Egy Biden vezette Amerika sürgős teendői a kiberdiplomácia területén – a szervezet
Meglepetésekkel teli esztendők elé nézhetnek azok, akik az amerikai külpolitika alakulásával kapcsolatban maguk is elhitték az elnökválasztás (kicsit hosszúra nyúlt) éjszakáját követően megfogalmazódott vágyálmokat. A szélsebesen átalakuló világrendben navigáló Egyesült Államok ugyanis ma mindennél jobban idéz egy méltóságteljesen haladó anyahajót: a vizek viharosak, tele zátonyokkal, és még azt sem lehet tudni, hol bukkannak majd fel a legközelebbi veszélyes sziklák. A kapitány cseréje a hídon csak a szárazföldi laikusokat hozza extatikus izgalomba, ám a hajó útvonalát ez csak csekély mértékben befolyásolja.
Ez a benyomás tovább erősödhet az olvasóban, ha áttanulmányozza az amerikai technoértelmiség közkedvelt lapjában most publikált összefoglalót. A Trump iránti szimpátiával egyébként aligha vádolható Wired nem rejti véka alá: noha számos teendő vár az amerikai kiberdiplomácia újonnan felálló gárdájára, a feladat messze nem egyszerűsíthető le az előző kormányzat politikájának „lecserélésére”. A technológiákkal, az adatforradalommal, az Internettel, a kibertérrel, az 5G rendszerekkel kapcsolatos külpolitikák alakítása szempontjából bizonyosan nem jelenthet követendő utat valamiféle „visszatérés a 2016 előtti idők gyakorlatához”.
Az első és legfontosabb feladat a szervezeti keretek újragondolása és újragombolása. Tény és való: a kiberdiplomáciai tématerület stratégiai és operatív menedzselése a Trump-kormányzat külügyi apparátusának egyik mostohagyermeke volt az elmúlt években. Egymást követő (és természetesen sokszor egymásnak is ellentmondó) elvi és szervezeti átalakítások sora nehezítette az ezen a kulcsterületen működő igazgatási és diplomáciai szakemberek munkáját. Legyünk azonban realisták: ez nem feltétlenül a most ciklusának végére érő külpolitikai kormányzat téves koncepciójának, vagy érdektelenségének volt köszönhető. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kibertér fogalma egész sor egymástól független (sőt, igen gyakran egymással ellentétes) problématerületeket ölel fel. A kibertér, az Internet szabályozása egyre inkább gazdasági, kereskedelem politikai téma; ugyanakkor mindig is erősek voltak (és maradtak) a személyiségi jogi, emberi jogi vetületei is. Az elmúlt évtizedben aztán markánsan került előtérbe a kiberdomén nemzetbiztonsági aspektusa. Ahogy a környezeti, környezetvédelmi szempontok is egyre kevésbé mellőzhetők a kiberügyek nemzetközi tárgyalása és szabályozása kapcsán. Arról már nem is beszélve, hogy a témakör technológiai meghatározottsága sem csökken (hanem például éppen az amerikai-kínai konfliktustérben kifejezetten növekszik). Témák metszéspontja ez tehát, és ennek megfelelően egymástól független és sokszor egymással szembe menő érdekek, érdekcsoportok ütközési terepe. Magyarán: az Egyesült Államok hírszerzési-nemzetbiztonsági külpolitikai elitje sem egységes az irányokat illetően, ez pedig döntően befolyásolja azt, hogy ki legyen a „gazdája” ennek a fontos területnek. 2011-ben az Obama kormány idején született meg a Kiberügyi Koordinátor Hivatala (Office of the Coordinator of Cyber Issues), amely a kibertérrel kapcsolatos diplomáciai tevékenységeket fogta össze a Külügyminisztériumban. A Trump-kormány fokozatosan kiüresítette ennek hatásköreit, majd 2018-ban megszüntette a posztot, és a területet markánsan nemzetbiztonsági témaként kezdte kezelni. Az útkeresés problémája a januárban esedékes kormányváltással semmit sem csökken, sőt. A témával foglalkozó kongresszusi bizottság (a Cyberspace Solarium Commission), a különböző lobbicsoportok nézőpontjainak összebékítésére – és a demokrata erőközpontok egyetértésével – egy új irányító szervezet felállítását javasolta a Külügyminisztériumon belül, Kibertér és Fejlett Technológiák Igazgatósága néven. Minthogy azonban az új szervezet vezetőjét a Szenátus hagyná jóvá, ez a konstrukció ma már nem feltétlenül volna ínyére a hivatalba lépő Biden-kormánynak (hiszen bár Trump alulmaradt, ám a republikánusok kényelmes többségbe kerültek a törvényhozás felső házában).
