közigazgatás: külföldönközigazgatási informatikapolitikaszakirodalom

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2019. április 29.

Szerző: 2019. április 29.No Comments

A közösségi média vészhelyzeti blokkolása: indokolt védelem, vagy cenzúra?
Húsvét vasárnap, nem sokkal azt követően, hogy Sri Lankán terroristák – vélhetően az ISIS affiliációjába tartozó fegyveresek – véres merényletekben csaptak le a szigetország keresztény közösségeire, a helyi hatóságok átmeneti időre blokkolták a hozzáférést az Internet túlnyomó részéhez. Az elkövetkező napokban gyakorlatilag lehetetlenné vált a hozzáférés az olyan népszerű közösségi platformokhoz, mint a Facebook, az Instagram, a WhatsApp, a YouTube és nem különben az okostelefonra optimalizált VoIP szolgáltatáshoz, a Viberhez.

Miközben a drasztikus korlátozásokat bevezető hatóságok éppen a közösség védelmével indokolták az online kommunikáció blokkolását, és ugyanakkor hangsúlyozták az intézkedés ideiglenes jellegét, addig az online jogvédők a lépések fenyegető jellegére siettek rámutatni. Sri Lanka kormányzata ugyanis az elmúlt időszakban éveken át korlátozta az egyes online hírforrásokhoz való hozzáférést, és – egy rövid időszakra – már a közösségi média platformokhoz való hozzáférés blokkolására is sor került, nevezetesen 2018-ban, amikor tömeges erőszakhullám tört ki az országban élő muzulmán kisebbségi csoportok ellen. Ez a tényszerű részlet rávilágít a valóban, önmagában nézve rossz szájízt keltő intézkedések hátterére, a figyelmen kívül aligha hagyható társadalmi háttérre. A tavalyi zavargások kialakulásában, majd az indulatok elszabadulásában ugyanis komoly szerepet játszottak a közösségi média sokat használt tereiben szétáradó híresztelések, megalapozatlan állítások, magyarul álhírek. A megfontolt szemlélők ezért azt mondják: az Internet mostani korlátozása indokolt lehet. Nagy ugyanis a veszélye annak, hogy a merényletsorozat, tekintettel az egyértelmű etnikai jellegre, könnyen korbácsolhat ismét véres ellentéteket az országban lakó különböző vallási és etnikai csoportok között – főleg ha erre a Facebook vagy a YouTube csatornáin elterjeszthető valótlan híresztelések is rájátszanak. Mint ahogy arra is komoly az esély, hogy más államok, vagy az ISIS-hez hasonló „nem-állami” szereplők is belefolynak az információk manipulálásába

Az események szemlélői körében ezért – a személyes szabadságra sokkal kényesebb Nyugaton is – terjed az az álláspont, miszerint az online kommunikációs hálózatok kormányzati blokkolása, vészhelyzetben (és természetesen csupán időlegesen) nagyon is indokolt lépés lehet. Ha úgy tetszik, ez az online kormányzati szerep, és felelősség, egy újfajta értelmezését vetíti előre, még ha ez a jogvédő aktivisták egy részében erős nyugtalanságot gerjeszt.
Facebook blocks could open the door to online censorship; Makena Kelly, Adi Robertson; The Verge; 2019. április 23.

