Brazil elnökválasztás: digitális manipuláció a WhatsApp közösségi platformon. A fejlődők „modellje” lehet?
Az elmúlt hét legtöbbet elemzett témája, nyilván nem okozunk vele meglepetést, a brazil elnökválasztás kimenete volt. A néha egyenesen fasisztának bélyegzett, vagy legalábbis a Latin-Amerikában nagy hagyományokkal rendelkező, fasisztoid előképekkel is rendelkező tekintélyuralmi rezsimekkel szimpatizálónak tekintett Jair Bolsonaro választási sikere mindenesetre komoly nyugtalanságot váltott ki sokfelé a világban. Az erősen szélsőséges nézeteket hirdető jobboldali politikus sikere a hagyományos elitekkel szembeni „lázadás” globális jelenségébe látszik betagolódni. Brazíliában a választók tömegei tették le a voksukat a mindent elborító korrupció felszámolását ígérő, és a szinte hadiállapotnak látszó közbiztonságnak, vagy inkább közbizonytalanságnak hadat üzenő egykori katonatiszt mellett.
A világosan, és hosszú ideje érzékelhető népi elégedetlenség láthatóan Bolsonaro kampányára hajtotta a vizet, ám a küzdelem mégsem volt „tét nélküli”, vagy éppen „lefutott” játszma. A sokszor kiélezett kampányban mindvégig fontos szerepet játszott a közösségi média. Brazíliában azonban nem a Facebook, vagy a Twitter a sztár ezen a terepen, hanem az (egyébként szintén a Facebook cég által tulajdonolt) üzenő alkalmazás, a WhatsApp. Ez a világban máshol is népszerű platform vált az egymással versengő jelöltek kampányüzeneteinek egyik fő hordozójává – és mint mondják, a manipuláció legfontosabb fegyverévé is.
Először október közepén szellőztette meg az egyik tekintélyes regionális újság, a Folha do Sao Paulo, hogy üzletemberek egy csoportja jelentős összegeket fektetett a Bolsonaroval szemben induló ellenzéki jelölt, a baloldali Fernando Haddad lejáratását célzó kampányba. A pénzből a népszerű WhatsApp platformon indítottak tömeges üzenetküldéseket. Maga az akció egyébként önmagában is illegálisnak számított, mivel Brazíliában az ilyen kampányfinanszírozási konstrukciót tiltja a törvény. A kampányt elemző brazil szakember szerint – bár az adatok vizsgálata még jó ideig eltart – már most látható, hogy nagyjából minden tíz továbbított kampányüzenetből 2-3 egyértelműen az álhír kategóriájába sorolható. Miközben a brazil társadalmat feszítő nagyon is valóságos problémák nyomták rá meghatározó bélyegüket az elnökválasztás kimenetére, ugyanakkor a választói magatartást befolyásolni képes tájékoztatás számottevő manipulációja egyértelműen aggasztó fejlemény.
Brazíliában egyébként a „szegény ember sms-ének” is nevezhetjük a WhatsApp szolgáltatást. Az alkalmazáson keresztül a normális sms díjszabás elenyésző töredékéért küldhető üzenetek nem egészen egy évtized alatt meghódították a – zömükben ma sem a jól szituált középosztályhoz tartozó – helyi használókat. A rohamos térhódítást jól érzékelteti, hogy a 210 milliós népességből ma már legalább 120 millió használja rendszeresen a WhatsApp-ot. Szakértők szerint ez a trend más fejlődő országokban is jellemző lehet. Egyben már most figyelmeztetnek: a másik BRICS tagállam, India jövő évi választása során még jelentősebb manipulatív szerepet kaphat majd ez a mobil üzenetküldő alkalmazás.
Fake news on WhatsApp swayed Brazil’s election. India should be worried; Aria Thaker; Quartz India; 2018. október 31.
Empresários bancam campanha contra o PT pelo WhatsApp; Patrícia Campos Mello; Folha do Sao Paulo; 2018. október 18.
Digitális elvándorlás: az indiai politikusok tömegesen csatlakoznak a helyi közösségi platformokhoz
Miközben egyelőre korai lenne azt latolgatni, hogy vajon az imént említett globális alkalmazások könnyű manipulálhatóságától való félelem áll-e a háttérben, az azonban kétségtelen, hogy az indiai politikai elit, ebben a művelt rétegek által egyértelműen az angol nyelvhez ragaszkodó országban, tömegesen kezdte meg „átállását” egy ShareChat nevű közösségi platformra.
