„Az OECD integrált digitális szakpolitikai keretrendszere
Az OECD tudományos, technológiai és innovációs igazgatósága a „Digital Economy Papers” sorozatban február 14-én tette közzé 292. számú kiadványát az OECD digitális projektjének (Going Digital) integrált szakpolitikai keretrendszeréről (Going Digital integrated policy framework). Mint a dokumentum beharangozójában írják: a digitális átalakulás széleskörű és összetett hatást gyakorol a gazdaságra és a társadalomra, számos szakpolitikai területet érintve, miközben éppen emiatt nehezebbé vált a megfelelő kompromisszumok megtalálása az egyes szakterületek között. A most közzétett keretrendszer segít a kormányzatoknak és az érdekelteknek abban, hogy integrált szemléletű megközelítést dolgozzanak ki a szakpolitika-formáláshoz, a bevonáson alapuló digitális jövő érdekében, a digitális átalakulásban rejlő lehetőségek megragadására, olyan módon, hogy az az emberek életminőségét javítsa, uniformizált megoldás helyett lehetővé téve az egyes országok eltérő kulturális és egyéb tényezőihez igazodást. A keretrendszer – ami a Going Digital projekt kulcsfontosságú eredménye – összhangban van az OECD digitális eszköztárával (Going Digital Toolkit) és jelzőszámaival, elemzéseivel, szakpolitikai iránymutatásaival. Ezzel egyben azt a célt is szolgálva, hogy a digitális átalakulásról szóló országértékelések alapja legyen.
A keretrendszer hét, egymással is kölcsönhatásban lévő szakpolitikai dimenzió mentén értékeli a digitális átalakulást:
* Hozzáférés
* Használat
* Innováció
* Munkahelyek
* Társadalom
* Bizalom
* Piaci nyitottságAz egyes dimenziókat digitális kormányzati stratégia hivatott összekapcsolni a társadalmi jólét és a gazdasági növekedés érdekében, hajtóerőként használva a digitális technológiát és az adatgazdálkodás üzleti modelljét az átalakulásban, egyben az értékelés vektorrendszerét is meghatározva. A külön-külön is több szakterületet lefedő dimenziók mindegyikére szükség van az eredményes digitális átalakuláshoz. Az előnyök kihasználása és a kihívások megválaszolása érdekében szükséges a koordináció valamennyi azonosított szakterület között, különös tekintettel a dimenziókat keresztbemetsző olyan tényezőkre, mint a készségek vagy a digitális kormányzás. A jelentés iránymutatást is jelent arra nézve, hogy a kormányzatok hogyan ültessék át a keretrendszert a gyakorlatba, valamint javaslatokat fogalmaz meg a digitális átalakulási stratégiák kulcslépéséihez, összkormányzati szemléletet tükrözve a kívánatos szakpolitika-formálás megcélzásában.
A hozzáférés dimenziójában a jelentés az infokommunikációs infrastruktúra és szolgáltatások létét és elérhetőségét helyezi középpontba. A kormányzatnak itt fontos szerepe van a megfelelő befektetések előmozdításában. Mivel ezen a téren a beruházások nagy része a vállalati szférából jön, a közvetlen állami szerepvállalás mellett hasonlóan fontos a magánbefektetések útjában álló korlátok eltávolítása is. A szakpolitika fontos célja kell, hogy legyen a verseny élénkítése is e téren. Szintén fontos az összhang megteremtése a regionális fejlesztési politikákkal, figyelembe véve az országon belüli területi különbségeket, különös tekintettel a vidéki és távoli területekre.
