A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2019. december 2.

Kínáé a világ legnagyobb diplomáciai hálózata
Kína maga mögé utasította az Egyesült Államokat. A nemzetközi kapcsolatok tekintélyes kutatója, az ausztrál Lowy Intézet napokban közzétett Global Diplomacy Index-e nem okoz nagy meglepetést azoknak, akik szorosabban figyelik a globális hatalmi átrendeződéseket. Immár nem az Amerikai Egyesült Államok a világ egyes számú diplomáciai nagyhatalma, hanem a mind gyorsabban emelkedő rivális, a Kínai Népköztársaság. Legalábbis, ami a külképviseletek, külföldön működő közdiplomáciai intézmények, háttérszervezetek nemzetközi hálózatát illeti.
A digitalizációval átalakuló külügyi szervezetrendszer ma már az online terekben látja a képviselet, a kapcsolatépítés, a tájékozódás és tájékoztatás, sőt a tárgyalások dinamikus terepét is. A szakma józanabb képviselői azonban mindig figyelmeztetik a technológia bűvöletében élőket: a digitális eszközpark nem „váltja le” a diplomácia hagyományos eljárásait és intézményrendszerét. A klasszikus diplomácia elemei és hálózatai mai is fontosak, a külszolgálati munka magját képezik. Az állandóság azonban nem jelent változatlanságot, és a globális vezető szerepért nemrégiben hivatalosan is bejelentkezett Kína a hagyományos külképviseleti hálózatok folyamatos bővítésével is igyekszik biztosítani magának ezt a pozíciót. Érdemes felfigyelni rá: a feltörekvő ázsiai nagyhatalom koránt sincs egyedül ezzel a törekvéssel. Noha a külszolgálati munka transzformációja kapcsán leggyakrabban a digitális (mobil-) eszközökről, a közösségi hálóban rejlő potenciálokról, és legújabban a Mesterséges Intelligencia lehetőségeiről esik szó, a nemzetközi küzdőtér stratégiai gondolkodású szereplői – a relatíve magasabb költségvonzatok ellenére – sem mondanak le a klasszikus diplomáciai eszköz, a képviseletek hálózatának folyamatos növeléséről sem. Ebben a kérdésben beszédes a Lowy-féle Globális Index: a vizsgálatba bevett 61 jelentősebb állam közül a többség (összesen 34 szuverén szereplő) növelte számszerűen is külföldi diplomáciai jelenlétét az elmúlt két esztendőben.
A trend egyértelműen Kína erősödését mutatja: a KNK, összesen 276 külföldi képviseletével és állomáshelyével idén első ízben előzte meg az Egyesült Államokat, és ezzel a globális rangsor élére ugrott. A külképviseleti hálózat bővítés üteme talán a leginkább figyelemre méltó: 2016-ban Kína még „csupán” a harmadik helyen állt a külképviseletek számát illetően, s akkor az USÁ-n kívül Franciaország is előtte szerepelt még. 2017-re azonban felküzdötte magát a második helyre, hogy idén már a Föld legkiterjedtebb diplomáciai hálózatával büszkélkedő hatalma legyen. Számszerűen egyébként 5 képviselettel gyarapodott a rendszere, mivel 7 új képviseletet nyitott, kettő régit pedig megszüntetett, ami jól mutatja, hogy a dinamika Kínánál sem egyszerűen csak újabb és újabb képviseletek megnyitásában merül ki.
Az USA külképviseleti hálózata e közben stagnált, illetve csekély mértékben (a szentpétervári főkonzulátus bezárásával) csökkent. Megfigyelők szerint ez nem is olyan meglepő, tekintve, hogy az amerikai State Department nem látszik éppen ereje teljében lenni: a minisztérium állománya jelenleg csupán 73%-os feltöltöttséggel üzemel, és a kulcsfontosságú közdiplomáciai területet (az USAID szervezetet) érintő tervezett költségvetési megszorítások sem a bővülést támasztják alá.
A saját diplomáciai hálózat nagysága mellett akad még egy másik, sokat mondó adat. Nem mellékes ugyanis az sem, hogy a vizsgálatba bevont jelentősebb államok hol létesítenek legszívesebben külképviseleti posztot. Hiszen ez remekül mutatja egy-egy szereplő soft power vonzerejét. Ezen a téren pedig – a 61 ország összesen 342 külképviseletével – messze az Egyesült Államok számít a „legnépszerűbb” helyszínnek. A Kínai Népköztársaság, a területén működő 256 külföldi képviselettel csupán a második ebben a fontos rangsorban.
