Távolságtartó diplomácia: a digitális közdiplomácia törékeny új világunkban
Jól érzékelik – egyebek mellett – a közdiplomácia kutatói és művelői is, hogy a világjárvánnyal terhes 2020-as esztendő számottevően felgyorsította a nemzetközi kapcsolatok területén már jó ideje bontakozó jelenségeket, folyamatokat. Az amerikai public diplomacy egyik legfontosabb kutatóműhelye, az USC Center on Public Diplomacy (azaz a Dél-Karolinai Egyetem közdiplomáciai intézete) átfogó, mintegy 6 hónapon át tartó nemzetközi kutatást indított annak vizsgálatára: hogyan változtatta meg a globális koronavírus járvány a közdiplomácia hagyományos kapcsolatrendszereit, működési módjait? Virtuális kerekasztal-sorozat formájában igyekeztek körüljárni az „angol-szász nemzetközi élet” szempontjából különösen fontos régiók (az USA, Dél-Kelet-Ázsia, Nagy-Britannia, Ausztrália és Új-Zéland, Európai Unió, Japán és India) megváltozott viszonyait és jövendő trendjeit.
A kutatóközpont szakemberei úgy körvonalazták a világban zajló, és a soft power diplomáciát jelentősen érintő folyamatokat, mint egy három fő vektorral jellemezhető elmozdulást. Elsőként és legfontosabb tendenciaként a világ több pólusúvá válásának felgyorsulását jelölték meg. A jól bevált, „szabály alapú” (rule based) neoliberális világrend egyértelműen lebomlóban van; az elmúlt két és fél évtized hegemónjaként működő Egyesült Államok új felemelkedő hatalmakkal kénytelen osztozni a főhatalomban. További fontos tendencia (természetesen szorosan kapcsolódva a világrend előbb említett polarizálódásához) a nagyhatalmi politika visszatérése a nemzetközi kapcsolatok korábban sokszor brutális, de (a döntési helyzeteket illetően) meglehetősen „unalmas” világába. A főszereplők sokasodásával ugyanis óhatatlanul kerül előtérbe az egyéni érdekek érvényesítésének az igénye, az egyes szereplők érdekszféráinak összecsapása. Ebben az új globális rivalizálásban értelemszerűen az USA és Kína viszonya a sorsdöntő. A változások harmadik vektoraként a technológiai fejlődést, a társadalmak rohamos digitalizálódását emelik ki az amerikai kutatók. Ám annak hangsúlyozásával, hogy míg az évezred első évtizedében kibontakozó kiber-forradalom, és különösen a közösségi média használat széleskörű elterjedése a digitális közdiplomácia számára a lehetőségekben páratlanul gazdagodó korszakot ígért, addig az elmúlt fél évtized fejleményei éppen az ellenkező irányba látszanak hatni. Az olcsó, könnyen használható, széles elérésű online platformok terjedése ugyanis nem csak az információ terítését könnyítette meg korábban nem látott mértékben. A dezinformáció mára a demokratikus társadalmak egyik legfontosabb politikai kihívásává vált, ugyanakkor a szélesebb geopolitikai kontextus egyik fontos mozgatójává.
A mintegy fél éves kutatási program során az USC Center on Public Diplomacy az alábbi kutatási kérdéseket állították fel:
- hogyan változott a világjárványos esztendőben az emberek megítélése a vizsgált területeken (országokban a soft power erejét, illetve az országok reputációját illetően?
- a koronavírus elleni küzdelemhez kapcsolódó éles soft power diplomáciai csatározásoknak kik a látható vesztesei, illetve nyertesei?
- mik jelentették a közdiplomácia művelői számára a legsúlyosabb kihívásokat 2020-ban?
- van-e esélye az Egyesült Államoknak arra, hogy korábbi jelentős soft power képességeit visszaszerezze, és ha igen, akkor ez milyen lépéseket indokolna?