A jól ismert, globális alkalmazásokkal ellentétben, ez a helyi fejlesztésű, Android alapú platform 14 különböző nyelvet, ill. nyelvjárást támogat, ami óriási potenciált hordoz a soknyelvű indiai szubkontinensen. Elsősorban a kisvárosi internethasználók körében terjed rohamosan ez az alig három éve indított szolgáltatás, amelynek van még egy furcsasága: miközben tucatnyi helyi nyelven érhető el, az angolt, az indiai üzlet, politika, oktatás hagyományos nyelvét, a kontinensnyi méretű, 1,4 milliárdnyi lakosú ország bevett „lingua francáját”, univerzális közvetítő nyelvét – nem támogatja.
Az alkalmazás egyébként leginkább a Facebook-hoz hasonlatos: a felhasználók által generált hírfolyam pereg az egyes felhasználók előtt, akik lájkolhatják, kommentálhatják, és természetesen meg is oszthatják az üzenetfolyamukban megjelenő egyes bejegyzéseket. A felhasználók a ShareChat-ről egyébként közvetlenül posztolhatnak az Indiában ugyancsak népszerű WhatsApp platfromra is, és szakértők szerint ez a lehetőség az egyik magyarázat az alkalmazás viharos gyorsaságú elterjedésére. A 2015-ben indított app ma már 25 millió havi aktív felhasználóval büszkélkedhet, ami nagyjából hússzoros növekedési ütemet takar az elmúlt másfél évben.
A ShareChat nem csupán a kisvárosi India – vélhetően kevésbé művelt – népessége körében egyre népszerűbb. A politikai elit – és ebben bizonyára közrejátszik a 2019. évi választásra való készülődés is – előszeretettel választja immár a ShareChat platformját. Három indiai szövetségi állam főminisztere már saját fiókkal rendelkezik, és az sem lehet véletlen, hogy mindegyikük a világ leginkább digitalizált nagypolitikusának számító Narendra Modi miniszterelnök Bharatiya Janata pártjához tartozik.
Ennek az érdekes technológiai fejleménynek több fontos következménye is lehet. Fontos szempont természetesen a kiberteret szinte elöntő, és valamennyire már túszként rabul ejtő dezinformáció kérdése is. Amennyiben ugyanis az indiai közélet egy jókora része a helyi nyelveket preferáló új közösségi platformra vándorol, az jelentősen megnehezíti a külső manipulálhatóságot. Ugyanakkor a nem ártó szándékú (de, legalábbis legális és legitim) nemzetközi információ áramoltatásnak is komoly gátat állíthat az új közösségi médiatér. A digitális diplomácia, a „népi külpolitizálásnak” is nevezett public diplomacy IKT-alapú kiadása ugyanis éppen a külföldi közösségekkel való közvetlen kapcsolatépítésben látja egyik nagy ígéretét. A többközpontú világrend egyik kiemelt szereplőjeként emelkedő Indiára figyelő e-diplomácia eddig könnyű helyzetben volt, hála a hajdani gyarmatosítók nyelvének töretlen és széleskörű alkalmazásának. A helyi nyelvű közösségi média platformok elterjedése azonban egy csapásra komoly nyelvi korláttal nehezítheti az Indiával való külpolitikai célú digitális közdiplomáciai kapcsolatépítést, kapcsolattartást.
Indian politicians are now flocking to an unlikely „no English” social network; Aria Thaker; Quartz India; 2018. október 5.
A közösségi háló monitorozása életeket menthet – figyelmeztet a pittsburgh-i mészárlás kapcsán Izrael washingtoni nagykövete
A pittsburgh-i zsinagógában történt közelmúltbéli véres merénylet nyomán a nemzetközi sajtót betöltötték felháborodás, a bánat és a részvétnyilvánítás hangjai. A politikai, illetve erkölcsi támogatás kinyilatkoztatásai mellett figyelemre méltónak tartunk egy másik gondolatot is, amely gyakorlatilag elsüllyedt a hírfolyamban. A mészárlást kapcsán megszólalt Ron Dermer, Izrael Állam Washingtonban akkreditált nagykövete is, és valami olyat mondott, ami egyszerre kényes, és evidens. Nyugtalanító, kérdéseket felvető, vitákat (szakmai és társadalmi konzultációt) követelő, de nehezen megkerülhető téma.
Ahogy Izrael figyelemmel kíséri a szélsőséges csoportok tevékenységét a közösségi terekben, éppen úgy monitoroznia kell az USA-nak is a közösségi platformokat, ha el akarja kerülni ez ehhez hasonló vérontásokat – vélte a diplomata.
