Európai Uniógazdaságinformatikaszakirodalomtechnikatudomány

A technológiai és innovációs felkészültség területén nagy Magyarország lemaradása az UNCTAD friss tanulmánya szerint

Szerző: 2021. május 31.No Comments

„Az UNCTAD – az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája – rendszeresen elemzi a világ országainak fejlődését és innovációs eredményeit, különös tekintettel a kevéssé fejlett országok helyzetének alakulására. Friss elemzésük, amely Technológiai és innovációs tanulmány 2021 (Technology and Innovation Report 2021) címmel jelent meg, azt vizsgálja, hogy az egyes országok mennyire vannak felkészülve arra, hogy a folyamatban lévő gyors technológiai változásokba sikeresen tudjanak bekapcsolódni. A bekapcsolódás azért fontos, mivel az UNCTAD szerint az új technológiák piaci értéke a 2018. évi 350 millió dollárról 2025-re 3,2 ezermilliárdra, azaz közel tízszeresére nőhet, így nagy lehetőséget kínál azoknak az országoknak, amelyek felkészültek a változásokra.

A tanulmány figyelmeztet, hogy az új technológiák, a mesterséges intelligencia, a robotok használata, az IoT (Internet of Things) és a biotechnológia hatalmas lehetőségeket kínálnak az emberiségnek, ugyanakkor nagy veszélyekkel is járnak. Óriási digitális szakadék alakulhat ki országok között, országokon belül régiók és embercsoportok között. Azon kevéssé fejlett országok számára, amelyek gazdaságában nagy arányt képviselnek az értékláncok alacsony hozzáadott értéket előállító szakaszai, különösen nagy veszélyt jelent a robotizáció, amely éppen az ilyen munkahelyeket fogja legelőször megszüntetni. Ezen országok számára az egyedüli menekülési út az intenzív beruházás a tudásba, ellenkező esetben nagy valószínűséggel perifériahelyzetbe szorulnak. Ezt bizonyítja azon ázsiai országok – például Dél-Korea és Szingapúr, valamint újabban Kína – példája, amelyek gazdasági felzárkózásukat, és ezzel a közepes fejlettségi csapda elkerülését a jelentős tudásberuházásoknak, a gyors társadalmi tanulásnak, a helyi innovációnak és az erős, tudással és innovációval versenyző cégeiknek köszönhetik.

A tanulmány szerzői egy, az új technológiák alkalmazásának képességét mérő indexet fejlesztettek ki, amelynek segítségével 158 ország helyzetét vizsgálták. Az index, amelyet az új technológiák alkalmazására való felkészültség indexének (Readiness for Frontier Technologies Index) neveztek el, öt területen méri az országok felkészültségét. Ezek:

  • az infokommunikációs infrastruktúrák (ICT) színvonala,
  • a lakosság tudás- és képességszintje (képességek),
  • a kutatás-fejlesztési (k + f) eredmények,
  • a gazdasági szerkezeten belül a csúcstechnológiát előállító, illetve alkalmazó cégek aránya, illetve exportjának tudástartalma (szerkezet),
  • valamint a finanszírozásra rendelkezésre álló források nagysága (finanszírozás).

Az öt területet összesen kilenc mutatóval jellemezték. Ezek a következők: a lakosság internethasználata, a letöltési sebesség, az iskolázottság szintje, a nagy tudást igénylő munkahelyeken dolgozók aránya, a tudományos publikációk, illetve a szabadalmak száma, az új technológiák területén a csúcstechnológiás feldolgozóipari export aránya a teljes exportból és a digitálisan nyújtott szolgáltatás aránya az összes szolgáltatásból, valamint a fejlesztésre rendelkezésre álló hazai hitel a GDP arányában.

A szerzők megemlítik, hogy további mutatókat is figyelembe lehetett volna venni, de azok nem mindegyikére állt rendelkezésre adat minden országban. Mivel a cél az összehasonlíthatóság volt, ezért inkább egy szűkebb, de jól mérhető mutatócsoporttal dolgoztak. Ennek kapcsán megemlíthetjük, hogy ez a megoldás torzíthatta az értékelést, hiszen kimaradtak például olyan fontos mutatók is, mint a tudomány és technika területén végzettek, illetve az e területen doktori tanulmányokat folytatók aránya, vagy a teljes lakosság digitális felkészültsége, a szolgáltatási exporton belül az infokommunikációs szolgáltatási export vagy a kutatás-fejlesztési ráfordítások a GDP százalékában, illetve egy főre vetítve. Az ezen mutatókra elért eredmények szintén fontos információt nyújtanának az adott ország technológiai felkészültségéről.

