„Amikor elkezdtem a közszféra működésével foglalkozni, túlestem számos kötelező és szabadon választott irodalom feldolgozásán. Egyre inkább csodálkozni kezdtem azon, hogy a közpénzügyek körében milyen sematikus és bizonyos szempontból korlátozott az a fajta kontrolltevékenység, ami ugyanakkor egy modern vállalat működése szempontjából ma már elengedhetetlen. Ha pedig igaznak fogadom el azt a tételt, hogy az állam szervezetei, amikor szolgáltatásokat nyújtanak és feladatokat látnak el, a menedzsment technikáit tekintve ugyanúgy működnek, mint egy piaci szervezet (általában véve a profitorientációs motívumok kivételével), akkor hogyhogy nem társulnak ehhez a tevékenységhez ugyanolyan modern tervezési, irányítási, és nem utolsósorban ellenőrzési eszközök, különösképpen az erőforrás- felhasználás monitorozásában? Az állam bevételekkel tervez, kiadásokkal számol, ám néhol igen hiányos az ezt kísérő módszerek fegyvertára. Milyen alapokon hoznak a közigazgatási szervezetek felelős vezetői döntéseket az erőforrásaik allokálásáról? Hogyan ellenőrzik a működést? Hogyan tesznek fejlesztési lépéseket a következő időszakra nézve? A választ a kedves olvasó kikövetkeztetheti magától: súlyos információs deficit közepette.
…
Legnagyobb megdöbbenésemnek az adott okot, amikor kézbe vettem a 2009-ben megjelent „A közpénzügyek nagy kézikönyve” című, rendkívül jól összerakott és terjedelmes könyvet. Ebben a komprehenzív magyar közpénzügyi tudástárban, az 1103 oldalas terjedelemben a kontrolling közigazgatási folyamatokra történő alkalmazása pontosan 3 (azaz három!!!) oldalt kapott, az 1100-ik oldaltól az 1103-ik oldalig… Ott kell tehát folytatnom, ahol ez a tudástár abbahagyja…? …
…
Doktori értekezésem célja, hogy három témakör közigazgatási megjelenését körbejárja. Ez tekinthető a dolgozat új és újszerű eredményeket bemutató „magjának”. Ezek a következők:
- Felvázolni egy lehetséges közigazgatási modellt a modern kontrolling alapjain, azon belül is elsősorban az erőforrások felhasználási folyamatára koncentrálva. A modellhez kapcsolódva kiemelten foglalkozom a stratégiai gondolkodással, mint alapkritériummal a közigazgatásban.
- Egy feladatalapú tervezési-ellenőrzési mechanizmus módszertani kereteinek megalkotása a közigazgatási szervezetek számára, amely csökkentheti az információs deficitet.
- A szervezeti szintű kontrolling-modell elhelyezése tágabb összefüggéseiben egy, az egész állam működésére kiterjeszthető makroszintű stratégiai kontrollmodellben, amely ugyancsak az erőforrások felhasználásának folyamatát próbálja végig kísérni…”
Forrás:
Közigazgatási kontrolling: új típusú tervezési és értékelési megoldások a közigazgatási szervek és az állam működésében; Kárpáti József; Szegedi Tudományegyetem, Közgazdaságtani Doktori Iskola; 2013. szeptember 9. (pdf)
