„1. Miért javasol most a Bizottság egy új, 2040-re vonatkozó uniós éghajlat-politikai célt?
Az európai klímarendelet keretében az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy az EU-t 2050-re az első klímasemleges kontinenssé teszik. A klímarendelet meghatározta a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig legalább 55 %-kal történő csökkentésére vonatkozó első köztes célt, és előírja a Bizottság számára, hogy tegyen javaslatot egy következő, 2040-re vonatkozó köztes célértékre a klímasemlegességhez vezető, elfogadott út folytatása érdekében. Erre a javaslatra a Párizsi Megállapodás első globális értékelését követően van szükség, amelyre 2023 decemberében került sor.
A Bizottság ma javaslatot tett az európai klímarendelet módosítására, amely 2040-re az 1990-es szinthez képest 90%-os nettó ÜHG-kibocsátáscsökkentést tűz ki uniós éghajlat-politikai célként. A javaslat számos rugalmasság alkalmazásának lehetőségét is magában foglalja, és támogatja a megfelelő támogató környezet létrehozását. Ez a dekarbonizált gazdaság felé vezető pragmatikus és rugalmas út biztosítja a szükséges kiszámíthatóságot és stabilitást az EU tiszta energiára való átállásába történő beruházásokhoz, és előmozdítja az ipari versenyképességet.
Nemzetközi szinten az EU-nak az ENSZ 2025 novemberében Brazíliában tartandó éghajlatváltozási konferenciája (COP 30) előtt be kell nyújtania a Párizsi Megállapodás szerinti aktualizált nemzetileg meghatározott hozzájárulást. A Bizottság most együtt fog működni a Tanács elnökségével az EU nemzetileg meghatározott hozzájárulásáról szóló közlemény véglegesítése érdekében.
Az európai klímarendelet módosítása az európai éghajlat-politikai fellépés széles körű támogatottságára is reagál. A június 30-án közzétett 2025. évi Eurobarométer éghajlati felmérés szerint az uniós polgárok 85%-a súlyos problémának tartja az éghajlatváltozást, és 81%-uk támogatja az EU azon célkitűzését, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon.
Emellett a Bizottság alaposan előkészítette ezt a jogalkotási javaslatot, mielőtt hivatalosan benyújtotta volna azt az uniós tagállamoknak és az Európai Parlamentnek. Részletes hatásvizsgálaton és tanácsadáson alapul, mint például az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület és az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület. Ez a jogalkotási javaslat az uniós országokkal, az Európai Parlamenttel, az érdekelt felekkel, a civil társadalommal és a polgárokkal folytatott konzultáció és együttműködés jelentős időszakát követi, amelyet a 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célról szóló bizottsági közleménnyel és ajánlással indítottak el 2024 februárjában.
2. Melyek az éghajlat-politikai célkitűzés jelenlegi meghatározásának fő elemei és előnyei?
A 2040-re vonatkozó uniós éghajlat-politikai célkitűzésre irányuló mai javaslat határozottan jelzi a stabilitást és a kiszámíthatóságot az európai ipar és a befektetők számára az üzleti döntések és beruházások ösztönzése érdekében. Ez azt mutatja, hogy az EU egyértelmű átállási pályát követ, és célja, hogy kiépítse az európai jóléthez és versenyképességhez vezető utat, támogatva a mindenki számára méltányos átállást.
A 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai cél meghatározása most lehetővé teszi az EU számára, hogy bevezesse a szükséges szakpolitikákat és beruházásokat annak biztosítása érdekében, hogy a klímasemlegességre való átállás együtt járjon egy erős és stabil gazdasággal, versenyképes iparral és időtálló munkahelyekkel Európában. Fenntartható és megfizethető energiával, élelmiszerekkel és anyagokkal rendelkező gazdaság, amely ellenállóbb lesz a jövőbeli válságokkal, ársokkokkal és az éghajlatváltozás hatásaival szemben; Európa stratégiai függetlenségének megerősítése az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodás révén.
