„A kutatási együttműködések egyre több európai városnak segítenek új ötletek kipróbálásában. A nagyobb kihívás az, hogy a tudományos ismeretek a mindennapi városi döntéshozatal részévé váljanak.
A lakáshiány, az éghajlatváltozás és a növekvő egyenlőtlenségek miatt egyre sürgetőbb, hogy a városvezetők szűkös erőforrásaik mellett is hatékony megoldásokat találjanak. A tét túlmutat a közszolgáltatások javításán. A téves információk terjedése, a közbizalomra nehezedő nyomás és a mesterséges intelligencia gyors fejlődése miatt egyre nagyobb szükség van olyan megbízható bizonyítékokra, amelyeket a lakosok és a szakpolitikai döntéshozók egyaránt megérthetnek és ellenőrizhetnek. Az egyetemekkel és kutatóintézetekkel folytatott szorosabb együttműködés segíthet a városoknak kezelni ezeket a kihívásokat, javítani a szakpolitikák kidolgozását és megalapozottabb döntéseket hozni.
A Eurocities és a CRAFT (DAStU, Milánói Műszaki Egyetem) új jelentése, az Önkormányzatok és kutatók együttműködése az európai városokban (City-science collaboration in European cities) azt vizsgálja, hogyan alakítják ki a városok ezeket a partnerségeket, és mi kell ahhoz, hogy hatékonyabban működjenek. A kiadvány a városi önkormányzatok tapasztalataiból indul ki. Azt járja körül, milyen kérdésekre keresnek választ, kikkel működnek együtt, és mi akadályozza őket abban, hogy a kutatási eredményeket a gyakorlatban hasznosítsák.
A 31 európai város hozzájárulására épülő jelentés szerint a kutatási eredményekhez való hozzáférés önmagában kevés. Tartós partnerségekre, az együttműködéssel foglalkozó munkatársakra és politikai támogatásra is szükség van ahhoz, hogy a tudományos ismeretek jobb döntésekhez vezessenek.
A városok nyitnak a tudomány felé, de akadályok továbbra is vannak
A jelentés szembetűnő különbségre hívja fel a figyelmet. A megkérdezett városok 70 százaléka működik együtt kutatókkal kísérleti projektekben, és mindössze 30 százalékuk támaszkodik tudományos partnerségekre a szakpolitikák értékelésében és az eredményekből levonható tanulságok feltárásában.
„Az együttműködés tényén túl az a lényeges kérdés, hogyan változtatja meg az együttműködés azt, ahogyan a városok megértik a problémáikat és kidolgozzák a megoldásaikat” – mondja Alice Ranzini, a Milánói Műszaki Egyetem DAStU tanszékének kutatója, a jelentés egyik szerkesztője. „A tudás akkor válik hasznossá, ha vannak kapcsolatok, közösen megfogalmazott kérdések, és képesek vagyunk együtt tanulni.”
A pénz- és létszámhiány, a széttagolt adatok és az eltérő munkamódszerek egyaránt akadályt jelenthetnek. Egyes városokban állandó szervezeti keretek kapcsolják össze a kutatást és a szakpolitikai munkát, másutt az együttműködés egy-egy projekten vagy személyes kapcsolatokon múlik.
A politikai támogatás szorosan összefügg a kutatási eredmények rendszeresebb felhasználásával. Abból a 11 városból, amely erős politikai támogatásról számolt be a kutatókkal való együttműködéshez, tíz módszeresen beépíti a kutatási eredményeket a szakpolitikai munkába.
„A városoknak a további kutatások mellett olyan munkatársakra, készségekre és tartós kapcsolatokra is szükségük van, amelyek révén a tudás beépülhet a döntésekbe” – mondja Pietro Reviglio, a Eurocities vezető szakpolitikai és kutatási tanácsadója, a jelentés másik szerkesztője. „Az a célunk, hogy segítsünk a városoknak megteremteni ennek a feltételeit és tanulni egymástól, hogy ne kelljen minden új projektnél elölről kezdeniük.”…”
Forrás:
Beyond the pilot project: Cities put science at centre of decisions;
City-science collaboration in European cities – Practices, capacities and priorities for stronger urban knowledge systems; Valeria Fedeli, Alice Ranzini, Pietro Reviglio, Carlo Epifano (Szerk.); Eurocities – CRAFT – Competence Centre for Antifragile Territories
Department of Architecture and Urban Studies (DAStU), Politecnico di Milano; 2026. október (PDF)