„Önálló tárcát kapott a tudományszervezés, az innováció és a digitalizációs terület a májusban felálló kormányban. A Tudományos és Technológiai Minisztérium hatáskörébe kerültek az olyan, egymással szorosan összefüggő technológiai területek, mint az adatgazdálkodás, a mesterséges intelligencia, a kormányzati informatika, az e-közigazgatás, a kiberbiztonság, a tudománytámogatás és az űripar. A tárcát Tanács Zoltán kapta, aki a választási kampányban 2025 őszétől a Tisza programalkotását és a párt kormányzásra való felkészülését irányította.
Hosszas egyeztetés után végül szeptember végén, egy prágai tárgyalássorozat és a 2027-es költségvetés benyújtása között kaptunk egy órát a minisztertől.
Bitport: Kapott már időpontot Sam Altmantól?
Tanács Zoltán: Sam Altmantól? Nem is kértem.
Bitport: Szeptemberben a Qubitnek azt nyilatkozta, hogy a kormány szeretné felvenni a kapcsolatot a vezető modellfejlesztőkkel. Ez ügyben tettek már lépéseket?
T. Z.: A kollégákat megkértem, hogy szervezzék meg ezeket a megbeszéléseket. Amikor pedig Franciaországban jártam, a francia digitalizációs miniszterrel megállapodtunk, hogy a Mistral nevű francia céggel mindenképpen felvesszük a kapcsolatot, ami azóta már megtörtént. De tárgyalunk már a Google Magyarországgal és a Microsofttal is. A nagy amerikai modellfejlesztőkkel, mint az OpenAI vagy az Anthropic még folyamatban van a kapcsolatfelvétel.
Bitport: Hogyan halad a minisztérium szervezetének a felállítása? Mindenki megtalálta a helyét? A sajtóban megjelentek olyan információk, hogy van némi feszültség az új emberek és a régi dolgozók között.
T. Z.: Szerintem nincs ilyen ellentét. Legalábbis mi jól állunk. Épp a múltkori kormányülésre készítettem egy jelentést erről a kollégáim segítségével. Elkészült a statútumrendelet, elkészült az SZMSZ-ünk, vannak ügyrendek, tehát a kollégák tudják, mi alapján kell dolgozniuk, így már a szakmai munkára tudunk fókuszálni. Minden társtárcával megkötöttük a költségvetési megállapodásokat, és alapvetően most már a jövőre fókuszálunk. Úgyhogy én azt hiszem, összességében jól állunk.
Nyilván vannak még változások, de elsősorban a háttérintézményeknél. A héten is több vezetőpályázatot fogunk megjelentetni (az interjú szeptember 30-án készült – a szerk.). Fontos vállalásunk, hogy ahol csak lehet, az új vezetői pozíciókat megpályáztatjuk.
Bitport: Ezt a minisztériumi pozíciókra is igaz?
T. Z.: A minisztérium lényegében felállt, tehát itt erre most már nincs szükség. Nem tervezünk nagymértékű felvételt, alapvetően a meglévő kollégákkal szeretnénk a szakmai munkát végezni a jövőben.
Bitport: Ön is megtalálta a helyét?
T. Z.: Igen. Sok is, nem szoktam ekkora helyhez (mutat körbe az irodájában).
…
Bitport: A Tisza programjában több mint hetvenszer szerepel a „digitalizáció”, „digitális” kifejezés. Van benne szó állami szolgáltatások digitalizációjáról, mesterséges intelligenciáról, kkv-k digitalizációjáról, még az építőipar digitalizációjára is kitértek. Én nem találtam drámai különbséget az új kormányzat és a Fidesz 2010-es programja között. Miben más az önök koncepciója? Ezt azért is kérdezem, mert ahogy akkor, a piac most is nagyon várja a megvalósítást.T. Z.: És aztán mit kapott helyette? És azért van néhány nagy különbség. Orbán Viktor büszke volt arra, hogy butatelefont használ. Szerintem meg egy országot nem lehet a jövőbe vezetni egy ilyen szemléletű miniszterelnökkel. Láthattuk is az elmúlt években, hogy ez hova vezetett.
