„A környezetvédelmi jogalkotás sajátossága helyi szinten, hogy a települési önkormányzatok a központi előírásnál szigorúbb követelményeket szabhatnak. Nem írhatnak elő azonban határértéket, nem tilthatnak generálisan a központi előírások szerint jogszerűen folytatható magatartásokat, s általában is tiszteletben kell tartaniuk a törvényi kereteket. A klímavédelem területén „tiszteletben tartandó” előírást a levegővédelemről, a településrendezésről, a távhőről szóló, s egyéb országos jogszabályok is tartalmaznak. Ezek alapján nem lehetséges, pl. a helyi emisszióval nem járó fűtési módok kikötése, a távhőre való csatlakozás előírása, illetve az arról való leválás korlátozása sem. A tárgykörben született alkotmánybírósági határozatok és az érintett települések ma hatályos rendeleteinek összevetése azt mutatja, hogy – bár időközben a törvényi szabályozás kismértékben módosult – a helyi jogalkotási mozgástér így túlságosan szűk. A klímavédelem és a szolgáltatásnyújtás biztonsága (gazdaságossága) szempontjai összekapcsolódnak, s szemben állnak a polgári jogi, fogyasztóvédelmi érdekekkel. A konfliktus feloldása további, központi intézkedéseket igényel.”
Forrás:
A klímavédelmi szabályozás helyi szintje; Fodor László; 7. Báthory-Brassai Konferencia, 2016. május 19–20.; Óbudai Egyetem (pdf)
