Skip to main content

19. szám, 2011. május 9.

eGov Hírlevél – 2. évfolyam, 19. szám, 2011. május 9.

Tartalomjegyzék

Közigazgatás, politika

Közigazgatási, politikai informatika

Informatika, távközlés, technika

Társadalom, gazdaság, művelődés

Szakirodalom

  • Változó közigazgatás

    Tárgyszavak: állam, közigazgatási személyzeti ügyek, közigazgatástan, önkormányzatok, tankönyv

Részletes tartalom

Közigazgatás, politika

A Társaság a Szabadságjogokért szerint törvénytelenül készít hangfelvételeket a rendőrség

„A TASZ közleménye szerint országszerte több ezer kamera pásztázza a közterületeket. A kamerás térfigyelés a személyes adatok védelméhez fűződő jogot, a magánszférát korlátozó bűnmegelőzési és bűnüldözési eszköz, amely kizárólag törvényi felhatalmazás alapján lehetséges. A rendőrségi törvény kizárólag képfelvétel készítését engedélyezi a térfigyelő kamerák használatakor, hangfelvétel készítése kirívóan súlyos jogszabálysértés – tették hozzá. A TASZ szerint a személyes adatok védelme nem korlátozhatatlan jog, azonban az alkotmányos jogkorlátozás feltétele, hogy az elérni kívánt cél és a jogkorlátozás súlya összhangban legyen egymással. A bűnmegelőzés és hatékony bűnüldözés legitim jogalkotói cél, de ezekhez képest nem arányos a mindenkire megkülönböztetés nélkül kiterjedő hangrögzítés.

A Gyöngyöspatán készült felvétel azért ad különösen okot az aggodalomra, mert a távolról rögzített képi anyaghoz képest a hangrögzítés nagyon jó minőségű, tisztán kivehetőek azok a részek is, amikor nem kiabálnak. Amennyiben a sűrűn bekamerázott területeken ilyen színvonalú technikai eszközökkel figyelik meg az embereket, akkor a teljes magánéletünket – amely nem csak a lakásban zajlik – nyomon követheti a rendőrség – írta a jogvédő szervezet.”

Forrás:
Törvénytelenül készít hangfelvételeket a rendőrség a TASZ szerint, HVG.hu, 2011. május 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Tállai: a járási rendszer a megoldás az önkormányzatok problémáira

„A járási rendszer lesz az önkormányzatiság alapja, nevesítik a járási székhely fogalmát, és az egyes önkormányzatok mellett a települések meghatározott feladatokat kötelező társulási formában látnak majd el – mondta el az önkormányzati rendszer tervezett átalakításáról a terület államtitkára pénteken a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségének közgyűlésén pénteken Tatán.

„A 3200 magyarországi település egyharmada 500 fő alatti, ezekben 281.000 ember él, de még az ezer fő alatti települések száma is 1700. Belátható, hogy egy 800-900 fős településen nem lehet minden szolgáltatást megszervezni” – indokolta az átalakítást Tállai András. Az államtitkár ismertette, hogy a járások vezetését a kormányhivatalokra bíznák, melyek az államigazgatási feladatokat szervezik. A járási székhelynek minősülő városok többletfeladatokat kapnak, az egyes önkormányzatok alapfeladatokat látnának el, és a járás települései kötelező társulásokban végeznének el meghatározott szolgáltatásokat.

A közigazgatás településeken megjelenő egységei az önkormányzati hivatalok lennének, és az is elképzelhető, hogy több falunak lenne egy jegyzője. Tállai András rámutatott, hogy sürgető az önkormányzati viszonyok „szűkebbre szabása”, mert a rendszer több pénzbe kerül, mint a települések bevétele, így minden nap hiányt termel. Az államtitkár szólt arról is, hogy szabályoznák a főállású polgármesteri poszt lehetőségét, mert az 500 főnél kisebb települések felében a falu vezetője főállásban dolgozik. „Nem szabad, hogy egy bizonyos településméret alatt egzisztenciát jelentsen a polgármesterség” – fogalmazott.

A települések eladósodottságáról szólva elmondta, hogy sok helyen csőd közeli állapottal küzdenek, az adósságkezelési törvény viszont nehezen tartható be, mert életszerűtlen, hogy egy 90 napon túli tartozás miatt a polgármesternek kötelező legyen adósságrendezést kérni. A tárca elképzelése szerint kétlépcsős adósságrendezést vezetnének be, ahol az első fokozat elérésekor a kormányhivatal által felügyelt pénzügyi gondnok segítségével még megállítható lenne a teljes eladósodás.

Tállai András hozzátette, terveik szerint az adósságrendezési eljárás alá vont települések polgármesterei és képviselői nem indulhatnának a következő választásokon.”

Forrás:
Tállai: a járási rendszer a megoldás az önkormányzatok problémáira, HVG.hu, 2011. május 6.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új közszolgálati életpályamodell kialakítását tervezik – Magyary-program

„A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium vezetésének meghívására egyeztetésre került sor a rendvédelmi, a honvédelmi, a köztisztviselői, illetve kormány-tisztviselői szakszervezetekkel.

A mai ülés az egyeztetési folyamat első lépése, amelynek keretében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium képviselője, dr. Gál András Levente tájékoztatta a szakszervezeteket a kormány azon szándékáról, amely szerint átjárható egységes alapelvek szerinti közszolgálati életpályamodell kialakítását tervezi, amelynek része a nyugdíjrendszer felülvizsgálata – áll a Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság közleményében.

Az egységes közszolgálati életpályamodell kialakításának kereteit a Széll Kálmán-terv, a Széchenyi-terv, valamint az új alaptörvény határozzák meg. A kormányzati oldal tájékoztatta a szakszervezeteket a tervezett ütemezésről, eszerint június 10-én a névadó születésnapján lesz közzétéve egy közigazgatás-fejlesztési stratégia, a Magyary-program, amelynek egyik eleme a személyi állományra vonatkozó életpályaprogram, továbbá a Széll Kálmán-terv szerint július 1-jéig elkészül az új közszolgálati életpályamodell-rendszer.