A mai javaslat biztosítja a szükséges pragmatizmust és rugalmasságot. Elismeri, hogy további intézkedések támogatják az uniós tagállamokat és az ipart a 2040-re kitűzött éghajlat-politikai cél elérésében.
Új rugalmassági mechanizmusokat vezet be a célok elérésének módja tekintetében. Ezek közé tartozik a magas színvonalú nemzetközi szén-dioxid-kreditek lehetséges korlátozott szerepe a 2030–2040-es évtized második felében, a belföldi állandó eltávolítások alkalmazása az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben (EU ETS), valamint az ágazatok közötti fokozott rugalmasság. A Bizottság biztosítani fogja, hogy ezek a rugalmassági mechanizmusok tükröződjenek a 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai cél költséghatékony eléréséhez, valamint a mindenki számára igazságos és társadalmilag igazságos átállás biztosításához szükséges, 2030 utáni ágazati jogszabályok kialakításában.
A Bizottság számos feljogosító feltételt vezetett be, nevezetesen az EU ipari versenyképességének, az összes uniós polgár számára méltányos átállásnak és a nemzetközi partnerekkel egyenlő versenyfeltételeknek a biztosítását. A ma előterjesztett 90%-os éghajlat-politikai cél együtt jár a tisztaipar-megállapodással, valamint a versenyképességi iránytűvel és a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési tervvel.
2025 februárjában a Bizottság előterjesztette a tisztaipar-megállapodást, amely átfogó intézkedéseket tartalmaz az európai ipar dekarbonizációjának és versenyképességének további előmozdítása érdekében. Biztosítani fogja, hogy az EU vonzó helyszín legyen a gyártás számára, beleértve az energiaigényes iparágakat is, valamint elő fogja mozdítani a tiszta technológiát és az új körforgásos üzleti modelleket. E célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen annak teljes körű végrehajtása. A Bizottság a mai napon közleményt tett közzé a tisztaipar-megállapodás megvalósításáról, amely áttekintést nyújt a végrehajtott intézkedések első hullámáról, a folyamatban lévő munkáról, és hangsúlyozza a fennmaradó intézkedések határozott előmozdítása iránti eltökéltséget.
Nemzetközi szinten a 90%-os éghajlat-politikai célkitűzésre irányuló javaslat azt mutatja, hogy az EU továbbra is elkötelezett a Párizsi Megállapodás és a multilaterális rendszer mellett, ami szélesebb körű geopolitikai előnyökkel jár. A globális törekvések ösztönzése új lehetőségeket is teremt az európai vállalatok és befektetők számára világszerte. Emellett a magas színvonalú nemzetközi szén-dioxid-kreditek korlátozott felhasználásának mérlegelésével lendületet adunk a Párizsi Megállapodás céljaival globálisan összehangolt fenntartható beruházásoknak is.
3. Képes-e az EU 2040-ig 90%-os kibocsátáscsökkentési célt elérni, és mi a tisztaipar-megállapodás szerepe?
Az EU már most közeledik a 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai céljainak eléréséhez, valamint az ÜHG-kibocsátás kötelező 55%-os csökkentéséhez. Ez szilárd alapot jelent a javasolt 90 %-os nettó ÜHG-kibocsátáscsökkentési cél 2040-ig történő eléréséhez, miközben a tisztaipar-megállapodás révén előmozdítja az ipari versenyképességet.
A tagállamok nemzeti energia- és klímaterveinek bizottsági értékelése szerint e végleges nemzeti tervek teljes körű végrehajtása a meglévő nemzeti intézkedésekkel és a már hatályban lévő uniós jogszabályokkal együtt 2030-ig az 1990-es szinthez képest mintegy 54 %-kal csökkentené a nettó ÜHG-kibocsátást, és jelentősen kiterjesztené a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó intézkedéseket. Az aktualizált tervek az „Irány az 55%!” intézkedéscsomaggal való jobb összehangolást és az ágazatok közötti fokozott koordinációt is mutatják. Továbbra is hiányoznak azonban az ambíciók – különösen az energiahatékonyság, a földhasználati ágazatban a szén-dioxid-eltávolítás és az alkalmazkodás terén –, ami rávilágít arra, hogy folytatni kell a szakpolitikák megerősítését és a beruházásokat.