A kilenc mutató alapján az említett öt területre készült el az értékelés, illetve számoltak az elemzők egy összefoglaló kompozit mutatóértéket is…A táblázatból érdekes összefüggéseket olvashatunk ki. Az első megfigyelés, hogy az európai országokhoz képest a V4-ek erősen le vannak maradva szinte minden területen.

A V4-ek között Magyarország az infrastruktúra kiépítettségében és az exportorientált gazdaság tekintetében van jobb helyzetben, és legjobban a finanszírozás területén van lemaradva. Európában az általános helyezés tekintetében Svájc és Nagy-Britannia, az Európai Unióban pedig Svédország vezet. Feltűnő Ausztria gyenge helyezése, amely egyes területeken rosszabb, mint a V4-en belüli legjobb általános pozícióban lévő Csehország mutatója. Arra is fel kell figyelni, hogy nagyon nagy az eltérés a fejlett EU-s országok helyezései között, a 4. helyen lévő Svédországgal és a 22. helyen lévő Ausztriával a két szélső helyzetben.

Az EU-n belül a legrosszabb pozícióban, az 51. helyen Bulgária van. Ázsiában Szingapúr és Dél-Korea ér el jó eredményt, de fel kell figyelni Kínára, amely csupán három hellyel van lemaradva Ausztriától. Jó pozícióját elsősorban a kutatás-fejlesztésre költött jelentős erőforrásoknak és exportorientált gazdasági szerkezetének köszönheti. Az infokommunikációs infrastruktúra és a tudás, képességek mutatóknál viszont feltűnően rossz helyzetben van. A kompozit mutató szerinti sorrendet az Egyesült Államok vezeti, de erősségét elsősorban magas kutatás-fejlesztési ráfordításainak és finanszírozási erejének köszönheti. A tudás és képességek dimenziójában viszont több európai ország is megelőzi.

Az ICT-infrastruktúra Svédországban a legfejlettebb, a tudás és képességek területén Dánia vezet, legtöbbet a k + f-re Kína és az USA költ, és finanszírozásban az USA és Svájc van a legjobb helyen.

Az UNCTAD kutatásához kapcsolódva érdemes megvizsgálni az egy főre jutó GDP, az európai innovációs teljesítménytáblán elért helyezés és a technológiai felkészültségi index összefüggéseit is a V4-országok és összehasonlításként Ausztria esetében. Az ábrán azt látjuk, hogy az egy főre jutó GDP értéke, az innovációs pozíció és a technológiai felkészültségi index alapján elért pozíció között szoros összefüggés mutatható ki. Ausztria mindhárom pozícióban messze megelőzi a V4-országokat, amelyek közül Csehország emelkedik ki. Szlovákia, Magyarország és Lengyelország egymás közelében van mindhárom értékben. A lengyel érték a technológiai felkészültségi indexre kicsivel jobb – 28. hely –, ami a jövőben esetleg versenyképesség-javulást eredményezhet.

Összefoglalva a helyezésekből és a közöttük látható összefüggésekből a következőkre kell felfigyelnünk.

A pozíciók alapján annak ellenére értékes következtetéseket vonhatunk le, hogy a vizsgált mutatók száma korlátozott.

Megfigyelhető:

  • A V4-ek pozíciója gyenge az Európai Unión belül.
  • Bár a fejlett országok között Ausztria nem teljesít kiemelkedően jól, a V4-ek messze le vannak maradva mögötte mindhárom vizsgált helyezés tekintetében.
  • Az EU pozíciója az USA-hoz és Ázsia vezető gazdaságaihoz képest gyenge.
  • Az EU-n belül feltűnően nagyok a különbségek.

A technológiai fejlődés gyors, ezért az az ország, amely nem fordít elegendő erőforrást a technológiai és humán területre egyaránt, nem tudja felvenni a tempót, és arra kényszerülhet, hogy a változások után menjen, kövesse őket, a legjobb esetben alkalmazkodjon hozzájuk. Ez pedig az együtt haladás helyett lemaradást jelenthet. Ez megjelenik az alacsonyabb egy főre jutó GDP-ben és a gyengébb innovációs helyezésben is. A V4-ek esetén fontos a finanszírozás megerősítése, és ehhez szükség lehet az összefogásra, az együtt fejlesztésre, együtt tanulásra és együtt innoválásra, azaz az erőforrások közös használatára is.

Egy újabb lemaradás régiónkban ugyanis egyet jelenthet a perifériás helyzetbe, azaz a közepes fejlettségi csapdába kerüléssel.”

Forrás:
Technológiai és innovációs felkészültség: az UNCTAD friss tanulmánya; Csath Magdolna; Világgazdaság; 2021. május 25.
(A szerző a Nemzeti­ Versenyképességi Tanács tagja, az NKE egyetemi tanára. A szerző ábrái megtekinthetők a Világgazdaság eredeti cikkében.)
Technology and Innovation Report 2021; UNCTAD; 2021. február 25.