gazdaságinformatikaszakirodalomszervezet

Miért nem követi feltétlenül a termelékenység javulása az innovatív infokommunikációs fejlesztéseket?

Szerző: 2019. november 10.No Comments

„A Management Review Quarterly szeptemberben megjelent számában Stefan Schweikl és Robert Obermaier átfogó, évtizedekre visszatekintő elemzést tett közzé az innovatív infokommunikációs fejlesztések termelékenységre gyakorolt hatásáról (Lessons from three decades of IT productivity research: towards a better understanding of IT-induced productivity effects – online hozzáférhető 2019. október 14-től). Mint írásukból kiderül: a pozitív korreláció egyáltalán nem magától értetődő. Ennek megállapításán túl azonban azt is igyekeznek feltárni, hogy ha nem érvényesül a várt kedvező hatás, akkor annak mi lehet az oka.

A szerzők rámutatnak, hogy az olyan modern technológiák fejlődése, mint a robotika, a 3D-s nyomtatás, a tárgyak internete, a mesterséges intelligencia, a blokklánc, a virtuális valóság vagy a kiterjesztett valóság a magánemberek és a vállalatok között egyaránt komoly izgalmat vált ki. Az ún. negyedik ipari forradalom és az ezzel együtt járó teremtő rombolás nem csak a mindennapi életünket formálják át, hanem visszavonhatatlanul megváltoztathatnak egész iparágakat is. Az új technológiákban rejlő hatalmas potenciál miatt a vállalatok vezetőiben félelem lakozik amiatt, hogy nehogy a digitális forradalom vesztes oldalán találják magukat amiatt, hogy lemaradnak a fejlesztésben. Ennek megfelelően például a mesterséges intelligenciára, gépi tanulásra és robotikára fordított üzleti kiadások világviszonylatban 2025-re elérhetik 232 milliárd dolláros összeget, ami 18-szoros (!) növekedést jelent a 2018-as 12,4 milliárd dolláros értékhez képest. A működés digitalizációjára fordított minden törekvés ellenére azonban a cégek erősen küszködnek termelékenységük javulásával. Az Egyesült Államokban például a munkatermelékenység növekedése 2010 és 2018 között éves átlagban csupán 1,06%-kal nőtt, míg előtte 2000-től 2010-ig évente átlag 2,73%-kal. Hasonló trend figyelhető meg más fejlett ipari országokban is. Az OECD tagállamaiban 2010-től 2017-ig átlagosan évi 0,98%-kal nőtt a termelékenység, míg 2001 és 2010 között 1,46%-kal. Ez az ún. „modern termelékenységi paradoxon” azt mutatja, hogy bár a vállalatok folyamatosan növelik befektetéseiket a sokat dicsért digitális technológiákba, összességében nem érik el a várt termelékenység-növekedést.

Jó harminc évvel ezelőtt hasonló jelenséget írt le Robert Solow amerikai közgazdász, amikor az informatizálási korszak kezdetén a technológiai forradalom ellenére a termelékenység növekedése lelassult a fejlett ipari országokban. A megfigyelést Solow-paradoxonnak nevezték el, ami rengeteg kutatást és tanulmányt inspirált a rá következő években. A publikációk hatalmas mennyisége ellenére a paradoxon és annak oka továbbra is rejtély maradt. A kérdés megválaszolására a szerzők a témával foglalkozó szakirodalom átfogó feldolgozása mellett 86 cégszintű tanulmány mélyreható felülvizsgálatát végezték el, aminek eredményeképpen három fontos megállapítást tettek.

  • A Solow-paradoxon szakirodalma két nagy csoportra osztható: míg a 80-as évek végéig terjedő időszak megfigyelései szerint az IT-fejlesztéseknek nincs szignifikáns hatása a termelékenységre, addig a későbbi megfigyelések pozitív hatást rögzítettek, sőt, az ilyen befektetéseket extrahozamokkal jellemzik.
  • A Solow-paradoxon körüli intenzív viták ellenére keveset tudunk arról, hogy hogyan fordult az ellenkezőjére a paradoxonból következő állítás, és jutott el az extrahozamok kimutatásáig. Az átfogó értékelés kedvéért a szerzők modellt alkottak azokból a tényezőkből, amelyek az IT-fejlesztések megtérülését befolyásolják.
  • Ezeket a felismeréseket felhasználva a modern termelékenységi paradoxon értelmezésére, a termelékenységi mutatók jelenkori gyengülésére a szerzők a lehetséges okokat négy fő csoportba sorolták: az üzembeállítás késleltetett hatása (amikor az új technológiák rendszerbe állításának hatását késlelteti a folyamatok kidolgozatlansága és a munkaerő nem kellő felkészültsége), mérhetőségi kérdések, túlzott elvárások és vezetési hibák.

