Az Unió helyzete: Kérdések és válaszok a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervvel kapcsolatban

  1. Melyek a Bizottság javaslatának legfontosabb elemei és mik a következő lépések?

A Bizottság ma bemutatta 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervét, amely a következőkből áll: közlemény a 2030-ra vonatkozó európai éghajlatvédelmi törekvés fokozásáról; kísérő hatásvizsgálat; a nemzeti energia- és klímatervek egész EU-ra kiterjedő értékelése; és az európai klímarendelet tervezetének módosított javaslata az új 2030-as kibocsátáscsökkentési célok felvételére.

A mai közlemény az egész EU-ra kiterjedően javasolja az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának 2030-ig történő, 1990-hez képest legalább 55%-os nettó csökkentési célját. E cél segítségével az EU kiegyensúlyozott módon érheti el 2050-re a klímasemlegességet. A Bizottság javaslata hatásvizsgálaton alapul és megerősíti, hogy a 2030-ra teljesítendő legalább 55%-os kibocsátáscsökkentés reális és megvalósítható intézkedés.

E fokozott éghajlatvédelmi törekvés megvalósításához a beruházások fellendítésére van szükség, amely hozzájárul majd a jelenlegi Covid19-válság zöld helyreállítással való kezeléséhez. Ebben az összefüggésben a Covid19-re adott európai gazdasági válasz egyedülálló lehetőséget kínál a klímasemleges gazdaságra való áttérés felgyorsítására.

A közlemény olyan intézkedéscsomagot vetít előre, amelynek végrehajtása ezen ambiciózusabb széntelenítési célkitűzés elérése érdekében a gazdaság valamennyi ágazatában szükséges. Ismerteti, hogy e magasabb szintű szándék megvalósításának érdekében a Bizottság mely jogszabályokat vizsgálja felül; ezek a következők: az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, a kötelezettségvállalási rendelet, a földhasználatról, a földhasználat megváltoztatásáról és az erdőgazdálkodásról szóló rendelet, az energiahatékonysági irányelv, a megújulóenergia-irányelv és a személygépkocsik és kisteherautók szén-dioxid-kibocsátási teljesítményére vonatkozó szabályozás. Széleskörű nyilvános konzultációt és átfogó hatásvizsgálatokat követően a Bizottság 2021 júniusáig előterjeszti a megfelelő jogalkotási javaslatokat.

Az egyéb jogszabályok, melyek felülvizsgálatára kellő időben szintén sor kerül, többek között a következők: az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv és a környezettudatos tervezésről szóló irányelv, a szükséges infrastruktúra kiépítését támogató jogszabályok, például a TEN-E és a TEN-T, valamint az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv és az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet.

A közlemény és a 2030-as cél legalább 55%-ra történő emelésének javaslata előkészíti a terepet egy 2020 őszén tartandó nyilvános vitához arról, hogy 2020 végére ennek megfelelően növekedjen a Párizsi Megállapodás keretében nemzetileg meghatározott uniós hozzájárulás. Az új cél időben való elfogadása lehetővé tenné az EU számára, hogy még jóval az ENSZ 2021-es, Glasgow-ban tartandó éghajlatváltozási konferenciája (COP26) előtt kommunikálja ambiciózusabb szándékát a nemzetközi partnerek felé.

Ma a Bizottság azt a felülvizsgált jogalkotási javaslatot is benyújtotta a 2030-as célkitűzés európai klímarendeletbe történő felvételére, amelynek célja, hogy kijelölje a hosszú távú haladási irányt az összes uniós éghajlat-politika számára azzal, hogy jogi kötelezettségben rögzít a 2050-re elérendő uniós klímasemlegességet.

  1. Miért javasolnak magasabb kibocsátáscsökkentési célt 2030-ra?

A klímaválság korunk meghatározó kihívása marad. Az elmúlt öt év a valaha mért legmelegebb időszak volt. A 2019-ben mért globális átlaghőmérséklet 1,1 °C-kal haladta meg az iparosodás előtti szintet. A globális felmelegedés hatásai vitathatatlanok, hiszen az aszályok, viharok és más szélsőséges időjárási események száma egyre emelkedik. Európában és az egész világon sürgős és folyamatos intézkedések szükségesek az emberek egészségének, prosperitásának és jóllétének megőrzéséhez. Az EU-állampolgárok – jogosan – egyre jobban aggódnak. Tíz közül kilencen komoly aggályként tekintenek az éghajlatváltozásra. Az EU vezeti az éghajlatváltozás elleni globális harcot és a Bizottság elkötelezett amellett, hogy az EU most további intézkedéseket tegyen.

