„A kutatási hálózatok átszervezéséről, a HUN-REN helyzetéről, a digitális fejlődésről és az innovációs szisztéma újjáalakításáról is beszélt Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter az InfoRádió Aréna című műsorában.
Stipsitz Andrást, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet főigazgatóját kérte fel a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat ideiglenes elnökének. Mi lesz az ideiglenes elnök feladata?
Ez a felkérés inkább egy ajánlás a HUN-REN felé, hiszen a HUN-REN saját maga tudja megválasztani a vezetőit. Miután a kutatóhálózat átalakítása nem rövid folyamat, és a kutatóhálózatból érkező jelzések azt mutatták a minisztérium felé, hogy akár már ezt az átmeneti időszakot is szívesebben képzelnék el egy másik vezetéssel a kutatóközösség tagjai, mi azt gondoltuk, hogy egy ideiglenes vezető erre az átmeneti időszakra jó megoldás lehet. Az ő feladata alapvetően az lenne, hogy átvezesse az intézményt egy olyan időszakon, amíg egy végleges törvény meg nem születik a kutatóhálózat újraszabályozására.
…
Milyen hosszúra tervezik az ideiglenes állapotot? Mit kell ezalatt megcsinálni? Rengeteg nyitott kérdés van, az ingatlanoktól kezdve, még egy függőben lévő per is van talán az MTA részéről, tehát borzasztó bonyolultnak tűnik a helyzet.Egy ekkora intézményhálózat helyzete sosem komplexitásmentes. Én abban bízom, hogy az ősz során az új törvényjavaslat meg tud születni, tehát ha szerencsések vagyunk, akkor rövid, egy-két-három hónapos átmeneti időszakról beszélünk. Mindenesetre arra tökéletesen megfelelő lesz, hogy az átmenetet zökkenőmentesebbé tegye.
A cél az, hogy az eredeti állapotot állítsák helyre, tehát amikor a kutatóintézetek még a Magyar Tudományos Akadémiánál voltak? Erről fog szólni a törvény?
Az eredeti állapot kapcsán nagyon jó kérdés, hogy mikori állapotról van szó.
Az intézetek elcsatolása előttiről.
Az egész kutatóhálózat kálváriája, ha úgy tetszik, valamikor 2019 körül indult, amikor elindultak az átszervezések, és a korábbi költségvetési intézményből először Eötvös Loránd Kutatóhálózat alakult, és aztán 2025 során ez alakult át a HUN-REN nevű kutatóhálózattá. Az átalakulás befejezése valamikor idén tavaszra volt tehető, de egyre fokozódó ellenállás kísérte ezt a kutatóhálózat részéről. Én azt – ebben a kollégáimmal teljes egyetértésben vagyunk – nem tartanám szerencsésnek, ha teljesen megpróbálnánk az idő kerekét visszaforgatni, és mondjuk, egy tíz évvel ezelőtti állapotot próbálnánk visszaállítani, mert nyilván az sem volt ideális. Olyan megoldást fogunk most találni és kínálni, amely tulajdonképpen ötvözi a korábban kialakított modelleknek az előnyös tulajdonságait, de tesz mellé egy olyan vezetési struktúrát, amely elfogadható lesz a kutatóközösség számára, mert nekik maguknak is nagyon komoly beleszólásuk lesz abba, hogy az akadémiai szabadság jegyében hogyan irányítják ezt a hálózatot. Ez fog a törvényjavaslatban szerepelni.
Ez új struktúra lesz ahhoz képest, ami az MTA-ban volt és ahhoz képest is, ami az Eötvös Lorándban meg a HUN-REN-ben volt? Valami hibrid változatot dolgoznak ki?
