„…Kibontotta az aktákat és elszörnyedt: „Ez mellbevágó”
Huszonöt évig tanácsadóként kívülről javasolta állami szervezeteknek és cégeknek, min kellene változtatniuk. Most, csaknem négy hónapja, belülről látja az állam működését. Mi lepte meg a legjobban?
Állampolgárként az, hogy a hírekben sokszor láttuk, milyen furcsa szerződések és gyanús pénzköltések zajlanak, de amikor az ember a szerződéseket átvizsgálva szembesül ezzel, az mellbevágó. Szinte nincs olyan szerződéscsomag, ahol azt látnám, hogy az biztosan helyesen volt megkötve, az állam érdekeit és a közpénz védelmét szolgálta. És itt sokmilliós, milliárdos szerződésekről van szó.
Pozitívumokról be tud számolni?
Tanácsadóként, szervezőként, stratégaként pozitív élmények is érnek – az állam nagyon sok jól felkészült szakemberrel bír, akikkel az első pillanattól kezdve jól lehet együttműködni. És érnek sokkoló élmények is: hogy milyen lassú és nehézkes az adminisztráció, és mennyire érthetetlen módon ragaszkodnak a szervezetek olyan szokásokhoz, amelyeket soha senki nem kérdőjelezett meg, hogy miért van az úgy. Az informatikai szolgáltatások színvonala egyelőre alacsony – ez pont az én tárcámnál fáj különösen.
Korábban azt mondta, egyes állami szolgáltatásoknak úgy kellene működniük, mint a Revolutnak vagy a Bookingnak – vagyis a néhány érintéssel elintézhető banki, illetve szállásfoglaló alkalmazásoknak. Mi lehet az első szolgáltatás, amely eléri ezt a szintet?
Egyet azért nem emelnék ki, mert prioritási listákat próbálunk felállítani, és azok mentén haladni – a legtöbb embert érintő, gyakrabban használt ügyekkel kezdeni. Jó példát viszont tudok mondani: a személyijövedelemadó-bevallás menetével kifejezetten elégedett vagyok, a felülete és az egyszerűsége jó és hasznos. Szerintem körülbelül ez az a sztenderd, amit el kellene érni. A gyakori élethelyzeteket – lakásvásárlás, gyermekszületés, hozzátartozó elhalálozása, igazolások vagy a jogosítvány igénylése – mind sokkal kényelmesebb felületeken, lehetőleg mobilalkalmazáson keresztül kellene elintézhetővé tenni.
…
Mesterségesen kreált monopóliumnak nevezte a Kréta, a Neptun és a Poszeidon körüli helyzetet, és feljelentést is tettek. Mi lesz ezekkel a rendszerekkel: lecserélik őket, vagy az állam megpróbálja visszaszerezni felettük az ellenőrzést?Ez egy komplex piac. A Poszeidon – másik nevén EKEIDR – iratkezelő rendszer, a Neptun a felsőoktatási tanulmányi adminisztrációt végzi, a Kréta a köznevelését. Ami közös bennük, az a mögöttük álló céges háttér: ugyanaz a cégcsoport, ugyanaz az érdekkör fejlesztette ezeket. Ezeket a rendszereket furmányos jogi háttérmunkával az állam lényegében monopolhelyzetbe hozta. Előírta például, hogy a közigazgatásban gyakorlatilag mindenhol a Poszeidont kell használni – az önkormányzatokról viszont valahogy elfeledkeztek, ott nem is ezt használják. Ezzel megölték a versenyt.
Mi a probléma ezekkel a rendszerekkel?
Ha bárki ránéz ezekre a rendszerekre, akkor rendkívül elavultak, nehezen használhatók, és semmilyen szempontból nem felelnek meg egy modern szoftver felhasználóbarát követelményeinek. A kormány most első lépésként hatályon kívül helyezte az EKEIDR újabb szervezetekre történő kötelező kiterjesztéséről rendelkező 2237/2025. kormányhatározatot. Ezzel megszűnik az a korábbi előírás, amely a közfeladatot ellátó szervezetek számára 2026. január 1-jei határidővel kötelezővé tette az EKEIDR bevezetését.
