„A rendszernek nem hibája, hanem a lényege az, hogy a közbeszerzések túlárazását segíti – állapította meg az Integritás Hatóság. A testület több mint háromszáz oldalon át sorolta példákkal bemutatva, hogy a szabályok betű szerinti betartása is a pénz elfolyásához vezet.
Az, hogy a magyar közbeszerzési szabályok nem képesek leszorítani az árakat és csökkenteni a korrupciós kockázatot, nem a rendszer hibája, hanem pont a lényege. Azaz nem arról van szó, hogy néhány részletkérdést ki kellene javítani, hanem gyakorlatilag teljesen újra kellene írni a szabályokat, mert azok a mostani formájukban támogatják a túlárazást. Ez az összkép rajzolódik ki az Integritás Hatóság most közzétett, 2025-ről szóló jelentéséből (pdf-ben ide kattintva tölthető le). A dokumentum 322 oldalon át elemzi a helyzetet, ezekben nagyrészt végig a problémákat sorolja. A testület javaslatokat is leírt, mit kellene tenni, hogy működőképes lehessen a rendszer, de ez az 56 pont együtt azt jelenti, hogy az alapokig visszabontva kellene elkezdeni egy újjáépítést.
A jelentés szerint annak, hogy a közbeszerzési rendszer nem képes ellátni a feladatait, az egyik legfontosabb, méltatlanul alulértékelt oka az, hogy hiányzik a tulajdonosi szemlélet. Az eljárások előkészítése gyenge, a jog meg sem követeli azt, hogy egy közbeszerzés elindításának első lépésénél összehasonlítható piaci adatok alapján készítsen a kiíró becslést az árról, elég megnézni a korábbi szerződéses árakat vagy átláthatatlan szempontok mentén kiválasztott szereplőktől bekérni árajánlatokat. Így már az eljárás megindításakor rögzíthetnek egy torz árszintet. Az ellenőrzések pedig nem vizsgálják azt, hogy a becsült érték, a beszerzési konstrukció vagy az elért ár megfelel-e a piaci realitásoknak.
Irányított, túlárazott közbeszerzések
Ebből a szempontból az építőiparban a legrosszabb a helyzet, ott az IH szerint a szerződések mintegy harmada volt 2022 és 2025 között túlárazott, a vizsgált négy év alatt nagyjából 500 milliárd forint túlárazást találtak.
Majdnem ugyanennyire rossz az arány az orvosi eszközöknél és a szállodák, éttermek, valamint a kiskereskedelem beszerzéseinél, csak ott a kisebb értékek miatt mindössze 90, illetve 25 milliárd forint volt a túlárazás.
Az alkalmassági és a szerződéskötési feltételeket pedig úgy határozzák meg sokszor, hogy az indokolatlanul szűkíti a versenyt. Ennek az egyik legfontosabb példája az, ha túl általános vagy épp túlspecifikált műszaki követelményekkel zárnak ki a versenyből olyan jelentkezőket, akik egyébként szintén jó ajánlatot tehetnének. A jelentés több pontján is visszatér az a megállapítás: sok esetben annyi a lényeg a közbeszerzésben résztvevők és az eljárásokat ellenőrzők számára is, hogy a jog betűjét betartsák, de eközben a működési és integrációs kockázatok fennmaradnak.Fölösleges keretbeszerzések, örök nyertesek
Egy jó versenyhelyzet például azt jelentené, hogy a közbeszerzéseken indulók minőségben egymás fölé, árban pedig egymás alá licitálnának, ebből egy idő után annak kellene következnie, hogy változatos, melyik cégek nyernek a pályázatokon. Ehhez képest a Nemzeti Kommunikációs Hivatal 2021 és 2025 között 695 különböző szerződést kötött a New Land Media Kft.-vel, 673-at a szintén Balásy Gyulához tartozó Lounge Designnal és 315-öt a Lounge Eventtel.
És ezek csak a leginkább kiugró példák, összesen 13 olyan párost azonosított az IH, amikor ugyanaz a kiíró ugyanazzal a céggel minimum 200 szerződést kötött.Itt szokott előjönni a keretmegállapodásos eljárások problémája is, hiszen sok esetben itt nem külön-külön lefolytatott pályázatokról volt szó, hanem egy korábbi keretmegállapodás alapján kötött új szerződésekről. Az IH szerint ilyen eljárást indokolatlanul széles körben alkalmaznak – 2025-ben az összes eredményes eljárásban elnyert pénz 59 százaléka ment el valamilyen keretmegállapodás alatt –, gyakran olyan beszerzéseknél, ahol ez a módszer nem megfelelő a pénz hatékony felhasználására.