A másik nagy különbség, hogy bármit is írtak le a NER programjában, lényegében nem valósítottak meg belőle semmit. A Fidesz leírt egy programot, majd a választás másnapjától teljesen mást csinált. Ellopta a magánnyugdíj-pénztári vagyont és még sorolhatnám, de nem akarok belemenni ebbe… A lényeg, hogy teljesen mást csinált, mint amit egykor leírt abban a programban. És ezt azért tudom nagyon pontosan, mert a kormányzásra felkészülés kapcsán elolvastam az összes korábbi kormányprogramot.
A 2010-es NER-program tulajdonképpen nem volt vállalhatatlan, sőt, nagyon jó dolgok voltak benne. Csak nem azt valósították meg, hanem becsapták vele az embereket, és elrabolták az országot. Tehát van egy vezető, aki nem képes a technológiát érteni, használni, és van egy program, ami hazug. Ezek nagy különbségek.
És van még egy fontos különbség, az, hogy eltelt 16 év, és a világ nagyot változott. Elég, ha csak a mesterséges intelligenciának a hatalmas, látványos fejlődésére gondolunk. Egészen új kihívásokkal nézünk szemben, mint 16 éve, és a Tisza programja ezt tükrözi, hogy hogyan lehet erre az új korszakra felkészíteni a társadalmat. Ezért beszélünk sokat digitális kompetenciafejlesztésről, a vállalkozások digitalizációs képességeinek az erősítéséről, ugyanis minden kihívásban megjelenik valahol a digitalizáció. Ezért szerepel a programban is több mint hetvenszer a szó. Azt gondoljuk, hogy az agráriumtól az oktatáson át az építésügyig, a közlekedéstől a közigazgatásig mindenhol a fejlődés egyik alapja és motorja a megfelelő digitalizáció.
Bitport: Egyeztettek erről a szakmai szervezetekkel?
T. Z.: Természetesen. Kapcsolatban vagyunk az IVSZ-szel, hazai és külföldi konferenciákra járunk… Úgyhogy folyamatos a párbeszéd.
Bitport: Többször is kritizálta a digitális állami szolgáltatások működését. Vannak olyan, már elkészült elemei, melyekkel legalább 90 százalékban elégedett?
T. Z.: Vannak jó kezdeményezések. Én azokat a mobilközpontú felhasználóbarát applikációkat szeretem, melyek egyszerűen használhatók, és szerintem az állampolgárok döntő többsége is ilyeneket szeretne látni.
A DÁP-ot például ilyennek mondanám. Már most is vannak hasznos funkciói, de még kevés. Amellett, hogy vissza szeretnénk szerezni az állampolgárok bizalmát a DÁP iránt, azt tervezzük, hogy több százra bővítjük az applikáción keresztül elérhető szolgáltatások számát. Az a cél, hogy egy olyan mobil szolgáltatást nyújtsunk az állampolgároknak, amivel ők szinte minden ügyüket el tudják intézni. Szerintünk négy év elegendő arra, hogy a jelenlegi körülbelül tucatnyi ügy helyett négy-ötszázat lehessen mobilon intézni. De fontosnak tartom, hogy ezt a lehetőséget ne csak az állampolgároknak, hanem a vállalkozásoknak is biztosítsuk. A digitális ügyintézés számukra is alap kell legyen.
Jó példa szerintem az Egészségablak is. Jól néz ki, fontos információk vannak benne, a betegelégedettség-mérés például most fog benne megjelenni.
Ahhoz azonban, hogy ezek jól működjenek, a háttérben még sok a feladat. Egy-egy ügy elintézéséhez sokszor egymással összekapcsolandó információkra van szükség, össze kell kapcsolni például különböző nyilvántartásokat. Ez sokszor technológiai, sokszor pedig jogszabályalkotási feladat. Ezért nem lehet egy-két hét alatt látványos fejlődést elérni. De bízom benne, hogy a következő három-négy évben valóban nagyon nagy érdemi előrelépés lesz.
Bitport: Több infokommunikációs szakemberrel is beszéltem, akik alapvetően jónak tartják a DÁP-ot, de úgy értékelik, hogy az lényegében egy olyan adminisztrációs, ügyviteli „segédprogram”, amihez hasonlókat az IT rendszerekben évtizedek óta használnak. Hogyan lehet ezen túllépni? Egyáltalán: hogyan lehet azt, amit állami informatikának hívunk, továbbfejleszteni?