A döntés egyértelmű irányváltást jelent: a kormány a kötelezően előírt, egyetlen rendszerre épülő modell helyett a költséghatékonyságot, a verseny tisztaságát, a technológiai függetlenséget és a korszerű elektronikus iratkezelést helyezi előtérbe. Fontos ugyanakkor, hogy a döntés nem jelenti azt, hogy kötelező lecserélni a Poszeidont. Azok a kormányzati szervek, amelyeknél a rendszer megfelelően működik, és annak használata költséghatékony, továbbra is használhatják azt.
A kormány 60 napon belül átfogó vizsgálatot folytat le a korábbi beszerzésekről és szerződésekről. Ezt követően 100 napon belül a kormány elé kerül az új állami elektronikus irat- és dokumentumkezelési koncepcióra vonatkozó javaslat. Az új modell nem egyetlen konkrét iratkezelő rendszer kötelező alkalmazására épül, hanem egységes műszaki, adatcsere-, biztonsági, archiválási, interoperabilitási és megfelelőségi követelményeket határoz meg. A kormányzati szerveknek ugyanakkor a felülvizsgálat időszakában is biztosítaniuk kell az elektronikus iratok jogszerű, hiteles és biztonságos kezelését.
Kilépni viszont most nem lehet belőlük, mert jogi és egyéb eszközökkel hosszú távú szerződésekbe kényszerítették az állam sok-sok szereplőjét, valamint a felsőoktatás és a közoktatás teljes egészét.
A cél az, hogy ez a piac normálisan működjön: ha ez a szállító összekapja magát, és piaci áron tudja kínálni a szoftverét, akkor el tudja majd adni a termékét. Most azt látjuk, hogy annak hírére, hogy ez nem lesz kötelező, egyes intézmények már bekértek indikatív, vagyis tájékoztató jellegű ajánlatokat a piacról, és a versenytársak negyed-, ötödáron adnak sokkal jobban fókuszált ajánlatokat. Ez mutatja meg, mekkora ez a százmilliárdos üzlet, amely kialakult. Szerény becsléseim szerint alsó hangon 50-60 milliárd forintos kárát látta ennek az állam. Szögezzük le nyugodtan: itt sok éven keresztül meglopták a magyar adófizetőket.
Nincs idő halogatásra: Magyarország beszáll a mesterséges intelligenciába
Bejelentette, hogy Magyarország mintegy 125 millió euróval csatlakozik az EU AI Gigafactory programjához. Mit kapunk ezért a pénzért, és mire lesz ez elég a magyar kutatóknak, vállalkozásoknak?
Az AI Gigafactory egy egész Európán átívelő nagy program, több szuperszámítógépes klaszter épül majd, a mostani elképzelések szerint hét. A megállapodás arról szól, hogy csatlakozunk egy lengyelországi vezetésű konzorciumhoz, a 125 millió eurót pedig két fázisban teljesítjük: 25 millió eurót az elsőben, később 100 milliót a másodikban fordítunk az infrastruktúra fejlesztésére.
Összességében – a fenti összegekkel együtt – egy 500 millió eurós keret áll rendelkezésre, hogy Magyarország mesterségesintelligencia-célú fejlesztéseket hajtson végre a következő években. Ez arra lehet elég, hogy a közigazgatás, a közszolgáltatások, a kutatási szféra és az érintett cégek számára megfelelő számítási kapacitást biztosítson a modellek fejlesztéséhez, kutatásához, alkalmazásához. Azért nagyon fontos, mert ha most nem lépünk be egy ilyen konzorciumba, akkor ezek a kapacitások bezáródnak, betelnek. Ha viszont van saját számítási infrastruktúránk, akkor mi tudjuk kontrollálni az árakat. Ha ezt nem tennénk meg, később kiszolgáltatott vásárlói szerepben lennénk, a szállítók tetszőlegesen emelgethetnék az áraikat, és sokkal kevésbé tudnánk szuverének lenni ebből a szempontból.
