„Az innovatív, tanuló közigazgatásról tartottak nemzetközi konferenciát az NKE-n. Makó Csaba, az Államtudományi és Közigazgatási Kar oktatója és egyben a témáról kutatásokat folytató Ludovika Kiemelt Kutatóműhely vezetője köszöntőjében a közigazgatás folyamatos fejlesztésének fontosságára hívta fel a figyelmet.
Ari-Veikko Anttiroiko, a Tamperei Egyetem munkatársa az innováció menedzsmentet mutatta be a finn helyi önkormányzatokon keresztül. A fejlesztéseknek több akadálya is volt a múltban: a gyenge humánerőforrás-menedzsment, az erőforrások hiánya és egyéb korlátok. Az 1980-as évektől kezdve új stratégiát dolgoztak ki, melynek lényege, hogy nem a kontrollra fókuszálnak, hanem sokkal inkább a szolgáltatásokra és az eredményekre. Az innováció hat területre csoportosítható: kulturális, környezeti, technológiai, szervezeti, helyi és globális szintre. A fejlesztés-menedzsment támogatja a kreativitást a szervezeteken belül és az innovációs tevékenységeket. Az előadó elmondta, hogy egyre lényegesebbé váltak a vevőktől érkező visszajelzések, ezek alapján folytatták a fejlesztéseket, így sokkal specifikusabb eredmények születtek. Ari- Veikko Anttiroiko kiemelte, hogy még sok terület fejlesztésre szorul, de az irány megfelelő, néhány év alatt pedig a világ egyik vezető közigazgatása jöhet létre Finnországban.
A szervezeti tanulás akadályozói a görög közigazgatásban címmel prezentált Theodore Tsekos, az athéni The Peloponnese Institute of Technological Education professzora. Előadását a releváns fogalmak tisztázásával kezdte. A tanulás egy olyan folyamat, melyben a tudás a tapasztalat transzformációján keresztül alakul ki. Ezzel szemben a szervezeti tanulás a kollektív intelligencia formája, melyben a szervezetek kódolják, tárolják és a későbbiekben újra felhasználják a múlt tapasztalatait. Így tehát beszélhetünk történelemfüggő (tapasztalaton alapuló), rutin alapú és célorientált tanulásról. Mindhárom esetben elengedhetetlen a visszajelzések vizsgálata és értékelése, amelyek felhasználhatók politikaformálásban és végrehajtásban. A professzor kitért a mikro- és a makrotanulás eltéréseire is, majd kifejtette, hogy mindkettő kollektív tanulási módszer, melyek kiegészítik egymást. A tanulásban több fókuszponthoz különböző eszközöket használnak, így a közigazgatás-fejlesztés gyorsabb, előbb hoz eredményeket.
Daniel Klimosvki, a pozsonyi Comenius Egyetem oktatója a szlovák közigazgatás-fejlesztést ismertette az 1989-es kommunista rezsim bukásától napjainkig. A 90-es években erős személyi és intézményi örökség jellemezte a közszektort. A politikai és gazdasági modernizálását nem követte azonnal a közigazgatás fejlesztése, hatékonysága ezért nem volt számottevő. Az innováció Csehszlovákia felbomlása után 1993-ben kezdődött el, amelynek alapja a megújított területi önkormányzati rendszer volt. A közvetlenül választott polgármesteri pozíció megerősödött, napjainkban több mint 2900 polgármester képviseli községét. Összehasonlítva a szinte azonos lakosságú és területű Dániával, ahol 98 polgármester irányítja a településeket, Daniel Klimosvki megjegyezte: „Szlovákiában mindenki politikai pályára akar lépni.” Az ország közigazgatása még mindig nagy fejlesztések alatt áll, de a pozitív hatás már tapasztalható.
A konferencia második felében a magyar közigazgatás-fejlesztés volt a középpontban, a felnőttképzés hiányosságairól, az új közmenedzsment reform-hullámokról és a kreatív munkavégzés összehasonlításáról a privát- és közszférában hallhattak előadásokat a résztvevők.
A témáról bővebben a Bonum Publicum novemberi számában olvashatnak majd.”
Forrás:
Innovatív, tanuló közigazgatás; Juhász Katalin; Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2018. október 18.
