„Az Európai Unió szabályozási csomagját képező Digital Markets Act (DMA) nemrég hatályba lépett, végleges szövege szerint: ,,(A Kapuőr) biztosítja az üzleti felhasználó vagy végfelhasználó tevékenysége révén keletkezett adatok tényleges hordozhatóságát (…) többek között folyamatos és valós idejű hozzáféréssel”. (DMA 6. cikk (h) pont.) Az idézett szabály szerint a DMA előírásai alapján kijelölt kapuőrök (például a nagy platformok, mint a Facebook) a saját kezelésükben és birtokukban levő, a kérelmezőre (végfelhasználók és üzleti felhasználók) vonatkozó adatokat kötelesek megosztani és hordozhatóvá tenni a kérelmező számára. A DMA adathozzáférési jogot és adathordozási jogot garantál: az adatok elérésén kívül a kapuőr köteles hordozhatóvá, azaz olyan természetűvé alakítani a kérelmezőre vonatkozó adatot, amely egy másik ökoszisztéma vagy platform szoftveres rendszerében megjelenhet. Ez egy ex-situ adathasználati jogot eredményez: amikor a hordozott adatok ténylegesen használatra kerülnek (a kapuőr versenytársát jelentő platform rendszerében), már nem eredeti környezetükben vannak (a kapuőr platform szoftveres ökoszisztémájában). In situ adatjogokról akkor beszélhetünk, ha a jog érvényesülését jelentő adathasználat, vagy hozzáférés az adat eredeti környezetében történik.
Az üzleti felhasználóknak és a végfelhasználóknak saját adataikhoz és azok hordozásához a GDPR keretein kívül (amely az üzleti felhasználókat érintő adatok tekintetében nem szabályoz) nincsen joguk. Ez különösen az üzleti felhasználók szempontjából releváns, hiszen számukra ezek az adatok üzleti értékkel bírnak. Adott esetben például okot adhatnak üzleti modelljük, kínálatuk vagy a platformon keresztül közvetített hirdetéseik átalakítására. Az adatok hordozhatósága eszköze lehet még az adott piacokon fennálló átállási költségek csökkentésének. Ez különösen fontos, hiszen ezekre a digitális piacokra jellemzőek az átállási költségből eredő belépési korlátok. Az adathordozhatóság megvalósítása mellett szóló érvek még, hogy a kétoldalú piacokon (végfelhasználó–platform–üzleti felhasználók) működő közvetítő platformok ez adatalapú hatalmukat egyértelmű és néha tisztességtelen versenyelőnnyé kovácsolhatják, ha a rajtuk keresztül bonyolított, az üzleti felhasználók és a végfelhasználók közötti termék vagy szolgáltatás forgalmat és a hirdetők és a keresést végző végfelhasználók közötti interakciót elemzik. Ezt a problémakört elsődlegesen a DMA 6. cikk (a) pontja kezeli, de amennyiben az üzleti felhasználók és más, új platformszolgáltatók is hozzáférnek ez adatokhoz, valamint azok a hordozás eredményeként kikerülnek a kapuőr kizárólagos ellenőrzési köréből, a platform és az üzleti felhasználók, valamint a kapuőr (inkumbens) és a piacra belépő platformok közötti szakadék szűkül és a platformnak nehezebb visszaélnie piaci (e tekintetben különösen infrastrukturális) hatalmával, azaz az üzleti felhasználók és végső soron a fogyasztók jobb helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor a társadalom ilyen magas fokú részvétele mellett a kapuőrökön felhalmozott adathalmaznak van egy, a társadalom egészét érintő közös értéke, amire – ahogyan a személyes adatok tekintetében a végfelhasználónak – az üzleti adatok tekintetében az üzleti felhasználóknak is igénye van. Ez értékből való részesedés egy formája lehet az adatok folyamatos és valós idejű elérése és megőrzése, valamint jövőbeni hordozása.
A szabály elméleti indokoltságát és céljainak alaposságát – a platform piacok legnagyobbjait terhelő adat- és eszközmegosztási kötelezettségek létjogosultságát – nem vonja kétségbe az európai szakmai gondolkodás. Az adathordozhatóság előírása mint intézmény azonban sokak szerint nem képes szolgálni a fent felsorolt szabályozási célokat.
Az adathordozhatósági előírások sztenderdizáció nélkül kevéssé hatékonyak, ilyen sztenderdizáció pedig nem történt még az iparágban, ezen a DMA szigorú nyelvezete és a ,,gép által olvasható” előírás sem segít. Az adathordozás egy többszereplős folyamat, a kapuőr az adatalany kérelmére teszi hozzáférhetővé az adatokat, amelyet az adatalany egy fogadó szolgáltatásban használ. Amennyiben a kapuőr és a fogadó szolgáltatás szoftveres eszközei nem interoperábilisek az adatok kezelése terén, az adatalany egyedül maradt nyers adataival, amelyeket valójában továbbra is csak a kapuőr tud használni.
Értelmezhetetlenség
Az adathordozhatóság azt jelenti, hogy a hordozott adat kikerül abból az ökoszisztémából, ahol létrejött. Ez azért jelent problémát, mert egy-egy adat, ha elveszíti többszereplős kontextusát, értelmezhetősége csökken. Például egy eladási görbe irrelevánssá válhat egy másik, azzal helyettesíthető termék eladási görbéje nélkül és egy nagy vonóerőt generáló Facebook reklámhoz kapcsolódó adatok is kevésbé értelmezhetőek az adott reklámon szereplő kommentek nélkül.
