Skip to main content
informatikaközigazgatás: külföldönközigazgatási informatikaszakirodalom

McKinsey: a kormányok öt fő feladata a digitális állam felépítésében

Szerző: 2018. január 14.No Comments

„A McKinsey saját oldalán közzétett elemzésének bevezetőjében rámutat arra, hogy a széleskörű digitális közszolgáltatások biztosítása több országban már nem csupán törekvést jelent. Észtországban például már csak a házasságkötés, a válás és az ingatlan adás-vétel igényel személyes jelenlétet az ügyintézésben, minden más digitálisan is intézhető. Más élenjáró országokban is jellemző, hogy a hatóságok olyan elánnal építik digitális szolgáltatásaikat, mint ahogy a vezető technológiai cégek dobják piacra új termékeiket, a felhasználók igényeire szabva. Ez azonban önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy magán a hatósági intézményrendszeren belül is megváltozzanak a munkafolyamatok és a gondolkodásmód. Ahhoz, hogy ez is teljesüljön, aktív kormányzati részvételre van szükség. A McKinsey kutatásai és globális tapasztalatai révén őt fő feladat teljesítését látja szükségesnek a közszféra digitális átalakításához:

  • átfogó digitális stratégia és célrendszer kialakítása;
  • közös IT-platform kialakítása;
  • technikai sztenderdek definiálása;
  • a változások támogatása jogalkotással;
  • a hatóságok segítése pilot-projektekkel a kritikus digitális képességek felépítéséhez.

A tíz európai országra kiterjedő kutatás (Magyarország nem volt köztük) tapasztalatai azt mutatják, hogy ahol a kormányzat elkötelezte magát ezekre, és azokat jól végezte el, ott komoly eredményeket értek el a digitális közszolgáltatások adaptálásában. A McKinsey szerint a legjobb eredmények ott mutatkoznak, ahol ezeknek a feladatoknak a végrehajtását egy erre létrehozott központi kormányzati szervezet irányítja.

1. feladat: világos digitális stratégia és célkitűzés
A kormányzatoknak a digitalizációból három fő előnye származik: javuló állampolgári tapasztalatok, magasabb termelékenység és hatékonyság, jobb szakpolitikai eredmények. Ahhoz azonban, hogy ezeket az eredményeket elérje a kormány, nagyszámú hatóság és intézmény munkájára kell támaszkodnia, amelyek mindegyikének megvan a saját prioritása, kapacitása és menetrendje. Ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérjék, fókuszált és szinkronizált módon kell működniük, amihez világosan és egyszerűen megfogalmazott átfogó vízióra van szükségük. Jó példaként említik a dán gyakorlatot, amely során kimondták: „Ne legyen több nyomtatott űrlap és levél”. A digitális átalakítás folyamatában résztvevők közül többen elmondták, hogy ez az egyszerű üzenet sokat segített a célok első szintjének elérésében, ami után tovább lehetett lépni a fejlesztésben.

2. feladat: közös IT-platform biztosítása
A digitális közszolgáltatások könnyebben bevezethetők és menedzselhetők, ha a jellemző funkciók és összetevők minden hatóság számára elérhetők „újrahasznosítható építőelemként”. Költségessége és bonyolultsága miatt nem jó megoldás, ha minden hatóság maga próbálja a saját forrásaiból és eszközeivel felépíteni a maga digitális infrastruktúráját. A kormányoknak ezért fontos szerepe lehet abban, hogy közös IT-felületeket építsenek fel, amelyet minden hatóság használni tud. A McKinsey szerint három olyan alkalmazás van, ahol ez különösen fontos lenne: az elektronikus azonosítás, a digitális szolgáltatások könnyű elérése és a hatóságok közötti zökkenőmentes adatáramlás. Az elsőre német példát említenek, ahol a közszolgáltatások igénybevételéhez szükséges digitális kártyát okostelefonos alkalmazással váltották fel, ami után megugrott az e-azonosítások száma. A könnyebb hozzáférhetőségben segítenek a centralizált elérési pontok, amelyek a földrajzi akadályok leküzdésében segítenek, vagy éppen felhasználóbarát legördülő menük használata. Az akadálytalan adatáramlás legfőbb akadálya az érzékeny adatok adatvédelmi korlátozása, ami miatt minden hatóságnak újra és újra el kell kérnie azokat a polgároktól. Ahhoz, hogy az adatvédelmi szempontoknak is megfelelő módon lehessen az adatáramlást biztosítani a hatóságok között, a közös technológiai platform biztosítása mellett szükséges az adatok felhasználásának szabályozása és az érzékeny adatok védelmének biztosítása. E gyakorlatban ismét csak Észtország jár az élen.