A kormányzati oldal biztosította a szakszervezeteket a további egyeztetési szándékáról, továbbá hangsúlyozta, hogy a nyugdíjrendszert érintő változások, valamint az életpályaprogram kialakítása a Széll Kálmán-terv keretei között valósul meg – olvasható a közleményben.”

Forrás:
Új közszolgálati életpályamodell kialakítását tervezik, Magyar Nemzet, 2011. május 6.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Legyen következménye az ellenőrzéseknek!

„Folyik az új Számvevőszéki Törvény előkészítése az Állami Számvevőszéknél.
…Az Országgyűlés Gazdasági és Informatikai Bizottságának elnöke az Állami Számvevőszékről szóló törvény felülvizsgálatában és újrakodifikálásában az Állami Számvevőszék elnökét közreműködésre kérte fel. Az Állami Számvevőszék dolgozik a javaslaton, és az alábbi következtetésekre jutott.

Legyen következménye az ellenőrzéseknek!
Az Állami Számvevőszékről szóló törvény 1989-ben lépett hatályba, az azóta eltelt több mint két évtized pedig rámutatott a jogszabály hiányosságaira. A jelenleg érvényes jogi szabályozás nagyban nehezíti a számvevőszéki jelenések hasznosulását. Ezt az okozza, hogy az ellenőrzöttek gyakorlatilag jogi következmények nélkül tagadhatják meg az együttműködést a számvevőkkel, illetve az sem jár szankciókkal, ha a jelentések ajánlásait figyelmen kívül hagyják. Arra is volt példa, hogy a Számvevőszék munkatársai egyszerűen nem kapták meg az ellenőrzöttől az ellenőrzéshez szükséges dokumentumokat, ami lehetetlenné tette az ellenőrzés lefolytatását.

Az új Alaptörvényhez kapcsolódva szükségessé válik a sarkalatos törvények megalkotása. Olyan számvevőszéki törvényre van szükség, amely kezeli a fenti anomáliákat, és megszünteti a következmény-nélküliséget az ellenérzősekkel kapcsolatban.

A következmények nélküli ellenőrzések felszámolása azt követeli meg, hogy az ellenőrzési megállapítások súlyától függően szigorítani kell az ellenőrzött szervezet kötelezettségeit és felelősségét. Az új törvénytől elvárható, hogy a megengedő szabályokkal szemben előtérbe helyezze az eltérést nem engedő előírásokat, a már bekövetkezett jogellenes állapot megszüntetésén túl pedig az esetlegesen következő hátrányok megelőzésére is hangsúlyt fektessen.

A közvagyon védelme erősítése érdekében szükséges, hogy a Számvevőszék megfelelő jogi eszközökkel rendelkezzen az ellenőrzött szervezet jogellenes magatartásának következményeként előállott kárveszély megelőzésére, illetőleg a már bekövetkezett kár enyhítésére.

Szükséges a jelenlegi szabályok szigorítása annak érdekében, hogy a Számvevőszék ellenőrzési megállapításai az ellenőrzött szervezet oldalán ne csupán intézkedési lehetőséget, hanem cselekvési kényszert teremtsenek a feltárt hiányosságok megszüntetésére. Az ellenőrzési megállapítások, javaslatok hasznosulása csak úgy biztosítható, ha a Számvevőszék rendszeres visszajelzéseket kap az ellenőrzött szervezetektől. A Számvevőszék a közpénzügyek legfőbb őre, de a jelenlegi szabályozásból épp a garanciális elemek hiányoznak, amik lehetővé tennék a közpénzek hatékony és gyakorlati következményekkel járó ellenőrzését.

A számvevőszéki jelentések következmény-nélkülisége ellentétes az erős állam koncepciójával is, márpedig a válság megmutatta, hogy csakis a takarékos, de hatékony és erős állam képes megvédeni a polgárait. Az Állami Számvevőszék nem bíróság, így ítéleteket sem hozhat, hivatalként magas színvonalú szakértői anyagaival tudja segíteni a jó kormányzást. Ezek hasznosulásához azonban arra van szükség, hogy a számvevők munkáját ne lehessen ellehetetleníteni, ajánlásaikat és megállapításaikat pedig figyelmen kívül hagyni.

Átláthatóság, közérthetőség, függetlenség
A Számvevőszék munkájának hasznosulásához szükség van arra, hogy átlátható legyen az ellenőrzési folyamat és közérthetőek legyenek a jelentések. Ehhez szükséges, hogy a Számvevőszék belső szervezeti struktúrája is letisztuljon, a felelősségi körök pedig egyértelműen elhatároltak legyenek.

Az átláthatóság elengedhetetlen feltétele, hogy a jelentések nyilvánossága továbbra is biztosított legyen. A Számvevőszék már korábban egyértelműen állást foglalt a jelentések nyilvánossága mellett.

A Számvevőszék hatékony munkavégzéséhez szükséges az intézmény függetlenségének szavatolása és megerősítése. Ezt célozzák a Számvevőszékben érvényes szigorú összeférhetetlenségi szabályok és az ezekhez kapcsolódó speciális, a kormány döntésétől független javadalmazási szabályok is. Az új törvénynek is ki kell állnia a függetlenség mellett, ide értve a személyi, a pénzügyi és az intézményi függetlenséget biztosító szabályokat is.”

Forrás:
Legyen következménye az ellenőrzéseknek, Állami Számvevőszék, 2011. május 3.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Közigazgatási, politikai informatika

Az informatikai rendszer nem cél, hanem eszköz

„…Rumi Lászlóval, a Kopint-Datorg Informatikai és Vagyonkezelő Kft. Informatikai Igazgatóságának vezetőjével arról beszélgetünk, hogy milyen módon lehetne meghatározni az informatikai fejlesztések (beszerzések) hasznosságának fogalmát a közigazgatásban.
…
Miért érezzük mégis azt, hogy ennyi pénzből, ennyi befektetéssel azért 20 év alatt több eredményt kellett volna elérni?