A szervezet természetesen csak a keret, az eszköz. A jövő héten, írásunk második részében azt szeretnénk körbejárni: milyen fontosabb irányok kínálkoznak az amerikai kiberdiplomácia stratégiai irányainak kijelölése. Ehhez támpontot nyújthatnak az amerikai külügyi kormányzat (meglehetős kétpárti konszenzustól kísért) kezdeményezései, amelyekből jó néhány akadt az elmúlt években. De, ez csak a kiindulási pont lehet. A nemzetközi kapcsolatok alakulása különösen dinamikus időszakát éli, és a kibertér egyre nyilvánvalóbban kerül a középpontba ebben a geopolitikai kontextusban. A stratégia-formálásnak számolnia kell tehát a környezettel is: ellenségekkel, riválisokkal – sőt az előbbiektől a kibertér ügyeiben sokszor nehezen megkülönböztethető szövetségesekkel is. Ezzel vetünk majd számot írásunk harmadik részében.
Biden Must Repair – and Reinvigorate – Tech Diplomacy; Justin Sherman; Wired; 2020. november 25.
Cenzúrázott bolygó, avagy mindenki ugyanúgy csinálja
A technológiai témájú híradások egyik visszatérő eleme azt mutatja: hogyan használják az autoriter (vagy annak nevezett) kormányok a világban a korszerű IKT-technológiák eszköztárát a vélemények, és ennek következtében az állampolgárok viselkedésének befolyásolására. Ebből az látszik, hogy már jó ideje tendenciaszerűen erősödik az online információforgalom kormányzati ellenőrzése, manipulálása, cenzúrázása. Az Internet, ami létrejöttének ábrándokkal teli időszakában a véleményszabadság kiteljesedésének ígéretét hordozta, egyre inkább az emberek véleményének szabályozására, irányítására, vagy kifejezetten korlátozására szolgáló csúcstechnológiai eszközzé válik. Legalábbis a világnak azokon a pontjain, ahol a liberális demokráciák igazgatási és politikai rendszerétől eltérő rezsimek működnek. Gondolhattuk mindeddig.
A világban tapasztalható online cenzúra-gyakorlatok eddigi legnagyobb és legátfogóbb adatbázisa ugyanis, amelyet a napokban publikáltak a Michigan Egyetem kutatói, megdöbbentő újdonságokkal szolgálhat ebben a témában. A „Cenzúrázott bolygó” projekt cím a szerzők szerint több mint találó: az empirikus kutatási adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy az online terek kormányzati kontrollálása, manipulálása, cenzúrázása folyamatosan erősödik a világban – nem utolsó sorban a demokratikus berendezkedésű államokban is. A 2018-ban indult kutatási projekt keretében egy automatizált cenzúra-figyelő alkalmazást fejlesztettek ki és működtettek az egyetem szakemberei. A 20 hónapon át tartó program során mintegy 200 állam online információ folyamából összesen csaknem 21 milliárd mérési adatot rögzítettek a cenzúrázási gyakorlathoz kapcsolódóan. Az eredmények azt mutatják, hogy 103 vizsgált országban folyamatosan erősödött az online cenzúra gyakorlata. Köztük – és ez az igazi meglepetés – a demokrácia és a szabadság jogok olyan mintaállamaiban is, mint Norvégia, Japán, vagy Izrael. Az erősen elgondolkodtató tanulmány szerzői – kicsit mintegy a kapott eredmények élének tompítására – leszögezik: az országok többségében nem bukkantak a nyomára olyan „országos cenzúrázási gyakorlatra”, mint amilyen például Kínát jellemzi. A cenzúrázást végző entitások többsége ezekben az országokban ugyanis „magán szervezet”, többnyire technológiai szolgáltató cég volt.
Módszertanilag fontos mozzanat: a Cenzúrázott bolygó projekt kutatói nem csupán az állami (hatósági) szereplők által végzett cenzúrázásokat számították bele az összesítésekbe. Ez a részlet azért fontos, mert „cenzúrán” a mai napig többnyire valamiféle szokványos (állam-) hatalmi aktor gyakorlatát értjük. Ugyanakkor ez a vizsgálat, éppen a vizsgálati kategória kiszélesítése révén, segít rávilágítani arra a tendenciára, ami az utóbbi 1-2 év bel- és külpolitikai folyamataihoz kapcsolódva egyértelműen felerősödni látszik. Nevezetesen arról a problémáról van szó, hogy a nagy technológiai cégek (elsősorban természetesen a keresőmotor-óriás Google, illetve a közösségi média csúcsvállalkozó Facebook és Twitter, valamint YouTube) egyre inkább önjelölt „tartalom ellenőrzőként”, „tartalom minősítőként”, és egyre sűrűbben nyílt tartalom cenzorként vonják ellenőrzésük alá az online információforgalmakat. A helyzet, ahogy ezt a felmérés is mutatja, ráadásul egyre áttekinthetetlenebb: a kormányzati szereplők által alkotott jogszabályok alapján végrehajtott korlátozások egyre kibogozhatatlanabbul fonódnak össze a magánszereplők teljességgel ellenőrizhetetlen (és bármiféle társadalmi felhatalmazásnak még csak a látszatát is nélkülöző) cenzúrájával.
Extremely aggressive internet censorship spreads in the world’s democracies; Nicole Casal Moore; University of Michigan News; 2020. november 17.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Digitális Selyemút
Hszi Csin-ping kínai elnök sok szempontból kulcsfontosságú beszédet tartott a Nanningban rendezett Kína-ASEAN Világkiállítás megnyitó ünnepségén. Az eddigieknél sokkal intenzívebb együttműködést javasolt a szövetségbe tömörülő 10 dél-kelet-ázsiai országnak, és ennek keretrendszeréül egy „Digitális Selyemút” koncepcióját vázolta fel. A Selyemút (vagy ahogy korábban szinte kizárólagosan szerepelt: az Egy Övezet Egy Út, illetve manapság gyakran már csak Övezet és Út) kezdeményezés továbbra is Kína meghatározó gazdaság és kapcsolatfejlesztési törekvése. Ugyanakkor a kínai elnök most megerősítette: a Selyemúthoz kapcsolódva az ASEAN országok képezik a jövőben Kína szomszédsági diplomáciájának a fókuszterületét. Közvetlen célként jelölte meg egy „közös kínai-ASEAN digitális kikötő” kiépítését, illetve a digitális konnektivitás számottevő erősítését Kína és a dél-kelet-ázsiai regionális együttműködési szervezet (ASEAN) között. A diplomáciai lépések felgyorsulását jelzi, hogy Hszi javaslata két nappal azt követően hangzott el, hogy Biden, megválasztott amerikai elnök éppen a dél-kelet-ázsiai szövetségi kapcsolatainak megerősítését nevezte az USA új külpolitikája egyik pillérének.
China’s Xi Asks ASEAN Nations to Join in Building of ’Digital Silk Road’; Daniel Palmer; Coindesk; 2020. november 27.
A globálisnak álmodott Internet dezintegrációja felé
Hírek szerint az orosz kormány egy olyan jogszabály tervezetén dolgozik, amely blokkoltatná az ország területén azokat a külföldi közösségi média szolgáltatókat, amelyek diszkriminatív lépéseket tesznek (tettek) orosz hírszolgáltatókkal szemben.
Mint ismeretes a Nyugat és Oroszország között már egy bő fél évtizede magasabb fokozatba kapcsolt információs háborúság fontos szereplői az orosz állami (vagy államhoz kötődő) hírszolgáltatók. A hajdani Russia Today, manapság RT néven ismert televíziós hírcsatorna komoly népszerűséget vívott ki magának nem csupán Latin-Amerikában, vagy a Közel-Keleten, de a nyugati világ szívének számító Nagy-Britanniában, Németországban, de különösen az USÁ-ban. Az orosz hírszolgáltató online csatornája pedig kiugróan magas nézettséggel büszkélkedhet. Jóval elmarad mögötte nézettségben, ám szintén fontos információterjesztési eszköz a Szputnyik hírszolgáltató is. Az orosz információszolgáltatók növekvő népszerűségét, tehát befolyásolási erejét látva számos nyugati állam igyekezett (piacon kívüli eszközökkel) visszaszorítani az orosz médiumok működését. Az állami korlátozó politikához csatlakozott ugyanakkor több nagy (formálisan államtól független) technológiaim szolgáltató is. Míg hatósági szinten az orosz médiacégek „külföldi ügynökké” nyilvánításával igyekeznek nehezíteni, korlátozni azok működését, addig a kormányaik politikájához felzárkózó magáncégek „tartalom ellenőrzési” és „tartalom validálási” eszközökkel igyekeznek visszaszorítani az orosz nézőpontot terjesztő csatornákat.
A most előkészített orosz törvény az ilyen diszkriminatív gyakorlatot végző külföldi vállalkozásokat blokkoltathatja az országban. A tervezet első olvasatban átment a törvényhozás jogi bizottságán, így megkezdődhet annak vitája a Dumában.
Russia wants to ban social media sites discriminating against Russian news outlets; Catalin Cimpanu; ZDNet; 2020. november 26.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