A téma egyébként nem is sokkal ezelőtt, nyár végén kavarta fel az indulatokat az amerikai sajtóban. Akkor számolt be hosszabb írásában a The Washington Post az izraeli hatóságok közösségi média figyelési-felderítési gyakorlatáról. Az izraeli biztonsági szervezetek rutinszerűen (bár, talán helytállóbb úgy fogalmazni, szisztematikusan) monitorozzák a mára a legfontosabb közösségi térré előlépett világhálót, különösen a közösségi médiát abban az országban, ahol a szélsőséges merényletek fenyegetése szinte mindennaposnak számít. Az eredmények – mondják a biztonsági szakemberek – magukért beszélnek: az elmúlt három év alatt, jórészt a közösségi médián keresztül észlelt információknak köszönhetően, mintegy 80%-kal csökkent az ún. magányos elkövetők által végrehajtott terrorcselekmények száma Izraelben. Éppen az olyasfajta bűntények tehát, jegyezte most meg Dermer nagykövet, amelyek különösen jellemzőek az Egyesült Államokban, de az európai nagyvárosokban is.
Az izraeli rendőrség és belbiztonsági szolgálatok embereiből különleges egységet hoztak létre, amely speciális algoritmusokat dolgozott ki a potenciális merénylők, illetve készülő merényletek kiszűrésére. A program, különösen annak keresőszavai, természetesen folyamatosan változnak, igazodva az aktuális körülményekhez és fenyegetésekhez. A bűnmegelőzés ezzel természetesen nem vált „automatizálttá”, hiszen a program által gyűjtött információt továbbra is hús-vér emberek erősítik meg, vagy cáfolják.
Lehet, hogy a módszer hatékony a terrorakciók számának drasztikus csökkentésében, de ugyanakkor természetesen súlyos kérdéseket is felvet. A magánszféra védelme, a szólásszabadság, vagy általában az emberi jogok kérdése forog itt ugyanakkor kockán – vélik a leginkább érintett palesztinok, de Izrael arab állampolgárai is. Elég lehet néhány félreérthető, vagy ostoba kijelentés a Facebookon, hogy máris az algoritmus célkeresztjében találja magát az ember, aztán pedig letartóztatásban, mint felforgató- mondják a jogvédők. A téma, és a hozzá kapcsolódó vita jól mutatja, hogy a technika, önmagában, messze nem kínál megoldást összetett társadalmi problémákra. Ahogy az is jól látszik mára, hogy a kibertér mindenhatóvá válásával messze nem a technikai kérdések válnak a leginkább feszítővé, hanem az etikaiak, jogiak, politikaiak.
Ambassador Dermer: After Pittsburgh, US Must Follow Israel’s Lead and Monitor Social Networks; Chaim Levinson; Haaretz; 2018. október 30.
Israel says monitoring social media has cut lone-wolf arracks. Plaestinians are crying foul; Ruth Eglash-Loveday Morris; The Washington Post; 2018. július 9.
Mesterséges intelligencia segítheti a diplomatákat? Érdekességek az idei Tel Aviv-i Innovációs Fesztiválról
Izrael, bár ez közhely, de igaz, egyfajta technológiai nagyhatalom. Pontosabban fogalmazunk: az innováció egyik legfontosabb „hazája”, és persze ez a kategória napjainkban nagymértékben van átfedésben a technológia fogalmával. Még jobban lebontva: az információs és kommunikációs technológiákkal. Nem véletlen hát, hogy a világ fejlesztői, gyártói, alkalmazói többnyire árgus szemekkel figyelik az izraeli projekteket, eredményeket. A DLD nevű cég által szervezett Tel Aviv-i Innovációs Fesztivál különösen nagy érdeklődéssel kísért eseménye a technológiai fejlesztő szakmának. Szűkebb területünk szempontjából jelzésértékű, hogy az idei nemzetközi rendezvényen külön szekcióban szerepelt már az e-diplomácia világa. A „Diplomácia az információ technológia korában” panel súlyát jelzi, hogy az esemény megnyitásában, vezérfelszólalóként, tiszteletét tette az Izraeli Külügyminisztérium közdiplomáciai igazgató-helyettese, Noam Katz, illetve a minisztérium legizgalmasabb digitális diplomáciai fejlesztéseiért felelős részleg, a Kutatási és Fejlesztési Osztály vezetője, Elad Ratson is.