– Ha a központi kormányzatot tekintjük, akkor sok esetben éppen a kormányzati szintű integráció hiánya okozza a haszon elmaradását, illetve a hasznosulás részleges megvalósulását. Az elmúlt időszakban számos projektet nem a központi kormányzat mint megrendelő kívánsága (valós szükséglete) indította el, hanem a szállítói lobbi dobta be az ötletet, és rábeszélte az intézményt mint ügyfelet a ténylegesen korszerű, de egyes esetekben nem a főirányt képviselő, és így később nem is integrálható megoldásra.

Mivel a közigazgatás keretgazdálkodási logikája szerint minden évben vannak elköltendő pénzek (költségvetési év végén), ez segíti az intézmény hajlandóságát a felesleges beruházásra. Még Európai Uniós forrás felhasználásakor sincs garancia arra, hogy a projektek kellő átgondolással indulnak.

Példa erre a néhány évvel korábbi GVOP 4.3.1-es pályázat, amikor is az önkormányzatok beindultak a nagy pénzek (280-480 milliárd forint) elnyerésére, később pedig beleszaladtak a magas működtetési költségek problémájába. Ilyen esetekben derül ki, hogy maga az IT projekt a cél, pedig köztudott, hogy az informatika csak egy eszköz a valódi igazgatási vagy hatósági feladatok ellátásához.

■ Akkor egy újabb problémára bukkantunk. Miért keveredhet a cél és az eszköz, és milyen káros hatása lehet ennek az adott projektre vagy az intézményre vonatkozóan?

– Sajnos az elmúlt 20 évet nem jellemezte a folyamatszemléletű és rendszerben gondolkodó jogalkotás, sőt ez a szemléletmód még az egyes tárcákon belüli, rendeleti szintű szabályozások esetén is ritka. Ennek pedig informatikai téren súlyos következményei vannak.

A probléma kettős. Egyrészt igaz, hogy szinte minden intézményben készítettek informatikai stratégiát, de az IT stratégia készítés indítása sem a szervezet belső működéséből következett, hanem kormányzati utasítás vagy külső szakértők javaslata alapján. És ez még nem lett volna nagy baj, de általában nincs az intézménynek hosszú távú működési stratégiája, ennek hiányában nincs mihez illeszteni az IT stratégiát. Ha állandóan mozog a szervezet és változnak a folyamatok, akkor az informatika is állandóan olyan új kihívásoknak néz elébe, amelyeknek a kijelölt határidőre és megfelelő minőségben nem tud eleget tenni.

Másrészt, azért mondjuk ki bátran, hogy legtöbb esetben az IT stratégiák léteztek, de….ki figyelt rájuk? A projekteket nem volt kötelező illeszteni a stratégiákban meghatározott „vegyértékekhez”! Azaz a projekt indításának nem volt feltétele az IT stratégiába való illeszkedés bemutatása. A stratégiához való csatlakozást jogszabályi szinten kellett volna (és most is kellene) kötelezővé tenni, mintha az egy műszaki szabvány lenne.”

Forrás:
Az informatikai rendszer nem cél, hanem eszköz, Bojta János, Bitport, 2011. május 5.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az e-közigazgatási fejlesztések hatékonyságának és eredményességének mérése – II. rész

Molnár Szilárd, Magyary Zoltán e-Közigazgatástudományi Egyesület

Az Európai Bizottság nem rendelkezik nevesített költségvetéssel az e-közigazgatás fejlesztésére, így körülbelül csak azt tudjuk, hogy az IKT kiadásoknak hozzávetőlegesen 15 százalékát használják e-közigazgatásra. Viszont rendre megjelenik egy-egy adat arról, hogy a felhasználók oldalán mit is jelentenek ezek a fejlesztések. Írországban az online adóbevallás révén több ezer órányi munkaidőt takarított meg a közigazgatás, míg Dániában az e-számlázás bevezetésével az állampolgároknál évi 150 euró, míg a vállalatoknál évi 50 euró megtakarítást értek el. A számok persze ne tévesszenek meg bennünket, ugyanis bármennyire is kis tételnek látszanak, az összlakosság vagy az összes vállalkozás esetében, illetve éves szinten ezek igen tetemes összegek lehetnek.

A pénzügyi és gazdasági válság időszakában természetesen a beruházások megítélésekor nem csak a „jól költés” – azaz a bemenetek és az eredmények viszonyának – megítélése válik fontossá, hanem az „okos költésé” is – azaz amikor az eredmények kapcsán a kitűzött hosszabb távú, holisztikusabb célok megvalósulását, illetve összefüggéseit vizsgáljuk (Codagnone, Undheim 2008).

Több ország gyakorlata mutatja, hogy a közigazgatási szolgáltatások elektronizálása nem jár egyenes arányban az e-közigazgatási szolgáltatások felhasználói számának növekedésével, holott a legtöbb esetben ez egy fontos cél. Az elmúlt évek során egyre világosabbá vált, hogy az IT-központú fejlesztések, illetve a közigazgatás-központú gondolkodásmód zsákutcába jutott. Ma már a bemenetek oldalán nem az IT-re, hanem a felhasználói igényekre kell koncentrálni, míg a kimenetben nem a puszta hozzáférési, használói adatokra, hanem a hatások feltérképezésére.

Azt leszögezhetjük, hogy bármilyen siker megítélésének feltétele csak egy mérés lehet. Csak ennek révén lehet visszajelzést kapnunk a folyamatok helyességéről, az eredményekről és a hatásokról. A hatékonyság és az eredményesség mérések szükségességét még egy további tényező befolyásolja: az információs társadalom – és benne az elektronikus közigazgatás – fejlődésével a sima felkészültségi, elterjedtségi vizsgálatokról át kell térni a hatásvizsgálatokra, egyszerűen azért, mert a beruházások által elindított szolgáltatások már elértek egy olyan életszakaszba, hogy azokról a puszta használati adatok nem mutatnak semmi izgalmasat.

Ennek az igénynek a kifejezése talán 2005-ben vált igazán markánssá Európában. Ekkor indult el az eGEP projekt, amelynek célja egy olyan elemzési keretrendszer kialakítása volt, amely képes feltérképezni az e-közigazgatási beruházások gazdasági hatását. Számos kísérlet történt ennek hazai adaptációjára is, de sajnos kézzelfogható eredmények (még) nem születtek.

