„Nem forog veszélyben a 2014–2020-as uniós ciklus hazai projektjeinek brüsszeli ellentételezése, és várhatóan 2021 és 2027 között sem csökken érdemben a magyar vállalkozások számára elérhető keret – mondta a Világgazdaságnak Papadimitropulosz Alex, a Via Credit ügyvezető igazgatója. Úgy látja, a hatékonyságnövelésben az innovációs források eredményes felhasználása is kulcstényező, ezért algoritmust dolgoztak ki a sikeres projektek arányának növelésére.
Befolyásolhatja a Sargentini-jelentés elfogadása a 2021–2027-es uniós ciklusban Magyarországnak járó forrásokat?
Az előzetes tervek szerint a 2014–2020-as programozási időszakhoz képest elvileg 24 százalékkal is csökkenhet a Magyarországon felhasználható támogatás mértéke, de a végső összeg megállapítása alku tárgya, diplomáciai kérdés is. Sokak szerint a jövő májusi európai parlamenti választás kimenetele szintén változást hozhat. Ha a vállalkozások érdekeit tartjuk szem előtt, akkor jó eséllyel ugyanúgy 1500-2000 milliárd forint lesz közvetlenül elérhető számukra, mint a mostani ciklusban, az más kérdés, mennyiben változik az önkormányzati és infrastruktúra-fejlesztések mozgástere. A korábbi tapasztalatokból kiindulva fél-egy évvel előre azért már látni kellene az Európai Bizottság által kijelölt témajavaslatokat, fejlesztési prioritásokat, így 2019 közepére tisztulhat a kép: mire számíthat Magyarország?Kell-e aggódnunk amiatt, hogy már a nemzetközi sajtó is arról cikkez: Brüsszel nem egyenlíti ki a magyarországi számlákat?
Ez a Sargentini-jelentéstől független, európai uniós jogszabályok által kordában tartott folyamat. Átmenetileg persze előfordulhat, hogy nagyobbra nyílik az olló a kedvezményezetteknek történő kifizetések és a tényleges lehívások között, ennek azonban a finanszírozás szempontjából a ciklus egészét tekintve nincs különösebb jelentősége. Magyarország negyedévente küld költségnyilatkozatot Brüsszelbe, azaz folyamatos az elszámolás az Európai Bizottsággal, így tehát a projektek előrehaladásával, tényleges teljesítésével le tudja hívni az ország az uniós forrásokat. Megkülönböztetünk időközi, vagyis számlaalapú kifizetéseket, illetve előlegeket. Inkább a ciklus első felében lehetett probléma, hogy a projektek abban a szakaszban még nem hozhattak teljesítésalapú számlákat.Eközben az államháztartási hiányt jócskán növeli az EU-s támogatások előfinanszírozása. Vissza is vágták a támogatási előlegeket 50-ről 25, a kutatás-fejlesztési projekteknél 75-ről 50 százalékra. Ez fékezheti a folyamatban lévő beruházásokat?
Drámai hatása nem lesz, hiszen csak a szeptember 7. utáni támogatói szerződésekre vonatkozik, miközben a hatályos szerződések száma már a 13 ezret is meghaladta a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban (Ginop). A közelmúltban 230 milliárd forintnyi szabad forrást azonosítottunk, az intézkedés az ezekre pályázóknak okozhat nehézséget. Az eddig 50 százalékot előre felvevő cég ki tudta fizetni megrendeléskor az adott eszközre, gépre a 10-30 százalékos előleget, a gyártás három-hat hónapja alatt pedig megszervezhette hozzá a finanszírozást, például hitelből vagy lízinggel. Ezek a beszerzések tényleges önerő nélkül akadályokba ütközhetnek az 50-ről 25 százalékra mérséklődő támogatói előleggel. A mostani szigorítás egy korábbi enyhítés eredménye: már nem kell bemutatni az önerőt egy bankszámlán, elég nyilatkozni a rendelkezésre állásáról. Ugyanígy lényegében el kellett költeni előre az önerőt, hogy támogatáshoz lehessen jutni, de ma már a saját forrás ráfordításáról is elég nyilatkozni. A pályázók pedig hozzászoktak ehhez a jóléthez.Hogy látja a pályázatokon továbbra is aktív kis- és középvállalkozások lehetőségeit?
Bár több mint félmillió szereplőből tevődik össze a hazai versenyszféra, tapasztalataink szerint az elvileg szóba jöhető 40-50 ezer cég között 2-3 ezer olyan van, amely azonnal rárepül egy felhívásra, ha az elérhető támogatási összeg és annak célja, illetve a felhasználás feltételei egyaránt kellően csábítók. Azt is látni kell, hogy ugyanolyan adminisztrációs teher hárul rájuk, ha tízmillió forint a tét, mint amikor egymilliárd, ezért gyakran megfontoltak. Másfelől pedig egy cég reálisan két-három projektet valósíthat meg évente, így hiába szerepel a palettán hat-nyolc számára releváns lehetőség.Vannak olyan pályázatok, amelyeket nagy reményekkel írtak ki egy-két éve, de túl nagy volt a keretösszeg, vagy nem volt elég hívogató a kiírás, ezért nem is lett kellő számú jelentkező. Az Iparjog (Ginop-2.1.3) vagy az Innovációs voucher (Ginop-2.1.4) című felhívást például többször módosították, hogy közelítsen a piaci igényekhez, az épületenergetikai pályázatot (Ginop-4.1.1 és 4.1.2) pedig leegyszerűsítették ugyan, de azzal is kellett számolni, hogy társaságiadó-kedvezményből is elérhető lényegében ugyanez a cél, vagyis a be nem fizetett adó tölti be a vissza nem térítendő támogatás szerepét. Ez ugyanígy járható út többek között a kutatás-fejlesztés, a beruházási támogatás vagy épp a környezetvédelem terén.
Látni szemléletváltást a kiírók oldaláról?
Előremutató, ha a visszajelzésekre reagálva finomhangolja pályázatait a kiíró. Az irányító hatóságok is abban érdekeltek, hogy ne évekig jegyezzen le a piac egy-egy kiírást, hanem négy-hat hónap alatt fogyjon el a keret, és vezényeljék is le az elbírálást. A kombinált termékek MFB Pontokon keresztüli megjelenésére is jól reagáltak a vállalkozások: a hitelfelvétellel párosuló kapacitásbővítési támogatás (Ginop-1.2.3) például azért vált népszerűvé, mert maga a projekt lehetett a fedezet. Ne feledjük, egy nullaszázalékos hitelnek is lehet 20-30 százalékos támogatási hatása, hiszen banki hitelt eközben mondjuk hét évre csak 3-4 százalékos kamatra kaphatnánk.”
Forrás:
Egyelőre csak spekuláció a forrásvesztés; Gyöngyösi Balázs; Világgazdaság; 2018. szeptember 21.