Épülhet ilyen központ Magyarországon is?
Egy későbbi fázisban elképzelhető, de most a megállapodás a lengyel vezetésű konzorciumhoz való csatlakozásról szól.
Arról írt korábban, hogy a mesterséges intelligencia gyorsabban fejlődhet, mint ahogy biztonságosan kezelni tudjuk. Van önben félelem?
Félni nem félek, mert azt gondolom, hogy az emberiség valahogy eddig minden kihívást megugrott, szerintem ezt is meg fogja. De az elmúlt egy-két hétben is olvashattunk arról, hogy az OpenAI – a ChatGPT fejlesztője – mesterségesintelligencia-ügynöke megszökött a tesztkörnyezetből, és feltörte a Hugging Face oldalát, vagyis a nyílt forráskódú MI-modellek legnagyobb platformjáét. Az Anthropic pedig most jelentette be, hogy neki is megszöktek a mesterségesintelligencia-ágensei, elkezdtek terjedni az interneten, és cégek oldalait törték fel. A veszély abszolút reális, de többnyire emberi hibákból történnek ilyen incidensek.
Mind a kettőre az jellemző, hogy a tesztkörnyezetet rosszul állították be, nyitva hagytak egy internetes kijárati lehetőséget, és a szoftver kiment rajta. Az OpenAI esetében az a nagyon érdekes, hogy a szoftver azt a feladatot kapta, oldjon meg kiberbiztonsági feladványokat. Ő pedig ahelyett, hogy a saját betanított bázisán dolgozva próbálta volna megtalálni a megoldást – ahogy akkor teszi, amikor csetelünk vele –, kiment az internetre, és megpróbált kész megoldást találni. Ehhez feltörte egy másik cég adatbázisát. Ráadásul a modellekbe épített, egyébként mindig jelen lévő biztonsági korlátozásokat a teszt idejére kikapcsolták, enyhítették – és miután kikapcsolták, a modell átszökött.
Nem valami megnyugtató történetek ezek.
Ilyen sztorikat hallva néha kicsit skynetes érzése van az embernek. Pont ezért fontos a szabályozás, és ebben az Európai Unió előrébb jár, mint az Egyesült Államok. Lehet, hogy Európa lassú, és azt mondják rá, nem elég innovatív, de a világ vezető tudósai éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy most lassítani kellene az MI-fejlesztéseket, amíg ki tudjuk alakítani a megfelelő kontrollokat.
Mit mondana annak a magyar ügyintézőnek, könyvelőnek, fordítónak vagy taxisofőrnek, aki attól tart, hogy néhány éven belül elveszi a munkáját a mesterséges intelligencia?
A magasan képzett munkaerőnek van esélye arra, hogy tartósan a munkaerőpiacon maradjon – és lehet, hogy az, hogy mi számít magasan képzettnek, változik majd idővel, tehát újabb és újabb képzettségeket kell megszereznünk. Nézzük a fordítói szakmát: az látszik, hogy a mindennapi munkában nincs szükség arra, hogy fordítók üljenek bárhol. Egyszerűen nincs. A szakfordítás és a könyvek fordítása viszont, ahol a finomságokra kell odafigyelni, szerintem még nagyon sokáig emberi terep marad – legalábbis ellenőrizni kell. Az MI nem kiváltani fogja ezeket a munkákat, hanem bizonyos szakmáknál elképesztő mértékben megnöveli a hatékonyságot. Az önvezetésről pedig húsz éve hallgatjuk, hogy öt év múlva egy sofőrre sem lesz szükség – és még mindig nem tartunk itt.
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter azt mondta nekünk, hogy pár éven belül itthon is megjelenhetnek az önvezető taxik.
