Kik azok a „kiber-diplomaták”? Válaszol a téma úttörője, az észt Tiirmaa-Klaar asszony
Bár rendszeresen és módszeresen igyekszünk „rendet vágni” a technológiai kor diplomáciáját övező elnevezés-dzsungelben, messze még az idő, amikor már nem szükséges rövid kitérőt tenni a terminológiák magyarázatára. A napokban egy érdekes interjú látott napvilágot. A The Next Web szerkesztője ezúttal a nemzetközi kapcsolatok egy mindmáig meglehetősen speciális területét igyekezett körüljárni: a kiber-diplomáciát. Bevezető figyelmeztetésünk nem volt ok nélküli: a „kiber-diplomácia” kifejezésen mi – és szerencsére a most bemutatott cikk írója sem – a digitális diplomácia valamiféle szinonimáját értjük. Hanem a kibertérhez kapcsolódó diplomáciai elméleteket, koncepciókat, gyakorlatokat. Röviden: a kibertér diplomáciáját.
Összességében megállapíthatjuk: a kibertér fontossága mára tudatosulni látszik a világpolitika valamennyi fontosabb szereplőjénél. A sokak által, egyébként találóan és jogosan az „5. geopolitikai dimenzióként” említett kibertérrel kapcsolatos globális politikai hozzáállás azonban még nagymértékben kiforratlan. Miközben a nemzetközi kapcsolatok hagyományos dimenzióiban jól értelmezhető, és jól szabályozott rendszerek uralkodnak, addig az online világgal kapcsolatban még olyan „egyszerű” kérdésben sincsen konszenzus, még kevésbé kötelező erejű nemzetközi szabályozás, hogy mi számít például „hadi cselekménynek”, a fegyveres akciókkal egyenértékű agressziónak?
Heli Tiirmaa-Klaar, hivatalosan a kiberügyek rendkívüli és meghatalmazott észt nagykövete éppen ezt a szabályozatlanságot, pontosabban annak különös veszélyét emeli ki: feladatát elsődlegesen abban látja, hogy – más országbeli, hasonló megbízatású kollégáival – azon munkálkodjon, hogy a kibertér ne válhasson egyfajta digitális Vadnyugattá. Ennek megfelelően a hozzá hasonló kiber-diplomatáknak ma a legfontosabb prioritása az: meghatározni, hogy mi megengedhető az online terekben, a digitális dimenzióban, és mi az, ami nem. Röviden szólva tehát az: mik azok a viselkedési formák, amik a kibertérben büntetést vonnak maguk után? A szabályozás kidolgozására és nemzetközivé tételére az elmúlt időszak két nagy port kavart esetét említi az észt politikus. A WannaCry és a NotPetya néven elhíresült számítógépes kártevők ugyanis eredetileg Ukrajnát célozták meg, és az elkövetők vélelmezhetően oroszok voltak. Ugyanakkor az elektronikus kártevők szélsebesen bejárták az egész világot: kórházak működését bénították meg az USÁ-ban, gyáraknak okoztak károkat Tasmániában, de orosz kőolajipari cég is az áldozataik között szerepelt. Tiirmaa-Klaar éppen ezért azt tartja fontosnak, hogy a felelős nemzetközi szereplők (államok) bevonásával egyfajta „online fegyverzetkorlátozási megállapodást” dolgozzanak ki, a kiber-hadviselés visszaszorítására, de legalább kordában tartására. Az EU külügyi szervezete, az EU External Action már legalább rendelkezik valamiféle elemi eljárásrenddel, a kibertérben bekövetkező agresszív cselekmények szankcionálására. Ennek kidolgozásában egyébként éppen az észt politikusnő játszott fontos szerepet.
A ma még szokatlan témával foglalkozó specialistáknak azonban nincsen könnyű dolguk. Tiirmaa-Klaar nem rejti véka alá: a diplomáciai testületek „hagyományos” területein működő szakemberek sokszor erős gyanakvással tekintenek a kiberügyekkel kapcsolatos nemzetközi munkálatokra. Sokszor a speciális szaktudás – illetve hát, annak a hiánya – is központi szerepet játszik a kiber-diplomáciai tárgyalások nehézkes, elhúzódó folyamatában. A differencia egyértelmű: míg a hagyományos fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon többnyire diplomaták tárgyalnak más országok diplomatáival, és csupán elvétve vonnak be más szakértőket is, addig a kibertér békéjének, szabályozottságának kidolgozása erősen technikai egyeztetés. Tiirmaa-Klaar úgy fogalmaz: a kiber-diplomata mindenekelőtt egyfajta közvetítő. Feladatának lényeges mozzanata, hogy kapcsolódást teremtsen a kormányzati szféra, a magánszektor, és a civil állampolgárok között, az online dimenzió élhetővé és biztonságossá tétele érdekében.
What the hell is a ’cyber diplomat’?; Már Másson Maack; The Next Web; 2019. május 24.