A jelenlegi szakpolitikák nem biztosítanák számunkra a klímasemlegesség 2050-re történő kiegyensúlyozott elérését és 2030 után az éves csökkentések felgyorsítását tennék szükségessé. Egy ilyen gyors átállás irreálisnak bizonyulhatna egyes ágazatok, különösen a hosszú átfutási idővel dolgozó iparágak számára. Az aktuális célok szerint 2050-re csupán 60%-os csökkenést érnénk el. A jelenlegi szakpolitikák ráadásul nem biztosítják a befektetők számára a közép- és hosszú távú céljainkhoz szükséges kiszámíthatóságot, és a meg nem térülő eszközök és a szén-dioxid-kibocsátások magas szinten történő rögzülésének kockázatát idéznék elő.

Fejlett gazdaságként, az ambiciózus éghajlat-politika sikeres megvalósítása terén bizonyított tapasztalattal rendelkező EU fontos szerepet játszik a globális ÜHG-kibocsátási trendek befolyásolásában. Az uniós ambíció aktuális szintjének a következő tíz év során 55%-ra történő emelése jelentősen növeli a Párizsi Megállapodás keretében nemzetileg meghatározott uniós hozzájárulást és előkészíti a terepet a 2021-ben esedékes ENSZ éghajlatváltozási tárgyalásokhoz, megerősítve ezzel az EU globális vezető szerepét. 

  1. Milyen gazdasági és társadalmi hatásokkal jár ez a fokozott ambíció?

Az utóbbi három évtized során az EU sikeresen függetlenítette a kibocsátást a gazdasági növekedéstől, hiszen 1990 és 2019 között az ÜHG-kibocsátás 25%-os csökkenést, míg a GDP 62%-os növekedést mutatott. A Covid19-világjárványból történő gazdasági kilábalás jelentős beruházási fellendülést igényel, és ha ez a fokozott éghajlatvédelmi törekvésnek megfelelően történik, akkor az ebből adódó rövidtávú gazdaságélénkítés a hosszú távú fenntartható növekedést is segítheti.

2030-ig a befektetések ösztönzése – ha az egyéb torzító adók csökkentése érdekében párosul a szén-dioxid-árazás bevételének felhasználásával – akár 0,5%-kal is ösztönözheti a GDP növekedését. A jelenlegi helyzetben, amikor a Covid19 egészségügyi válság miatt a gazdaság a potenciális kibocsátás alatt működik, a fokozott éghajlatvédelmi törekvések megvalósításához szükséges beruházási fellendülés a gazdaság számára igencsak fontos ösztönzést adhatna. Ezzel szemben, a „változatlan ügymenetbe” történő beruházás rövidtávon ösztönözheti ugyan a fellendülést, de meg nem térülő eszközöket hozhat létre azzal, hogy nem kezeli az éghajlatváltozás kihívásait, ezzel pedig növelheti a további beruházások későbbi szükségességét. A világjárvány már felgyorsította a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodást.

Az ÜHG-kibocsátás beárazása, például a kibocsátáskereskedelem alkalmazásának kiterjesztésével, jobb makrogazdasági eredményekhez vezet. Nemcsak a kibocsátás költséghatékony csökkentésére ad gazdasági ösztönzést, hanem olyan bevételeket is generál, amelyek felhasználhatók a munkabéreket terhelő adók csökkentésére és tőkebefektetésekre, illetve az alacsony jövedelmű háztartások támogatására. A fűtési költségek viszonylag nagyobb terhet jelentenek az alacsony jövedelmű háztartások számára, mint a magasabb jövedelmű háztartások esetében, és az alacsony jövedelmű háztartások gyakrabban használnak olyan nagyon szennyező tüzelőanyagokat, mint a szén. A szociálpolitika és az épületfelújítás segít majd ellenőrzés alatt tartani a fűtés- és villanyszámlákra gyakorolt hatást.