Az élen szereplők izgalmas tusája mellett néhány egyéb nagyhatalmi státuszú, vagy arra aspiráló állam külképviseleti hálózatát is érdemes szemügyre venni. Feltűnő, elsőként is, hogy a Brexit nyomán ismét globális szerepre törekvő Nagy-Britannia egyelőre nem tudta megvalósítani a kiválási folyamathoz kapcsolódóan tervezett külképviseleti hálózatbővítését, sőt: jó néhány posztot be kellett zárnia, vagy alacsonyabb szintre szállítani a képviseletet.
Az ázsiai térség továbbra is egyik legfigyelemre méltóbb hatalma, Japán tovább folytatja szívós építkezését, és nem is eredménytelenül: idénre, 247 állomáshellyel, a nemzetközi ranglista negyedik helyére emelkedett, megelőzve így a szintén erős globális ambíciókkal rendelkező Oroszországot. Japán diplomáciai építkezése, tekintettel a dél-kelet-ázsiai térség geopolitikai viszonyainak gyors átrendeződésére, ésszerű stratégiai erőkifejtésnek tetszik.
Mi személy szerint Törökország klasszikus külképviseleti hálózatépítésére hívnánk fel a figyelmet, mert ez jó indikátora lehet az ország geostratégiai ambícióinak. Figyelemre méltó ezen a téren maga a mennyiségi bővülés is, hiszen Törökország, 234 külképviseletével a világ hatodik „diplomáciai nagyhatalmává” küzdötte fel magát. Az erőfeszítés – ne feledjük, a külképviseletek fenntartása komoly anyagi terheket jelent – különösen elgondolkodtató, ha tekintetbe vesszük, hogy Ankara GDP-je még a felét is alig teszi ki a közvetlenül előtte álló Oroszországénak, ami jól mutatja Törökország elszántságát a regionális hatalmi szerepkörének megerősítésére. Azt írtuk: „regionális”, hiszen többnyire erről van szó, ugyanakkor a külképviseletek bővülése érdekes (vagy talán ellentmondásos) információkat adhat a török hatalmi ambíciók irányáról. Miközben, a hivatalos stratégia szintjén, Törökország Ázsia felé fordul, többnyire máshol, Afrikában, sőt Latin-Amerikában bővíti diplomáciai jelenlétét.
Végezetül érdemes kiemelni: Magyarország ebben a rangsorban – összesen 131 külképviselettel – a 22. helyet foglalja el, ami tekintettel az erőforrásokra és geopolitikai pozíciókra, tekintélyes helyezésként könyvelhető el. Olyan államokat utasít ezzel maga mögé, mint Portugália, Dél-Afrika, Belgium, Ausztrália, Csehország, Svédország, Norvégia, Izrael, Szlovákia, Finnország, vagy éppen a szomszédos Ausztria. Ha tekintetbe vesszük, hogy (akkor 104 képviselettel) 3 éve még csupán a 30. helyet foglalta el Magyarország, úgy különösen figyelemre méltó maga a tendencia, illetve a növekedés üteme is.
A legfrissebb, 2019. évi Global Diplomacy Index rangsor az alábbi webhelyen érhető el:
Lowy Institute Global Diplomacy Index 2019 Country Ranking
World Diplomacy Stocktake: A Shifting of the Ranks; Bonnie Bley; The Interpreter – Lowy Institute, 2019. november 27.

A kiberbiztonság témája az amerikai elnökválasztások körül forog majd jövőre
A tekintélyes Oxford Analytica elemző cég múlt szerdán nyilvánosságra hozott előrejelzése szerint a kiberbiztonságot érintő fenyegetések jelentős változásokon mennek át a beavatkozások (támadások) célpontjait és módszereit illetően is. Ma már az információbiztonság (ami a múltban hosszú időn át az autokratikusnak tekintett Oroszország, vagy Kína számára okozott fejfájást) egyre inkább a nyugati liberális demokráciák számára jelent húsba vágó kérdést, különös tekintettel a választási rendszerek és folyamatok tisztaságának megóvására.