A használat dimenziója kapcsán a jelentés kiemeli: míg az internet-használat széles körben elterjedt az OECD-országokban, a fejlettebb alkalmazások használata ezzel együtt arányaiban csökkent, aminek képzettségi és jövedelmi okai egyaránt lehetnek. A használat minőségének javításában fontos szerepe van a digitális közigazgatásnak, aminek megvalósítása az élenjáró országokban a holisztikus megközelítés felé mozdul el, abból a felismerésből fakadóan, hogy a digitális technológiában rejlő előnyöket akkor tudják maximalizálni, ha a fejlesztés és a működtetés felhasználó-vezérelt. A követendő megközelítés összhangba hozza a technológiák felhasználását a döntéshozatali folyamattal, a stratégiai formálásával, az érdekeltek bevonásával, hozzájárulva egyben a hatékonyabb szabályozási reformhoz is. A befektetések tekintetében a jelentés felhívja rá a figyelmet, hogy 1999 és 2015 között az eszközökbe történő befektetések részesedése csökkent, miközben a szoftverekbe és adatbázisokba befektetés ugyanebben az időszakban 44%-kal nőtt. Az új technológiák terjedése az üzleti dinamikával is erős kölcsönhatásban van, amire pedig a strukturális reformok vannak jó hatással. A digitális eszközök hatékony használata különösen fontos a kis- és középvállalkozások (kkv-k) körében az üzletfejlesztés, innováció, méretnövelés és nemzetköziesítés szempontjából. A hatékony felhasználás ugyanakkor erősen függ a készségek meglététől és milyenségétől, aminek javításában az oktatásnak, képzésnek és tréningeknek is döntő szerepe van. Végül a hatékony felhasználás kulcseleme a digitális biztonság és a személyiségi jogok védelme is, mivel ennek hiánya a digitális technológiák alkalmazásának egyik erős korlátja lehet.
Az innováció dimenziója mentén a digitális átalakulás alapvető fontosságú hajtóerejét mérjük. E téren kulcsszerepet játszanak az új, induló (start-up) vállalkozások, ami miatt a vállalkozó szellem erősítése, különösen a kkv-k világában kulcsfontosságú. A hatékony versenypolitika az innováció erősítésében is fontos szerepet játszik, különösen a piaci koncentráció oldásával, az új szereplők piacra lépésének könnyítésével. A digitális innováció akkor lehet eredményes, ha folyamatosan támaszkodhat a műszaki és természettudományok tudásbázisára és alapkutatásaira. A jelentés felhívja rá a figyelmet, hogy a közfinanszírozású alapkutatásoknak milyen döntő szerepe volt pl. a GPS-technológiák vagy akár magának az Internetnek a fejlesztésében is. Az innovációs folyamatokban különösen fontos szerepe van a kormányzat, az iparágak és az egyetemek közötti partnerségnek, valamint a kutatás-fejlesztés és innováció jól tervezett támogatásának. A nyitott tudományos kezdeményezések szintén hasznos segítséget nyújthatnak az innováció felpörgetésében. A digitális közigazgatás az innovációban is fontos szerepet játszhat, különös tekintettel nyílt közadatok biztosításával, ami az innovációs és a hatékonyság hajtóereje lehet a közigazgatásban és azon túl is. A digitális átalakulás üteme és módja szektoronként változó, aminek kezelésére az OECD megfelelő rendszertant dolgozott ki, szektorspecifikus ajánlásokat fogalmazva meg például az egészségügyre, oktatásra, mezőgazdaságra.
A munkahelyek dimenzióját tekintve a jelentés kiemeli azt a várakozást, hogy a digitális technológiák nagymértékben alakítják át a munkaerőpiacot. Fontos kérdés, hogy milyen munkakörök tűnhetnek el, milyenek jelenhetnek meg, és hogy ez utóbbiakhoz milyen készségek kellenek majd. A „teremtő rombolás” során munkahelyek szűnnek meg és keletkeznek újak – az átmenet sikeressége nagymértékben múlik a vállalatok rugalmasságán és a dolgozók mobilitásán, valamint a munkaerőpiac szabályozásán, amely téren friss szemléletre lesz szükség. A munkavállalók szempontjából döntő jelentősége lesz annak, hogy rendelkezésükre áll-e a készségek azon keveréke, amellyel hatékonyan navigálhatnak a gyorsan változó környezetben. Mivel azonban nem feltételezhető, hogy mindenki sikeres lesz az átmenetben, a szociális védelemnek is kulcsfontosságú szerepe lesz. Az új típusú foglalkoztatások szükségessé teszik az adók és juttatások rendszerének megreformálását is. Végül a regionális fejlesztési politikák is fontos szerepet kell, hogy játszanak a munkaerőpiac megfelelő irányú átalakulásában, figyelembe véve a területi különbségeket és sajátosságokat.