Elősegítő szakpolitikák útján különös figyelmet fordítunk társadalmunk legkiszolgáltatottabb rétegének támogatására annak érdekében, hogy senki ne maradjon magára az átállás során. A Next Generation EU és a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret, amelynek legalább 30%-át éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokra kell fordítani, számos eszközt biztosítanak e probléma közvetlen kezelésére, például a méltányos átállást támogató mechanizmust és annak Méltányos Átállást Támogató Alapját, amely a szénorientált és karbonintenzív régiókat fogja támogatni. A korszerűsítési program a legkiszolgáltatottabb és az energiaszegénység kockázatának kitett háztartásokat segíti majd az energiahatékony lakáshoz jutásban.

  1. Milyen beruházások szükségesek?

Az ÜHG-kibocsátás 2030-ra elérendő legalább 55%-os csökkentése további jelentős beruházást igényel a villamosenergia-termelés, ipar és közlekedés széntelenítése, valamint az épületek energiahatékonyságának javítása érdekében. Hosszú távon ez a tüzelőanyag-költségek és a fosszilis tüzelőanyag-behozataltól való függés csökkenését és az EU energiabiztonságának javulását eredményezi.

Becslések szerint az 55%-os ÜHG cél mellett az energiarendszerbe történő éves beruházásoknak az elkövetkező évtizedben (2021–2030) körülbelül 350 milliárd euróval kell magasabbnak lenniük, mint az előző évtizedben (2011–2020). Ezt főleg az új kapacitások és összekapcsolások – beleértve a gazdasági élettartamuk végéhez érő régi erőművek és ipari üzemek kiváltását – és az épületfelújítások eredményezik. Gazdaságunk és polgáraink javára ez a beruházási szint biztosíthatja a Covid19-válságból történő tartós kilábalás elősegítéséhez olyannyira szükséges ösztönzést. Jelenleg minden eddiginél fontosabb a megfelelő beruházások finanszírozása, és gazdaságaink nem engedhetik meg maguknak, hogy olyan eszközökbe fektessenek be, amelyek a közeljövőben elavulhatnak.

Az összefüggések megértéséhez fontos tudni, hogy a Next Generation EU csomagból és a következő időszakra szóló, többéves uniós költségvetésből az EU 1,8 billió eurót költ a koronavírus-járvány okozta károk utáni gazdaságélénkítésre, és minimum 30%-ot fordít éghajlatvédelmi célkitűzéseink támogatására.

  1. Milyen egyéb előnyök várhatók?

A fokozódó éghajlat-politikai fellépés javítja a levegőminőséget, ami különösen előnyös lenne több közép- és kelet-európai tagállam polgárai számára. A tiszta levegőre irányuló jelenlegi politikával együtt az ÜHG-kibocsátás 55%-os csökkentése 2030-ig 60%-kal csökkentené a légszennyezést a 2015-ös értékekhez képest. Ez jelentősen javítja az európai polgárok egészségi állapotát és a 2015-ös szinthez képest legalább 110 milliárd euróval csökkenti az egészségügyi károkat. A fokozott éghajlat-politikai fellépés önmagában legalább 5 milliárd euróval csökkentené a levegőszennyezés-csökkentési költségeket és csaknem 10%-kal a savasodás által érintett uniós területek nagyságát.

Energiaszükségleteinek kielégítése tekintetében az EU importfüggő, és a fosszilis tüzelőanyagok behozatala jelenleg a GDP körülbelül 2%-át teszi ki. Az éghajlatvédelmi és energetikai átállás felgyorsítása lehetővé teszi az EU számára a tüzelőanyag-költségek és -behozatal jelentős csökkentését, javítva ezáltal a kereskedelmi egyenleget és forrásokat felszabadítva egyéb célokra. Az ÜHG-kibocsátás 2030-ra történő 55%-os csökkentése azt jelentené, hogy a fosszilis tüzelőanyagok behozatala a 2015-ös szinthez képest több mint 25%-kal esne vissza. A klímasemlegesség 2050-re történő elérése tehát a következő évtizedben 100 milliárd euró, 2050-ig pedig akár 3 billió euró megtakarítást jelentene.

Az éghajlatváltozás a biológiai sokféleség csökkenésének egyik közvetlen okozója. Az éghajlatváltozás mérséklése ezért kulcsfontosságú a biológia sokféleség globális szintű megőrzésében. A földhasználat szénelnyelése általi eltávolítás fokozására irányuló fellépések, például a szerves talajok és tőzeglápok elárasztással való helyreállítása, valamint az erdők helyreállítása, elősegíthetik a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását Európában. Az uniós széngazdálkodási kezdeményezés fejlődése új üzleti lehetőséget jelent majd a mezőgazdasági termelőknek a szénmegkötés terén.

