gazdaságinformatikaInternetközigazgatás: külföldönközigazgatási informatikaszakirodalomszervezettársadalom

A nyílt innováció és társ-megvalósítás kiterjesztése: az internet-alapú közszolgáltatások társ-értékelése az okosváros-projektekben

Szerző: 2019. július 28.No Comments

„A Technovation folyóirat 78. számában (online elérhető a ScienceDirect oldalán) a manchesteri és a cambridge-i egyetem kutatói tanulmányt tettek közzé arról, hogy a közigazgatás és a közszolgáltatások terén több helyen már meghonosodott, az érintettek széles körének bevonására épülő, társ-megvalósítással (co-production) létrejött fejlesztéseknek hogyan lehetne az értékelésébe is bevonni az érintettek széles körét társ-értékelés (co-evaluation) keretében. Mint írják: az értékelés amúgy is gyenge pontja még a jól sikerült társ-megvalósításos projekteknek is. Jellemzően csak a folyamat lezárulta után kerül rá sor, tapasztalatainak hasznosítása pedig esetleges. Esettanulmányok alapján megfogalmazott javaslatuk alapján a társ-értékelés már menet közben is fontos visszajelzéseket adhat a fejlesztéshez, az érdekeltek bevonása pedig az elért minőséget és a felhasználók elégedettségét is növeli. Ehhez azonban nem csak szemléletváltásra van szükség, hanem bizonyos vezetői képességek fejlesztésére is.

A tanulmány bevezetője emlékeztet rá, hogy a költségvetési nyomás, a technológiai fejlődés és a globalizáció növekvő igényt támaszt a kormányzatok felé a közszolgáltatások reformja iránt, a hatékonyság, minőség és kihasználtság javítása érdekében. Ez ráirányítja a figyelmet a közigazgatás teljesítményére, és nagymértékben növeli az állampolgárok elvárásait. A közintézmények helyi vezetőinek felelőssége ezért kibővült, a vezetők pedig jobban kezdtek figyelni a lakossági véleményekre. A jobb szolgáltatások nyújtása szükségessé teszi az innovációra és minőségre irányuló külső nyomás felismerését, valamint annak belátását, hogy szükség van kapacitásfejlesztésre és képességbővítésre a közigazgatásban. Elemzések szerint az innovációs folyamat egyik legkevésbé kihasznált módja a felhasználók megkérdezése, nem csak arról, hogy mi a véleményük az elkészült szolgáltatásról, hanem annak segítésére is, hogy társ-alkotóként részt vehessenek a folyamatban. És miközben a társ-alkotásra napjainkban növekvő figyelem irányul, a rendszeres és átfogó értékelés ma még egyáltalán nem magától értetődő. Mivel azonban a társ-alkotás a polgárok aktív és termékeny bevonására irányul, ahol ez elindult, ott az értékelés hagyományos módja sem tartható fenn a továbbiakban. A bevonás azonban sem a megvalósításban, sem az értékelésben nem könnyű folyamat, mert egyáltalán nem biztos, hogy a közszolgálati vezetők rendelkeznek a szükséges készségekkel ennek hatékony megvalósítására.