A kutatás eredményeként néhány napja publikált tanulmány óvakodik attól, hogy definitív válaszokat adjon. Ugyanakkor egyértelműen látszik, hogy a közdiplomácia, nemzetközi tájékoztatás, kulturális diplomácia területén dolgozó gyakorlati szakemberek pontosan érzékelik a járvány éve alatti változások diszruptív jellegét, a viszonyokat gyökeresen átformáló jellemvonását. Már az előzetes konklúziókból is egyöntetűen kitűnik, hogy a közdiplomaták szerint elengedhetetlen a nemzetközi soft power kapcsolatépítés eszközrendszerének alapvető újragondolása. Érvényes ez mind a hagyományos, mind pedig a digitális eszközökre, ami egyben azt is jelzi, hogy a továbblépés irányát szinte minden érintett az ún hibrid rendszerek kialakításában és működtetésében látja.
Socially Distanced Diplomacy: The future of soft power and public diplomacy in a fragile world; USC Center on Public Diplomacy; 2021. május 4.
A humor stratégiai szerepe az online diplomáciában
Korábban többször is idéztük már a humor növekvő szerepét a korszerű diplomáciai munkában. Ahogy a nemzetközi közvéleményekkel való közvetlen kapcsolattartás (tehát a sokat emlegetett digitális közdiplomácia, elektronikus tömegtájékoztatás) egyre fontosabb szerepet játszik a 21. századi diplomáciai szervezetek napi munkájában, óhatatlanul előtérbe kerülnek az új médium jellemző sajátosságai. A médiumé, és persze a megváltozó felhasználóké – noha mondanunk sem kell: a két dolog kéz a kézben jár. A közösségi médiaterek egyik szembeötlő jelensége a humoros (vagy legalábbis humorosnak gondolt, illetve humorosnak szánt) elemek használatának rohamos elterjedése. A közösségi platformokon, fórumokon és chat-terekben a szöveges és vizuális humorelemek egyre fontosabb szerepet kapnak. A digitális populáris kultúra egyik legismertebb „bűvszava” is maga a „mém”, ami (a virális, tehát futótűzként terjedő jellegére való eredeti utalás ellenére) alapvetően nem más, mint a modern világ karikatúrája – és mint ilyen, az egyik leggyakrabban használt kommunikációs eszköz ma már. Az újonnan bekapcsolt online eszközökhöz, és az azokon „élő” megváltozó igényű felhasználókhoz igazodó digitális diplomácia fel is fedezte magának a digitális karikatúrákban, illetve általában a humoros nyelvezetben és alapállásban rejlő potenciált. Néhány állam digitalizálódó külügyi szervezetei szinte mestereivé váltak ennek az új – döntően a közösségi média platformokon és kommunikációban megélő – eszköznek. Hagyományosan az izraeli diplomáciát szokás itt említeni, de egyfajta mémgyártó fenegyerek hírnevet szerzett magának az orosz külszolgálat is.
A jelenség aligha bizonyul kérészéletűnek, alapos tanulmányozása ezért a digitális közdiplomácia kutatóinak és művelőinek magától értetődő prioritása marad. A téma megvitatására a hónap végén, május 26-án virtuális fórumot rendez a digitális diplomácia két jelentős nemzetközi műhelye: az Oxfordi Digitális Diplomácia Kutatóintézet, és az Izraeli Külügyminisztérium. Az ülésszak kiemelt előadója lesz az iraeli Ilan Manor, aki a brit egyetemi műhelynek is hosszú ideje kutatója. Manor büszkélkedhet azzal, hogy elsőnek igyekezett tudományos alapossággal feldolgozni a humor diplomáciai alkalmazásának kérdéseit. Az előadók között találjuk majd a digitális diplomácia egyik legismertebb szakértőjét, a szintén oxfordi Corneliu Bjolát, továbbá a kontinens fontos kutatóbázisa, a genfi DiploFoundation elismert szakértőjét, Katherina Hönét.