Szintén 2005-ben került megfogalmazásra a manchesteri e-Közigazgatási Miniszteri Deklarációban, hogy törekedni kell a hatékonyság és az eredményesség mérésére. 2008 augusztusában pedig a European Journal of ePractice 4. számát már teljes terjedelemben az e-közigazgatás kimeneteleinek és hatásainak mérési lehetőségeinek bemutatására szentelték.

2005 óta tehát elég erősen megjelenik a „mérjük, ami mérhető” elve, így például a most induló pán-európai e-közigazgatás programoknak magukon kell viselniük a SMARTS (Specific, Measurable, Achievable, Realistic, Time-bound and Sustainable) sajátosságokat, azaz konkrétnak, mérhetőnek, elérhetőnek, reálisnak, időben behatároltnak és fenntarthatónak kell lenniük. Azonban tegyük hozzá, ezek a kritériumok nyugodtan megjelenhetnek nemzeti szintű programoknál is.

Az elektronikus szolgáltatások hatékonyságának mérésére több megközelítésben is lehetséges. Egyrészt mérhető a szolgáltatói oldalon, másrészt a felhasználók oldalán. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a hatékonyság megítélése főleg a hozzáférhetőség, az átláthatóság, a hatékonyság és a hatás értékelése mentén lehetséges, és olyan szolgáltatások esetében, ahol rendszeres a használat és ahol magas nyereség realizálása várható.
Megint csak általánosságban, de azt mondhatjuk, hogy a „jól költés” megítéléséhez a szükséges adatok viszonylag könnyen előállhatnak (pl. költségek, humánerőforrás, elégedett ügyfelek száma, stb.). Sokkal nagyobb gond van az „okos költés” megítélése esetében, hiszen itt óhatatlanul szubjektívebb lehet az adatgyűjtés, értékelés. Az „okos költés” feltérképezése során olyan kérdések merülnek fel, hogy a kitűzött politikai célok milyen mértékben valósultak meg, melyek a tényleges hatásmechanizmusok (mi minek az eredménye), mennyiben javult az állampolgárok életminősége (pl. kényelem, időmegtakarítás, adminisztratív teher csökkenése, stb.).

Utóbbiakhoz érdemes tudományos jellegű kutatási módszereket igénybe venni annak érdekében, hogy a szubjektivitást a lehető legjobban ki lehessen küszöbölni. Igaz, mindez magával hozza azt is, hogy a sima statisztikai jellegű adatgyűjtéssel szemben ezek a módszerek mind időben, mind költségekben meghaladják a felkészültségi vizsgálatokat.

Végül még egy indokot szeretnénk felhozni a hatékonyság és eredményesség mérésének hangsúlyozása mellett.
A szolgáltatások irányába elmozduló neoweberiánus bürokráciában az eredményorientáltság szintén fontos szempont, hiszen a közszolgálati feladatok visszaszervezésével (insourcing) az átláthatóság, elszámoltathatóság, célszerűség, a gyors alkalmazkodás és reagáló képesség attribútumoknak (is) kell jellemezniük az közigazgatást. Viszont talán ennél is fontosabb az alapvető értékeknek a közigazgatásban való képviselete: a közbizalom visszaszerzése, erősítése, a szolidaritás, esélyegyenlőség biztosítása, a törvények követése, kiegyensúlyozott közteherviselés, hogy csak néhány példát hozzunk.
Ez a megerősödő normatív modell viszont maga után von egy fontos hangsúlyeltolódást a mérési megközelítésmódokban is: a befektetés/megtérülés kizárólag közgazdaságtani megközelítésének háttérbe kell kerülnie, és elsősorban a társadalmi haszon, a hosszabb távú hatás maximalizálását kell előtérbe helyezni.

A fenti rövid gondolatmenettel csak a változó paradigmákat követő mérési technikák és megközelítésmódok változásának szükségességét próbáltuk hangsúlyozni. Ennek fényében a cikk harmadik részében egy új módszert, a befektetések társadalmi hatásmérését (SROI) mutatjuk be, amely hatékony lehet a közigazgatás társadalmi költségeinek és kevésbé nyilvánvaló hatásainak becsléséhez.

Források:
Berntzen, Lasse (2010): Ideas for e-services efficiency measurement,  Efficient & Effective eGovernment Workshop, Brüsszel, 2010 március (ppt)
Botterman, Maarten – Fisher, Robbert – Schindler, Helen Rebecca (2010): Study on “eGovernment scenarios for 2020 and the preparation of the 2015 Action Plan”. Final report (D5), TR-888-EC, 2010 június (pdf)
Codagnone, Cristiano és Undheim, Trond Arne (2008): Benchmarking eGovernment: tools, theory, and practice. Efficiency and effectiveness. European Journal of ePractice n° 4. (pdf)
Stumpf István (2009): Szakmai alapú közigazgatás – A neoweberiánus állam. A modern állam feladatai, 92-104. old. (pdf)

A tanulmány első része: Az e-közigazgatási fejlesztések hatékonyságának és eredményességének mérése – I. rész

Vissza a tartalomjegyzékhez

Alkalmazásprogramozói felület az uniós joghoz

Segítségével kutatni lehet, információt lehet megjeleníteni, vagy saját alkalmazást lehet készíteni az információ feltárására.
Az adatokat számos hivatalos forrásból, jogi adatbázisból veszik: EUR-Lex, PreLex, OEIL. Továbbá az Európai Parlament bizonyos anyagai is rendelkezésre állnak.
Mindez azt jelenti, hogy az uniós joganyagot leíró metaadatokhoz egy könnyen használható, automatizált hozzáférés áll a fejlesztők rendelkezésére, akik így olyan módon is használhatják a hivatalos adatokat, melyekre azok létrehozói nem is gondoltak.