T. Z.: A legfájdalmasabb az, amikor azzal szembesülök, hogy egy informatikai rendszerben egy ostoba, buta folyamat van leképezve, és látszik, hogy azt élő ember nem nézte végig, nem tesztelte. A napokban a magyarorszag.hu felületén egy adatszolgáltatási ügyet kellett elintéznem. Bejelöltem, hogy hiánypótlást adok be egy már elindított ügyhöz. És nem az történt, hogy a korábban már megadott adatokat betölti a rendszer, és nekem csak azt az egy plusz információt kell beírnom, vagy azt az egy dokumentumot kell föltöltenem, hanem kezdhettem elölről az adott formanyomtatvány kitöltését. Mintha papíron dolgoztam volna.
Azt kértem a kollégáimtól, hogy dolgozzanak ki egy roadmapet, hogyan tudjuk végignézni egyenként az összes ilyen folyamatot, és ha kell, észszerűsíteni. Mert bár nagyon sok pénzt elköltöttek informatikára az elmúlt időszakban, egy percig nem gondolkodott senki a felhasználó fejével, hogy számára mitől lenne egy folyamat jól használható. Nemcsak a felületeken kell változtatni, sokszor jogszabályokat is kell módosítani. Úgyhogy ez fáradságos munka lesz.
A bürokrácia rettenetes mocsár: sok mindent leszabályoz és megkönnyít, de sok mindent meg is nehezít. Nekünk az a dolgunk, hogy egyszerűsítsük ezeket a folyamatokat, ügyintézéseket, és ha egyszerűek és logikusak a folyamatok, akkor lehet rájuk jó informatikai felületet húzni.
Bitport: A DÁP-on keresztül rengeteg adathoz fér hozzá az állam, de ennél is többet lenne képes begyűjteni. Tervezik-e rövid vagy hosszú távon az adatvagyon bővítését, hogy azokra valamilyen szolgáltatást is építsenek?
T. Z.: Maga a DÁP csupán egy felület, egy front-end, aminek az a legfontosabb funkciója, hogy tudom magamat azonosítani vele. Nagyon fontos lenne, hogy a felhasználók bízzanak egy ilyen szolgáltatásban, és higgyék el, nem az a célja az államnak, hogy minden adatot begyűjtsön róluk, és megfigyelje őket. Egy ideális világban az állampolgárnak teljes a kontrollja afelett, hogy milyen adatát kinek adja meg, és arról is tud, hogy mondjuk milyen szolgáltató, legyen az állami vagy magáncég, milyen adatához szeretne hozzáférni. Az állampolgárnak joga kell legyen ahhoz, hogy megtagadhassa ezt a hozzáférést. Ezért nem is cél, hogy több adatot gyűjtsünk be az állampolgárról.
Az azonban fontos cél, hogy minél több hasznos és hasznosítható információ álljon rendelkezésre az állam vagy a magánszektor nyújtotta szolgáltatásokhoz. Az ESZT-ben például rengeteg egészségügyi adat van, de nehezen hasznosítható formátumban, például PDF-ben vagy szkennelve. Ha azokat átalakítanánk géppel olvasható formátumra, akkor lenne egy hatalmas adatkincsünk, amire például előrejelzéseket, egészségmegőrző programokat lehetne építeni. Ilyen fejlesztésekben gondolkodunk. Tehát nem az a cél, hogy minél több adatot beszipkázzunk, hanem az, hogy a meglévőket összekapcsoljuk, hogy felhasználhassuk.
Bitport: Hallottam olyan ötletről, hogy ezt a hatalmas adatkészletet anonimizálva fel lehet használni a piac élénkítésére. A vállalkozások díjazás ellenében használhatnák ezeket az adatokat piaci szolgáltatások építésére.
T. Z.: Igen, az állami adatgazdálkodás, az adathasznosítási stratégia nagyon fontos, és már dolgozunk a megújításán. Én két dologban nagyon hiszek, hogy minél több alapinformációt tegyünk elérhetővé minél szélesebb körben, és ezzel hozzunk transzparenciát a rendszerbe. Nagyon jó példa erre a betegelégedettség és a mentők kiérkezési idejének mérése és publikálása. Vagy a vagyonnyilatkozatok rendszerének megújítása, ami széles körben biztosít teljes transzparenciát. Vagy a közadatportál megújítása, amelyen az 5 millió forint feletti állami szerződéseket teljes körűen, mindenki által elérhető, elemezhető módon mutatjuk be. Emellett lehetnek olyan adathalmazok vagy adatszettek, amiket bonyolultabb előállítani, és amelyek kellően értékesek a piaci hasznosításhoz. Szerintem, ha szabaddá tesszük a hozzáférést az adatokhoz, akár vállalkozásoknak is üzleti felhasználásra, az jót tesz a gazdaságnak, és serkentőleg hat.