  1. Melyek a terv tagállami szintű hatásai, és milyen intézkedéseket javasolnak a megemelt célkitűzés által leginkább érintett régiók számára?

Ebben a szakaszban a hatásokat csak uniós szinten értékelték. A makrogazdasági hatások tagállami szinten némileg eltérnek, mivel a tagállamoknak eltérő kiindulóponttal kell szembenézniük a klímasemlegesség felé vezető pályán, illetve kibocsátási profiljuk ágazati összetétele is különböző. A méltányos átállás ezért képezi a zöld megállapodás sarokkövét.

A tagállamok uniós szinten részesülnek majd az esetleges kihívásaik megoldásához szükséges fontos eszközökből. A 2021–2027-es időszakra javasolt többéves pénzügyi keret és a Next Generation EU az alapok legalább 30%-át az éghajlatváltozás szempontjából releváns kiadásokra fogják fordítani, és előírják, hogy a finanszírozás 100%-ának összhangban kell lennie a Párizsi Megállapodás céljaival.

A méltányos átállást biztosító konkrét eszközök közé tartozik például az európai zöld megállapodáshoz kapcsolódó beruházási terv és a méltányos átállást támogató mechanizmus, beleértve a Méltányos Átállást Támogató Alapot, amelyek a klímasemleges gazdaságra való átállás miatt leginkább érintett karbonintenzív ágazatokkal rendelkező régiókra fókuszálnak. A Modernizációs Alap is támogatja az energetikai átállásra irányuló beruházásokat a legalacsonyabb jövedelmű tagállamokban.

Ezenkívül a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket és a helyreállítási alapok elköltését teljes mértékben össze kell hangolni a zöld és digitális átállással. Ezen alapok okos felhasználása jelentős magánszektorbeli beruházásokat indíthat el.

Az újraelosztást a meglévő éghajlatvédelmi jogszabályok is biztosítják. Ez magában foglalja a közös kötelezettségvállalási rendeletben differenciált tagállami célokat, a kibocsátási egységek árverés útján történő újraelosztását és a Modernizációs Alapot, amely a gazdaságkorszerűsítési beruházásokra és 10 alacsonyabb jövedelmű tagállamban a méltányos átállás elősegítésére összpontosít.

Az éghajlatvédelmi jogszabályok aktualizálására vonatkozó jogalkotási javaslatokat 2021 júniusában terjesztik elő. E folyamat részeként a Bizottság elvégzi a hatások tagállami szintű felülvizsgálatát és mérlegeli az elosztással kapcsolatos kérdéseket. E tekintetben fontos szempont lesz az, hogy miként történik a szén-dioxid-árazásból származó bevételek elosztása saját forrásként a tagállamok és az EU között.

  1. Hogyan valósul meg az éghajlatvédelmi jogszabályokban az 55%-os célérték?

A jelenlegi éghajlatvédelmi jogszabályok 2030-ra az ÜHG-kibocsátás legalább 40%-os csökkentését irányozzák elő az 1990-es értékekhez képest. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) és a közös kötelezettségvállalási rendelet, valamint a megújuló energia 32%-os és az energiahatékonyság 32,5%-os célértéke várhatóan a kibocsátások mintegy 45%-os csökkenését eredményezik 2030-ra. A földhasználati, földhasználat-változtatási és erdőgazdálkodási ágazatok általi elnyeléseket is beleszámítva a nettó kibocsátás az előrejelzések szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest mintegy 47%-kal csökken. E jogszabályt naprakésszé kell tenni, hogy tükrözze a 2030-ra elérendő 55%-os kibocsátás-csökkentési célt, amely az összes kibocsátást és elnyelést magában foglalja.

Az EU ETS hatékony eszköznek bizonyult az ÜHG-kibocsátás csökkentésében. Egyértelmű, hogy a kellően stabil szén-dioxid-ár az azonnali változás erős motorja és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások világos jelzése lesz. Határozottan hozzájárul tehát a megújuló energia és az energiahatékony technológiák bevezetéséhez.

Kialakítható lenne egy olyan kibővített EU ETS, amely magában foglalja a közúti közlekedést és az épületeket, idővel pedig esetleg a fosszilis tüzelőanyagok összes felhasználási módját is. A tengerhasznosítási ágazat általi kibocsátásokat az EU ETS kezeli majd, a jelenlegi megfigyelési rendszer figyelembevételével. Felül kell vizsgálni az EU ETS határértékét és annak évenkénti csökkentését is (lineáris csökkentési tényező).

