Az esettanulmányok ismertetése után a szerzők levonják a következtetéseket, kiemelve a különbségeket a piaci elégtelenségek kijavítására törekvő és egyben erre is korlátozódó „piacjavító”, valamint a piacformáló modellek elemzési keretrendszerében, a következők szerint:
Piacjavítás Piacformálás A szükséges kormányzati szerepvállalás indoklása Piaci vagy koordinációs elégtelenségek:
- közjavak
- negatív externáliák
- tökéletlen verseny
- egyenlőtlen informáltság
A kormányzati, a verseny- és a civilszféra minden piacon és intézményben társ-alkotók. A kormányzat szerepe annak biztosítása, hogy a piacok a közjót szolgálják, valamint bevonja társ-alkotóként a felhasználókat is. Esettanulmányok értékelése Ex-ante költség-hasznon elemzés, statikus feltételeket (kapcsolatok, árak etc.) feltételezve. A küldetés elérését lehetővé tevő rendszerszintű változásra és a dinamikus hatékonyságra (innováció, tovagyűrűző hatások etc.) fókuszál. Alapvető feltételezések Diszkontálással megbízhatóan lehet meghatározni a jövőbeli értéket. A rendszer az egyensúlyra törekvéssel jellemezhető. A jövő a potenciális újdonságok és szerkezeti változások miatt bizonytalan. A rendszer komplex magatartással jellemezhető. Értékelés Az adott szakpolitika megoldást jelent-e a piaci elégtelenségekre, és elkerüli-e a kormányzati hibákat (Pareto-hatékonyság)? Folyamatos és visszaható értékelése annak, hogy a rendszer a küldetés céljainak megfelelő irányba változik-e, a közbülső mérföldkövek és a felhasználói elkötelezettség eredményei mentén. Több szakpolitika és beavatkozás együttes alkalmazására, valamint a köztük lévő kölcsönhatásokra fókuszál. Kockázat megközelítése Magas kockázatkerülés; optimista elfogultság A kudarc elfogadható; bátorítás arra, hogy a tanulás módjaként fogjuk fel. ”
Forrás:
The economics of change: Policy and appraisal for missions, market shaping and public purpose; Rainer Kattel, Mariana Mazzucato, Josh Ryan-Collins, Simon Sharpe; University College London, UCL Institute for Innovation and Public Purpose; 2018. július (PDF)