Bitport: Térjünk is rá a magyar IKT-piacra. Az elmúlt másfél-két évtizedben kormányzati akarattól nem függetlenül felnőttek olyan cégek, melyek bizonyos területeken megkerülhetetlenek. A kormányváltás óta történtek piackiigazító lépések, például a NIS2-auditra jogosultak körének a kiterjesztése. Várhatók-e további intézkedések? És egyáltalán: vissza lehet-e terelni a magyar IKT-piacot valamiféle normális piaci működésbe, és mennyi idő kellene ehhez?
T. Z.: A kormányzatnak nem az a dolga, hogy a piacot igazgassa. A piac legtöbbször eligazítja magát. Ha egyenlő versenyfeltételeket teremtünk, akkor nagyon hamar elválik a valódi teljesítmény a kormányzati hátszéllel felfújt sikerektől. Nekünk egy dolgunk van, hogy tisztességes piaci körülményeket teremtsünk. Ne legyenek preferált megoldások, cégek, és ha egy közbeszerzés megszületik, akkor legyen terepe a valódi versenynek. Erre a közbeszerzési szabályozásunk egyébként minden lehetőséget megad, csakhogy nagyon félre lettek használva az egyébként jól bevált folyamatok vagy szabályok. Emiatt piaci elemzésekkel kimutatható, hogy néhány nagy cég, cégcsoport árbevételét növelte a közpénzekből finanszírozott informatikai fejlesztések döntő többsége.
De nem akarunk feketelistákat készíteni, nem akarunk cégekre rámutatni, hogy te kellesz, te nem kellesz. Nekünk a közigazgatást kell éretté tennünk arra, hogy képes legyen jó követelményspecifikációt készíteni, jó gazdája tudjon lenni az informatikai közbeszerzéseknek. Sokszor ugyanis ott kezdődött a probléma, hogy a megrendelőknek fogalmuk se volt, mit is akarnak. A piacot pedig arra fogjuk rászorítani, hogy versenyezzen tisztességesen.
Bitport: Nem is tervezik a közbeszerzési keretek átalakítását?
T. Z.: De igen, tervezzük, és folyamatban is van. Több ponton bele kell nyúlni az informatikai közbeszerzések rendszerébe. Például a Nemzeti Hírközlés és Informatikai Tanácsnak nem kell ebben szerepet adni, nem kell, hogy beleszólása legyen a konkrét beszerzési folyamatokba. Csökkenteni kell azt a lehetőséget és kört, hogy a DKÜ (Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt. – a szerk.) magához vonhasson bizonyos típusú informatikai beszerzéseket. Bizonyos értékhatár alatt nagy szabadságot kell adni a beszerzést indító tényleges megrendelőknek, egy kórháznak, egy intézménynek, amely a felhasználója lesz ezeknek az informatikai eszközöknek.
Abban gondolkodunk, hogy a jelenleg kötelező nagy informatikai keretmegállapodások rendszerét opcionálissá tesszük. Ha mondjuk valaki akar venni egy mobiltelefont, akkor lesz rá állami keretmegállapodás, amiben igyekszünk nagyon jó piaci árat elérni. De ha tud olcsóbb forrást, akkor nem lesz kötelező a keretmegállapodás terhére vásárolnia. Ez nyilván meg is fogja mutatni, hogy van-e értelme ezeknek a keretmegállapodásoknak. Ha az derülne ki, hogy mindig drágábbak a piaci árnál, akkor az egész rendszert át kell gondolni.
Már átnéztük a meglévő keretmegállapodásokat, és összeállítottunk egy prioritáslistát, hogy melyek azok, amelyek tisztességes versenyt biztosítanak, és melyek azok, amelyeket szeretnénk a lehető legrövidebb időn belül újrakötni.
Bitport: Ez hoz változást a DKÜ, DMÜ, IdomSoft, NISZ stb., azaz az állami informatikai cégek működésében?
