Skip to main content
közigazgatás: külföldön

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2021. január 18.

Szerző: 2021. január 18.No Comments

A sas és a neurális hálózat – központi irányítás alatt az Egyesült Államok MI-stratégiája

A kormányváltáshoz kapcsolódó, emócióktól túlfűtött, példa nélküli erőszakos eseményekkel is kísért „őrségváltás” drámai epizódjai uralják egyelőre az Egyesült Államokról érkező híreket. E közben azonban fontos események is zajlanak a világ vezető hatalmának intézményrendszerében, amelyek jelentősen kihatnak majd a technodiplomácia globális szabályozási törekvéseire is.
A múlt héten hivatalosan is megalakult az Egyesült Államok Nemzeti Mesterséges Intelligencia Fejlesztési Hivatala. A téma központi fókuszát az is jól mutatja, hogy ez a fontos stratégiai irányító szervezeti egység a kormányzat szívében, azaz közvetlenül a Fehér Ház irányítási struktúráihoz kapcsolódva kezdte meg működését. A Fehér Ház Tudomány- és Technológia politikai Hivatala (OSTP) által életre hívott új szervezet fogja koordinálni és felügyelni az Egyesült Államok kormányzatán belüli valamennyi Mesterséges Intelligencia témájú kezdeményezést. Az új szervezet (amelynek címerpajzsán az amerikai államot megtestesítő sas látható, egy szimbolikus neurális háló közepén) elsődleges felelőssége az USA Mesterséges Intelligencia stratégiájának végrehajtatása. Ennek szellemében központi koordinációs és együttműködési csomópontként segíti elő az MI-kezdeményezések, fejlesztések kormányközi összehangolását. Ugyanakkor messze több lesz a minisztériumok közötti egyeztetések fórumánál: hatókörébe tartozik ugyanis a magánszektor, illetve a kutatási szféra Mesterséges Intelligencia kezdeményezéseinek összehangolása a kormányzati kezdeményezésekkel, szakpolitikákkal. És még egy kulcsterület: a Mesterséges Intelligencia kutatások, fejlesztések és alkalmazások nemzetközi keretrendszereinek alakítása, azaz az amerikai MI-témájú technodiplomácia szervezése és működtetése.
Donald Trump elnöksége alatt közvetlenül a Fehér Ház Tudomány- és Technológia politikai Hivatala felelt a Mesterséges Intelligencia terület globális szabályozását és kormányzását célzó nemzetközi együttműködésekért. Ennek keretében a hivatal technodiplomáciai tevékenysége figyelemre méltó eredményeket is elkönyvelhetett. A Fehér Ház tudományos főtanácsadója, Michael Kratsios aktív szerepet vállalt abban, hogy 2019-ben sikerült tető alá hozni az OECD MI-etikai irányelveiről szóló párizsi megállapodást. Hasonlóan fontos szerep jutott a hivatal helyettes vezetőjének, Lynne Parkernek, aki egyébként már a korábbi, Obama-kormányzat alatt is a Fehér Ház tudománypolitikai szervezetében szolgált. A hírek szerint oroszlánrésze volt abban, hogy végül az Egyesült Államok is csatlakozott a Mesterséges Intelligencia Globális Partnerséghez (GPAI), ami elsősorban a nyugati világ országainak MI-erőfeszítéseit igyekszik összefogni, nem titkolt módon a kínai Mesterséges Intelligencia térhódítás visszaszorítása célzatával. Az USA nemzetközi MI-szerepvállalásának tervezett erősítésére utalhat az, hogy a most létrehozott Nemzeti Mesterséges Intelligencia Fejlesztési Hivatal élére is a jelentős technodiplomáciai tapasztalatokkal rendelkező Parkert nevezték ki. A hamarosan hivatalba lépő Biden-kormánytól általában is az USA nemzetközi szerepvállalásának erősítését várják a szakértők, ugyanakkor érdemes arra is emlékezni, hogy Biden a tudományfejlesztésre, és ezen belül a Mesterséges Intelligencia terület támogatására határozott ígéretet tett. Mire hivatalba lép, az ehhez szükséges központi koordináló egység is rendelkezésére áll majd.
What this bald eagle and neural network depiction have to do with future US AI strategy; Khari Johnson; Venturebeat; 2021. január 12.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Egy birodalom peremén: Hong Kong és a városdiplomácia lehetőségei