Újabb befolyásolási hadműveletet fedett fel a Facebook : a kibertér „rosszemberei” ezúttal Iránból jöttek
A globális digitális szolgáltató, a Facebook, miközben működési gyakorlata immár általánosságban helyezi őt a kritikák középpontjába, szorgalmasan igyekszik azért menteni reputációját (vagy legalábbis azt, ami még maradt belőle). A minap ismét a közösségi hálózat „megtisztításáról” tettek közzé hírt. Ezúttal az Iráni Köztársaság Műsorszolgáltató Vállalatához tartozó Pars Today került feketelistára. Az iráni vállalat nemzetközi műsorszórójaként, hírszolgáltatójaként működő Pars Today-hez köthető Facebook oldalak és csoportok is a nem kívánatos szolgáltatás használók körébe kerültek a Facebook legutóbbi döntése nyomán.
Mint az online szolgáltató közleményében megfogalmazták, a kifogásolt oldalak „koordinált nem-hiteles viselkedést tanúsítottak” a Facebook és az Instagram platformján. Az irániakhoz köthető oldalak „hálózatot alkottak”, emeli fel mutatóujját a Facebook cég, pedig hát ezzel a közösségi hálón meglehetősen általánosnak mondható tevékenységet említenek csupán. És ezek a hálózatot alkotó oldalak „félrevezettek másokat azt illetően, hogy ők valójában kicsodák” – sorolja tovább az irániak cselekedeteit a Facebook. Az önmagában nehezen értelmezhető kitételek nyugtalansággal töltheti el az embert: a Facebook céggel kapcsolatosan felgyülemlő kritikák, kifogások egy jelentős része ugyanis éppen arra vonatkozott, hogy a cég – átláthatatlan, önkényes etikai, politikai, ideológiai elvek mentén – saját belátása szerint, megfellebbezhetetlen módon írja felül saját szolgáltatói semlegességének elemi követelményét. Márpedig ez, tekintve a vállalat működésének társadalmi jellegét, és egyáltalán a globális volumenét, azt jelenti, hogy a Facebook valójában geopolitikai aktorként működik immár.
Facebook Dismantled Iranian Information Operation; Melissa Hall, Kanishk Karan, Emerson T. Brooking; DFRLab; 2019. április 19.

Fénysugár a Ködös Lapályon: bemutatjuk az amerikai Külügy hírszerző szervezetét
Az elmúlt hónapokban, hetekben többször is felhívtuk a figyelmet arra, hogy a globális közvélemény szeme előtt zajló „Twitter-diplomácia” korántsem fedi le a külügyi szervezetek digitalizációjának teljes spektrumát, sőt. Mindig sietünk közreadni azokat a példákat, kezdeményezéseket, amelyek azt mutatják, hogy a diplomáciai folyamatok és szervezetek „hátsó szobáiban”, a külügyi back office terekben is egyre jobban tért hódítanak a digitalizáció eszközei és módszerei. Különösen a diplomáciai funkciók sokasága szempontjából kulcsfontosságú adatokhoz – azok felfedezéséhez, megszerzéséhez, rendszerezéséhez, tárolásához, elemzéséhez, értelmezéséhez kapcsolódnak azok a fejlesztések, amelyek a legizgalmasabb újdonságokat jelenthetik napjaink diplomáciájának digitális transzformációjában.

Néhány hete az FCO, a brit Külügyminisztérium nyílt forrású információszerző és elemző részlegét mutattuk be. A múltkorában pedig a svéd diplomáciához tartozó Svéd Intézet hasonló, az online terekre kiterjedő információgyűjtő és feldolgozó tevékenységeit, eljárásait vettük szemügyre.
Ezúttal a csendes homályban meghúzódó „nagyságot”, a digitális transzformációban mindig is az élen járó USA Külügyminisztériumának hasonló szervezetét szeretnénk egy pillanatra kihozni a napvilágra. Azét a Külügyét, amely Washington egyik folyóparti, gyakran vízpárától, és nem ritkán emberi tevékenységtől, ködpárába, homályba burkolt részén, a Foggy Bottomnak nevezett hajdani lapályon terül el ma is.

Az amerikai Külügyminisztérium Bureau of Intelligence and Research névre hallgató Hírszerzési és Kutatási Hivatala minden szempontból figyelemre méltó intézmény ebben a sok kiválóságot mutató nemzetközi mezőnyben is. Az államtitkár-helyettes (assistant secretary) által irányított szervezeti egység közvetlenül a miniszter alárendeltségébe tartozik, ami jól jelzi megkülönböztetett szerepét és súlyát. Gyökerei is egy legendás szervezetig nyúlnak vissza, a második világháborús amerikai kém- és szabotázs ügynökség, az OSS egyik meghatározó osztályáig. Az akkor a semmiből, történészek, földrajztudósok, statisztikusok által létrehozott Kutató és Elemző Részleg (Research and Analysis) nem csupán a Szövetséges Hatalmak háborús győzelmét segítette elő újszerű, eredményes kutatásaival, de egyben kidolgozta, megalapozta a modern hírszerző elemzés módszertanának – máig használt – legfontosabb alapvetését is.

A Külügyminisztérium hírszerző és elemző részlege töretlenül őrzi a szakmai kiválóság hírnevét: az elmúlt évtizedekben, egyebek mellett a hidegháború ugyancsak feszült és nagy tétekre „játszott” időszakában arról vált ismertté a szervezet, hogy elemzői gyakorta állnak elő olyan értékelésekkel, amelyek szögesen ellentétben állnak más, tekintélyes ügynökségek, a CIA, az NSA, vagy a katonai hírszerzés ágazatai által felállított helyzetértékelésekkel, állításokkal. Még hozzá olyanokkal, amelyekről rendre bebizonyítja az idő, hogy helytállóak voltak. Egyedül ők jelezték például előre a Közel-Kelet szempontjából sorsfordító 1973-as háborút. De, az iraki inváziót megelőzően is ők szolgáltattak egyedül a valóságnak megfelelő értékelést Szaddam Husszein feltételezett atomfegyvereiről is.

A valamivel több, mint 300 munkatársat foglalkoztató Hivatal majd két tucat különböző osztályt és részleget működtet. A digitális diplomácia kutatója szemszögéből a legérdekesebb mindenképpen a Technológiai és Innovációs Osztály (Technology an Innovation Office INR/TIO). Valódi munkáját, napi működését persze szemérmesen takargatja: arról még az amerikai hírszerző közösség „bibliája” is csupán szűkszavúan szól. Alapvetően a Hivatal információszerző és feldolgozó IKT-műveleteit menedzseli, illetve általában a szervezeti egység innovációs és szervezet átalakító tevékenységeit. Egyfelől saját maga generál olyan új ötleteket és innovációkat, amelyek az INR Hivatal hírszerző munkájának folyamatos technikai modernizációját szolgálják. Másrészt igyekszik beépíteni a más szervezeti egységeknél keletkező innovációkat is. A homályos megfogalmazások, szűkszavú feladat megjelölések arra engednek következtetni, hogy a brit Külügy OSU részlegéhez kísértetiesen hasonló tevékenységek töltik ki az INR mindennapjait is. Ha kicsit körülnézünk, akkor azért találunk érdekes morzsákat. A TIO részleg szerepét, súlyát a Hírszerzési és Kutatási Hivatalom belül jól jelzi, hogy az INR-nek a LinkedIn közösségi platform álláskereső felületén elérhető nyilvános álláshirdetései kivétel nélkül számítástechnikai szakembert, adattudóst, szoftvermérnököt keresnek. Jól mutatva, hogy a digitális diplomácia építőköveit jelentő információ megszerzése, kezelése, felhasználása mindenfelé rohamos digitalizációra kényszeríti a nagy külügyi apparátusok „háttérüzemeit” is. Igazi meglepetést aligha jelent, hogy az USA, a 21. századi diplomácia úttörője, továbbra is az élen jár ezekben a folyamatokban.
A Clear View from Foggy Bottom; William Burr; Foreign Policy; 2013. március 5.
Agency Spotlight: State Department Bureau of Intelligence and Research. Analysis with Diplomacy in Mind; Homeland Security Today; 2011. július 28.
További információk a Hivatalról az USA hírszerző szervezeteinek „Bibliájában”: Richelson, Jeffrey T. (2016): The US Intelligence Community. 7th ed. Boulder, Westview Press

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor