„Hiába ígéri az Európai Tanács elnöke, António Costa, hogy a tagállamoknak még idén sikerülhet megállapodni az EU következő, 2028-ban hatálybalépő költségvetésében, az úgynevezett többéves pénzügyi keretben (MFF), a frontvonalak megmerevedtek a tagállamok között, miután 16 ország közös levélben követeli a kohéziós alapok és az agrártámogatások növelését. A magukat Kohézió Barátainak nevező országok nagyobb költségvetést szeretnének, míg velük szemben a nettó befizető fukar országok egy része nem hogy növelné, még csökkentené is a 2028 és 2034 közötti uniós költségvetés nagyságát.
A technikai egyeztetések után magasabb szinten is megkezdődtek a tagállamok között az egyeztetések az EU következő költségvetéséről, a 2028-tól életbe lépő úgynevezett többéves pénzügyi keretről (MFF).
A tagállamok vezetői legelőször még az április informális uniós csúcson tárgyaltak róla, hogy a tárgyalások holtpontján lehetőleg átlendüljenek, és António Costa ígérete szerint mostantól minden EU-csúcson szóba fog kerülni az MFF, ha az Európai Tanács elnöke tartani akarja a korábbi vállallását, miszerint még idén megállapodhatnak a tagállamok a 2028 és 2034 közötti uniós költségvetésről.
Azonban jelenleg egyáltalán nem tűnik úgy, hogy közelebb kerültek volna a tagállamok egy kompromisszumos megállapodáshoz, a fukar országok után ugyanis összeálltak azok a tagállamok is, amelyek a költségvetés nagyságát nem csökkenteni, hanem növelni szeretnék. Hétfőn 16 tagállam – Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia – közös levélben követelte a kohéziós alap, az agrár- (KAP) és a halászati támogatások (KHP) növelését, miután azok az Európai Bizottság által még tavaly bemutatott tervezete szerint a 2028 és 2034 közötti MFF-ben százalékos arányban csökkenne – a kohéziós és agrártámogatások a korábbi 60 százalékkal ellentétben a következő többéves pénzügyi keret 44 százalékát tennék ki.
Mint érvelnek, annak ellenére, hogy a Bizottság a jelenlegihez képest is nagyobb költségvetést ajánlott, az agrártámogatásokra és a kohéziós alapokra szánt források mértéke csökkent csak. Ezenkívül a magukat a Kohézió Barátainak nevező tagállamok a koronavírus-járvány után közösen felvett uniós hitel visszafizetését is másképp ütemeznék, amivel akár egy újabb hitelfelvételt sem tartanának elvetendő lehetőségnek.
Az örök kérdés: többet vagy kevesebbet?
A Kohézió Barátainak közös levelében foglaltakat a nettó befizetőkből álló tagállamok – amelyek több hozzájárulást fizetnek az EU közös költségvetésébe, mint amennyit abból visszakapnak – természetesen ellenzik: az úgynevezett fukar országok már az Európai Bizottság javaslatát is elutasítják, amiben növelnék a tagállami hozzájárulás mértékét, valamint az EU saját bevételeit – az Európai Bizottság javaslata azt szeretné, ha a tagállamok a GNI-jük 1,1 százaléka helyett 1,26 százalékát fizetnék be hozzájárulásként. Ezzel a mostani, 2021–2027 közötti MFF 1,2 billió eurós nagyságát 2 billióra növelnék a következő költségvetésben. Ezt az Európai Bizottság az új kihívások és megjelent prioritások mellett a koronavírus-járvány után felvett közös hitel visszafizetésével magyarázták.
Azonban a fukar országok erről hallani sem akarnak – vagy legalább a tervezetthez képest próbálják csökkenteni a tagállami hozzájárulás mértékét. Rob Jetten holland miniszterelnök például a ciprusi informális csúcson kijelentette, hogy szerinte semmi szükség a költségvetés nagyságának a növelésére, sőt, azt még valójában csökkenteni kellene, a forrásokat pedig hatékonyabban kellene felhasználni.
De a Kohézió Barátainak levelét ugyanúgy elutasította Dánia, vagy Németország is. Marie Bjerre uniós ügyekért felelős dán miniszter szerint a megváltozott világban az EU nem engedheti meg magának, hogy egyre többet költ a tradicionális alapokra, amik helyett szerinte az ezeknél fontosabb új prioritásokra kellene költeni mint például a haderőfejlesztés, a versenyképesség vagy Ukrajna támogatása – ugyanakkor Dánia magát az MFF méretének a növelését és a nagyobb tagállami hozzájárulást nem utasítja el.