Webinar on the Strategic Use of Humor in Online Diplomacy; Oxford Digital Diplomacy Research Group; 2021. május 9.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
A CIA új toborzó videója a progresszivista woke-ideológia élvonalába röpítette az ellentmondásos megítélésű amerikai hírszerző szervezetet
„Az emberarcú CIA” –hirdeti az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség toborzó-vidójának a címe, amivel sikerült már az anyag elindulása előtt köznevetség tárgyává tenni az enyhén szólva ellentmondásos megítélésű szervezet legújabb közösségi média kampányát. A hírszerző ügynökség egy izig-vérig a woke koncepcióhoz illeszkedő munkatársuk személyéhez, és személyes hitvallásához igyekezett kötni „üzenetét”. Az ember azt gondolhatná, hogy egy rövid, figyelemfelkeltő anyag a nemes célokra helyezi a hangsúlyt (a haza szolgálata, a szabad világ védelme); esetleg a szakmai értelemben izgalmasnak, érdekesnek lefestett munkára fókuszál (önállóságot kínál, épít az egyéni kreativitásra, a feladatok és témák sokasága hosszú távon is sokszínű állást kínál). Erről azonban szó sincs! A néhány perces videó monologizáló főszereplője így ragadja meg a CIA-nál végzett munka lényegét: „Itt végre mentegetőzések nélkül önmagam lehetek! Azt akarom, hogy te is mentegetőzések nélkül önmagad legyél, akárki is vagy!” Egy Magyarországon is jelentős bázist kiépített drogéria-lánc harsogó reklámmottója jut az ember eszébe. Ahogy a kirakatra felfestett fiatal nőalak tudtunkra adja, miért is érdemes betérni az illatszer boltba: „Mert itt önmagam lehetek!”
A toborzóanyag – miközben a külvilág kuncogva derül rajta – erős ellenérzéseket váltott ki az amerikai politikai paletta ellentétes erőiből. A konzervatívok azt mondják: a magát „progresszívnek” mutató liberálisok, az ún. woke-ideológia megszállottjainak tévképe ez. A „woke”, az „ébredő” a mai angolszász politikai és közélet csúcskifejezése lett. Lényege, hogy az ember meghatárózói az „identitásai”, elsősorban persze ma már a faji, a nemi (illetve konstruáltnemi), a szexuális önazonosságtudata, de kiemelten fontos minden más „elnyomott” jellemvonás is. Éppen ezért a demokrata többség is elégedetlen, mondván, hogy a szélsőbal nyelvezetét veszi át a reklámanyag. A CIA-video főhőse egy nő, akiről megtudhatjuk, hogy nő (ami nem feltétlenül magától értetődő), hogy latin-amerikai származású, hogy több diagnosztizált pszichológiai kórképben szenved. És, hogy abszolút elkötelezett. Nem, nem a CIA – hanem önmaga mellett.
CIA forges unity in diversity: everybody hates their ’woke’ recruitment ad; Julian Borger; The Guardian; 2021. május 4.
Humans of CIA; CIA; YouTube; 2021. május 4.
