„A digitális bölcsészet mint diszciplína a kétezres évek elején jelent meg, ám a bölcsészettudományi kutatásokban közel nyolcvan éve alkalmazzák a számítógépet feldolgozásra, elemzésre. A történettudományi kutatásokban az 1950–60-as években jelenik meg a számítástudomány elmélete, illetve a számítógép mint eszköz. Ennek – a korban leginkább kvantifikáció fogalmával jelölt – módszertannak az Annales folyóirat és köre volt egyik fontos központja, melyhez írásom főszereplője, Benda Gyula is sok szálon kapcsolódott. Rövid áttekintésemben Benda Gyula munkásságára, kivált azon célkitűzéseire, eredményeire koncentrálok, melyek a ma számítógépes történettudománya, történeti demográfiája – s egyben a digitális bölcsészet szempontjából különösen tanulságosak. A kvantifikáció, kvantitatív történetírás magyarországi, ’60–’70es évekbeli kezdeteire, így például Granasztói György, Zimányi Vera, Katus László vagy Bácskai Vera és Nagy Lajos munkásságára nem térek ki, ezen fontos előzményeknek már születtek összefoglalásai, legutóbb például Káli Róbertnek köszönhetően. Benda Gyula (1943–2005) a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH), ezt követően a Néprajzi Múzeumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozott, ahol többek között alapító tagja az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszéknek, illetve a Hajnal István Körnek. Kezdeményezőkészsége egész munkássága során kiemelkedő volt, ezért a történettudomány és társdiszciplínáinak kutatói joggal tekintenek rá meghatározó személyiségként.”
Forrás:
Benda Gyula munkássága. A számítógépes történettudomány kezdetei; Maróthy Szilvia; Somogy: Irodalom, művészet, kultúra; ISSN 0133-0144; 2020/2, 47-57. o.
