„Az Európai Unió Kiadóhivatalának oldalán jelent meg a Bizottság közös kutatóintézetének (Joint Research Centre, JRC) kutatási jelentése, amely a Digitranszkóp (Digitranscope) elnevezésű kutatási projekt eredményeit foglalja össze és értékeli. A projekt kitűzött célja volt, hogy feltárja azokat a kihívásokat és lehetőségeket, amelyekkel az európai társadalmaknak szembe kellett nézniük kormányzati szinten a 2017 és 2020 közötti időszakban. Mint a szerzők bevezetőjükben írják, az Európai Unió alapvető prioritásként azonosította a technológiai és adatszuverenitást, valamint számos szakpolitikai kezdeményezést fejlesztett tovább a szabályozási keretrendszer erősítése és a felkészültség erősítése érdekében, hogy egyszerre valósítsa meg a digitális és a zöld átalakítást.
A digitálisan átalakuló társadalmak kormányzását több dimenzió mentén lehet vizsgálni. A kutatás ezek közül egy kritikus szempontot emelt ki, az adatkormányzást. Az adat a digitális gazdaság alapvető forrása, így a társadalom szempontjából kulcsfontosságú az adatok generálásának, gyűjtésének, összegzésének és az ebből fakadó értékteremtés társadalmon belüli szétterítésének ellenőrzése. A kutatók kiemelt figyelmet fordítottak az adatok stratégiai fontosságára és azokra az előtérbe kerülő kormányzási modellekre, amelyek az adatokból származó javak társadalmon belüli eloszlásában nagyobb társadalmi egyenlőségre törekednek. Kutatási eredményeik hozzájárulhatnak a technológiai és adatszuverenitásnak, valamint a társadalom bevonásának új szakpolitikai orientációjához.
Ezzel egyidejűleg a digitális átalakulás, a mesterséges intelligencia és a tárgyak internetének felemelkedése új lehetőségeket kínál a szakpolitikai tervezés, megvalósítás és értékelés új formáinak kialakításához, személyre szabottabb támogatást biztosítva azoknak, akiknek erre valóban szükségük van, valamint a részvételiséget erősítve a teljes szakpolitikai ciklus során. A digitális ikertechnológia, a játékosítás (gaming), a szimulációk és a szintetikus adatok a társadalom és kormányzat érdekeltjei közötti kapcsolatok radikális átalakítását ígérik.
A digitális adatok kormányzását tekintve a szerzők az adatok megosztását és ellenőrzését társadalom-technikai gyakorlatként vizsgálták. Négy feljövőben lévő modellt vizsgáltak: az adatmegosztás-készleteket (data sharing pools), az adatszövetkezeteket (data co-operative), a bizalmi közadat-vagyonkezelőket (public data trusts) és a személyes adatszuverentitást (personal data sovereignty). Ennek során elemezték, hogy ezek a modellek milyen mértékben támogatják azt, hogy a domináns adatkezelés modelljéhez képest – amikor néhány domináns szereplő birtokolja az adatokból nyerhető javak döntő többségét – kiegyensúlyozottabb hatalmi kapcsolatok jöjjenek létre a szereplők között. Különösen az adatszövetkezetek és a bizalmi adatvagyon-kezelők alapításának célja, hogy a személyes adatokból generált hasznot egyenletesebben terítsék szét a társadalmon belül. Az adatszövetkezetek az adatkormányzás demokratikus és közösségi formáját jelentik, amelyben az adatszolgáltató alanyok önkéntesen teszik lehetővé adataik közös állományba (pool) gyűjtését, hogy abból kölcsönös előnyök fakadjanak mindannyiuk számára. A szerzők megvizsgálták, hogy mindez hogyan viszonyul a platform-együttműködés (platform cooperativism) fogalmához, és kifejtik, hogy miért kap egyre nagyobb jelentőséget járványhelyzetben az európai állampolgárság (European pandemic citizenship) kérdésében is. Szintén vizsgálták az állampolgárok által generált adatokkal (citizen-generated data, CGD) kapcsolatos EU-s projekteket, amelyek célja az emberek vagy szervezetek által biztosított adatok közvetlen nyomonkövetése az adatszolgáltatók által. Az állampolgárok generálta adatok növekvő mennyisége lehetőséget ad a közszférának kritikus társadalmi és gazdasági kérdések megválaszolására, ezzel együtt új utakat biztosítva az állampolgári aktivitásnak, az állampolgárok és a helyi önkormányzatok közötti kapcsolat átalakításának. Végül a helyi önkormányzatoknak közvetlenül is lehetőségük van segíteni az adatmegosztás hasznának egyenlőbb elosztásában. Ebben a tekintetben felkutatták, hogy egyes önkormányzatok hogyan tettek elérhetővé üzleti szektorból származó adatokat a köz számára, legtöbbször „niche” kezdeményezésként vagy pilóta projektként.A digitális átalakulást felhasználó kormányzással kapcsolatban a szerzők feltárják a szintetikus populációk, a digitális ikrek és a játékalapú (gaming) környezet használatában rejlő nagy átalakító potenciált. A szintetikus populáció fejlesztése során mesterséges intelligenciával és gépi tanulással mesterséges egyének, családok és háztartások állományát hozzák létre, a valódi népesség jellemzőivel ruházva fel őket. Ez lehetővé teszi az állampolgár-centrikus szakpolitikák tervezését, modellezését és tesztelését olyan módon, hogy akiket megcéloznak vele, azok személyes adatait ne kelljen felhasználni a folyamatban. Az ebben rejlő lehetőségek jelentőségét jelzi, hogy több kormányzat és statisztikai hivatal és érdeklődik a módszertan iránt. A digitális ikrek koncepcióját évek óta ismerik és alkalmazzák már az iparban, amelynek során egy tárgynak a digitális másolatát használják fel tesztelésre és értékelésre, mielőtt az a gyártási folyamatba kerülne. Az elérhető adatok mennyiségének növekedése és az adatelérés csökkenő költsége lehetővé teszi akár egész városok vagy országok digitális ikreinek létrehozását. Az elemzés kitér arra, hogy hogyan alkalmazta Duisburg és Amszterdam a digitális ikrek módszerét helyi problémák megoldására, valamint hatékony kommunikációra a köztisztviselők, az üzleti szereplők és a nyilvánosság között. Szintén megvizsgálták, hogy a digitális ikrek és a játék-környezet együttesen hogyan tudott iskolás gyerekeket bevonni az energetikai átalakítás és a várostervezés folyamatába, és arra következtetésre jutottak, hogy ez a kombináció sok lehetőséget rejt magában arra nézve, hogy a polgárokat bevonja környezetük formálásába.
A szerzők végül levonják azt a következtetést, hogy a technológiai változások gyorsabbak, mint a kormányzatok reagáló képessége, ami miatt szükséges a fejlődési irányok előrejelzése, valamint azok alakítása is előrejelző tanulmányokon, kvalitatív kutatásokon és új technológiákat, módszertanokat használó kísérletezésen keresztül. A kormányzatoknak ebben kulcsszerepe van, de végső soron mindannyiunkon múlik a jövőnk formálása.”
Forrás:
Digitranscope. The governance of digitally-transformed society; Massimo Craglia és társai; Európai Unió Kiadóhivatala; 2021. március 9.
Digitranscope – Digital Transformation and the Governance of Human Society; JRC Science Hub Communities