Az idei év témája külön érdekességet is takart. Munícióval szolgált azoknak – kutatóknak és gyakorló diplomatáknak -, akik rég óta hangsúlyozzák, hogy a „digitális” diplomácia messze nem azonos a közösségi média egyre szélesebb körű külügyi használatával. A külföldi közvéleményekkel való közvetlen, széleskörű párbeszéd ugyan a diplomácia egyik legfontosabb funkciója maradt, ami hatalmas potenciállal kecsegtető támaszra lelt a közösségi média alkalmazásában. Ám az igazság az, hogy az IKT-forradalom a diplomácia többi funkcióját is hatékonyan támogathatja. Itt van például a tárgyalás. Ez, változzon bárhogyan a világ, szélesedjen a közdiplomácia révén az aktorok köre, vagy a külügyek szférájába emelkedő témák sokasága – a tárgyalás, kétoldalú, vagy multilaterális, továbbra is a diplomácia legfontosabb feladatköre maradt. Kutatók azt remélik, hogy hamarosan ezt a kulcsfeladatot is drámaian átalakíthatja az IKT, méghozzá a tárgyalásokat segítő mesterséges intelligencia alkalmazások révén.
A Tel Avivban most részletesen bemutatott fejlesztés, a „Project Debater”, azaz a „Debattör projekt” éppen ezzel kecsegtet. A fejlesztés az IBM izraeli Haifában működő laboratóriumában született meg. A bemutató bizonysága szerint az algoritmus beszélgető interfészen keresztül vitába képes szállni emberi partnerekkel. E közben racionálisan érvel, megvitat témákat emberi beszélgető társaival – méghozzá nem előre kitűzött témákban. Nem kérdés-válasz típusú „beszélgetésről” van itt szó: a program hosszú, bonyolult gondolatmeneteket felölelő vitákra képes, amelyek során véletlenszerűen megválasztott témákban fogalmaz meg szakszerű véleményt, értékítéletet. Erre a nem mindennapi teljesítményre mintegy hatévnyi gépi tanulás készítette fel a programot, amelynek során nagy tömegű adattal ismertették meg. A fejlesztők a programot három alapvető mesterséges intelligencia képességgel vértezték fel: a hallgatás és megértés képességével, az emberi dilemmák modellezésének a képességével, és az adatokon alapuló fogalmazás (és közlés) képességével.
DLD Tel Aviv Innovation Festival 2018
The Artificial Intelligence Research Behind the Impressive Project Debater; Jesus Rodriguez; Towards Data Science; 2018. június 20.
KÖNYVSZEMLE – Aguirre, Daniel- Erlandsen, Matthias, – López, Miguel Ángel (2018): Diplomacia pública digital: el contexto iberoamericano. Escuela de RIUN, Costa Rica
A könyvszemle, könyvajánló mindig izgalommal tölti el a szerkesztőt, amikor sor kerül rá. Persze azért is, mert reméli, hogy az olvasó is örömét leli majd egy-egy újabb felfedezésben. Ezen a héten külön jó érzés az, hogy végre a téma latin-amerikai irodalmából adhatunk közre egy frissen megjelent munkát. De, fogalmazzunk pontosabban (ahogy az ismertetett könyv címében is szerepel): ibéro-amerikai irodalmából. A szerkesztők által összeállított válogatás ugyan elsősorban Közép- és Dél-Amerika tőlünk kissé távol eső, de koránt sem jelentéktelen külszolgálatainak technológiai modernizációs fejleményeit villantja fel. Ugyanakkor néhány téma erejéig feltűnik a hajdani „anyaország”, a spanyol diplomácia kiberkorszaka is.
Fontos maga a cím, mert kifejező: jól érzékelteti a latin külügyi koncepció uralkodó modernizáció-felfogását. „Diplomacia pública digital”, azaz „digitális népi diplomácia”. Itt nincs mese, nincs vita, hogy mit értsünk rajta. A digitális diplomácia nem a XIX. századi diplomácia, csak éppen Twitterrel „megfejelve”. A digitális diplomácia alapvetően az a népi-, vagy közdiplomácia, ami a II. világháborút követő évtizedekben próbálgatta szárnyait, és aztán a hidegháború végével vált valósággá, hogy az IKT-technológiákkal teljesedjen ki.
A kötet három részbe szerkesztve fogja össze a válogatást. Az első szekció a digitális diplomácia „intézményesült” eseteit szedi csokorba, bemutatva Mexikó, Ecuador és Spanyolország e-diplomáciai gyakorlatát. A második klasztert azok a latin országok alkotják, ahol a külügyi munka digitalizációja inkább egyéni ambíciókhoz, eltökéltséghez, egy-egy jeles diplomata úttörő munkájához kötődik. Venezuela és Argentína e-diplomáciai törekvéseibe nyerünk itt bepillantást. Végül külön csoportban tömörülnek azok a latin-amerikai országok – Brazília, Chile, Bolívia és Costa Rica szerepel itt -, illetve e-diplomáciai gyakorlataik, ahol az IKT-eszközök diplomáciai célú felhasználása inkább ad hoc alkalmazásokra szolgáltat estetanulmányt.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
One Comment