Ezzel szemben a holland kormányhoz hasonlóan Friedrich Merz német kancellár is ellenzi a magasabb tagállami hozzájárulást, az EU saját bevételi forrásainak a növelését, valamint a közös hitelfelvételt is élből elutasítja. Erre pedig a legtöbb tagállami hozzájárulást fizető Németországnak nemcsak elvi, hanem gyakorlati oka is vannak: Németország saját gazdasági problémái miatt eleve felvett már egy 500 milliárd eurós hitelt versenyképességének javítására, miközben az EU-n belül Ukrajna egyik legnagyobb pénzügyi támogatói szintén a német adófizetők.
Ráadásul nem Németország az egyedüli, ami az uniós átlagnál többel támogatja Ukrajnát. A fukar államok emiatt érvelnek kisebb, vagy a Bizottság által javasolt GNI 1,26 százaléka helyett alacsonyabb hozzájárulás mellett, mondván: a már eleve eladósodott országoknak kellene még több hozzájárulást fizetnie, ami emellett politikailag az euszkeptikus populisták erősödésével is járhat.
Emiatt az Európai Parlament még ennél nagyobb javaslatát élből elutasítják – az EP azt javasolta, hogy a tagállamok éves GNI-jük 1,26 helyett 1,27 százalékát fizessék be, és az így szerzett plusz 200 milliárd euróból fizetnék vissza a koronavírus-járvány után felvett közös uniós hitelt, így a NextGen EU hitel visszafizetése nem az MFF különböző alapjait terhelné, és nem venné el a forrásokat a prioritásoktól.
Sokára lesz még vége a tárgyalásoknak
Az uniós költségvetésének a tárgyalásánál már megszokott, hogy abban csak későn sikerül megegyezniük a tagállamoknak – legutóbb például az életbe lépés előtt pár nappal sikerült azt a két társjogalkotónak, az Európai Parlamentnek és a tagállamok kormányaiból álló Európai Unió Tanácsának (röviden: Tanács) megszavazni. A Kohézió Barátainak a létrejötte és közös követelésük, valamint a fukar országok arra adott reakciója szintén részei a tárgyalásoknak: a feleknek az a céljuk, hogy kijelöljék a saját álláspontjaikat, amiből – elméletben – nem hajlandóak engedni. Ezzel kijelölik a saját maximális követelésüket, amivel reményeik szerint közelebb hozzák magukhoz a kompromisszum ablakát – jelen esetben azt, hogy a tagállami hozzájárulásoknak a nagysága a jelenlegi 1,1 vagy a Bizottság által is javasolt 1,26 százalékhoz legyen majd közelebb a tárgyalások végén, és a különböző prioritásoknak mekkora legyen a részesedése az MFF-ben.
A tagállami hozzájárulások, valamint az EU saját forrásai kapcsán is sikerülhet majd kialakítani egy kompromisszumot, ahogy a tagállamoknak az MFF modernizálásának az alapjait is sikerült magukévá tenniük – az EB a javaslatban mind a 27 tagállam számára létrehozna egy külön borítékot, aminek tartalma aztán az adott tagállam és az Európai Bizottság által közösen előre meghatározott reformok teljesítéséért cserébe a meghatározott célokra lesz majd felhasználható, ami hasonló a koronavírus-járvány után létrehozott helyreállítási alap (RRF) logikájához.
Utóbbi kapcsán a legnagyobb kérdőjel az Európai Parlament, aminek szintén meg kell szavaznia a többéves pénzügyi keretet, a következő ciklus költségvetése kapcsán pedig már korán kijelölték az álláspontjukat, hogy terveik szerint a tagállamok ezúttal ne másodhegedűs szerepet szánjanak az MFF-ről szóló vitákban.
Az EP-nek eddig is meg kellett azt szavaznia a tagállamok kormányaiból álló Tanács mellett, ugyanakkor mivel utóbbi elég későn tudta befejezni a saját belső procedúráját ezzel kapcsolatosan, emiatt a Parlament lényegében csak jóváhagyta a tagállamok álláspontját, ahelyett, hogy érdemben tárgyalt volna arról a Tanács és a Parlament – ehelyett most az Európai Parlament a következő költségvetésről szóló vitán azt kívánja kiharcolni, hogy kvázi 28-ik tagállamként vele is meg kelljen állapodnia a 27-eknek. Emiatt a Parlament már az Európai Bizottság MFF-tervezetének bemutatása óta aktív a témát illetően, és például az agrártámogatások kapcsán már sikerült is kisebb részeredményeket kiharcolnia az Európai Bizottságtól, aminek a tagállamok amiatt nem örültek, mert ezzel nőtt az EP befolyása.”
Forrás:
Továbbra sem tudnak zöld ágra jutni a tagállamok, komoly belső ellenzék alakult az EU-ban; Karóczkai Balázs; Index.hu; 2026. május 31.