Forrás:
An API for European Union legislation

Vissza a tartalomjegyzékhez

Informatika, távközlés, technika

Átfogó hálózatmodernizáció előtt a Magyar Telekom

„A HWSW-nek az elmúlt napokban több megbízható iparági forrás is megerősítette, hogy átfogó hálózatmodernizációs munkálatokat indít rövidesen az ország legnagyobb távközlési vállalata, a Magyar Telekom. A többmilliárdos projekt elsődleges beszállítói partnere a hónapokig tartó tendereztetési eljárás eredményeként lapunk értesülései szerint a svéd Ericsson lesz, mely eddig is kiemelt beszállítónak számított, a mobilhálózat infrastruktúra-elemeinek a nagy részét mind rádiós, mind maghálózati oldalon a skandináv cégtől vásárolta a Magyar Telekom.

Bevált recept
A két vállalat további együttműködésének részleteit szerda délelőtt jelenti be a szolgáltató és a gyártó, a Magyar Telekom központjába összehívott sajtótájékoztatón a két cég felsővezetői mellett jelen lesz Dr. Fellegi Tamás, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tárcavezetője is…a fejlesztés eredményeként a szolgáltató hálózata a jelenleginél lényegesen nagyobb adatáteresztő-képességgel bír majd, a modernebb eszközöknek köszönhetően ráadásul könnyebbé válik az olyan mobil adatátviteli technológiák jövőbeni bevezetése, mint az LTE. Az Ericsson a már jelenleg is üzemelő maghálózati elemekhez kapcsolódóan ehhez olyan, úgynevezett SingleRAN rendszerű bázisállomásokat biztosít majd, melyek mind a technológiai-, mind a frekvenciaallokációt illetően széleskörű konfigurációs lehetőségeket kínálnak.

Ezek a bázisállomások többek közt lehetővé teszik majd azt is, hogy a Magyar Telekom a jelenleg rendelkezésére álló 2100 MHz-es sáv mellett a 900 MHz-es frekvenciatartományban is nyújthasson UMTS-szolgáltatást. A vidéki területek szélessáv-lefedettségének éppen ez lehet az egyik kulcsa, hiszen ezzel gyakorlatilag minden olyan területen nyújthat 3G-s szolgáltatást a cég, ahol jelenleg kizárólag 2G-s lefedettsége van a hálózatnak. A frekvenciasáv adatcélú igénybevételének előzetes feltétele a jelenleg kihasználatlan E-GSM sáv megpályáztatása, mely régóta esedékes – Fellegi két hónapja hangsúlyozta, napokon, heteken belül kiírhatják a szükséges tendereket, pályázatokat, ez a folyamat azonban azóta húzódik (a minisztérium legutóbb a második negyedév végére ígérte a tender kiírását).”

Forrás:
Átfogó hálózatmodernizáció előtt a Magyar Telekom, Koi Tamás, HWSW.hu, 2011. május 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Virtuális Schengent tervez az EU

„Az Európai Tanács Igazság- és Belügyi Bizottságának egyik munkacsoportja (LEWP) egy virtuális schengeni határt hozna létre, ami egész Európát körbevenné és ami gyakorlatilag olyan lenne, mint a kínai virtuális nagy fal.

Az elképzelés célja, hogy – ha szükséges – egész Európában meg lehessen valósítani a hozzáférés-blokkolásokat – ez derült ki az LEWP egyik márciusi anyagából, ami most hoztak nyilvánosságra civil szervezetek. „Az LEWP elnöksége kinyilvánítja azt a szándékát, hogy konkrét intézkedéseket javasoljon egy biztonságos európai kibertér létrehozására, s egy biztosított virtuális schengeni határ, virtuális ellenőrzőpontok, valamint az internetszolgáltatók által alkalmazott európai uniós feketelista segítségével blokkolja a nem engedélyezett tartalmakhoz való hozzáféréseket.” Az LEWP-ben gyakorlatilag az összes európai uniós tagállam képviselteti magát.

Az elképzelés azonnal óriási felháborodást váltott ki…A német belügyminisztérium egyik szóvivője a bírálatokra reagálva közölte, hogy a nem engedélyezett tartalmak problémájára az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Magyarország képviselői hívták fel a figyelmet a Vámegyüttműködés és a Bűnüldözés nevű munkacsoportok ülésein. A magyar politikusok ugyanis közölték, hogy egyre nagyobb problémát jelentenek azok a törvénysértő tartalmakat megjelenítő honlapok, amelyeken gyilkosságokról és diszkriminációról készült, valamint gyermekpornográf felvételek láthatók. Április közepén Pintér Sándor az amerikaiakkal is egyeztetett arról, hogy mit lehet tenni az olyan törvénysértő cselekményekkel, amelyeket külföldi szervereken keresztül hajtanak végre, és hogy „meg kell vizsgálni azt az alapvető jogi kérdést, hogy meddig terjed a szólásszabadság”.

A javaslat szerint az európai uniós feketelistára minden olyan webes ajánlat címe felkerülne, amely valamilyen módon tiltott, törvénysértő és ellentétes az európai joggal. Az internetszolgáltatókat köteleznék arra, hogy blokkolják a feketelistára tett oldalakhoz való hozzáféréseket.”

Forrás:
Virtuális Schengent tervez az EU, SG.hu, 2011. május 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Villanyhálózati intelligencia

„Európában gyorsabban nő a villamosáram-fogyasztás, mint a világátlag, s mint az energiafogyasztás más formája. Az Európai Bizottság szerint a növekedés üteme 2030-ig eléri a 38 százalékot. A kereslettel egyidejűleg várható a villamosenergia-árak erősödő növekedése azzal összefüggésben is, hogy az áram előállításához szükséges fosszilis nyersanyagok ára is emelkedik, illetve alkalmazkodik az alternatív energiák előállítási költségeihez.

A kontinens áramtermelőinek – a kereslettel összhangban – növelniük kell energia-infrastruktúrájuk kapacitását, s gondoskodni kell a 60-80 éves létesítmények korszerűsítéséről is. Az Európai Uniónak ugyanakkor nem szabad megfeledkeznie az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentéséről sem, 20-30 százalékkal növelnie kell az energiahatékonyságot, valamint – az ellátás biztonságának növelése érdekében – csökkenteni kell a kontinens függését a „külföldi” energiaszállítóktól és a fosszilis energiahordozóktól.