További 20 olyan esetet is találtak, amikor egy cég képtelen volt veszíteni, és – legalább 15 beadott ajánlatból – csakis nyert. Ezek azonban sokkal kisebb összegekről szóltak, például a legtöbb, 67 sikeres pályázatot beadó Szemp Air szúnyoggyérítő cég 497 millió forintot nyert el. Vagyis inkább arról volt szó, hogy kisebb részpiacokat le tudott uralni egy-egy vállalat.
Az álverseny álversenyzői
Az eljárásoknak 19,6 százaléka volt egyajánlatos, ami enyhe növekedést jelent, de ennél sokkal több eset van, amikor csak papíron létezik verseny. Ennek gyakori példája az, amikor egy-egy szereplő csak azért indul egy pályázaton, hogy fenntartsák a verseny látszatát, de valójában nem célja nyerni. Csak 2025-ben 19 olyan eset volt, amikor egy cég legalább húsz alkalommal úgy nyert közbeszerzést, hogy a második helyezett mindig ugyanaz lett. Ennek a tavalyi csúcstartója a Tömb 2002 építőipari vállalat, amely két riválisa közül az egyiket (Uniszol Zrt.) 46-szor, a másikat (Emil és Társai Kft.) 42-szer utasította maga mögé – ez jól mutatja, hogy nem csak az igazán ismert nagy neveknél létezik ez a probléma.
De a nagyok sem maradnak le a listáról: az MVM Next 30 olyan pályázatot nyert egy év alatt, amelyben az E2 Hungary Zrt. lett a második, és a Strabag–Swietelsky-páros is összehozta ezt 22-szer, azaz átlagosan majdnem kéthetente. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy minden ilyen eset valóban arról szólt volna, hogy a második meg sem próbált nyerni, de az, hogy ennyire sokszor előfordul az azonos eredmény, jelzi, hogy kockázatok léteznek.
Arra is rámutat a jelentés, hogy az összeférhetetlenség szabályait hibásan ellenőrzik. Elvileg ugyanis megtörténik az ellenőrzés, csakhogy ezeket eljárásonként külön, elszigetelten végzik. Azt nem tudják megtalálni így, ha nem egy egyedi esetben összeférhetetlen a pályázat valamelyik szereplője, hanem például több eljárásban, ugyanannak a céghálónak az ügyeiben van jelen előkészítőként vagy bírálóbizottsági tagként.
Meglepetés: a NER által leuralt szektorokban a legnagyobb a baj
A dokumentum részletesen bemutatja néhány különösen problémás szektor helyzetét is. Ilyen például az építőipar, ahol külön kiemelik, hogy az egykori Építési és Közlekedési Minisztérium, amely az állami építéseknél megkerülhetetlen szereplő lett, mennyire nem volt együttműködő a hatósággal. Például a vasútfejlesztéseknél több jel mutat arra, hogy a pályázatok nyertesei olyan alvállalkozói láncolatokat építettek ki, amelyben felesleges vállalkozások is szerepet kaptak, azonban ezt a kockázatot nem tudta az IH megvizsgálni, annyi információt tartott vissza a minisztérium.
Az építőiparban egyébként is jellemzőek a tervező és a kivitelező közötti összejátszások, valamint az, hogy egy cégre szabják a feltételeket. Gyakoriak az ajánlattevők összejátszásai, és az sem segít, hogy sokszor különböző szektorokba tartozó feladatokat összevonnak, például egy konyhatechnológiát nem külön rendelnek meg, hanem hozzácsapnak az általános magasépítési munkához.
Rossz a helyzet az informatikában is. Ott 2018 óta a Digitális Kormányzati Ügynökség központosított rendszerén futnak szinte kivétel nélkül a kormányzati beszerzések, ezzel majdhogynem lehetetlenné téve azt, hogy a kisebb és új szereplők bekapcsolódhassanak a versenybe, jelentős a kartellezés és a túlárazás kockázata. Majdnem teljesen eltűnt a verseny a kommunikációban is, de kiemelkedő kockázatok vannak a közétkeztetésben és az ingatlanokhoz kapcsolódó szolgáltatások – vagyonvédelem, takarítás, épületüzemeltetés, zöldterület-gondozás – közül a nagyobb értékűeknél.”
Forrás:
A nulláról kellene újraépíteni a magyar közbeszerzési rendszert, hogy ne a pazarlást segítse; Sztojcsev Iván; HVG; 2026. július 2.