A 90%-os célkitűzést támogató környezet részeként a tisztaipar-megállapodás megvalósítása kulcsfontosságúvá válik a növekedés és a dekarbonizáció motorjaként. Célzott támogatást nyújt a tiszta technológiák gyártásának és az energiaigényes iparágaknak, többek között a szén-dioxid-gazdálkodási infrastruktúra, az engedélyezés egyszerűsítése és célzott pénzügyi eszközök révén. A tiszta átállást olyan megfelelő finanszírozási lehetőségeknek kell kísérniük, amelyek a meglévő támogatási mechanizmusokat új és innovatív finanszírozási forrásokkal ötvözik.
A Bizottság a mai napon külön közleményben ismertette a tisztaipar-megállapodás megvalósításának jelenlegi állását és a folyamatban lévő munkát, valamint azt a kötelezettségvállalást, hogy a többi intézkedést jövőbeli intézkedések révén valósítja meg. A tiszta ipari megállapodáshoz kapcsolódó állami támogatási keret, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus egyszerűsítése, a hálózati alkatrészek gyártásának bővítését és az energiavásárlási megállapodások támogatását célzó, megfizethető energiára vonatkozó intézkedések, a küszöbön álló ipari dekarbonizációs bank kísérleti projektje, a vegyiparra vonatkozó, küszöbön álló cselekvési terv vagy az érdekelt felekkel folytatott ágazati párbeszédek folytatása azon intézkedések közé tartoznak, amelyek elő fogják segíteni ezen uniós stratégia megvalósítását.
A fő eredmények között szerepel, hogy a Bizottság június 25-én elfogadta a tiszta ipari megállapodáshoz kapcsolódó új állami támogatási keretet, hogy tovább támogassa a tiszta energiára való átállást célzó beruházásokat, egyszerűsítse a tagállamok számára az energiaigényes iparágaknak és a tiszta technológiai ágazatoknak nyújtott támogatás folyamatát, csökkentse a dekarbonizációs projektek beruházási kockázatait és bevonja a magánfinanszírozást.
E keret kiegészítéseként a Bizottság kibocsátotta az adóösztönzőkről szóló ajánlást, amelynek célja a tiszta technológiákba és az ipari dekarbonizációba történő beruházások ösztönzése olyan intézkedések révén, mint a gyorsított értékcsökkenési leírás és az adójóváírások. A bizottsági közlemény ajánlást és útmutató dokumentumokat is előterjesztett az innovatív technológiák használatának és a megújuló energia alkalmazása formáinak felgyorsítására, a villamosenergia-hálózatok bővítésére és megerősítésére, valamint tárolási megoldások bevezetésére, továbbá a hálózat rugalmasabb és hatékonyabb használatára vonatkozóan.
Az egyszerűsítés a tisztaipar-megállapodás másik kulcsfontosságú pillére. Június 18-án megállapodás született az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus egyszerűsítéséről, amely a bürokrácia csökkentése és a zökkenőmentes végrehajtás biztosítása érdekében az importőrök 90%-a számára mentességet biztosít. Ez az egyszerűsítés az első lépés a CBAM év végi általánosabb felülvizsgálata előtt, amelyet olyan jogalkotási javaslatok kísérnek, amelyek kiterjesztik a CBAM-et a továbbfeldolgozott termékekre, kijátszásellenes intézkedéseket vezetnek be, és új rendszert vezetnek be az export során történő kibocsátásáthelyezés kockázatának elkerülése érdekében. A mai közlemény felvázolja a Bizottság arra vonatkozó elemzésének eredményeit, hogy miként lehet megoldást kínálni az exportból származó kibocsátásáthelyezésre. Ezt a megoldást az év végén javasolják, és támogatni fogja az ilyen kockázatnak kitett produkciókat.