A társadalom dimenzióját különösen fontossá teszi, hogy a digitális átalakulás nagymértékben átalakítja a kormányzat, a vállalatok és az egyének egymással való kapcsolatát, valamint módosítja a kedvezményezettek és kárvallottak csoportjait is. Utóbbi miatt fontos szerepe lesz a szociálpolitikának, beleértve a digitális szakadék miatti kihívások kezelését is. A földrajzi különbségek miatt a helyhez szabott szakpolitikák jelenthetik a leghatékonyabb megoldást. Az oktatási és képzési politikának az életciklus egésze során támogatnia kell a megfelelő készségek fejlesztését, az alapvető kompetenciákon túl a szociális és emocionális készségek terén is. Az adózás és a juttatások politikájának szintén azt a célt kell szolgálnia, hogy senkit ne hagyjunk az út szélén. A digitális technológiáknak segítenie kell a nagy, átfogó társadalmi kérdések, így a környezetvédelem kihívásainak megválaszolásában is. Az egészségügyön belül külön is fel kell készülni a lehetőségek és kihívások speciális kezelésére, a hatékonyság és a személyiségi jogok védelmének egyidejű biztosításával. A digitális közigazgatásnak pedig e dimenzió mentén biztosítania kell az állampolgárok bevonását, a felülről lefelé tervezéstől elmozdulva az érdekeltek széleskörű részvétele felé.
A bizalom dimenziója mentén fontos szerepet kap a digitális kockázatmenedzsment, a magánszemélyektől a kis- és nagyvállalatokon át a közintézményekig. Az innovációban, növekedésben és foglalkoztatásban különösen fontos szerepet játszó kkv-k esetében ez különösen fontos, mivel esetükben a bizalomvesztésnek súlyosabb, nehezebben ellensúlyozható gazdasági következményei lehetnek, mint egy nagyvállalatnál. A privát szféra védelme nem csupán etikai szempontból fontos, hanem az üzletfejlesztésnek is kritikus sikertényezője lehet, különösen a határokon átívelő szolgáltatásoknál. A digitális biztonság szakpolitikák sokaságánál játszik döntő szerepet. A kockázatok kezelése a korszerű szemlélet szerint nem csupán technológiai kérdés, hanem kulturális változást is feltételez. A fogyasztóvédelem pedig az e-kereskedelemben a hagyományos kereskedésnél is nagyobb jelentőséget kap.
A piaci nyitottság dimenziójára különösen igaz a kölcsönhatás: a digitális technológiák terjedésének fontos feltétele, ugyanakkor az új technológiák a nyitottság erősítésére is lehetőséget adnak. Ez különösen jól látszik a kereskedelem területén, amely a digitális technológiák és a nyitott, töredezettségtől mentes internetes ökoszisztéma révén új piaci lehetőségeket és új értékláncok kialakítását teszi lehetővé – különösen, ha ez a nemzetközi adatáramlással is összekapcsolódik. A befektetéseket az új technológiák segítségével jobban célzottá lehet tenni, javítva azok hatékonyságát. A pénzpiacok nyitottságára és stabilitására szintén jótékony hatással van, az átláthatóság, a megbízhatóság és az integritás erősítésére alapozva. A verseny erősítése alacsonyabb árakat és a kínálat szélesítését eredményezi, az új típusú termékek és szolgáltatások esetében is. Ezért különösen érzékeny a felvásárlások és cég-egyesülések kérdése, ami adott esetben a verseny korlátozásával járhat. Az adórendszernek pedig e téren abban lehet szerepe, hogy egy adott beruházás itthon vagy külföldön valósul-e meg. Nem megfelelő működés esetén ilyen módon piac- és versenytorzító hatása lehet, ami rontja a forráskihelyezés hatékonyságát.
Végül a jelentés a digitális átalakítási stratégiákra tesz ajánlást, megállapítva, hogy bár ilyennel a legtöbb OECD-tagállam rendelkezik, azok legtöbbször szűk területre fókuszálnak, nem eléggé átfogóak, és nem kezelik megfelelően a szakterületek közötti kapcsolatokat. Az átfogó jelleghez és a koherencia javításához egyaránt az érdekeltek széles körének bevonására van szükség a stratégiák formálása során.”
Forrás:
Going Digital integrated policy framework; OECD; OECD Digital Economy Papers No. 292; DOI https://doi.org/10.1787/dc930adc-en;2020. február 14. (PDF)
Lásd még:
Going Digital – Organisation for Economic Co-operation and Development
Going Digital Toolkit; „The Going Digital Toolkit helps countries assess their state of digital development and formulate policy strategies and approaches in response. Data exploration and visualisation are key features of the Toolkit.”