A többlet uniós repülésnek és hajózásnak az EU ETS-ben való kezelésére vonatkozó döntés a jövőbeni hatásvizsgálati tanulmányok eredményeitől függ, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnél (IMO) és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnél (ICAO) elért haladás fényében, például a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszere (CORSIA) terén.

Felülvizsgálatra kerül majd a jelenleg az EU ETS-en kívüli ágazatokhoz nemzeti ÜHG-kibocsátáscsökkentési célértékeket rögzítő kötelezettségvállalási rendelet. Az EU ETS hatályának kibővítése átfedéseket eredményezhet a közös kötelezettségvállalási rendelettel. A Bizottság tovább vizsgálja ezt a kérdést.

Az egész gazdaságra vonatkozó ÜHG-kibocsátáscsökkentési célérték az uniós jegyzékben foglaltaknak megfelelően teljes egészében tartalmazza majd a földhasználati, földhasználat-változtatási és erdőgazdálkodási ágazat általi kibocsátásokat és elnyeléseket. Eszerint történik majd meg a földhasználatról, a földhasználat megváltoztatásáról és az erdőgazdálkodásról szóló rendelet felülvizsgálata, és az továbbra is tartalmazni fogja az uniós földhasználatra vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyek meghatározzák a jogszabály minimális ambíciószintjét.

A közúti közlekedésben a kibocsátáskereskedelem előnye az, hogy leválaszthatók a határérték alatti flottakibocsátások és ezzel egyidejűleg ösztönözhetők a viselkedésbeli változások, ezek pedig az árjelzésen keresztül tartós hatásokat gyakorolnak a mobilitási megoldásokra. Ugyanakkor a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátási teljesítményére vonatkozó szabályozás jelenti a fő hajtóerőt a tiszta, korszerű és innovatív járművek, például az elektromos autók kínálatának biztosításához. A kibocsátásmentes mobilitás megvalósítására irányuló világos menetrend biztosítása érdekében a személygépkocsik és kisteherautók szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó szabályozás felülvizsgálatra és megerősítésre kerül majd.

Az EU továbbra is beveti majd zöld, éghajlati és energetikai diplomáciáját, illetve teljes külpolitikai eszköztárát partnerei ambíciószintjének fokozása és a klímasemlegességre való globális átállás felgyorsítása érdekében. Partnereink ambíciójának összevethető növekedése hiányában, miközben az EU növeli éghajlatvédelmi törekvéseit, a kibocsátásáthelyezés kockázatának csökkentése érdekében a Bizottság egy – a WTO-szabályoknak megfelelő – karbonintenzitást ellensúlyozó mechanizmust javasol a kiválasztott ágazatok számára.

  1. Miért nem javasol a Bizottság egyéni célkitűzéseket a tagállamok kibocsátásának csökkentéséhez?

A közös kötelezettségvállalási rendelet (ESR) kötelező nemzeti ÜHG-kibocsátáscsökkentési célokat határoz meg a 2021 és 2030 közötti időszakra. Ezek az ETS-en kívüli ágazatokra – például épületek, mezőgazdaság, hulladék és közlekedés (a légi közlekedés és a nemzetközi hajózás kivételével) – vonatkoznak. A kibocsátáskereskedelem bevezetése a jelenlegi ESR ágazatok jelentős részére, amit a Bizottság meg fog vizsgálni, e rendeletre nézve következményekkel járna.

A Bizottság további konzultációt folytat majd az egyes lehetőségekről, amikor 2021 júniusára kidolgozza a különböző ágazati szakpolitikai kezdeményezéseket. Ezzel elmélyíti az ágazati hatásvizsgálatok elemzését, beleértve az elosztási és méltányossági aggályok kezelésére szolgáló konkrét tagállami elemzést is.