Én azt mondom, hogy néhány olyan fájdalmas pontot szeretnénk orvosolni, ami tényleg a megkérdezettek döntő többsége által nem volt támogatható az elmúlt időszakban, és minden olyat, ami tényleg jó volt, ami előremutat, szeretnénk megőrizni. Mi az, amit biztos szeretnénk megőrizni? A hosszú távú kiszámítható finanszírozását a hálózatnak, ami költségvetési éveken átnyúló, tehát több évre szól. Ezt mindenképp szeretnénk megőrizni, ez egy fontos eleme a hálózat jó működésének. Vissza szeretnénk hozni a kutatóhálózat egységét, tehát a kiszakított és egyébként az ELTE-hez csatolt társadalomtudományi, bölcsészettudományi intézetek kerüljenek vissza az egységes kutatóhálózatba. Szeretnénk a kutatóhálózatok szétszakításakor keletkezett méltánytalan helyzeteket, eltérő béremelési logikákat orvosolni. Szeretnénk hasonló fair működési feltételeket teremteni a kutatók számára. Magát az irányítást is újra kell szabni, hiszen ha belegondolunk, akkor a HUN-REN irányító testülete, meg az egész irányítási struktúrája nagyon hasonló volt a kekva-modellhez. Az állam kialakította azt az irányítási struktúrát, amely független volt az államtól, és olyannyira, hogy így a gyeplőt bedobta a lovak közé. Lényegében semmiféle érdemi ráhatása már senkinek sem lett erre az egész struktúrára, és mi azt gondoljuk, hogy ebben nagyon fontos, hogy például az önirányítás, az önigazgatás, a kutatói önkormányzatiság elemei meg tudjanak jelenni, és megjelenjen benne egyébként a Magyar Tudományos Akadémia, és a kormányzat képviselete is. Ennek a három-négy félnek együttesen érdeke az, hogy a kutatóhálózat úgy működjön, ahogy az Magyarország érdekeit szolgálja.
Akkor nem lesz sem kekva, sem minisztériumi irányítás tisztán, sem akadémiai irányítás tisztán, sem intézeti irányítás tisztán, hanem valami új modellt kell kidolgozniuk, hogy minden, mondjuk, a fenntartó érdeke is érvényesülhessen?
Igen, egy olyan irányítási modellt szeretnénk kidolgozni, amelyben az előbb említett érdekeltek egyszerre tudnak megjelenni, de alapvetően ez egy Akadémiához rendelt kutatóhálózat lesz, amely nagyon nagy önállósággal fog tudni működni.
Amikor létrehozták az Eötvös Lorándot meg a HUN-REN-t, akkor mindig azzal érveltek az előző kormányzatban, hogy sokkal több pénzt kapnak kiszámíthatóan, és az mindig ott van, és ennek mindenki nagyon örült. Most örülnek ennek az új változásnak, látják a finanszírozás feltételeit az intézetekben a kutatók, a tudósok?
Az a jó hír, hogy a finanszírozási modellt, a hosszú távú finanszírozást nem érinti ez a változás, ez egy nagyon fontos üzenet. Sőt, a kormánynak a tudománypolitikai programja azt mondja, hogy a kutatás-fejlesztésre, innovációra fordított pénzeket szeretnénk jelentősen növelni. Jelenleg körülbelül, országos szinten a GDP 1,3 százalékát költjük K+F-re, innovációra, és ezt az arányt a következő négy évben föl kell növelni 2 százalék fölé, jelenleg az uniós átlag 2,2 százalék. Sőt, hosszabb távon valójában a 3 százalékos értékhez kell eljutnunk, hiszen az unió is ezt fogja valószínűleg ajánlani, vagy akár előírni a tagállamok számára a következő években. Ha az a stratégiánk, hogy magas hozzáadott értékű termelést, szolgáltatást, kutatás-fejlesztési tevékenységet szeretnénk megvalósítani az országban, akkor ehhez ez a forrásbővítés fontos feltétel. Az nem opció, hogy a kutatóhálózatra fordított kiadásokat csökkentsük, ezeket megtartjuk, sőt hosszabb távon növelni szeretnénk.
…
Több ügyben is feljelentést tettek a korábbi minisztériumi struktúrában önök által megismert adatok alapján. Mit gondol, most eljut arra a politikai szintre a büntetőeljárás, amit a választóknak ígértek, vagy nem jut el?Teljesen a kormány hatókörén kívül van, hogy meddig fog eljutni egy eljárás. Mi, minisztériumként, és ez minden társminisztériumra is igaz, azzal tudjuk segíteni az igazságszolgáltatást, hogy a lehető legalaposabban feltárunk egy helyzetet, és amikor eljut arra a pontra, hogy mi azt gondoljuk, hogy most már nem a minisztérium dolga, hogy nyomozzon tovább, mert elég adat gyűlt össze ahhoz, hogy ezt átadjuk a hatóságnak, akkor ezt mindig át is adjuk. Hiszen mi nem nyomozni jöttünk létre, hanem jövőt alkotni és kormányozni. Úgyhogy azokban az ügyekben, ahol mi már feljelentést tettünk, ott szerintem eljutottunk addig a pontig, hogy bőségesen elég adat áll ahhoz rendelkezés, hogy egy erőforrásokkal és ambícióval rendelkező nyomozóhatóság tudjon nyomozni, és utána majd egy bírósági szakaszban pedig, ha ezek az ügyek eljutnak odáig, akkor majd az igazságszolgáltatás teszi a dolgát. Most már egyre gyakrabban látjuk, hogy történnek hatósági intézkedések, és nyilván ez az eleje az egésznek. Én azt hiszem, hogy ez egy hosszú-hosszú láncolat lesz, amíg minden fontos szereplőhöz eljutunk, és nyilván az emberek valójában azt várják, hogy az általuk politikailag és büntetőjogilag felelősnek tartott legfelsőbb politikai vezetők is megkapják a méltó büntetésüket. Én ennek látom minden esélyét, de nem tudom, hogy ez mikor és hogy fog bekövetkezni. Én bízom benne, hogy a választók is megértik, hogy ezek tényleg hosszú folyamatok. De a hatóságok számára nekünk minden eszközt biztosítani kell, hogy tudják végezni a dolgukat, informatikailag, emberben, költségvetésben, hogy ne az erőforráson múljon, hogy milyen gyorsan haladnak.
…
Tehát az ön tárcájától nem kell arra számítani, hogy a kormányzati ciklus végéig minden héten egy betárazott ügy elő fog kerülni?Betárazott ügyek nincsenek, most még van néhány, körülbelül féltucatnyi ügy nálam, előkészítés alatt. A következő egy-két hétben még biztos, hogy lesznek további feljelentések, de azért nyilván nekem sem ez a kedvenc időtöltésem, meg nem a leginspirálóbb feladat egy minisztériumban ezzel foglalkozni. Ideális esetben egy kormányváltás nem jár ilyen megrázkódtatással. Egy társadalomban elmennek a politikai vezetők, jönnek az újak, és a közigazgatás meg teszi szépen a dolgát, mint egy gépezet, és nincsenek ilyen nagy botrányok, de most tényleg egyszerűen azt látjuk, hogy mintha minden nagyobb döntésnél egyetlenegy cél vezérelte volna a korábbi elitet, hogy egyszerűen hol lehet több pénzt kiszedni a rendszerből. Ezt rettentő elkeserítő látni.
Van Magyarországnak tudományos és innovációs stratégiája, az Országgyűlés oktatási bizottságának augusztus 26-i ülésén szokatlan módon ezt a stratégiát nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, hanem az ott jelenlévő ellenzék is üdvözölte. Kétszer is el kellett olvasnom, hogy ezt elhiggyem. Ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve csont nélkül megy majd a végrehajtás?
Nagyon jó jel, hogy minden tényezőnek, érdekeltnek, politikai érintettnek tetszik. Én azt hiszem, hogy ez egy fontos fundamentuma lehet egy stratégiának, és bízom benne, hogy a végrehajtás során is ezt a támogatást majd élvezni fogjuk. A célokban mindenki egyetértett, Magyarországnak növelnie kell a kutatás-fejlesztésre, innovációra fordított pénzeket, növelni kell a vállalkozások exportképességét, a startupok ökoszisztémáját erősíteni kell, és hogy ezt valahol az alapoktól kell elkezdeni, tehát az általános iskolai oktatás is benne van, a középiskolától, egyetemektől, kutatóhálózattól, MTA-tól indulva kell egy olyan egészséges ökoszisztémát fölépíteni, ahol valódi gazdasági értékké tud az egész konvertálódni.
Horváth Péter államtitkár először kijózanító számokkal kezdte, 1,4-nél tart a mi GDP-arányos ráfordításunk. Van olyan európai uniós ország, ahol négynél tartanak már, látszik is rajtuk. Először pénzt kell beletenni a mostani struktúrába, először új struktúrát kell kialakítani és azt megfinanszírozni, a kettőt egyszerre kell csinálni, nyilván el kell számolni a végén a pénzzel. Mi lesz a megoldás?
Finnországban már valóban 4 százalékot költenek kutatás-fejlesztésre, innovációra. Az út nyilván hosszú lesz, egy folyamatos és szisztematikus fejlődésen kell majd keresztülmenni, és neki kell látni, nem szabad azon sopánkodni, hogy mennyit költünk, hanem amit költünk, azt nagyon észszerűen és hatékonyan kell elkölteni. Magyarország egyáltalán nem költött kevés pénzt gazdaságfejlesztésre, közvetlen gazdasági támogatásokra Magyarország hatszor annyit költött, mint Ausztria GDP-arányosan az elmúlt években. De látjuk az eredményét? Nem. Azért nem látjuk, mert rosszul költötték el, értelmetlen beruházásokra költötték el. Szerintem a kutatás-fejlesztés, az informatika és a digitalizáció olyan, hogy a meglévő pénzeket nagyon hatékonyan, ésszerűen kell elköltenünk úgy, hogy azok valóban fejlesszék az ökoszisztémát. Akkor még a kevesebb pénzből is lehet érdemi eredményt elérni, de természetesen idővel a ráköltött pénzt is növelni kell, ahogy azt elmondtam az elején, négy év alatt a GDP kettő, nyolc év alatt körülbelül 3 százalékára szeretnénk fölmenni.
…
Ki fogja beletenni a kockázati tőkét az innovációba? A magánszféra? Mert akkor az az ő dolga. Ha nyer, akkor hadd vigye, ha bukik, saját zsírjára bukik. Az állam? Mert akkor az adófizető meg fogja kérdezni, hogy oké, de ez az én adófizetői pénzem, miért buktátok el harmadjára is.A kockázati tőke érdekes kérdés, a korábbi modellje az államnak, hogy pénzt tett ezekbe a még nagyon kockázatos vállalkozásokba, szerintem nem volt helyes, nem volt jó. Egyszerűen öntötték a tíz- és százmilliárdokat meglepő módon a startup piacra, de nagyon kevés eredménnyel. Ennek többnyire két oka volt, szerintem. Nem értettek a pénzosztáshoz azok, akik osztották a pénzt, nekik egy fő feladatuk volt, hogy kiosszák a pénzt. Nekik az volt a cél, hogy elköltsenek 50 milliárd forintot vagy százat. És azt elköltötték. A másik, hogy a legtöbb startupnak valójában nem a pénzhiány az igazi problémája. Ez bármilyen furcsán is hangzik az elején, valójában nem a százmilliárdok hiányoznak egy startupnak, lehet, hogy az elején hiányzik néhány tízmillió forint, hogy elinduljon valamivel, de igazából neki network kell, tapasztalat kell, mentorálás kell, hozzáférés kell esetleg kapcsolatokhoz és vállalkozási alapismeretek kellenek, hogyan kell könyvelni, marketingelni, satöbbi. Sokszor egészen mással kéne segíteni a startupokat, mint amellyel korábban segített az állam. Az is nagyon rossz volt, hogy százszázalékos vissza nem térítendő támogatást adott az állam, szerintem ez nem annyira célravezető ebben a szektorban, ha nincs benne saját kockázat, saját tőke, akkor könnyen jött, könnyen megy alapon, elköltik simán a pénzt, és lehet, hogy babzsák lesz belőle, de valódi innováció nem lesz. Másrészt nagyon sokszor politikai alapon kerültek ezek a pénzek szétosztásra. Szerintem, ha ezeken a pontokon, ahol hibákat láttunk, tudunk változtatni, akkor tudunk egy életképes rendszert csinálni.
Azt látják, hogy mi lesz az új rendszer? Csak hogy az új innovátorok fel tudjanak készülni rá, s lehetőleg már az irodában a babzsák ne legyen a költési listán.
Azt hiszem, hogy több cégnek kell lehetőséget adni, kisebb pénzeket osztani, és mindenképpen a co-fundingban hiszek, tehát abban, hogy az állam és a magántőke együtt finanszírozzon valamit, és minél kockázatosabb valami, valószínűleg az államnak annál inkább kell hallgatnia arra, hogy a valóban profitérzékeny piaci befektetők hova hajlandók tenni a pénzüket, és akkor azokat egy picit esetleg megtámogatni plusz erőforrásokkal. Azt is nagyon fontosnak látom, hogy a pályázati rendszert úgy alakítsuk ki, hogy az állam biztosítson önerőt, segítsen önerőt adni olyan pályázatokhoz, amelyen nem tudna egyedül elindulni egy kisebb cég, de állami önerő segítségével már igen, de a vállalkozásnak is legyen benne saját valós kockázata és felelőssége, hogy megvalósul-e az a terv vagy sem. A 100 százalékos vissza nem térítő támogatások ezt nem biztosítják.
Mi a digitális állam dolga ön szerint, az ön minisztériuma szerint? Mit kell tudnia egy államnak, amelyik azt mondja, hogy én digitális állam vagyok? Kell adnia egy DÁP-ot, kell egy e-gov-rendszert, egy EESZT-t? Mit kell tudnia?Alapvetően valahogy akadálymentessé kéne tenni az egész ügyintézést és a mozgást az állami szolgáltatások között. Minél egyszerűbbé, minél életszerűbbé, minél gyorsabbá. Ennek egy fontos és jó eszköze lehet a DÁP, tehát egy olyan állami mobilalkalmazási felület, ahol sok minden ügy elérhető, ügyintézhető, a szerződéskötéstől a különböző szolgáltatásokba történő bejelentkezésig. Az egész DÁP-ra mi egy sokéves roadmappel készülünk. Szeretnénk erre egyre több és több szolgáltatást ráhordani, és szeretnénk, ha nemcsak állampolgárként, hanem cégként is tudnának itt ügyet intézni a hazai vállalkozások.
Mennyire kell stabilnak lennie egy DÁP-rendszernek? Ugye, jó arra, ha a rendőr igazoltat, egy csomó mindenre jó már a DÁP. Ez most olyan állapotban van, hogy 0-24-ben egész héten mindig működik? Mit tapasztaltak?
Lényegében igen, a rövid válasz az, hogy ez stabil, megbízhatóan működik. Nyilván minden rendszert lehet folyamatosan fejleszteni, a védelmét erősíteni. Nemcsak a DÁP-on, de minden állami informatikai rendszeren folyamatosan alapos biztonsági auditokat, ellenőrzéseket végzünk, megbízhatóak-e, biztonságosak-e. A kiberbiztonság területén sokat kell erősödnie a magyar államnak, azt látjuk az elmúlt hónapok tényfelmérései alapján, hogy egyrészt a jelenlegi állapot, illetve az egyre fokozódó külső fenyegetettségek miatt erősíteni kell a kiberbiztonságon. Biztos, hogy leegyszerűsített, lerövidített ügyintézési idők kellenek, egyszerű, közérthető, hozzáférhető szolgáltatások. Nagyon szeretné, szerintem, mindenki, ha nem azzal kezdődne minden esetben az ügyintézés egy állami intézménynél, hogy anyja neve, született, satöbbi, tehát ezeket az állam által unalomig ismert adatokat ne kelljen újra és újra és újra megadni. Ha ezeken tudunk egyszerűsíteni, akkor szerintem itt lesz érezhető előrelépés.
…
Hogyan tervezik átszervezni vagy újraszervezni az állam informatikai beszerzéseinek rendszerét? Ennek az elmúlt 16 évben nagy valószínűséggel nagyon jól bejáratott rendszere alakult ki.
…
Egy állami nagyvállalat tudta jól, ha az ő beszerzési igényét elküldte a Digitális Kormányzati Ügynökséghez, akkor lehet, hogy másfél évig azzal nem igazán történt semmi. Lehetetlenül lassú rendszer volt, ami drágán és borzasztó hatékonysággal működött. Úgyhogy szeretnénk ezt a rendszert átalakítani, egyszerűsíteni. Szeretném ha a Digitális Kormányzati Ügynökségtől az a jog, hogy magához vonhasson bármilyen informatikai közbeszerzést, elkerülne. Ha egy adott vállalat, mondjuk az MVM, a MÁV-csoport, egy állami nyomda, bármelyik, felelősen képes beszerezni informatikai komplex szolgáltatást, akkor a beszerzés jogát nem vonnám be a központba feltétlenül, hiszen nagyon sok esetben ez csak lassította és drágította a rendszert.Ha mondjuk az adóhivatalnak van szüksége valamilyen új rendszerre, meg hozzá egy hároméves supportra, akkor nem kell majd nagy keretbe beleférnie, ott megvárni, hogy ott milyen konzorcium van benne, és akkor utána elindulni a versenyen? Azt mutatja, hogy én megversenyeztetem a piacot, és aki a legjobb és legolcsóbb, az viszi?
Ennek lesz azért feltétele, vagy egy olyan keretrendszer, amibe illeszkedni kell. Nagyon fontos, hogy az állam olcsón, hatékonyan és olyan dolgokat szerezzen be, amelyek összességében illeszkednek az elvárásaihoz. Ez azt jelenti, hogy a nagy beszerzéseket, tehát nem az egeret, ami elromlik, azt vegye meg mindenki magától, mert sokkal olcsóbb lesz. Minden tapasztalat azt mutatja, a KEF is, bármit valaha beközpontosítottak, kórházaknak a karbantartását, üzemeltetését, takarítását, háromszor olyan drága lett. Nem működött. Ezek a rendszerek a lopásra lettek kihegyezve. Ezeket át kell nézni, és csak ott megtartani a központosítást, ahol valóban olcsóbb árakat fog eredményezni. Az informatikánál nagyon fontos, hogy legyen egy egységes IT irányítási modell, governance modell, ami az egységes állami informatikai architektúrát, az egységes sztenderdeket, az adatok átjárhatóságát és mindenekelőtt a biztonságot tudja garantálni. Ha ezen a műszaki tartalmi ellenőrzésen átmegy egy projekt, és azt mondjuk, hogy ez a projekt tartalmilag passzol ahhoz, amit szeretnénk államilag, központilag elérni, akkor a beszerzések egy jelentős részét egyébként vissza lehet adni annak, aki valójában azt igénybe veszi. Ő lesz a gazdája. A társadalomnak, az intézményeknek, az informatikai vezetőknek, mindenkinek fel kell nőnie a feladathoz, és felelősséget kell vállalni a döntéseiért.
Tehát egy állami vállalat vezetője a végső ponton dönthet majd arról, hogy a piacról kitől veszi meg, ha az szabályos versenyben történt?
Így van, a kötelezően központosított beszerzések rendszerét sem tartom szerencsésnek, de szerintem jók lehetnek azok a keretmegállapodások, amikhez önként lehet csatlakozni, mert olcsóbbak, mint amit egyenként a cégek el tudnának esetleg érni. Abban van ráció, hogy az állam a nagy gyártókkal, a nagy szállítókkal kössön olyan licencmegállapodásokat, amelyek nagyon nagy kedvezményt biztosítanak, pusztán azért, mert hatalmas tömegek veszik igénybe. De ezeket is úgy kell kialakítani, hogy ne az államnak kedvezőtlen formulájuk legyen, tehát ha én nem veszem igénybe, akkor ne kelljen mindent kifizetni például. Nagyon sok példa volt a korábbi időszakban arra, hogy olyan kötelező lehívási mennyiségeket tartalmazó szerződések voltak, amelyek egyszerűen hátrányosak voltak az állam számára.
A mesterséges intelligencia ügyében ön technooptimista vagy katasztrófahívő? Vagy a kettő közötti vonalon hol van?
Az elmúlt hetekben is rendkívül nagy téma volt ez a sajtóban. Talán egy-két napja Ursula von der Leyen nyilatkozott róla, hogy az EU-nak is most már a lassítás mellett ki kell állnia…”
Forrás:
Tanács Zoltán: mi nem nyomozni jöttünk, hanem jövőt alkotni és kormányozni; InfoRádió; 2026. szeptember 18.
A rendkívül hosszú interjú megtekinthető itt: Hogyan alakítják át a magyar kutatást és innovációt? Tanács Zoltán, Inforádió, Aréna; YouTube
A témához tartózó másik cikk:
Jövőre kerülhet vissza az MTA-hoz a kutatóhálózat, amely a jövő héten új elnököt kap; F. Szabó Kata; Népszava; 2026. szeptember 18.
