„A tudomány és technológia Kína nemzeti stratégiájának központi pillére, amely alátámasztja az ország gazdasági modernizációval, globális versenyképességgel és nemzetbiztonsággal kapcsolatos ambícióit. Ebben a jelentésben a szerzők azt elemzik, hogyan értelmezi Kína a tudományt és technológiát tágabb nemzeti stratégiája részeként. Az elemzés számos nyilvánosan hozzáférhető forrásra támaszkodik, köztük hivatalos kínai kormányzati dokumentumokra, kínai szakpolitikai nyilatkozatokra, kínai és nemzetközi tudományos szakirodalomra, valamint nemzetközi jelentésekre. A jelentés először azt a történeti és politikai kontextust mutatja be, amely Kína tudományhoz és technológiához való viszonyát alakította. Ezt követően a szerzők a 2012 óta, Hszi Csin-ping vezetése alatt formálódó szakpolitikai környezetet vizsgálják, különös tekintettel a fő irányadó elvekre, nemzeti stratégiákra és szakpolitikai eszközökre. Végül bemutatják Kína tudományos-technológiai megközelítésének azon jellemzőit, amelyek eltérnek a nemzetközi normáktól és gyakorlatoktól.
Fő megállapítások
* A tudományos és technológiai fejlődést Kína kifejezetten a politikai erő és a nemzetbiztonság összetevőjeként értelmezi. A tudomány egyszerre szolgálja a gazdasági modernizációt és a stratégiai autonómiát.
* Hszi technológiai önállóságra és önerősítésre épülő doktrínája döntő fordulatot jelent a technológiaimporttól az alapvető technológiák uralása felé, különösen a mesterséges intelligencia (MI), a félvezetők és a fejlett gyártástechnológiák területén.
* A Tudományos és Technológiai Minisztérium reformjai, valamint a Központi Tudományos és Technológiai Bizottság létrehozása megszilárdítják a kutatástervezés, a finanszírozás és a végrehajtás feletti irányítást, miközben integrálják az ipart, az akadémiai szférát és a védelmi szektort.
* A katonai–polgári fúzió fogalma túlmutat a hagyományos kettős felhasználású innováción: olyan integrált nemzeti stratégiai rendszert hoz létre, amely egyesíti a gazdasági, tudományos és védelmi tervezést. E struktúra célja, hogy lehetővé tegye az erőforrások összehangolt mozgósítását a civil és katonai szektorok között, ezáltal felgyorsítva a technológiai fejlődést és erősítve a nemzeti ellenálló képességet. Ugyanakkor az ilyen integráció elmossa azokat a határokat is, amelyek kulcsfontosságúak a globális kutatásbiztonság, a szellemi tulajdon védelme és a nemzetközi együttműködésben részt vevő intézmények autonómiája szempontjából.
* Az adatbiztonsági, kiberbiztonsági és hírszerzési törvények széles körű felhatalmazást adnak Kínának a tudományos adatok és kutatási tevékenységek felett, ami megnehezíti a nemzetközi együttműködést.
* Kína vezető szerepre törekszik a feltörekvő technológiák — például az ötödik generációs távközlés, a dolgok internete és az MI — műszaki szabványainak alakításában, és a szabványokat ipari, illetve geopolitikai befolyásának kiterjesztésére használja.
* Az Egyesült Államok, valamint más országok és régiók erősítik kutatásbiztonsági keretrendszereiket, adatirányítási szabályaikat és szabványstratégiáikat annak érdekében, hogy egyensúlyt teremtsenek a tudományos nyitottság, valamint a nemzeti és gazdasági érdekek védelme között.
* A globális szereplők számára a Kínával való együttműködés egyszerre kínál lehetőségeket és hordoz kockázatokat. A hatékony kapcsolattartás intézményi tudatosságot, átláthatósági mechanizmusokat, szigorú kutatásbiztonsági gyakorlatokat és közös etikai normákat követel meg.”
Forrás:
China’s Science and Technology Strategy in Perspective. Historical Evolution, Political Drivers, and Global Implications; Shanshan Mei, Judith Huismans; RAND Corporation; 2026. május 5.