  1. Mi a mezőgazdaság és a földhasználati ágazat szerepe a fokozott éghajlatvédelmi törekvések elérésében?

A dinitrogén-oxid- és metán-kibocsátások forrásaként a földhasználati, földhasználat-változtatási és erdőgazdálkodási ágazat kulcsfontosságú a nulla nettó ÜHG-kibocsátás 2050-re történő eléréséhez. Ez az ágazat ugyanakkor fontos szerepet tölt be a szén-dioxid-tárolásban. A mezőgazdasági termelők közötti okos együttműködés és egyes technológiák, például precíziós gazdálkodás alkalmazása, illetve a beruházások, tanácsadás és innováció támogatása útján ezek az ágazatok 2035-re klímasemlegessé válhatnak és megkezdhetik a szén-dioxid-eltávolítást. Ez nem csak a mezőgazdasági termelők üzleti lehetőségét jelenti, hiszen az olyan tevékenységek, mint az erdősítés, a vizes élőhelyek, tőzeglápok és leromlott talajok helyreállítása a biológiai sokféleség szempontjából is előnyösek. A közlemény megvizsgálja, hogy a földhasználatról, a földhasználat megváltoztatásáról és az erdőgazdálkodásról szóló jelenlegi rendelet miként járulhat hozzá a nyelőként való földhasználat kiterjesztéséhez.

Emellett a mezőgazdasági és erdészeti ágazat fontos forrása a biogazdaság alapanyagainak, az építőipari ágazat anyagainak és a bioenergiának, amely lehetővé teszi más ágazatok számára a kibocsátás csökkentését. Ezt fenntartható módon kell megtenni, és nem szabad a fakitermelés fenntarthatatlan fokozásától függeni.

  1. Milyen hatásai lesznek a tervnek az energiarendszerünkre?

A legalább 55%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentés 2030-ra történő eléréséhez a megújuló energiának a teljes bruttó fogyasztás 38–40%-át kitevő fokozott felhasználása szükséges. Folytatódik az energiaszektor eltávolodása a fosszilis tüzelőanyagoktól, amelyek 2030-ban az EU villamos energiájának kevesebb, mint 20%-át termelnék, míg a megújuló energiaforrások az uniós villamos energia körülbelül kétharmadát szolgáltatnák. A Bizottság hatásvizsgálata azt mutatja, hogy a végsőenergia- és a primerenergia-fogyasztás 2030-ra tovább csökkenne, 36–37%-os energiahatékonysági megtakarítás mellett.

A fűtési és hűtési megújuló energiaforrások aránya 2030-ban 40% körül lesz, főleg a tüzelőanyagokról a megújuló fűtési megoldásokra történő átállásnak köszönhetően, amelyek közül a hőszivattyúk jelentik a leggyorsabban fejlődő megoldást. Az épületek energiahatékonyabbakká válnak, és csökken a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségük a fűtés és a hűtés területén. Ennek eredményeként 2030-ra az épületekből származó kibocsátás körülbelül 60%-kal csökkenne 2015-höz képest.

A megújulóenergia-irányelv számításai szerint a közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrások körülbelül 24%-ot érnének el az elektromos járművek, a fejlett bioüzemanyagok, valamint az egyéb megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok továbbfejlesztésével és bevezetésével. Ezzel egyidejűleg a személygépkocsik és kisteherautók szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó szabályozás felülvizsgálata biztosítja majd, hogy elegendő tiszta autó legyen a piacon. Ezen átállás támogatásához 2030-ra ki kell építeni a megfelelő elektromos és egyéb töltőállomások infrastruktúráját. A zöld megállapodás részeként a Bizottság egymillió új elektromos töltőállomást kíván elhelyezni az Európai Unióban.

  1. Mi a szerepe az energiacéloknak és az energiával kapcsolatos jogszabályoknak? Felülvizsgálják-e az energiával kapcsolatos jogszabályokat, és ha igen, mikor?

Az energiahatékonysági irányelv, a megújulóenergia-irányelv, valamint az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet alapvető jogszabályok a fokozott 55%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentési cél, valamint az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (EPBD) és a termékekre vonatkozó jogszabályok (a környezettudatos tervezésről szóló irányelv, valamint az energiafogyasztás-címkézési és gumiabroncs-címkézési rendeletek) megvalósításához. Az energiahatékonysági irányelv és a megújulóenergia-irányelv 2021 júniusában kerül felülvizsgálatra.

A megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozóan 2030-ra teljesítendő, legalább 32%-os és legalább 32,5%-os jelenlegi uniós célkitűzések elérése az aktuális 40%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentési cél túlteljesítését fogja eredményezni. Az 55%-os célhoz való kellő hozzájárulás érdekében azonban a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó szakpolitikákat új kezdeményezések, például a közelgő korszerűsítési program és tengerienergia-stratégia útján kell megerősíteni és támogatni. A releváns jogszabályok felülvizsgálata magában foglalhatja az EU megújuló energiával és energiahatékonysággal kapcsolatos célkitűzéseinek növelését.