Megjelenhetnek, de ez nem azt jelenti, hogy tömegesen kiváltanak mindenkit. Kétségkívül ez az irány: nem kell ennyi autó, ha bármikor beülhetünk egybe, az elvisz, ahova akarjuk, aztán megy tovább. Óriási fantázia van ebben. Ilyenkor viszont mindig érdemes ránézni Kínára, amely – tetszik, nem tetszik – 20-30 évvel előttünk jár ezekben a technológiákban. Ott is megjelentek ezek a szolgáltatások, de többnyire még mindig jól kontrollált területekre vannak beszorítva, ahol a térkép annyira pontos, hogy az autó minden fát ismer, és a lámpák már úgy vannak beállítva, hogy kommunikáljanak, ha kell. Közben az is a mindennapok része, hogy drónok szállítják a pizzát a parkba, az ember pedig kiveszi egy automatából. Érdemes körülnézni, mi van a világban. Az biztos, hogy jelentős átalakulás lesz a munkaerőpiacon, méghozzá meglepő módon olyan szakmákban is, amelyekre elsőre nem gondoltunk volna.
Azt hittük például, hogy a kreatív szakmák védettek, mert az emberi kreativitás milyen fantasztikus – erre azt látjuk, hogy egy weboldal elkészítéséhez gyakorlatilag nincs szükség emberre. Én magam öt perc alatt csinálok egyet a laptopomon, pedig nem vagyok programozó. Épp most olvastam egy egyfős unikornisról – vagyis egymilliárd dollárt meghaladó értékű startupról –, amelyet teljesen MI-eszközökkel állított össze az alapítója, és most vette fel az első alkalmazottját. Át fog tehát alakulni a piac, csak lassabban, mint gondolnánk – nem azért, mert az MI nem fejlődik elég gyorsan, hanem mert a társadalmi adaptáció lassabb.
…
Megmarad a Palkovics László által létrehozott Mesterséges Intelligencia Tanács?Szerintem nagyon sok hasznos dolog történt a mesterséges intelligencia terén az elmúlt időszakban, én egyáltalán nem az a típus vagyok, aki mindenre azt mondja, hogy minden rossz volt. Kifejezetten jó dolgok is történtek, például az AI-oktatás bevezetése az iskolákban. A tanács egy elég nagy létszámú testület, amelybe szinte minden érintettet megpróbáltak bevonni. Jelenleg vizsgáljuk a korábban létrehozott testületek működését, célját és felépítését, hogy érdemes-e ezeket továbbvinni. Úgyhogy ennél most nem tudok konkrét döntést mondani.
Győrben a humanoid robotikát Magyarország egyik lehetséges kitörési pontjának nevezte. Mi az az egy magyar termék vagy vállalkozás, amelyre 2030-ban rá szeretne mutatni azzal, hogy ez az új tudománypolitika nélkül nem jöhetett volna létre?
Konkrét terméket, konkrét vállalkozást nagyon nehéz megnevezni, mert Magyarországnak nagy hagyományai vannak a hightechgyártásban. Rengeteg autógyár van itt, az ökoszisztéma jó, az elektronikai gyártásban is nagy hagyományaink vannak, és a fejlődőben lévő űriparhoz kapcsolódóan is van néhány nagyon értékes kis cégünk, amelyek világszínvonalú termékeket állítanak elő. Egyben viszont biztos vagyok: a robotika, azon belül a humanoid robotika nagyon fontos iparág lesz a jövőben. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy tíz éven belül 30-40 ezer dolláros áron lesznek elérhetők humanoid robotok, százezer- vagy milliószámra a világban.
Nekünk erre az iparágra rá kell kapaszkodnunk, rá kell fókuszálnunk. Ez nem olyan, mint az akkumulátorgyár, ez egy valódi, nagy hozzáadott értékű iparág. Ha ide tudjuk hozni egy neves gyártó humanoidrobot-gyárát vagy alkatrészgyárát, esetleg be tudunk szállítani ebbe az értékláncba aktuátorokat – vagyis a robotok mozgását végző hajtóelemeket –, szenzorokat, motorokat, részegységeket, az nagy eredmény. A következő négyéves ciklusra ez olyan célkitűzés, amelynek szerintem ott kell lennie a radarunkon.”
Forrás:
Tanács Zoltán: Ez a tökéletes út ahhoz, hogy a Fidesz a teljes megsemmisülés irányába menjen; Rádi Balázs; Index; 2026. augusztus 18.