T. Z.: Most véglegesítjük az IT-cégcsoport jövőképét. Látjuk, hogy vannak átfedések az egyes cégek tevékenysége között. Összességében van hatékonyságnövelési tartalék a céges portfólió létszámában. De azt is látjuk, hogy nagyon sok túlárazott külső piaci szolgáltatást vettek igénybe.
Lesz egyfajta profiltisztítás, hogy világos legyen, melyik cégnek mi a feladata. Az alapvetően üzemeltetéssel foglalkozó cég, a NISZ foglalkozzon üzemeltetéssel, és ne végezzen fejlesztési feladatokat. Az IdomSoft, amely alapvetően fejlesztő cég, elsősorban fejlesztéssel foglalkozzon, és legfeljebb minimálisan végezzen üzemeltetési feladatokat, és így tovább.
A Digitális Magyarország Ügynökség erőteljesebb holdingirányítási funkciót kap, és az lesz a fő feladata, hogy optimalizálja a cégcsoport működését. Elvárásom, hogy két-három éven belül csökkenjen a cégcsoport létszáma, és növekedjen a hatékonysága.
Azt gondolom, nagyon jó, ha az államnak van egy erős informatikai cégcsoportja. De a szolgáltatások színvonalát házon belül is mérhetővé kell tenni, és jelentősen javítani kell.
Bitport: Jó, hogy említi a hatékonyságot. Nem magyar sajátosság, hogy az állami informatikai vállalatokat nagy leterheltség, erőforráshiány és gyenge hatékonyság jellemzi. Hogyan lehet ezen javítani?
T. Z.: Ez komolyan kihívás az új vezetésnek. Azért is kértem fel kiváló, hatalmas piaci tapasztalatokkal bíró kollégákat ezekre a pozíciókra. Az a feladatuk, hogy csökkentsék a létszámot a feleslegesen túlduzzasztott területeken, mint amilyen például a kommunikáció, és tereljék oda az erőforrásokat, ahol azokra valóban szükség van. Új módszereket kell bevezetni a működésbe, például az informatikai fejlesztésekben intenzíven kell használni a mesterséges intelligenciát. Ha megnézzük a Microsoftot vagy a Google-t, akkor láthatjuk, hogy az általuk kibocsátott kód 80-90 százalékát már AI írja. Nekünk is be kell vezetnünk ezeket a módszereket a fejlesztésben és az üzemeltetésben is, ezáltal ugyanakkora létszám mellett lényegesen több lesz az output.
Bitport: Vannak olyan külföldi példák, amiket át lehet venni?
T. Z.: Nem kell feltétlenül külföldre menni. Ezért is kértük fel az informatikai cégcsoport felső vezetői pozícióira például a MOL-nál és a Richternél tapasztalatot szerző szakembereket. Ezeknél a magyar nagyvállalatoknál egészen kiváló informatika működik.
A digitális kormányzás szemléletére, logikájára természetesen néztünk nemzetközi benchmarkokat. Észtország digitális állammodelljét emlegetik iskolapéldaként, de Szingapúr, az Egyesült Királyság és Finnország digitalizációs megoldásaiból is sok inspirációt meríthetünk.
Bitport: Ön felel az innovációs területért is. Eddig a legnagyobb visszhangot talán Krausz Ferenc alapítványának az ügye váltotta ki, ami jelezte, hogy ezen a területen jelentős változások várhatók. Ön azt nyilatkozta, hogy megtartanák az alapítvány célkitűzéseit, de más módon kívánják megoldani. Mit jelent ez a ‘más mód’?
T. Z.: A professzor úr nevéhez kötődő Élvonal Alapítvány célja nagy hírű nemzetközi kutatók, kutatócsoportok Magyarországra vonzása lett volna, hogy köréjük épülhessen fel majd egy tudományos ökoszisztéma. A Tisza-kormány ezt az éppen induló programot az Orbán-kormánytól örökölte meg, és ha nem nyúlunk hozzá, megörököltünk volna vele egy hatalmas kötelezettségvállalást is. Elképzeltek egy 261 milliárd forintos programot, amely mögött nem állt semmiféle finanszírozási forrás. Egy ígérvény valódi források nélkül, a költségvetés jelen állapotában. Ez így nyilván fenntarthatatlan.