Az elmúlt években többször is beszámoltunk a digitális technológiák segítségével önálló „műveleti területté” váló paradiplomácia témáiról. A rohamosan átrendeződő hatalmi struktúrákkal rendelkező világban a diplomáciai tevékenység hagyományos (és jogi értelemben is bevett) aktorai, a szuverén államok mellett egyre nagyobb teret kapnak ugyanis más, jellemzően „szub-állami” szereplők is. Az ilyen – nemzetközi jogi értelemben önálló szuverenitással tehát nem rendelkező – szereplők körében elsősorban a regionális entitásokat (föderációkon belüli szövetségi államokat, önkormányzati régiókat), illetve nagyvárosokat találunk. Részben a hagyományos hatalmi kötelékszerkezetek átalakulása, részben a jelentős urbánus központokhoz kötődő erőteljes gazdasági fejlődés, részben pedig az információs-és kommunikációs technológiák fejlődése mozdítja ezeket a nem-állami hatalmi-igazgatási-társadalmi szereplőket arra, hogy önálló kapcsolatrendszereket építsenek ki és működtessenek a nemzetközi térben. A The Hague Journal of Diplomacy legutóbbi számában Hong Kong városdiplomáciai tevékenységét mutatja be átfogó igénnyel. Fókuszában (ami a város különleges jogi státuszát tekintve szinte adja magát) a paradiplomáciai tevékenységek nemzetközi jogi lehetőségeinek elemzése áll. Hong Kong, bizonyos értelemben, a paradiplomácia legígéretesebb területei közé számíthat: a város (amit a mai napig gyakorta említenek „városállamként” a sajtóban) nem önálló szuverenitással rendelkező entitás – ami jól tükröződik az elmúlt év társadalmi-politikai feszültségein, és az azokat kísérő jogalkotási tevékenységen. Ugyanakkor Hong Kong a térség (és sok szempontból az egész globális világgazdaság) egyik meghatározó központja, pénzügyi motorja. Nemzetközi kapcsolatépítése ráadásul jelentős hagyományokra tekinthet vissza.
At the Edge of the Empire. Mapping the Law of Hong Kong’s Paradiplomacy; Jason Ho Ching Cheung; The Hague Journal of Diplomacy; 2020 Issue 15, 211-251

FiveEyes a diplomáciában: az angol-szász szövetség új dimenziója

Az „Öt szem”, azaz angol nevén a „FiveEyes” kétségtelenül korunk egyik legkülönösebb nemzetközi együttműködési formációja. A nemzetközi életben a multilaterális kapcsolódás és intézményműködtetés egészen unikális esete, amely szinte minden szempontból erős specifikumokat mutat fel. Tartalmát tekintve elsősorban államok közötti hírszerzési együttműködésnek, egyfajta információs csereszervezetnek nevezhető. Fontos megkülönböztető jegye ugyanakkor az, hogy kizárólag a Föld (jelentősebb) angol nyelvű országai kapcsolódnak össze ebben a módfelett exkluzív szervezetben. A különös tartalmú és jellegű nemzetközi kapcsolódás gyökerei a II. világháború szövetséges államainak együttműködéséig nyúlik vissza. A háború lezárultával és egyben a hidegháborús konfrontáció gyors kibontakozásával egy időben helyeződött új, multilaterális (ám ugyanakkor titkos) szerződéses alapokra az elektronikus hírszerzési együttműködés az USA és Nagy-Britannia között. Az együttműködés hamarosan kibővült az angol-szász világ többi államával, Kanadával, Ausztráliával és Új-Zélanddal. Az együttműködés szoros, sőt szinte intim jellegét jól mutatja, hogy ezek az államok nem csupán hírszerzési anyagokat cserélnek, hanem nyers hírszerzési adataikat is a többiek rendelkezésére bocsátják. Az információ-forrásaikra féltékenyen őrködő hírszerző szervezetek körében több mint szokatlan az ilyen szoros együttműködés. Ennek mélységét mutatja az is, hogy a FiveEyes az elmúlt évtizedekben a nyugati világon belül is többször alkotott különálló tömböt. Egyes elemzők úgy vélik, hogy az Európai Unióról a Brexittel leváló Nagy-Britannia egyik természetes geostratégiai iránya lehet az Öt szem” szövetség. Az egyébként is számtalan regionális és globális pólus köré rendeződő, és inkább ügyszövetségeket, semmint hidegháborús „tömböket” formáló multipoláris világrendben a FiveEyes természetes „pólusképző” potenciálokkal rendelkezik: a biztonsági terület immár generációkra visszatekintő, jól bejáratott intézményrendszere, együttműködési mechanizmusai és csatornái jó alapot teremthetnek egy funkcionálisan kiterjedő Öt szem szövetségnek. Az elmúlt hónapokban már felmerültek bizonyos jelei az angol-szász ügykoalíció nemzetközi fellépéseinek koordinálására – elsősorban és egyértelműen az egyes számú geopolitikai riválisként azonosított Kínával szemben. Most újabb lépést tettek az együttműködés erősítésének az útján. Közös nyilatkozatban ítélték el Hong Kong-i aktivisták közelmúltbeli letartóztatását. Az akció azt mutatja: az egységes diplomáciai fellépés (nyomásgyakorlás) lehet az angol-szász együttműködés következő terepe.
Hong Kong security law being used to ’eliminate dissent’ say US, UK, Australia and Canada; The Guardian; 2021. január 10.