3. feladat: technikai sztenderdek felállítása
Az államigazgatási rendszerek rendszerint rendkívül heterogén összetételű informatikai rendszereket építenek fel. A kormányoknak az interoperabilitás érdekében szükséges lefektetnie technikai követelményeket, alapelveket és útmutatókat a rendszerek fejlesztéséhez. A jó példát ezúttal Finnország biztosította, ahol a közigazgatás számára egy nemzeti szervezeti architektúra (enterprise architecture) funkciót dolgoztak ki jogszabályi úton. Németországban pedig egyetlen kormányzati felhőbe próbálják az összes közigazgatási és közintézmény adattárolását átmozgatni, komoly megtakarítást remélve a jelenleg 1300 adatközpont és szerverszoba konszolidálásával.

4. feladat: a változások segítése jogalkotással
A hatóságok természetüknél fogva jobban rámozdulnak a fejlesztésekre, ha erre jogszabály kötelezi őket, egyben útmutatást is adva a megvalósításhoz. Külön lökést adhat ehhez az Európai Unió 2018 májusában életbe lépő adatvédelmi szabályozása, amelynek hazai adaptálásához Dániában állandó bizottságot hoztak létre. Feladata annak megoldása, hogy az uniós szabályozást úgy ültessék át a nemzeti jogrendszerbe, hogy ne jelentsen szükségtelen akadályt a hatóságok digitális innovációs tevékenysége elé.

5. feladat: pilot projektek születésének és a kritikus képességek kiépítésének támogatása
A kormányzati szervek állandó problémája, hogy nem tudják megszerezni és megtartani a megfelelő informatikai tudással rendelkező szakembereket, ami miatt erősen rászorulnak külső szolgáltatók munkájára. A kormányok javíthatnak ezen a helyzeten azzal, ha segítik a házon belüli digitális kezdeményezések megszületését, amelyekkel felépíthetik a szükséges digitális képességeket az intézményrendszeren belül. Jó példaként az amerikai gyakorlatot említve, ahol magán a Fehér Házon szervezetén belül működik a United States Digital Service (USDS), mintegy 200 szoftverfejlesztő mérnököt, felhasználói élményt javító tervezőt és termékmenedzsert alkalmaznak arra, hogy segítsék a szövetségi ügynökségeket digitális szolgáltatásaik fejlesztésében. Ennek eredményeképpen több ügynökség is „világítótorony” jellegű sikertörténetet könyvelhetett el magának.

Az öt fő feladat megvalósítását nagymértékben segítheti, ha a kormányon belül létrehoznak egy központi szervezetet a digitalizáció támogatására (a sokat emlegetett észt kormányzati gyakorlatban például egy 130 fős hatóság végzi el ezt a feladatot), amely segít egyrészt a közigazgatáson belüli koordináció megteremtésében, másrészt abban, hogy – megfelelő hosszúságú mandátum esetén – a választási ciklusok ne törjék ketté a megkezdett fejlesztési folyamatokat.”

Forrás:
Digitizing the state: Five tasks for national governments ; Matthias Daub, Axel Domeyer, Julia Klier, Martin Lundqvist; McKinsey & Company; 2017. november