Heli Tiirmaa-Klaar; Twitter
Nem használja ésszerűen a közösségi médiát az ENSZ
A közösségi média újszerű lehetőségeinek kiaknázására, mondanunk sem kell, nem csak a nemzetállamok külügyi szervezetei törekszenek. A nemzetközi kapcsolatok „multilaterális aktorai”, tehát a nagy nemzetközi szervezetek is egyre aktívabb szereplői a digitális diplomáciának, ahogyan azt az átalakulás ütemét évről évre feltérképező nagy nemzetközi kutatások, az ún. Twiplomácia jelentések is jól demonstrálják. Elsősorban természetesen az ENSZ, illetve annak szakosított szervezetei járnak élen az IKT-technológiák meghonosításában, a közösségi média jelenlét erősítésében. A Világszervezet igen komoly anyagi és emberi ráfordításokat tett az elmúlt évben azért, hogy számottevően megújítsa közösségi média jelenlétét. Egyértelműen felismerték ugyanis, hogy – különösen a világ turbulensebbé váló geopolitikai környezetében – az ENSZ látókörébe kerülő nagy társadalmi kérdések, globális ügyek megkövetelik a tájékoztatás, az érvekkel történő alátámasztás, és a párbeszéden alapuló közönségkapcsolatok egyfajta digitális forradalmát. A bizakodó képen azonban most némileg árnyal egy frissiben megjelent, szakmailag is figyelemre méltó tanulmány.
Matthias Hofferberth, a San Antonió-i Texasi Egyetem munkatársa készített átfogó anyagot az Egyesült Nemzetek Szervezetének közösségi média-használatáról. A szakember ebben meglehetően elmarasztalóan nyilatkozik az ENSZ jelenlegi közösségi média-gyakorlatáról. Hofferberth az alábbi kérdések vizsgálatát tűzte ki célul a dolgozatban:
Hogyan közelít az ENSZ a közösségi médián keresztül közönségéhez?
Milyen témák jelennek meg a Világszervezet közösségi média kommunikációjában?
Általánosságban milyen jelentősebb diskurzusokat kezdeményez és tart fenn az online terekben?
Az amerikai kutató úgy véli, hogy a világszervezet jelenlegi közösségi média alapú tájékoztatása, kapcsolatépítése kevéssé hatékony. Ahogy Hofferberth fogalmazott, az ENSZ ahelyett, hogy lebilincselné a közönségét, sokkal inkább kioktatóan, „felülről” beszél vele. Pedig egy jó ENSZ-„Twiplomácia” jelentős mértékben javíthatna az egyes államok kapcsolatain és ezáltal közvetve a világ helyzetén is.
Az ENSZ hivatalosan 2008 óta van fent a Twitteren, jelenleg mintegy 11,1 millió követik a nemzetközi kapcsolatokban meghatározónak számító mikroblog platformon. Ehhez jönnek még a szervezet különböző szakosított szervezetei és a hozzá kapcsolódó személyek. Az aktuális állapot alapján azonban – állítja a kutató – a Twittert elsősorban nem párbeszéd kezdeményezésére alkalmazza az ENSZ, hanem az a szervezet és a tagjainak az elismertségét visszhangzó oldalként szolgál. Az online szolgáltatás innovatív alkalmazása nyomokban sem fedezhető fel.
Nem használja ésszerűen a közösségi médiát az ENSZ; SG.hu; 2019. május 28.
Tweeting to Save Succeeding Generations from the Scourge of War? The UN, Twitter and Communicative Action; Matthias Hofferberth; 2019 (.pdf)
Nepál tiltakozik: nem szeretné, ha az amerikai nagykövet a közösségi médián elegyedne szóba polgáraival
A közdiplomáciáról gyakorta adunk híreket, ám egy szempont – pedig nem is lényegtelen – valahogyan nem túl gyakran kerül terítékre. Arról van ugyanis szó, hogy a mérce a diplomáciában sem mindig egyenlő. A közdiplomácia, és különösen annak digitalizált, online terekben és csatornákon szárnyaló vonulata sem feltétlenül esik azonos megítélés alá. Ami az egyik félnek nyílt tájékoztatás, elfogulatlan kapcsolatépítés más országok közvéleményével, az a másik fél szemében néha valami egészen más: információs befolyásolási kísérlet, beavatkozás egy másik ország belügyeibe. A megfogalmazás persze – hiszen diplomáciáról van szó, még a digitalizált világban is – többnyire nem ilyen nyers, nem ilyen nyílt. Az éleződő konfliktus, a digitális dimenziókra átterjedő geopolitikai konfrontáció azonban jól érezhetően erősödik a világ közdiplomáciai folyamataiban.
Ezzel a szemérmességgel most szakított a nepáli kormány. Amikor Randy Berry, az Egyesült Államok Nepálban akkreditált nagykövete, a követség hivatalos honlapjára feltett video üzenetben adta hírül, hogy a jövőben heti rendszerességgel fog „közvetlen online párbeszédet” kezdeményezni az ország lakosaival, akkor annak súlyos rendreutasítás lett a következménye. A nagykövet bejelentése szerint az amerikai diplomáciai képviselet, hétről hétre, biztosítani fogja a lehetőséget, hogy a helyi lakosok kérdéseket tegyenek fel, amiket a nagykövet igyekszik majd megválaszolni.
A hagyományos királyságot csupán néhány évvel ezelőtt eltörölt ország kormányzata – amely a szomszédos Kínai Népköztársasággal ápol baráti viszont – szokatlanul éles közleményben tiltakozott az amerikaiak által tervezett „közvetlen diplomáciai” akció ellen. A külügyminiszter, Kumar Gyawali leszögezte: egy ilyen párbeszéd csak felesleges feszültségeket szítana. Ha a nagykövetség szeretne valamit megtudni, akkor forduljon – a hivatalos csatornákon át – a kormányhoz – tanácsolta a nepáli külügyek vezetője.
A kezdeményezés egyébként a helyi közösségi média felületeken is élénk párbeszédet, erőteljes vitát generált. Berry nagykövet, a maga kommentjében azt hangsúlyozta: a diplomácia egyik alapvető funkciója, hogy megszólítsa az embereket, igyekezzen megérteni a véleményüket, vágyaikat. Hogy kapcsolatot építsen velük. Ez a diplomaták munkája, ezért vagyunk itt – hangsúlyozta az amerikai diplomata. A helyi hozzászólók jelentős része azonban annak a véleménynek adott hangot, hogy egy ilyen közvetlen párbeszéd nem egyezik a diplomácia elveivel és szokásaival.
A nyugati diplomáciai közfelfogással egybevágó, magától értetődőnek gondolt elveket tehát, a jelek szerint nem mindenütt osztják a világban. Főleg ott, ahol a világelsőségért folytatott küzdelem újabb felvonása bontakozik: Kína érdekszférájában.
Nepal Objects to US Envoy’s Move to Engage with People on Social Media; NDTV; 2019. május 23.
INFLUENCEREK – Dan Scavino, a Fehér Ház Közösségi Média Igazgatója
Nem, nem azokról lesz szó! Témánkhoz, a digitalizációhoz illeszkedve, kicsit játszunk ugyan a szavakkal, de újonnan elindított rovatunkban nem a közösségi média világ ünnepelt (többnyire tizenéves) „megmondó embereit” szeretnénk bemutatni. Ha azokról lenne szó, akkor amúgy is a „véleményvezér” régi, jól bevált magyar szavával jelölnénk őket.
Ezzel ellentétben, a tervünk itt az, hogy időről időre bemutassunk olyan embereket, akik a digitális diplomácia területén meghatározóak, jelentős befolyást gyakorolnak a technológiai-koncepcionális trendek, vagy éppen az alkalmazott eljárások (digitális „minták”) alakulására. Vagy akár a kapcsolódó szakpolitikákra. Lesz köztük kormánytisztviselő (jellemzően valamelyik külügyi szervezet digitális diplomáciai részlegének vezetője), tudományos szakember, illetve a technológiai szektorban működő szakértő. Az elsőnek bemutatott ilyen szereplő jól példázza, hogy az igazán meghatározó szürke eminenciások mennyire el szokták kerülni a közfigyelmet.
Donald Trump a közösségi médiahasználatáról, sokszor meggondolatlannak tartott, sokszor nyers nyelvezetű, de kétségtelenül újdonságot jelentő Twitter-tirádáiról vált igazán közismertté a világ legeldugottabb zugában. Tudott az is – egyébként helyesen -, hogy az amerikai elnök szinte mindig saját maga írja, illetve teszi közzé gyakran vitriolos, szinte mindig figyelemfelkeltő üzeneteit. Ezért aztán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az USA elnökének közösségi média jelenléte, állandó aktivitása valamiféle egyéni akció. Ahogy mondani szokták, amolyan „one man show”. Mi sem áll ettől távolabb. Noha igaz, hogy Trump lelkes, aktív (és gyakran vélhetően önfejű) kommunikátor, mindazonáltal a közösségi média jelenlétét háttéremberek csoportja tervezi, szervezi, támogatja. Ezek élén áll Dan Scavino, aki a Fehér Ház Közösségi Média Igazgatójának tisztét tölti be.
A médiavégzettséggel rendelkező, ám valójában inkább menedzsment feladatokat ellátó szakember 2015-től kapcsolódott be Donald Trump elnöki kampányába. 2016 elején aztán a kampány közösségi média kommunikációjának irányításával bízták meg. A győzelem után, az év legvégén kérte fel őt Trump a Fehér Ház közösségi média ügyeinek igazgatásával. A posztot 2017 eleje óta tölti be (egyben az elnöki tanácsadó tisztjét is viseli), s így ő a leghosszabban folyamatosan szolgáló tanácsadó Trump elnök közvetlen kabinetjében.
Dan Scavino White House Director of Social Media; Belgrade Initiative 4 Digital and Public Diplomacy; 2019. május 24.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
