A küldetésorientált innovációs politika tervezése és megvalósítása

„Az OECD tudományért, technológiákért és innovációért felelős igazgatósága 2021. február 5-i szakpolitikai publikációjában (Policy Papers No. 100) a küldetésorientált innovációs politikák tervezését és megvalósítását elemzi esettanulmányokon keresztül (The design and implementation of mission-oriented innovation policies: A new systemic policy approach to address societal challenges). Mint a szerző emlékeztet rá, napjaink nagy társadalmi és gazdasági kihívásai, valamint a hagyományos tudományos-technológiai-innovációs (STI) politikák korlátai (mint a gyenge irányítottság, a holisztikus koordináció hiánya vagy a szakpolitikák szétdaraboltsága) számos országban vezetett oda, hogy olyan új, rendszerszintű beavatkozással kísérletezzenek, amelyeket összefoglalóan küldetésorientált innovációs politikának nevezünk (KOIP). Ezek definíció szerint koordinált szakpolitikai és szabályozási intézkedés-csomagok, specifikusan arra szabva, hogy jól meghatározott célokkal és behatárolt időkeretben mobilizálják a tudományos, technológiai és innovációs eszközöket, erőforrásokat. A KOIP átível az innovációs ciklus különböző szakaszain, a kutatástól a piacfejlesztésig, kombinálva a kínálati nyomás és a keresleti húzóerő eszközeit, különböző szakterületek, szektorok és tudományágak metszetében.

A KOIP-kezdeményezések finomabb elemzéséhez a jellemzők három dimenzió mentén határozhatók meg:

• stratégiai orientáció – legitimitás, irányíthatóság, szándékoltság, rugalmasság;
• szakpolitikai koordináció – horizontalitás, vertikalitás, intenzitás, újdonság;
• szakpolitikai megvalósítás – szakpolitikai konzisztencia, finanszírozhatóság, értékelhetőség, reflexivitás.

Ezek a tervezési alapelvek egyfajta ideáltípusát jelenítik meg a küldetésorientált innovációs politikának – a valóságban alig van olyan kezdeményezés, amely minden kritériumnak eleget tesz. A világszerte vizsgált mintegy 40 kezdeményezés ugyanakkor jelentős mértékben megfelel ezeknek az alapelveknek. A tanulmányban elemzett KOIP-esettanulmányok elegendően közel állnak az ideáltípushoz ahhoz, hogy tanulmányozhassuk a küldetés-orientált innovációs politika lehetőségeit és kihívásait.

A KOIP többféle formában jelenhet meg – stratégiai vagy szakpolitikai keretrendszerként, programként vagy szakpolitikai mintaként. Közös jellemzőjük ugyanakkor, hogy olyan konzisztens és integrált intézkedéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik

• a stratégiai orientációt (a kihívások megválaszolásához szükséges ütemterv társ-alkotásaval);
• a holisztikus szakpolitikai koordinációt (átvágva a szakpolitikai silók határait);
• az integrált megvalósítást (beavatkozások olyan szakpolitikai mixével, amely lefed minden releváns szükségletet).

Az elemzés a KOIP kezdeményezéseket négy nagy csoportra bontja:

• átfogó küldetésorientált stratégiai keretrendszerek;
• kihívás alapú programok;
• ökoszisztéma alapú küldetés-programok;
• küldetésorientált tematikus programok.

A fentebb említett három dimenzió (stratégiai orientáció, holisztikus szakpolitikai koordináció, integrált megvalósítás) mentén elemezve a 20 esettanulmányt és 4 országtanulmányt (Ausztria, Japán, Dél-Korea, Norvégia), a jelentés a következő megállapításokra jutott.

• A legtöbb KOIP nyitott és nem „receptszerű” megközelítést alkalmaz, ami a problémára, és nem a megoldásra van kihegyezve. Mivel a megközelítést promotáló szervezetek többnyire természet-tudományos vagy technológiai területről jöttek, a társadalmi innovációt kevésbé veszik figyelembe.
• Kevés kezdeményezés tűzi ki a célokat a küldetés elvárható jellemzői mentén, mint a világos, merész és inspiráló jelleg, a széles társadalmi relevancia, és hogy egyszerre legyen ambiciózus és realista, jól célzott, mérhető, időhöz kötött és megoldás-semleges.
• A küldetést általában nem a KOIP-kezdeményezés kezdetén határozzák meg, hanem az fokozatos és inkluzív folyamatok eredménye, a szélesen értelmezett kihívásokból és küldetésekből szűkítve le a célokat.
• Szinte minden kezdeményezés ötvözi a társadalmi és a gazdasági célokat, ami az eltérő célok megvalósításának össze nem egyeztethetőségéhez vezet.
• Minden KOIP irányítását többszintű kormányzati struktúrákon keresztül látják el, mint például hálózatszerű, több-pólusú vagy tárcaközi kormányzati struktúrákban.
• A portfólió-megközelítés megvalósítása lehetővé teszi az eltérő lehetőségek koordinált kiaknázását az adott kihívás megválaszolásához.
• Eddig még nagyon kevés értékelés született a KOIP kezdeményezésekről, és ezek is nagyrészt a hagyományos (nem rendszerszerű) értékelési eszközökön és módszereken nyugodnak.
• Bár nehéz pontosan megbecsülni a mértékét, de a KOIP-oknak pótlólagos költségeik is vannak, többnyire a kijelölt stratégiai, programadó vagy működtető kormányzati szervekhez kapcsolódóan, mégis kevés értékelés végez költség-haszon elemzést.
• Egyik KOIP-kezdeményezés sem a nulláról indul a tervezőasztalon, mindegyik korábban már megvalósított szakpolitikákra épül, ami a meglévő szakpolitikákat jobban orientálttá és koordináltabbá teszi.
• A KOIP-ok tervezését nagymértékben befolyásolják az adott ország intézményi sajátosságai, ennélfogva kialakításuk fokozatos és ország-specifikus folyamatok eredménye. A nemzeti KOIP-pályák feltárása és az azokon való előrehaladás kísérletezésen, egyeztetéseken és evolutív tanuláson keresztül valósul meg, építve a meglévő szakpolitikai környezetre és eszköztárra.
• Több ország, amely a KOIP-pal kísérletezett, most szembesül a szélesebb stratégiai és szakpolitikai keretrendszerbe történő méretre szabás és integrálás nehézségeivel. Ez nem csak a tapasztalatokból való tanulás képességét és ennek a tudásnak a visszatükrözését kívánja meg, hanem felsőszintű politikai elkötelezettséget is.

Az elemzést, amely részletesen bemutatja az egyes esettanulmányokat, a kutatási projekt egy másik eredménye egészíti ki, a szintén publikált szakpolitikai eszköztár, emellett a négy országtanulmány is megjelent önálló jelentésként.”

Forrás:
The design and implementation of mission-oriented innovation policies: A new systemic policy approach to address societal challenges; Philippe Larrue; OECD, Science, Technology and Industry Policy Papers; No. 100; https://doi.org/10.1787/3f6c76a4-en; 2021. február 5.