Irán a nanotechnológiai kutatások élbolyában

A nanotechnológia kutatásoknak biztosított prioritásnak köszönhetően Irán most már tartósan a világ öt vezető tudományos-fejlesztési hatalma közé számít ezen a kulcsfontosságú technológiai területen. Az erős közel-keleti regionális hatalmi ambíciókat dédelgető ország kutatóintézetei mintegy 11 és fél ezer nanotechnológiai témájú publikációval jelentkeztek az elmúlt év során, amivel a világ kutatási ranglistáján a figyelemre méltó 4. helyet biztosították Iránnak ezen a területen. Az erőkoncentráció fokát jól mutatja, hogy ez a publikáció mennyiség nagyjából az egy negyedét teszi ki a 2020-ben megjelentetett iráni tudományos szakmunkáknak. A Modern Diplomacy elektronikus folyóiratban most megjelentetett körkép, amely döntően a Web of Science (WoS) nyilvános adatbázisainak elemzése alapján igyekszik bemutatni a világ nanotechnológiai fejlesztési erőfeszítéseinek élvonalát, a következő rangsort állítja fel: a vezető szerep – itt is – egyértelműen Kínáé, amely a nanotechnológiai tudományos publikációk 40%-át (mintegy 78000 cikk és tanulmány) mondhatta magáénak 2020-ban. A második helyen az Egyesült Államok áll, valamivel több, mint 24000 tudományos publikációval. India a 3. helyezett (a publikációk 9%-ával), és valamivel mögötte a nanotechnológiai témájú tudományos publikációk 6%-ának kibocsátásával Irán áll. Az élbolyhoz sorolható még ezen kívül Dél-Korea és Németország.
A most kezdődő évtized egyik fejlesztési kulcsterületeként számon tartott nanotechnológia terén Irán 31 egyeteme és önálló intézete kapcsolódott be a kutatási tevékenységekbe. A termelés szférájában a már említett WoS adatbázis 227 olyan iráni vállalatot jegyez (elsősorban a textilipar, a gyógyszergyártás, a háztartási elektronika és az autógyártás területéről), amely valamilyen nanotechnológiát épít be termékeibe. E számok is azt mutatják: Irán geopolitikai középhatalmi törekvéseinek megalapozására szisztematikusan erősíti az ország tudományos kutatás-fejlesztési kapacitásait, elsősorban az ún. „jövőtechnológiák” (Mesterséges Intelligencia, robotika, nanotechnológia, kvantumszámítás) területén.
Iran among five pioneers of nanotechnology; Mehdi Garshasbi; Modern Diplomacy; 2021. január 11.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor