Skip to main content
közigazgatás: magyarpolitikatársadalomterületfejlesztés

Igazából azt sem tudjuk, mit vettünk át – interjú Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszterrel

By 2026. június 7.No Comments

„…A kormányfőnek fontos volt, honnan jött a politikába?

Egyértelműen. És egy komoly jelzés is, hogy a vidék- és területfejlesztésfejlesztésre, az önkormányzatiság felügyeletére és átalakítására egy kifejezetten szegény régióból érkezőt választott.

Már-már megszokott: kaposvári volt Lamperth Mónika, Kolber István és Gyenesei István is, akik mind ugyanezen a területen kaptak tárcát anno, igaz, a jelenlegi vidék- és településfejlesztési minisztérium nagyobb spektrumot fed le. Melyik a legfontosabb?

Augusztusig az egész kormányban az uniós pénzek hazahozatala mindenek felett áll.

Az első 16 milliárd euró már tulajdonképpen zsebben.

Három hét alatt azért elég jó eredmény, nem?

Nem rossz antré a kormánytól, benne egy „kadarkúti lakostól”, ahogyan a fideszes propagandasajtó emlegette a kampány során. És ez még a finomabbak közé tartozott. Mielőtt találkoztunk, elkezdtem összeszámolni a Fidesztől kapott jelzőit, de tizenhétnél megálltam…

Szerintem több volt.

…vagy éppen a polgármesterek fizetéscsökkentése, az önkormányzatok tiltakozása a szolidaritási hozzájárulás miatt.

Utóbbiakkal a levél előtt már egyeztettem, s tényleg rengeteg a probléma az önkormányzati rendszerben, s az is a feladat, hogy egy új, működő formát alakítsunk ki, de jelenleg a legfontosabb az EU-s pénzek hazahozatala, amit megígért és azóta meg is csinált a Tisza-kormány, s ami a települések érdeke is. Ráadásul még az a harminc nap sem telt el, melyet a minisztériumok átvilágításra kapott az új adminisztráció, igazából azt sem tudjuk, mit vettünk át, így nem lehet ígérni, érdemben tervezni, főleg, hogy anélkül is csontvázakat találni mindenütt, hogy kinyitnánk egyetlen szekrényt…

Ettől még a polgármesterek fizetése, illetve fizetéscsökkentése gyorsan a kormány Achilles-sarkává válhat.

Egy a képviselői és miniszteri díjazásokról szóló interjúban akadt egy félmondat, hogy a jelen helyzetben a településvezetőknek is áldozatot kell hozni, arról viszont semmi konkrétum nem hangzott el, hogy milyen formában, mértékben.

– Szükség van egyáltalán ennyi önkormányzatra? Harminc-hetven fős települések választanak és tartanak el polgármestert és képviselő-testületet.

– Ez most semmilyen szinten nem merült fel, de hosszú távon akár érdekes vizsgálat lehetne majd, mekkora népességtől érdemes ezt a rendszert fenntartani. Ám előtte el kell magyarázni az embereknek, hogy más az önkormányzat és megint más a polgármesteri hivatal, ugyanis a nagy többségnek fogalma sincs róla, hogy a település napi működése az utóbbitól függ.

És a 0-24 órában dolgozó polgármesterektől…

Olyan nincs! Viszont van jól és rosszul dolgozó, ezt testközelből megtapasztaltam magam is testületi tagként. Minden képviseleti forma szolgálat. A településvezetőkben a kormány partnereket keres, nem véletlen, hogy egy minisztériumhoz került kvázi minden terület, mely az önkormányzatokat érinti. Ezzel ugyanis egyszerűsödik az adminisztráció, a különböző folyamatok, átláthatóbb lesz a rendszer. Ráadásul ami jól működik, azt megtartjuk. Arra viszont borítékolhatóan nem lesz pénz, hogy újratérkövezzék a főtereket, vagy vegyenek egy hatodik falubuszt valamelyik kamu civil szervezetnek.

A sok szakma mellett marad idő magánéletre? A kampány előtt rengeteg fotót, videót osztott meg nagy, balatoni biciklizésekről.

Ez az idén biztos elmarad, szerintem karácsonyig a mostani tempóban megy majd a munka, de ezt tudtuk, Magyar Péter az elején elmondta, rengeteg a tennivaló, senki se számítson szabadságra. Majd szenteste, a karácsonyfánál lehet talán egy kicsit ellazulni. Addig nincs pihenő. Nemrég volt apukám halálának egyéves évfordulója, s a sírjánál éppen arra gondoltam, remélem, látja, miért vagyok ilyen fáradt. És közben nagyon büszke rám…”

Forrás:
„Igazából azt sem tudjuk, mit vettünk át, anélkül is csontvázakat találni, hogy kinyitnánk egyetlen szekrényt”; Vas András; Népszava; 2026. június 2.