  1. Hogyan járulnak hozzá a tagállamok az EU 2030-as céljához és a zöld helyreállításhoz a nemzeti energia- és klímaterveken keresztül?

A tagállamok a nemzeti energia- és klímatervekben vázolták hozzájárulásukat az egész EU-ra kiterjedő éghajlat- és energiapolitikai célokhoz. E tervek adnak áttekintést arról, hogy a tagállamok miként közelítik meg a klímasemlegességre való átállásuk első fázisát és a 2021–2030-as időszakban hova kívánnak eljutni a következő öt területen: széntelenítés, energiahatékonyság, energiabiztonság, belső energiapiac, kutatás és innováció, és versenyképesség.

A 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervvel együtt elfogadott, egész EU-ra kiterjedő értékelés első fő megállapítása szerint a tagállamok éppen az éghajlatvédelmi és energetikai átállás felgyorsítását végzik. A tervek azt jelzik, hogy csaknem minden tagállam éppen a szén kivezetését végzi vagy már kitűzte a kivezetés dátumát. A szén alkalmazása a tervek szerint 70%-kal csökken 2015-höz képest, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia pedig 2030-ra eléri az előállított villamos energia 60%-át. Amint azt a Bizottság már 2019-ben ajánlotta, a pozitív piaci és beruházási trendeket a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának kivezetésére irányuló fokozott erőfeszítéseknek kell majd kísérniük.

A tagállamok jó úton haladnak ahhoz, hogy felülmúlják az ÜHG-kibocsátás 2030-ig történő, 1990-hez képest 40%-os csökkentésének aktuális uniós célját. Az értékelés szerint a nemzeti energia- és klímatervek jelenlegi és tervezett intézkedései alapján bekövetkezne az aktuális 2030-as célok felülmúlása. A megújuló energia aránya 2030-ban elérhetné a 33,1–33,7%-os szintet, túllépve a 2030-ra jelenleg kitűzött legalább 32%-os célt. Az aktuális nemzeti tervekben azonban továbbra is energiahatékonysági ambícióhiány mutatkozik, amelynek mértéke a primerenergia-fogyasztásnál 2,8%, a végsőenergia-fogyasztásnál pedig 3,1%. A nemzeti energia- és klímatervek még nem fordítanak kellő figyelmet az éghajlat- és energiapolitikai célok teljesítésének K+I igényeire. A 2023-ra előirányzott következő hivatalos revízió azonban a tervek alakulását eredményezi majd.

A nemzeti energia- és klímatervek egyúttal a zöld helyreállítás és átállás beruházási tervei is. A tagállamok által jelenleg készített, a nemrégiben kialakított uniós finanszírozási mechanizmusokból részesülő helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek, valamint a méltányos átállásra vonatkozó terveknek összhangban kell lenniük a nemzeti energia- és klímatervekkel. A tervekben meghatározott területek hozzájárulhatnak az olyan előrehozott beruházásokhoz, mint az energiahatékonyság, az épületfelújítás, a megújuló energiaforrások bevezetése, a fenntartható mobilitás, a villamosenergia-hálózatok korszerűsítése és az innováció élénkítése.

A nemzeti energia- és klímatervek értékelése szolgál majd alapul a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek elkészítése tárgyában a tagállamoknak kiadott bizottsági iránymutatáshoz. Az értékelés jó példákat hoz azon projektekből és technológiai területekről (például megújuló hidrogén és akkumulátorok), ahol fokozódnak a tagállamokban eszközölt beruházások.

Az egész EU-ra kiterjedő mai értékelést 27 egyedi értékelés egészíti majd ki, amelyek elfogadására októberben kerül sor az energiaunió helyzetéről szóló jelentéssel együtt. Ezek az értékelések konkrét iránymutatást adnak majd az egyes tagállamoknak, beleértve a tiszta energiára való átállásban rejlő lehetőségek kiaknázásához szükséges beruházások és reformok nagyságrendjét.

További információk:

IP/20/1599

Forrás:
Az Unió helyzete: Kérdések és válaszok a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervvel kapcsolatban; Európai Bizottság; 2020. szeptember 17.

A bejegyzés kategóriája: energia, Európai Unió, fenntartható fejlődés, környezetvédelem
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.