Kedves látogatók! – online portált indított az orosz SzVR hírszerző ügynökség. A Darkneten
Nehéz ma szabadulni attól az érzettől, hogy a világ nagy hírszerző szervezetei a modern celebvilág sikerein felbuzdulva legszívesebben felköltöznének a közösségi média látványos tereibe. Valószínűnek látszik, hogy a klasszikus kémregényekből és kémfilmekből jól ismert titkosszolgálati helyzetek és eljárások egy részét a Z, X, Y generációk fogyasztási szokásaihoz szorosan alkalmazkodó új eljárások váltják fel hamarosan. A titokzatos – és a Nyugat politikai és média elitjei által előszeretettel démonizált – orosz külföldi hírszerző szervezet, az SzVR például úgy döntött, nem különösebben körmönfont módszerrel próbál lendíteni a számára értékes hírszerzési információkhoz való hozzáférésén. A KGB (egyik) utódszervezetének számító szolgálat most önkéntes informátorok segítségére számít, méghozzá az Internet „szürke”, de inkább „sötét” bugyraiban üzemelő (az átlag keresőmotorok által nem indexelt, a közembernek tehát nehezen elérhető) ún. darkneten települt ToR böngészőn keresztül. Az orosz titkosszolgálat nyilvános internetes portáljára benéző látogató igény szerint rákattinthat az oldal alján levő „Információk bejelentése” gombra. Az innét megnyíló aloldal a „Kedves látogatók!” megszólítást követően részletes instrukciókban magyarázza el, hogyan tud illetékteleneknek megfejthetetlenné kódolt formában kapcsolatba lépni az orosz hírszerző szervezettel, ha „Oroszország területén kívül” tartózkodik, és az ország „nemzetbiztonságát veszélyeztető témákról” volna közlendője. A látszólag briliáns (mert egyszerű) ötletnek azonban – mondják a szekértők – van egy kis bökkenője. A különleges titkosítást végző ToR böngészőt ugyanis eredetileg az amerikai tengerészgyalogság (United States Naval Research Laboratory, NRL) fejlesztette ki. Így aztán koránt sem biztos, hogy az így felkerülő információkat kizárólag Moszkvában olvassák majd.
Russian intelligence launches online portal on the darknet; East-West Digital News; 2021.május 4.
Dear Visitors!; SzVR; 2021. május 4.
A hátad mögött kínai és orosz kémek lesnek rád – figyelmezteti az MI5, a brit kémelhárítás a népszerű LinkedIn platformon állást kereső szakembereket
A hírszerző világ „celebesedéséből” aligha maradhatnának ki éppen a brit titkosszolgálatok. Mindennél jobba tanúsítja ezt az MI5, a szigetország kémelhárító szervezetének napokban közzétett promóciós anyaga. A filmecske (akárcsak a baráti CIA esetében, ez is a közkedvelt YouTube platformon jelent meg) dramatizált – tehát kis játékfilmes jelenetként feldolgozott – és egyben meglehetősen drámai jelenetekkel hívja fel a figyelmet az Interneten való „közlekedés” veszélyeire. A számítógépe előtt ülő nőalak vállára hirtelen egy súlyos kéz nehezedik hátulról, majd a másik vállára is egy! A következő képkockákon már láthatjuk: egy kínai, és egy orosz kém áll mögötte, majd még föléjük hajolva egy jellegzetes (kapucniba öltöztetett) „hacker”. A film arra hívja fel a figyelmet, hogy a közkedvelt LinkedIn közösségi platformon (ahol jellemzően szakmai önéletrajzi adatok megosztásával építenek ismeretségeket, hálózatokat az emberek, megkönnyítve az álláskeresés sokszor időigényes és esetleges folyamatát), „ellenséges” kémek vadásznak a gyanútlan emberekre, hogy állástémáknak álcázott ügyekkel beszervezzék őket. Abban, hogy a kínai, az orosz, és persze a világ összes többi államának hírszerző szervezete aktívan keres kapcsolatokat az Interneten, ahhoz kétsége sem férhet senkinek. Ez a munkájuk, és a nyílt forrású adatgyűjtés, azaz az OSINT a hírszerző információk döntő többségének a forrása napjainkban. És ezeknek az információknak a túlnyomórésze ma már a világhálóról származik. Az online „létünk” (információkeresésünk, olvasgatásunk, csevegésünk) biztonságosabbá tételét segítő tájékoztatások sem haszontalanok. Sőt. A (hideg) háborús pszichózis keltése azonban nagyon rossz emlékeket ébreszt, és roppant veszélyes, öngerjesztő dolog.
MI5 intelligence agency warns of foreign spy network on LinkedIn ; DW News; YouTube; 2021.04.23.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