Ám hiába az ambiciózus célkitűzések, ha egy lényegi akadály a megvalósítás útjában áll. Ez a lényegi akadály a jelenlegi technikai infrastruktúra jellege, nevezetesen az, hogy a központi áramtermelő létesítmények passzív fogyasztókkal vannak összekötve egy országos, egyirányú átviteli és ellátási hálózaton, amely semmilyen szinten nem képes kommunikálni egy koordinált tevékenység érdekében. Ezért kell intelligenssé tenni ezeket a hálózatokat.

Kulcselemek
Egy intelligens áramhálózat értelemszerűen több elemből áll. Az egyik lényeges összetevő az intelligens mérőeszköz (smart meter), amely a fogyasztás távoli, valós idejű mérését teszi lehetővé, s képes kétirányú kommunikációra a fogyasztó és a közműszolgáltató között, valamint információkkal látja el az intelligens hálózatra kapcsolt szereplőket. Segítségével optimalizálható és ellenőrizhető a fogyasztás a kereslet és kínálat alakulása szerint, továbbá javítja az ügyfélkapcsolat-kezelés minőségét. Mivel a mérőeszközök mobilkommunikációt használnak adattovábbításra, a fogyasztó mobiltelefonjával is kapcsolatba léphet villanyórájával.

Nem szabad megfeledkezni az intelligens gridmenedzsmentről sem. Ennek a változtatható energiatermelésben, továbbításban és a kereslet–kínálat szerinti aktív elosztásban van szerepe. Ugyanakkor lehetővé teszi a visszirányú forgalmat is, tehát például az alternatív áramtermeléssel is foglalkozó fogyasztó a saját feleslegét visszaáramoltathatja a hálózatba. Ezek a funkciók digitális távközlési, adattárolási és feldolgozási eszközöket és technológiát igényelnek – ezek nagy része már ma is rendelkezésre áll.

Előnyök
Az intelligens hálózatból mind a magán-, mind az ipari fogyasztónak előnye származik, ugyanis a technológia jóvoltából valós időben figyelemmel kísérhetik és ellenőrizhetik áramfogyasztásukat, s ezzel a felhasználásért fizetendő díjat. Az Európai Bizottság egyik jelentése szerint az intelligens mérőeszközöket már használó fogyasztók 10 százalékkal csökkentették fogyasztásukat.

Az ellátási lánc tagjai is elégedettek lehetnek. Az áramtermelők az ict-eszközök segítségével akár 40 százalékkal javíthatják hatékonyságukat, valamint lehetővé válik számukra az alternatív forrásokból és a kisebb erőművekből származó áram széles körű integrálása. A továbbításban és az elosztásban a smart gridek növelik az erőművek virtuális menedzsmentjének hatékonyságát, vezérlik az áram folyásának irányát, előre megtervezik a karbantartói kapacitást, illetve kezelik az energiaszolgáltatással kapcsolatos adatokat. A kiskereskedők sem járnak rosszul, ugyanis az intelligens hálózatok jóvoltából jobban megérthetik az egyéni fogyasztók igényeit, s ennek megfelelően kínálhatnak kapcsolt szolgáltatásokat.”

Szerkesztői megjegyzés: A cikkből sajnos kimaradt a hátrányok felsorolása. Ezek közül a legaggasztóbb a magánszféra védelmének sérülése, illetve ezzel összefüggésben komoly adatvédelmi problémák felmerülése. Nem hátrány, hanem a megvalósítás útjában álló akadály a versengő szabványok és kiforratlan műszaki eljárások miatti bizonytalanság.

Forrás:
Villanyhálózati intelligencia, Mártonffy Attila, IT Business, 2011. május 8.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Gartner, Inc.: A nyílt forráskódú eszközök a vállalati informatikai vezető szemszögéből

Összefoglalás
A nyílt forráskódú eszközök megkerülhetetlenül részei a létfontosságú informatikai megoldásoknak.
Ezek az eszközök pozitív és negatív hatással is járhatnak a termelékenység, funkcionalitás, biztonság tekintetében.
A nyílt forráskóddal kapcsolatos legfontosabb kockázatot az okozza, hogy a nem megfelelően menedzselt eszközök műszaki és jogi (biztonság, szerzői jogok, felülvizsgálati követelményeknek való megfelelés) problémákat okozhatnak.
A nyílt forráskód előnyei a költséghatékonyság, rugalmasság és újítás összjátékából erednek, ha megfelelően vannak menedzselve.
A pozitív hatások elérésében (és a negatívok elkerülésében) alapvető a sikeresen megvalósított irányítási program.
A vállalati informatikai vezető részlege az, amely a legmegfelelőbb a nyílt forráskódú eszközök vállalati használatának irányítását megvalósító program gazdájának, biztosítva a program előírásainak végrehajtását a vállalati informatika, de a többi szervezeti egység tevékenységében is.

Ajánlások
Fel kell világosítani a vezetőket a vállalati technológiai eszköztárban rendelkezésre álló nyílt forráskódú eszközök pozitív és negatív vonásairól.
A nyílt forráskódú eszközökkel kapcsolatos irányítási tevékenységre programot kell kidolgozni, mely az informatikai vezető hivatalára támaszkodik és élvezi a kulcsfontosságú informatikai és gazdasági vezetők támogatását. A programnak az a célja, hogy minimalizálja a nyílt forráskódú megoldások kockázatát és maximalizálja a belőlük származó hasznot.
A programon belül először arra kell koncentrálni, hogy kivédjék a nem megfelelően gondozott nyílt forráskódú eszközök miatt keletkező kockázatból eredő potenciális informatikai problémákat. Amint a program életbe lépett, kiterjesztendő a hatálya, hogy sokkal határozottabban érvényesíthető legyen a nyílt forráskódú megoldásokból származó informatikai előny.

