Európai Uniójogközigazgatás: külföldönpolitikaszakirodalom

Interjú az Európai körkép című hiánypótló kézikönyv szerkesztőjével

Szerző: 2021. március 7.One Comment

„…Kilenc évet töltöttem az Európai Parlamentben, és ott személyesen tapasztaltam, például az un. trilógusokon (ahol az EP, az Európai Bizottság és a soros elnökséget adó tagállam képviselői között zajlanak egyeztetések), hogy azok az emberek, akik az uniós intézményekben ilyen típusú elemzéseket készítik, sokszor nem évek, hanem évtizedek óta foglalkoznak ilyen feladatokkal, és óriási rutinnal rendelkeznek. Ráadásul – például az Európai Bizottságnál – külön osztályok és igazgatóságok foglalkoznak egy-egy tagállammal, nem beszélve a több tucat EU ügynökségről, miközben a tagállamok nem látnak rá a másik, akár szomszédos tagállamban folyó ügyekre olyan mélységben, mint a brüsszeli adminisztráció. Emiatt bizonyos fokú komplexus és frusztráció alakult ki bennünk (ideértve az „új”, 2004-ben csatlakozott tagállamokat is) velük szemben, hiszen nálunk nem volt meg ez a tapasztalat és hozzáférés az információkhoz. Az az igazság, be kell látnunk azt, hogy nagyon kevés időnk volt felkészülni, mielőtt 2004-ben elérkeztünk az EU-csatlakozáshoz. A felsőoktatás sem állt készen arra, hogy nagyszámú fiatalt képezzen ki hirtelen az uniós tagsággal járó feladatokra, kihívásokra.

A szerkesztői és szerzői szűrők végül milyen típusú forrásokat emeltek be a kötetbe?

Körülbelül 160-féle dokumentumot használtunk fel minden egyes ország kapcsán. Ebben van bizottsági jelentés, európai tanácsi országspecifikus ajánlás, illetve különböző európai uniós ügynökségek elemzései, amelyek időről időre megjelennek, például antiszemitizmus témakörében. Hozzávetőlegesen 2000 azon oldalak száma, amelyeket csak az uniós és ENSZ szervek kiadtak országjelentések formájában. Felhasználtunk továbbá országspecifikusan körülbelül 120-200 szakirodalmi vagy médiaforrást országonként. Ezen túlmenően pedig a Külgazdasági és Külügyminisztérium segítségével az egyes országok nemzeti forrásait is átnéztük, hogy a pontos referenciákat megtaláljuk-megadjuk. Itt szeretném külön megköszönni Sztáray Péter államtitkár úrnak az ebbéli segítségét. Ha az egészet összeadjuk, akkor legalább 10 ezer oldalnyi anyagot dolgoztunk fel.

És a struktúra mi alapján alakult ki?

A szerkezetet megpróbáltuk az acquis communautaire, vagyis az EU “közösségi vívmányai” szerint kidolgozni. Ez valójában egy teljesen újszerű megközelítés például abban is, hogy kimondjuk: a nemzeti identitás értéke és a kultúra védelme szintén az alapszerződésekből levezethető érték. Ott van például az első fejezet, ami az identitással, kultúrával, hagyománytisztelettel foglalkozik.

És ez a kategória az acquis communautaire-ből származik?

Bármennyire is hihetetlen, de szerepel benne – épp ezért született ez a könyv: vannak olyan európai értékek, amelyekről nagyon kevés szó esett eddig. Azt mondjuk, hogy az identitás, kultúra és hagyományok tisztelete nem máshol, mint magában az EU Alapjogi Chartájának preambulumában szerepelnek. Ennek ellenére ez egy olyan témakör, amit nem igen szoktak feldolgozni, illetve erre hivatkozni. A második nagy témakör a kötetben a szabadsághoz és biztonsághoz való jog: ez a kategória a jogállamiságnál jóval többet takar. Ebbe nem csak az tartozik, hogy a bírói szervezet hogyan működik. Az Alapjogi Charta 6. cikke a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot fejti ki, és mi ezen belül vizsgáltuk az egyes politikai rendszerek sajátosságait a mindegyik tagállamra általában jellemző alapvető demokratikus keretrendszeren belül, ideértve a véleménynyilvánítás szabadságát is.

A könyv azonban nem szorítkozik csupán szigorú értelemben vett jogi kérdésekre.

Valóban nem. A 4. fejezet a jólét előmozdításáról szól, ami az EU-ról szóló szerződés (EUSZ) harmadik cikkében megfogalmazott értékeken alapul. Ezek között szerepel a fenntartható fejlődés, a magas versenyképesség, a szociális piacgazdaságon alapuló gazdaság, környezetpolitika, illetve az oktatás- és tudománypolitika is. Ezek önmagukban is nagyon nehezen összeilleszthető témák, sokszor még most is hiányos forrásokkal. És ugyanígy nóvum szerintem a tudományfinanszírozás kérdésének bemutatása tagállamonként…”

Forrás:
„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy olyan igazságot hangoztassunk, amelyet korunk elfogadhatatlannak tart” – beszélgetés Lovászy Lászlóval; Joób Kristóf; Joób Kristóf; Mandiner Precedens; 2021. március 4.
A rendkívül gazdag tartalmú interjúból terjedelmi okokból csak néhány részletet emeltünk ki.
A hivatkozott könyv elérhetősége: eGov Hírlevél

One Comment