A nehézségek ellenére, a jobb szolgáltatásokra törekvés jegyében sok város vált egyre nyitottá világszerte a nyitott innováción alapuló megközelítésre és azokra az új technológiákra, amelyekkel okosváros-szolgáltatásokat nyújthatnak. Az Európai Unióban a 2008 és 2013 közötti, 7. kutatási és innovációs keretprogram és a jelenleg is aktuális „Horizont 2020” kutatási és innovációs program keretében több, mint 220 okosváros-projekt fut. Az okosvárosok paradigmája a városfejlesztésnek és várostervezésnek azt a módját jelenti, amely – az infokommunikációs technológiák adta lehetőségeket felhasználva – összeköti a fenntarthatóság, a zöld fejlesztések, a digitális terek, az innováció és a kreativitás korábban egymástól független dimenzióit. A megközelítés középpontjában a polgárok társ-megvalósítóként és együttműködő félként való bevonása áll. Az okosváros-projekteknek ezért értelemszerűen állampolgár-központúnak kell lenniük, ahol az infokommunikációs-technológiákat az emberek életminőségének javítására használják fel. Ez feltételezi az ott élők igényeinek meghallgatását és az aktív odafigyelést, a szolgáltatások felhasználóinak mélyen bevonását a fejlesztési folyamatokba. Erre különösen alkalmasak azok az „élő laboratóriumok” (Living Labs), amelyekkel hírleveleinkben is már többször foglalkoztunk. És bár az okosváros-kezdeményezéseknek immár elég hosszú múltja van ahhoz, hogy tapasztalati úton is igazolhassuk az előfeltevések és alapszabályok helyességét, ez még nem történt meg. A közszolgálati nyitott innováció mért és rögzített eredményei szegényesek, ami erős hiányt jelent a társ-alkotásos innovációs folyamatokban. Nincs kipróbált módszertan és eszköztár a társ-alkotás és társ-értékelés támogatására, ahogy az ehhez szükséges vezetői készségek sem állnak gyakran rendelkezésre. Az itt ismertetett „Open innovation and the evaluation of internet-enabled public services in smart cities” c. tanulmány ennek a hiánynak a betöltésére tesz javaslatot egy új társ-értékelési keretrendszer és módszertan megfogalmazásával, az okosváros-szolgáltatások sikerének nyomonkövetésére, az elméleti alapon megfogalmazott állítások ellenőrzésével támogatva az élő laboratóriumok munkáját.

Az ajánlott módszertan négy európai város (Gent, Bologna, Köln, Manchester) hat okosváros-projektjének esettanulmányain alapul. Ezekben azt vizsgálták, hogy hogyan lehet a társ-értékelést a társ-megvalósítással párhuzamosan működtetni, arra törekedve, hogy az a bevonáson alapuló folyamat révén túlmutasson az utólagos értékelésen. Azonosították a társ-megvalósítás sikerének kulcstényezőit, erre alapozva azt a társ-értékelési modellt, amely a társ-megvalósítási ciklus minden eleméhez kapcsolódni tud – a koncepcióalkotáshoz, a döntéshozatalhoz, tervezéshez, a fejlesztéshez, a megvalósításhoz és a felhasználáshoz. (Az egyes szakaszokban eltérő súllyal vesznek részt a kormányzat és közigazgatás, a tudományos élet, az üzleti világ és az állampolgárok képviselői.)

A sikeres megvalósításnak kritikus feltétele, hogy a projektmenedzserek integrálni tudják az innovációs folyamat technológiai és társadalmi vonatkozásait. Tudniuk kell irányítani a folyamat belső érdekeltjeit, ezzel együtt pedig elkötelezetté tenni a külső érdekelteket az aktív részvételben.

Az önértékelésen alapuló társ-értékelés során a módszertan négy fő elemre összpontosít: a folyamatra, a tevékenységre, az eredményre és a hatásra. A szerzők visszatérően hangsúlyozzák, hogy a társ-megvalósítást és a társértékelést párhuzamos, iteratív és interaktív folyamatként kell értelmezni, bevonva a folyamatba a belső és külső érdekelteket egyaránt. A tapasztalatok szerint a társ-értékelésnek nem csak a technológiai innovációval kell foglalkoznia, hanem szükséges integrálni az értékelésbe a társadalmi innováció szempontjait is. Ez egyszerre feltételezi az érdekeltek elkötelezettségét, valamint a szükséges szervezeti és vezetési készségek meglétét is.

Az esettanulmányokból levont következtetésekből a szerzők kiemelik, hogy a társ-értékelés kritikus eleme az okosváros-szolgáltatások innovációs menedzsmentjének. Enélkül jó eséllyel egyre nagyobb rés lenne az internet-alapú szolgáltatások lehetőségei és az ezek hatékony működtetéséhez szükséges közigazgatási készségek között. A társ-értékelés és az ehhez kifejlesztett vezetői képességek azok, amelyek segíthetnek áthidalni ezt a rést.”

Forrás:
Open innovation and the evaluation of internet-enabled public services in smart cities; Krassimira Paskaleva, Ian Cooper; Technovation; https://doi.org/10.1016/j.technovation.2018.07.003; Volume 78, December 2018, Pages 4-14