Elkerülhetetlen a nyílt forráskódú megoldások megjelenése a vállalat informatikai eszközei között
2016-ra a 2000 legnagyobb globális vállalat 99 százaléka fog használni nyílt forráskódú szoftvert a létfontosságú szoftverei között. Ez az érték 75 százalék volt 2010-ben. A folyamat, amely az elmúlt évtizedben kezdődött, folytatódni fog. Gyakorlatilag lehetetlen, hogy egy vállalati informatikai részleg kikerülje a nyílt forráskódú megoldások hatását.
Azonban a nyílt forráskódú technológia növekvő jelenléte és hatása ellenére a 2000 legnagyobb globális cégből kevesebb, mint 50 százalék fog tényleges nyílt forráskód-irányítási programot megvalósítani a vállalat egészére kiterjedő szoftvermenedzsment-stratégia részeként 2014-ig.

A nyílt forráskódú eszközök sajátos kockázatot és lehetőséget jelentenek
Az alapvető kockázatot az jelenti, hogy használatuk gyakorlatilag semmilyen költséggel nem jár. Ennek következtében, ha a vezetés nem figyel módszeresen erre az eszközcsoportra, akkor a vállalat által használt szoftverek közé beszivároghatnak és időzített bombaként viselkedhetnek olyan nyílt forráskódú megoldások, amelyek katasztrofális műszaki kudarcot, biztonsági hibát, a szabályozási előírásoknak való meg nem felelést, szerzői jogi problémákat okozhatnak, melyek jelentős veszteséggel járhatnak az informatika területén, de az egész vállalat tekintetében is.
Természetesen a megfelelően menedzselt nyílt forráskódú szoftverek a vállalat előnyére válhatnak a rugalmasság, újítás és költséghatékonyság összjátéka révén.

A siker kulcsa: Irányítási program a nyílt forráskódú eszközökhöz
A nyílt forráskód hatékony irányítási programjának a következő alapvető célokat kell tartalmaznia

  1. Kiterjeszteni a vállalati informatika irányítását a nyílt forráskód sajátosságait is beillesztve.
  2. Világosan tudomására kell hozni mindenkinek a nyílt forráskóddal kapcsolatos vállalati álláspontot és eljárásrendet.
  3. Dokumentált eljárási rend biztosításával támogatni a különböző szabályozási előírásoknak való megfelelőséget és a szerzői jogok kezelését.
  4. Megszűrendőek a beáramló nyílt forráskódú eszközök a célnak való megfelelés, minőség, licenc, érettség és piaci helyzet alapján.
  5. Megfelelő alkalmazási forgatókönyvek segítségével menedzselni a nyílt forráskódú eszközök szervezeten belüli használatát.
  6. Menedzselni a vállalat és a kulcsfontosságú fejlesztői közösségek és szállítók kapcsolatát ezen a területen.
  7. Amennyiben van ilyen, akkor menedzselni a nyílt forráskódú eszközök szervezeten kívüli elosztását.

Forrás:
A CIO’s Perspective on Open-Source Software, Mark Driver, Gartner, Inc., 2011. január 31.

A jelentéssel felmerülő további kérdéseivel forduljon a Gartner magyarországi képviseletéhez: Gémesi Rita.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Társadalom, gazdaság, művelődés

Fizetős lett több szlovák híroldal

„A Piano elnevezésű rendszerbe kilenc szlovákiai sajtóorgánum jelentkezett be…Az egyetlen szlovákiai magyar napilap, az Új Szó közölte, hogy nem kapcsolódott be a projektbe és tartalmát az interneten továbbra is ingyenesen teszi hozzáférhetővé. A projekt szervezői a bulvárlapokat is megszólították, de azok állítólag az ajánlatot elutasították.

A kilenc webportálon összesen 34 szolgáltatás vált fizetőssé. A Piano rendszer két hétig próbaüzemben működött. A rendes üzem május 2-án indult, s egy hétig bárki, aki bejelentkezik a rendszerbe, ingyen használhatja, próbálhatja ki. Május 9-től kezdve azonban már lezárják, s a tartalmak egy része csak havi 2,90 euróért, illetve évi 29 euróért lesz hozzáférhető. A heti előfizetői díj 0,9 euró. Az előfizetők jelszót kapnak, amellyel azután hozzáférhetnek a tartalmakhoz, akár több számítógépen egyszerre is. Az előfizetési díjakat a portálok között a valódi látogatottság szerint fogják elosztani.

Az egyes portálok eltérő részeket tesznek fizetőssé…A közérdekű hírszolgáltatás a portálokon azonban továbbra is ingyenes marad.”

Forrás:
Fizetős lett több szlovák híroldal, HVG.hu, 2011. május 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyar fizetési alkalmazás okostelefonra

„A mobil PlayPlaza egyetlen alkalmazásba integrál négyféle fizetési módot. Az eladó maga határozza meg, milyen fizetési módokat kínál a vásárlónak. Ezek után a vásárló szabadon választhat a felajánlott fizetési lehetőségek közül.

A legismertebb forma az emelt díjas SMS, ami leginkább a kis értékű online termékek, szolgáltatások vásárlásánál használatos. Magyarországon ez a legelterjedtebb. A mobil vásárlás esetében a vásárlás szintén SMS-en alapul, a vásárlás összege a mobil számlát, vagy feltöltő kártyát terheli. A teljesség kedvéért meg kell említeni a bankkártyás fizetés lehetőségét, ami az interneten már megszokott módon zajlik.

A negyedik változat, a most bevezetésre váró PlayPlaza Direkt olyan újfajta, kényelmes fizetési mód, ahol az egyszeri regisztrációt követően vásárláskor csak a jelszót kell megadni, s az elköltött összeg a bankkártyát terheli. Az mPP hazai bankokkal és mobilszolgáltatókkal együttműködve kínálja szolgáltatásait, egyelőre magyar nyelven és a forintban fizetést támogatja elsősorban…hamarosan elérhetővé válik a többi platformon, iPhone, iPad, Windows Mobile 7 és HTML5 környezetben is.”

Forrás:
Magyar fizetési alkalmazás okostelefonra, Hirado.hu, 2011. május 2.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az NFC jegy egy új világba

„… a Near Field Communications (NFC) fordulópont az elektronikus, illetve digitális kereskedelemben, a változás pedig sokkal gyorsabban fog lezajlani, mint azt a legtöbben gondolnák. Sőt, az hogy egyre több a kétkedő és a kritizáló, Mullagh szerint mindössze azt jelenti, hogy a régi módszerekben érdekelt szereplők érzik, hogy ez az újdonság valóban romboló hatású számukra, és a technológia könnyen elviheti az üzletüket.

A köztudatban leggyakrabban az forog az NFC-vel kapcsolatban, hogy a rendszer lényege az érintésnélküli fizetésben van, s felületesen szemlélve gondolhatná bárki azt, hogy az NFC nem más, mint a műanyag VISA vagy Mastercard kártyánk belegyömöszölése a mobilunkba. A jelenlegi spekulációk alapján az Apple és a Google az iTunes és a Checkout fiókokhoz köti majd az embereket és letarolja a mobilos fizetési piacot, s beleül a sok milliárd dolláros tranzakciók sodrásába. Valószínűbb viszont, hogy a fő platform irányítók mellett a klasszikus fizetőeszköz kezelők és az online pénztárcák, kuponszolgáltatók és egyéb megoldások is ott sorakoznak majd a mobilon. Az okostelefon NFC-vel tehát nem egyenlő a kijelzős bankkártyával.

Az NFC több mint pénzhelyettesítő
Mullagh azt tapasztalja, hogy a kétkedők szerint az NFC kizárólag a pénzről szól, de valójában a mobil kereskedelem képletben az NFC-vel kapcsolatban a fizetés a legkisebb érték lehet. Az igazi perspektíva a fizetésen túl a valós idejű, teljesen interaktív bolti személyes marketing, a hűségprogramok, illetve az ajándékkártyák, kuponok, belépők, jegyek és promóciók világa. Az NFC segítségével egy boltban válogathatunk, hogy egy adott terméket a folyószámlánkról, vevőkártyáról vagy kuponnal akarunk kifizetni, vagy akár virtuális pénznemek is létrejöhetnének, de nyugodtan használhatjuk majd a PayPal-t vagy bármelyik online pénztárcát fizikailag is létező offline boltokban is. A felhasználók pedig gyorsan rákapnak majd, abban a pillanatban, hogy megérzik ennek a valós értékét és a kényelmet, ami ezzel jár.

A szükséges fejlődés egyik része csak, hogy a felhasználók zsebében ott lapuljon az NFC-képes mobil, erről a Google és az Apple gondoskodni fog, maximum 1-1,5 év múlva már jelentős mennyiségben lesznek eszközök használatban, 4-5 év távlatában pedig az sem elképzelhetetlen, hogy az NFC olyan alaptartozék lesz, mint manapság a kamera.

A történet másik oldala a boltokban lévő NFC-képes POS terminálok, illetve az üzletekben vagy a köztereken elhelyezett egyéb végfelhasználói pontok. A POS-ok terjedéséről maguk a bankok és a kártyatársaságok gondoskodnak, és már most látszik, hogy az új terminálok még Magyarországon is szinte kivétel nélkül támogatják például a Visa PayWave-et és a Mastercard PayPass-t, s innen már tényleg csak egy lépés, hogy a mobilos NFC is bekerüljön a képbe.”

Forrás:
Az NFC jegy egy új világba, Dojcsák Dániel, HWSW.hu, 2011. április 12.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szakirodalom

Változó közigazgatás

„
A 21. század elején a közigazgatás növekvő társadalmi szerepe, jelentősége vitathatatlan tény. A piac mindenhatóságába vetett hit már a múlté, az állami, a magán, és a civil szektor szoros együttműködésére, kooperációjára van szükség ahhoz, hogy a gazdasági, társadalmi, szociális, kulturális jólét kívánatos szintje megvalósuljon. Kérdés ugyanakkor, hogy milyen állam az, amely a jog uralmának megőrzése mellett képes a kor szükségleteit megfelelően szolgálni.
…
A kötet négy nagy tematikai részre tagozódik. A bevezető fejezetek az állammal kapcsolatos modern elméleteket, az állami feladatok változását és az állami intézmények nemzetközi és hazai kihívásait tárgyalják.
A második nagyobb blokk a magyar, valamint a nyugat-európai önkormányzatok közös, illetőleg eltérő sajátosságait vizsgálja, igazolva a történeti múlt, a gazdasági, társadalmi, intézményi és a kulturális viszonyok máig ható szerepét.
A kötet harmadik részének középpontjában a közigazgatási személyzetpolitika (emberi erőforrás menedzsment) legújabb trendjeinek az elemzése áll. Kiemelt hangsúlyt kapnak azok az okok és körülmények, melyek révén a fejlett demokráciák fokozatosan távolodnak a klasszikus karrier rendszertől és alkalmazzák, jóllehet még nem általánosan, de egyre szélesebb körben a feladathoz kötött kiválasztást. Érdekes ellenpont lehet az olvasó számára a közép-kelet európai országok személyzetpolitikájának a megismerése, abból a szempontból is, hogy az uniós csatlakozás mennyiben járult hozzá a belépést megelőzően megkezdett fejlesztési programok továbbviteléhez.
Végül a munka magyar közigazgatás-tudomány elé tükröt tartva az oktatás, a kutatás, illetőleg az elmélet és a gyakorlat kapcsolatrendszerét vizsgálja, középpontban a tudománynak az állami, politikai döntések megalapozásában, előkészítésében játszott ellentmondásos szerepével.
A tanulmánykötet célja a jogászképzéssel szemben megfogalmazott egyre összetettebb elvárások, igények kielégítése, de haszonnal forgatható a gyakorlati szakemberek által is.”

cím: Változó közigazgatás
szerző: Józsa Zoltán
kiadó: JATEPress Kiadó
oldalszám: 222
megjelent: 2011

Forrás:
JATEPress Kiadó

Vissza a tartalomjegyzékhez

Levél a szerkesztőnek/Hírlevél lemondása
Kiadja az eGov Kft.