Erre az egy programra évente 40-50 milliárd forint ment volna. Összehasonlításképpen: amikor átvettük a kormányzást, akkor a Nemzeti Kutatás, Fejlesztés és Innovációs Alap (NKFIA) teljes kiosztható kerete 110 milliárd forint volt. Ez nem fair. Ez nem fenntartható, ezt nem lehet így csinálni.
Egy kormányzatnak az a dolga, hogy a meglévő forrásokat a lehető leghatékonyabban próbálja meg felhasználni. Ezért ezt a megállapodást nem folytatjuk. Természetesen maga a cél, hogy vonzóvá tegyük a magyar tudományt, és hozzunk ide külföldi kutatókat, továbbra is fontos. Vannak is ez irányban kezdeményezések.
Bitport: A fejlett országokban a K+F tevékenység megoszlik az állami és a piaci szereplők között. Magyarországon mi a helyzet? Úgy tudom, a magyar vállalatok körében meglehetősen alacsony a hajlandóság az innovációra.
T. Z.: Általában a K+F kiadások harmadát viseli az állam, kétharmadát a vállalati szektor. Ez Magyarországra is igaz. Mi azt vállaltuk, és az első önálló Tisza-költségvetés is ebbe az irányba mutat, hogy az állami kiadásokat jelentős mértékben növeljük. Csak az NKFIA alapköltségvetését több tízmilliárddal, körülbelül a jelenlegi keretnek a 30 százalékával tudjuk növelni. Rengeteg olyan uniós forrást is az innovációra tudunk fordítani, amit az Orbán-kormány nem tudott hazahozni. A GINOP Plusz 2-es prioritása évente átlagosan 100-120 milliárd forint pluszforrást biztosít, ami szerintem fantasztikus eredmény. A harmadik tétel az MTA és a hamarosan az alá visszakerülő magyar kutatási hálózat költségvetése, amelyhez biztosítjuk a hosszú távú finanszírozási szerződésben meghatározott 90 milliárdot. Az innováció állami oldala tehát szerintem jó irányba, a 2 százalékos GDP-arányos költés felé tart. Jelenleg 1,3 százalékon állunk, és négy év alatt szeretnénk a 2 százalék fölé jutni.
A magánvállalkozásokat a szabályozáson, például adókedvezményeken keresztül ösztönözzük, hogy többet fordítsanak kutatás-fejlesztésre. Rengeteg pályázat lesz majd a kisebb vállalkozások számára, hogy nagyok mellett ők is tudjanak innoválni.
Bitport: Milyen szerepet szánnak ebben a Nemzeti Innovációs Ügynökségnek, és mit várnak új megbízott vezetőjétől, Hild Imrétől?
T. Z.: Ahogy a HUN-REN-nél, úgy itt is új irányítási modellt tervezünk bevezetni. Az átmenet levezénylésére pedig mindkét esetben ideiglenes vezetőt kértünk fel, a végleges vezetőt majd nyílt pályázaton választjuk ki. Az ügynökséget szeretnénk is némileg átalakítani. Egyrészt nemzetközibbé tennénk, hogy olyan innovációs és technológiai ügynökség legyen, amely a világban tudja reprezentálni Magyarországot. Másrészt szeretnénk bevonzani ide a technológiai tartalmakat, amelyek jelenleg külön cégben, a Neumann Kft.-ben vannak. Az ott működő különböző koalíciókat, a drón, az 5G, a blockchain, a mesterséges intelligencia stb. koalíciókat áthoznánk ide, hogy egy ügynökségi keretbe kerüljön a teljes magyar digitális innovációs ökoszisztéma. Ez sok száz, sőt akár több ezer innovatív, nagyon jó vállalkozás, melyekkel stabil intézményi keretrendszerben tudnánk kialakítani egy nagyon intenzív kapcsolatot.
Bitport: A koalíciókban folyt érdemi munka?
T. Z.: Nyilván eltérő volt az aktivitásuk, kicsit attól is függött, hogy mennyire volt aktív, aki összefogta a tagokat. De alapvetően ezek hasznosak, mert az adott téma iránt elkötelezett, lelkes cégeket, szereplőket tömörít, és ők iparági stratégiáktól kezdve szabályozási javaslatokon át sok mindennel bombázták a mindenkori kormányzatot. A sikerük persze attól függött, mennyire volt nyitottság a javaslataik iránt.