Az elemzők szerint kétség sem férhet hozzá, hogy jövőre a 2020. évi amerikai elnökválasztás jelenti majd az egyes számú kiberhadszínteret. A McAfee kiberbiztonsági cég őszi jelzése szerint Wisconsin és Michigan államokban például a helyi (szövetségi állami) választási webhelyek nagyjából fele alapvető biztonsági kritériumoknak sem felel meg. Ugyanakkor az Oxford Analytica előrejelzése siet leszögezni: az igazi fenyegetést nem a választás (online) rendszereibe való) beavatkozás veszélye/lehetősége jelenti majd. A valódi kihívást ugyanis egyértelműen az információs hadműveletek jelentik. A potenciális ellenség ezen a téren ráadásul bővül: már nem csak Oroszország, de Irán is fegyverként kívánja felhasználni a dezinformációt az amerikai választópolgárok megtévesztésére és befolyásolására – vélik a brit elemzők.
Ugyanakkor maga a dezinformáció, a félretájékoztatás taktikája is sebesen változik. A támadók, annak érdekében, hogy jelentősen tovább nehezítsék azt, hogy a cselekményeket a valódi elkövetőkhöz lehessen kapcsolni, csaknem ismeretlen marketing és PR-cégeket bérelhetnek fel a közvéleményben folyó viták manipulálására. Egy másik új taktika az, hogy valóságos felhasználókat, például újságírókat vonnak be az online párbeszédekbe annak érdekében, hogy segítségükkel felerősítsék a dezinformáló üzeneteket.
A veszélyekre természetesen készülnek az amerikai politikai erők. A Demokrata Párt választási bizottsága a Crowdstrike céget bízta meg technológiai tanácsadással a választásokra. A republikánusok Kongresszusi Bizottsága szintén jelentős összegeket fordít informatikai védelmi tanácsadásra. Az elmúlt években ugyanakkor erősödött a közösségi média platformok „önvédelmi képessége”: a legfontosabb hálózatokon specializált csoportok foglalkoznak a dezinformációk kiszűrésével. Ugyanakkor a támadó oldal innovatív technológiai megoldásai szinte bizonyosan okoznak majd még kellemetlen meglepetéseket.
Miközben az előrejelzés készítői hangsúlyozzák Kína megnövekedett kiberhadviselési képességeit, úgy vélik, hogy a KNK elsősorban „hazai terepen” alkalmazza az online befolyásolás és dezinformálás eszköztárát. Az USA választási folyamataira nézve továbbra is az oroszokat tekintik az első számú veszélyforrásnak, kiemelve azt a mozzanatot, hogy az elkövetkező időszakban várhatóan növekszik majd az oroszok által végrehajtott, ám valaki más cselekedetének maszkírozott (ún. „idegen zászló alatt végrehajtott”) támadások száma. Intő példának említik az orosz „Turla” hackercsoport októberben nyilvánosságra került hadműveletét, amelynek során egy iráni kibercsoport eljárásait alkalmazva okoztak informatikai károkat. Egy nem sokkal korábbi, az oroszokkal éles konfliktusban álló Nemzetközi Doppingellenőrzési Hatóság (WADA) elleni akció során, szintén orosz hackerek kínai, illetve észak-koreai kiberegységek álcáját felöltve támadtak.
Az Oxford Analytica előrejelzése a 2020. évre prognosztizálható legfőbb veszélyforrások között említi a zsarolóvírusok (ransomware) rohamos elterjedését. A McAfee szerint az idei év első negyedében 118%-kal növekedett a zsarolóvírusokat alkalmazó kibertámadások száma. Miközben a vírusok elterjesztésére továbbra is népszerűek a megbízható forrásúnak álcázott címekről érkező e-mailek, jelentősen nőni fog a távoli elérési pontokat használó betörések száma.
Végezetül jövőre, az 5G technológia megjelenésével új veszélyforrások megjelenésével kell számolni a kiberbiztonság terén is. Az 5G alapjául szolgáló felhőalapú virtualizáció rugalmasabbá és agilisebbé teszi majd a rendszereket, ugyanakkor azok nyílt jellege számottevő biztonsági kockázatokat jelen majd.
Prospects for Cybersecurity in 2020; Oxford Analytica Daily Brief, 2019. december 1.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Az online térképalkalmazások a geopolitikai konfrontáció színtereivé váltak
Vadim Prisztajko ukrán külügyminiszter a Twitteren bírálta csütörtökön az Apple amerikai technológiai vállalatot, amiért a Krím félszigetet Oroszország részeként tüntette fel térképein – írja az MTI információjára hivatkozva a Mandiner.