Ezenkívül a 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai cél részletei megerősítik, hogy az ÜHG-kibocsátás 90 %-os csökkentése szükséges és megvalósítható is, feltéve, hogy a szakpolitikákat teljes mértékben végrehajtják, és a beruházások növekednek. Ugyanakkor az átállás jelentős hosszú távú megtakarításokat eredményezne a fosszilis tüzelőanyagok behozatala terén, és csökkentené az éghajlattal kapcsolatos károkat.
Mivel a nemzeti energia- és klímatervek ütemtervet nyújtanak, a tiszta ipari megállapodás lehetővé teszi az ipari átalakulást, a gazdasági és reziliencia előnyei pedig meghaladják a költségeket, az EU jó helyzetben van ahhoz, hogy 2040-re elérje a nettó ÜHG-kibocsátás 90%-os csökkentését, és ezáltal növelje globális ipari előnyét.
4. Milyen szerepet fognak játszani a nemzetközi szén-dioxid-kreditek és szén-dioxid-eltávolítások a 2040-re kitűzött éghajlat-politikai cél elérésében?
Az EU-n belüli tényleges és időben történő belföldi ÜHG-kibocsátáscsökkentésnek továbbra is az uniós éghajlat-politikai fellépés sarokkövének kell maradnia, amelyet a szén-dioxid-eltávolítás fokozása egészít ki, többek között természetes és technológiai megoldások révén. A belföldi fellépés előtérbe helyezése biztosítja a tiszta energiára való európai átállásba történő beruházásokat, ösztönzi az innovációt és a készségeket, valamint erősíti az EU versenyképességét és rezilienciáját.
A 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésre irányuló bizottsági javaslat magában foglalja a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban lévő célokkal és éghajlat-politikai fellépéssel rendelkező partnerországokból származó magas színvonalú nemzetközi szén-dioxid-kreditek korlátozott felhasználásának lehetőségét. Ez biztonsági hálót biztosíthat annak biztosításához, hogy a 90%-os célkitűzés elérhető legyen, mivel közeledünk a klímasemlegességhez. A Párizsi Megállapodás 6. cikke kifejezetten az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló önkéntes nemzetközi együttműködést szabályozza. A Bizottság azt javasolja, hogy 2036-tól kezdődően az 1990-es uniós nettó kibocsátás 3%-ának megfelelő korlátozott hozzájárulást lehessen felhasználni a 2040-re vonatkozó uniós cél eléréséhez, a Párizsi Megállapodás elszámolási szabályaival összhangban. Ezzel a kiegészítéssel az EU arra törekszik, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a belföldi fellépés és a nemzetközi együttműködés között.
A nemzetközi szén-dioxid-kreditek esetleges felhasználását részletes és alapos hatásvizsgálatnak, valamint olyan uniós szabályok kidolgozásának kell alávetni, amelyek meghatározzák, hogy azok mikor és hogyan építhetők be a meglévő vagy jövőbeli uniós éghajlat-politikai jogszabályokba. Ezek a szabályok szilárd és magas szintű integritási kritériumokat és normákat, valamint az ilyen jóváírások eredetére, időzítésére és felhasználására vonatkozó feltételeket foglalnának magukban. Ezeknek a nemzetközi jóváírásoknak ezért hiteles és átalakító erejű tevékenységekből kell származniuk, például a levegőből történő közvetlen szén-dioxid-leválasztásból és -tárolásból (DACCS) és a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással járó bioenergiából (BioCCS) azokban a partnerországokban, amelyek éghajlat-politikai célkitűzései és fellépései összhangban vannak a Párizsi Megállapodás hőmérsékleti céljával.
Ami a természetalapú és az ipari szén-dioxid-eltávolítást illeti, ezek egyre fontosabb szerepet fognak játszani a nettó ÜHG-kibocsátási célok elérésében is, beleértve az EU ETS-en belüli állandó belföldi szén-dioxid-eltávolítást a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatok fennmaradó kibocsátásának kompenzálása érdekében. Ezek elengedhetetlenek a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez, és 2040-ig jelentősen növelni kell őket. Az uniós jogszabályok már tartalmaznak célzott kereteket az elnyelés fokozására, például a földhasználatról, a földhasználat-megváltoztatásról és az erdőgazdálkodásról (LULUCF) szóló rendeletet és az uniós szén-dioxid-eltávolítási tanúsítási keretet.