Bitport: Ön szerint mi a digitalizációban az állam szerepe. Gondolok itt olyanokra, hogy Magyarország is jelentős összeggel száll be az AI GigaFactory projektbe, vagy ott van a ZalaZone… Mennyiben állami feladat ezeknek a finanszírozása?
T. Z.: Az államnak nem az a feladata, hogy vállalkozóként lépjen föl, hanem hogy megteremtse az alapokat a vállalkozásokhoz. Építsen például utakat. Legyen egészségügyi szolgáltatás. Legyen megfelelő oktatás. Egy jó államnak ezeket az alapokat kell megteremtenie, és ide tartozik az is, hogy olyan kutatási infrastruktúrákat hozzon létre, amelyeket aztán a kutatási szféra, az innovatív cégek vagy az egész közigazgatás használhat. Az AI GigaFactory program is ezt szolgálja a mesterséges intelligencia terén.
Akkora számítási kapacitás vásárlására leszünk jogosultak Európa legnagyobb épülő AI szuperkomputerein, melyek számításaink szerint a teljes hazai közszféra, az innovatív vállalkozások és a kutatási szektor kapacitásigényét le fogják fedni a következő években. Az AI GigaFactorynek van egy finanszírozási része is, amely meglévő szuperkomputer-fejlesztéseinkhez, AI-fejlesztési programjainkhoz biztosít forrásokat. Ezzel nagyon széles rétegek számára, több tízezer közigazgatásban dolgozó, több százezer közszolga, sok ezer tudós és sok ezer vállalkozás számára nyújtunk valódi, olcsó, megfizethető és szuverén hozzáférést ilyen megoldásokhoz.
A ZalaZone egy sajátos infrastruktúra részben kutatáshoz, részben teszteléshez, és szintén megörököltük. A létesítményt 80 százalékban állami, egyetemi kutatási feladatokra kell használni és csak 20 százalékban lehet piaci módon hasznosítani, ami meg nyilván nem könnyű a mostani autóipari helyzetben. Keressük ennek az infrastruktúrának a jövőjét. Az előző kormány elköltött már rá kb. 60 milliárd forintot, így annak nyilván nem lenne sok értelme, hogy hagyjuk lepusztulni, és benője a gaz.
Bitport: Gyakran beszél arról, hogy az AI határozza meg a jövőt. Önnek milyen víziója van erről a jövőről?
T. Z.: Az igazság, hogy még nem döntöttem el, hogy apokalipszis vagy kánaán jön. Valóban két véglet van. Geoffrey Hinton, az AI atyja például azt mondja, hogy tanuljatok csőszerelőnek, de az is csak pár évig lesz, mert utána vége mindennek. Más meg azt mondja, hogy a Marsra megyünk, és miénk a jövő. Nagyon nehéz tudni, hogy mi lesz az igazság.
Szerintem egy felelős kormánynak egy dolga van, Magyarországon mindenképpen: rendszeresen monitorozni a technológia haladását, nézni, milyen hatással van a munkaerőpiacra, a mentális egészségre, a gyerekek védelmére, az energiakrízis kezelésére, vannak-e új megoldások az egészségügyben… És folyamatosan fel kell készítenünk a kormányzatot és a társadalmat a várható változásokra.
Az, hogy milyen irányba haladunk, a mi felelősségünk is, hiszen mégiscsak emberek fejlesztik ezt a technológiát. Ha Európa egységesen tudna fellépni, annak lehet befolyásoló ereje, bár a harc Amerika és Kína között zajlik a Szent Grálért, a szuperintelligenciáért, ahogy Trump elnök úr megfogalmazta.
Szerintem egy dolog nagyon fontos: megőrizni az emberi kontrollt ebben a folyamatban. Nyáron voltak aggasztó jelek arra vonatkozóan, hogy ez nem sikerült, de nekünk mindenesetre erre kell törekedni.”
Forrás:
Tanács Zoltán: A kormányzatnak nem az a dolga, hogy a piacot igazgassa; Devenkár István; Bitport.hu; 2026. november 3.
(Terjedelmi okokból a nagyon hosszú interjúnak sajnos csak egy részét tudjuk közölni. A teljes cikk elolvasható az eredeti címen.)