A nyolcvanas évek végétől körülbelül 2006-ig tehát úgy tűnt, hogy a Solow-paradoxon átmenetileg eltűnt, mint jelenség, mivel a szakirodalom kifejezetten pozitív hatást mutatott ki az IT-befektetések és a termelékenység között. A 2006 utáni időszakból túl kevés tanulmány született a termelékenységre gyakorolt hatásról ahhoz, hogy biztosat állíthassunk, de a meglévő kutatási eredmények arra utalnak, hogy a Solow-paradoxon visszatért – a modern technológiákba történő növekvő mértékű befektetések ellenére nem érzékelhető a termelékenység növekedésének gyorsulása. Vagyis a sokat emlegetett negyedik ipari forradalom soron következő technológiai elemei, mint a tárgyak internete, a mesterséges intelligencia vagy a blokklánc egyelőre nem hozza a várt termelékenységi eredményeket. Ebben persze közrejátszhat az erre az időszakra eső pénzügyi világválság elhúzódó hatása is, de ezzel együtt is a szerzők a fent említett négy nagy kategóriában a következő lehetséges okokat vették sorba:

  • Üzembeállítás késleltetett hatása
    • Alacsony IT-tőkeállomány
    • Kompenzációs hatások
    • A tovagyűrűző hatások hiánya az információs technológiák korlátozott elterjedése miatt
    • A tanulási görbe hatása
    • Önmagukon túlmutató szerkezeti átalakulások
    • Új és komplex kérdések felmerülése
  • Mérhetőségi kérdések
    • A bemeneti és a kimeneti értékek alábecslése vagy túlértékelése
    • A profit átcsoportosítása vagy eltékozlása
  • Túlzott elvárások
    • Az IT-nek egyszerűen kisebb a termelékenység-növelő hatása annál, amit vártak tőle
  • Vezetési hibák
    • Hiányosságok az informatikai telepítésben, használatban és értékelésben
    • Az informatikai megoldásokat kiteljesítő szervezeti elemek hiánya

Mint a szerzők rámutatnak, a szakmai viták középpontjában általában az üzembeállítás késleltetett hatásai és a mérhetőségi kérdések állnak, miközben a vezetési hibákra alig irányul figyelem – miközben ezeknek döntő szerepe volt a Solow-paradoxon körüli vitákban, ahogy a modern termelékenységi paradoxon magyarázatában is döntő jelentősége lehet. A potenciális vezetési hibák közül a szerzők őt fő elemet emelnek ki.

  • Túlzott, túl nagy terhet jelentő beruházások a „minél több digitalizáció” jegyében.
  • Aránytalanul nagy figyelem a folyamatfejlesztésen, a termékfejlesztés rovására is.
  • Túlzott hangsúly a mesterséges intelligencián, kiemelve azt a jövő kulcstechnológiájaként.
  • Az olyan kiegészítő szervezeti elemek hiánya, mint az új üzleti modellek fejlesztéséhez szükséges vezetői készségek.
  • Nehézségek a modern technológiák előnyeinek értékelésében.

Mindezek nem azt jelentik, hogy romlott volna a vezetői készségek színvonala az elmúlt években, de azt igen, hogy a vezetők iránti elvárások megnőttek a digitalizációs átalakulás összetettségéből fakadóan.”

Forrás:
Lessons from three decades of IT productivity research: towards a better understanding of IT-induced productivity effects; Stefan Schweikl, Robert Obermaier; Management Review Quarterly; DOI: https://doi.org/10.1007/s11301-019-00173-6; 2019. október 14.