5. Hogyan járul hozzá a 2040-re vonatkozó uniós éghajlat-politikai cél az EU 2035-re vonatkozó nemzetileg meghatározott hozzájárulásához?
A Párizsi Megállapodás keretében 2023 decemberében végzett első globális értékelés arra a következtetésre jutott, hogy bár az országok egyre inkább hatékony éghajlat-politikákat vezetnek be, jelentősen fokozniuk kell azon törekvésüket, hogy igazodjanak egy olyan pályához, amely a világot a Párizsi Megállapodás azon céljának eléréséhez vezető pályára állítja, hogy a hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fokra korlátozzák.
Az EU-nak – a Párizsi Megállapodás többi részes feléhez hasonlóan – a 2025 novemberében Belémben (Brazília) tartandó COP 30 előtt be kell nyújtania az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez (UNFCCC) a Párizsi Megállapodás szerinti aktualizált nemzetileg meghatározott hozzájárulást.
Az EU nemzetileg meghatározott hozzájárulása tartalmazni fog egy 2035-re vonatkozó indikatív adatot. A Bizottság most együtt fog működni az EU Tanácsának dán elnökségével és valamennyi uniós tagállammal a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokról szóló közlemény és az UNFCCC-hez való benyújtás véglegesítése érdekében.
6. Melyek a következő lépések a 2040-es jogalkotási szakpolitikai keret felé?
A Bizottság javaslatát most mindkét uniós társjogalkotó – az Európai Parlament és a Tanács – elé terjesztik, hogy azokat a rendes jogalkotási eljárás keretében tárgyalják meg és fogadják el.
A 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai cél meghatározását követően, valamint e tapasztalatokra és elemekre építve a Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy miként lehetne egyszerűbbé és rugalmasabbá tenni a 2040-re vonatkozó új szakpolitikai keretet, biztosítva ugyanakkor a megfelelést, és előmozdítva a tagállamok közötti konvergenciát, figyelembe véve sajátosságaikat. A jövőbeli architektúrának tükröznie kell az átállás társadalmi, gazdasági és környezeti hatásainak kezeléséhez szükséges beruházási igényeket és lehetőségeket is.
A javasolt 2040-es célérték meghatározná az éghajlat-politikai keret 2030 utáni kidolgozásának fő referenciaértékét. Ez az érdekelt felekkel és a polgárokkal folytatott javaslatspecifikus konzultációkon, célzott hatásvizsgálatokon és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó keret végrehajtásából levont tanulságokon fog alapulni.
A Bizottság javaslatokat fog kidolgozni a 2030 utáni éghajlat- és energiapolitikai keretre vonatkozóan a 2040-re kitűzött cél elérése érdekében, figyelembe véve a méltányosságot, a technológiasemlegességet és a költséghatékonyságot. Célja az EU versenyképességének megerősítése, az igazságos átmenet biztosítása és a környezeti fenntarthatóság fokozása. A meglévő éghajlat-politikai jogszabályok 2026-ra vonatkozó felülvizsgálati rendelkezéseket tartalmaznak. A Bizottság ezért a 2026. évi munkaprogramjában további tájékoztatást fog nyújtani a javaslatok időzítéséről.
További információért
Sajtóközlemény – Az uniós klímarendelet új utat mutat 2040-ig
Tájékoztató a 2040-re vonatkozó uniós éghajlat-politikai céljavaslatról”
Forrás:
Kérdések és válaszok a 2040-re vonatkozó uniós éghajlat-politikai céljavaslatról; Európai Bizottság; 2025. július 2. (uniós gépi fordítás)
Questions and answers on the 2040 EU climate target proposal; European Commission; Jul 2, 2025 (hivatalos, eredeti változat)