Az ukrán diplomácia vezetője (egyébként ügyesen alkalmazva az online mikroblog platform szerkesztési elveit és jellemző stílusjegyeit) személyes hangú Twitter-üzenetben szólította meg a technológiai céget. A nézeteltérést (ahogy arra már más összefüggésekben és más szereplőkkel korábban is volt példa) a Krím-félsziget hovatartozásának térképi ábrázolása váltotta ki. Az ukrán diplomácia, természetes módon, arra törekszik, hogy az országuk részének tekintett (és a nemzetközi jog által is annak elismert) Krím a nemzetközi közvélemények által használt online terekben Ukrajna részeként jelenjen meg. Vonatkozik ez természetesen bármiféle webes ábrázolásra, de különösen a sokak által és szívesen használt térképalkalmazások esetében vetődik fel élesen a probléma. Oroszország, a maga szempontjából szintén érthető módon, a félsziget orosz felségterületként való térképi megjelenítésének kikényszerítésére helyez hangsúlyt. A nemzetközi (általában persze amerikai) nagy technológiai, internetes cégek nehezen tudják figyelmen kívül hagyni az érintettek geopolitikai súlyát – és potenciális piaci jelentőségüket. Vélhetően most is ez történt.
Az Apple orosz követelésre kezdte el szerdától a 2014-ben Ukrajnától Oroszországhoz csatolt Krím-félszigetet orosz területként feltüntetni internetes oldalain. Az Ukrajinszka Pravda hírportál szerint jelenleg az Apple térképén és az időjárás-jelentésben a félsziget orosz területként van ábrázolva, ha Oroszországban nyitják ki az internetes felületet. Oroszországon kívül a Krím egyik országhoz sem tartozó területként jelenik meg.
Az ukrán külügyminiszter bírálta az Apple-t; Mandiner; 2019. november 28.

Könyvszemle – Manjikian, Mary (2018): Cybersecurity Ethics. An Introduction. London – New York, Routledge.
A kibertér, annak fenyegetéseivel, sajátos geopolitikai összefüggéseivel mai összeállításunkból sem maradhatott ki. Nyilván nem változik ez a jövőben sem, hiszen – jól érzékelhető tendenciaként – a nemzetközi hatalmi viszonyok eme”ötödik dimenziója” a 21. századi diplomácia egyik fókuszterületévé válik – ha máris nem vált azzá. Szakértők, akik gyakran még az alapfogalmakban sem könnyen találnak közös nevezőre, egyöntetűen vallják: a kibertér szinte mindenben más, mint a geopolitikai mező bármelyik más szelete. Éppen ezért nehéz, használható analógiák hiányában, az átfogó nemzetközi szabályozása, igazgatása is. A hozzá kapcsolódó dilemmák persze elsősorban, vagy inkább szinte kizárólagosan – jogi problémaként jelennek meg a szakmai vitákban. Mert az szinte rögtön nyilvánvaló, hogy az igazi „másság” nem a sajátos technológiában keresendő. És azt vajon biztosra vehetjük, hogy a téma körüljárása „kipipálható” a jog leíró-, vagy értelmező kategóriáival?
Azt gondoljuk, hogy a kiberbiztonság egyik vagy másik aspektusát vizsgálók előtt előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, hogy a kibertérben való „szabály alapú” működés, egyáltalán a normákkal való megfeleltetés sokkal átfogóbb, sokkal mélyebb: etikai (sőt filozófiai) kérdéseket vet fel. Ezért is csaptunk le izgatottan az amerikai egyetemi oktató (a mára akuttá váló internetes addikció kérdéseit már fél évtizeddel ezelőtt boncolgató kutató), Mary Manjikian könyvére. A magunk fajtának írta: akiket érdekel a kibertér sajátos háttérmechanizmusa, de akik nem vagyunk filozófusok. A könyv első részében világos szerkezetben, a laikus számára érthető módon mutatja be az etika alapvető fogalmait, alapvető kereteit. A kézikönyv – hiszen arról van szó – második részében a kibervalóság alapvető problématerületein vezet végig minket, a korábban bemutatott fogalmi eszközrendszerrel: egyebek mellett a privát szféra, a megfigyelés, az internetes kalózkodás, a kiberhadviselés etikai aspektusai kerülnek itt terítékre. A harmadik rész a kibertérben jelenleg érvényesülő etikai normákat veszi végig. Ugyanakkor előre tekint, nem véletlenül az a blokk címe: „Hogyan tovább?”

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: informatika, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, politika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.