Elértéktelenedés
Amennyiben az adathordozás megtörténik, szükségszerűen megszűnik a lehetősége, hogy a hordozott adatpont értelmezhető formájában frissüljön. Korunk üzleti szempontból releváns adatai a kontextusukon kívül rendkívül gyorsan elavulnak, ezzel egyidejűleg elértéktelenednek gyakori frissítések nélkül. Ilyen tekintetben az adathordozhatóság piacszabályozási célját – a platformok adatalapú gazdasági hatalmából képződő belépési korlátok lebontását – minőségénél fogva képtelen betölteni, hiszen a piacra belépni kívánó versenytársak (a hordozott adatot fogadó platformszolgáltatók) gyorsan avuló vagy elavult adatot képesek csak használni.
Morális kockázatok
További probléma, hogy morális kockázatot hordoz, ha engedjük az üzleti felhasználóknak, hogy megválogassák, mely róluk szóló adatokat osztják meg a fogyasztók egy nagyobb körével az adathordozás nyomán (cherry picking). Gondoljunk csak arra az egyszerű szcenárióra, hogy egy étterem kizárólag a jó értékeléseit hordozza a következő hirdető és véleményező platformra.
Egy lehetséges alternatíva
Az adathordozhatóság mint gazdasági szabályozási eszköz nem nélkülözheti gazdasági szabályozási céljait: a belépési korlátok csökkentését és a piac innovációra alkalmas struktúrájának fenntartását. Azonban mint láthatjuk, e célok elérésére az adathordozás, tehát az adatok ex-situ használata mint eszköz alkalmatlan. Alternatívát kínálhat egy in-situ adathasználati és hozzáférési jog, amelynek birtokában a jogosult az adat eredeti ökoszisztémájában (in-situ) mindig naprakész állapotában (folyamatosan frissítve) és saját kontextusában képes használni saját adatait, azaz részesülni abból a közös értékből, amelyet a platformokon létrejövő adat képez, és amiből jelen állás szerint csak a kapuőr szolgáltatók részesednek. Az adathordozhatóság és a javasolt in-situ adathasználati jog is abban az elméleti szcenárióban értelmes, amikor a kapuőr üzleti felhasználója egy másik platformon (is) szeretné tovább folytatni működését, de nem szeretne elesni attól az adatvagyontól, amelyet a kapuőrön való működésével generált. Amennyiben van egy ilyen jogosítványa, a kapuőrön tárolt adatainak értéke nem zárja a kapuőr infrastruktúrájához, alacsonyabb az üzleti felhasználó oldalán felmerülő átállási költség, ha a kapuőr mellett vagy helyett más platformot választ. Hasonló célok (átállási költségek csökkentése) mellett vált az európai hírközlési piac részévé a számhordozhatóság intézménye, amellyel a mobil díjcsomagunk szolgáltatójának lecserélésekor tovább használhatjuk régebbi telefonszámunkat. Ez egy fix klientúrával rendelkező szolgáltatócég számára nagy könnyebbség. Mindkét esetben a kisebb átállási költségek elméletileg nagyobb fokú versenyt is jelentenek, mert kevésbé szilárdul meg a kapuőr jelentős piaci ereje, adatalapú hatalma nyomán.
Az in-situ adathasználati jog több komponensből áll. Értelemszerűen az adatalanynak és a versenytárs platformnak hozzá kell férnie saját, a kapuőrön tárolt eredeti adataihoz (vagy azok titkosított formáihoz), miközben egy másik platform szolgáltatásait kívánja igénybe venni. A hozzáférés szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdasági cél elérésének. A hozzáférésen túl az adatalanynak hasznosítani is kell saját adatait, azaz képesnek kell lennie arra, hogy az új platform analitikai eszközeit bevethesse a kapuőrön létrejött adatai tekintetében (az új platform algoritmusainak interoperábilisnek kell lennie a kapuőr adattárával). Az in-situ adathasználati és hozzáférési jog érvényesüléséhez tehát nem elégséges alanyi jogot támasztani a szabályozásban az adatalany részére, hanem létre kell hozni egy olyan keretrendszert, ami garantálja a kapuőr birtokában levő adatok és a lehetséges versenytársak analitikai algoritmusainak interoperabilitását is.
Amennyiben ez megvalósul, a piacra betörő versenytárs platform képessé válik hozzáférni üzleti felhasználóinak a kapuőrön tárolt adataihoz, akként, mintha azok saját birtokában lennének és így képes analitikai eszközeit is rögtön bevetnie (algoritmust az adathoz és ne adatot az algoritmushoz). Az in-situ adat jogok további előnye, hogy az analitikai eszközök (algoritmusok), amennyiben interoperábilisek a kapuőr adatkörnyezetével, képesek titkosított adatokkal is dolgozni, amely adatvédelmi szempontból biztonságosabb út, mint a klasszikus adathordozási előírások.
Amennyiben az adathordozás eredeti gazdasági célja megvalósul az in-situ adathasznosítás eszköze révén, a platformszolgáltatók piacán csökken az a függőségi hatás, amely az üzleti felhasználókat a kapuőrökhöz és a kapuőrökön felhalmozott adatvagyonhoz köti és növekszik az üzleti felhasználók képessége arra, hogy akár párhuzamosan, több platformon legyenek jelen (multi-homing). Ez hosszú távon egyensúlyozhatja a kapuőrök gazdasági erejét, serkentheti az internetes platformok piacán a versenyt és előmozdíthatja az innovációt.”
Forrás:
In situ adathozzáférési jogok. Egy egészséges szabályozási alternatíva a DMA 6. cikk (h) pontjához; Beyer Fülöp; Ludovika.hu, ITKI blog; 2023. február 23.
