Az új „geopolitikus” Európa erősítené digitális szuverenitását Kínával szemben – a kereskedelem hasznait azonban nem szívesen áldozná fel
Szeptember 14-én, néhány órával azt követően, hogy heti hírlevelünk az olvasók elé kerül, nagy jelentőségű diplomáciai eseményre kerül sor. A koronavírusos idők új „szokásainak” megfelelően videokonferencia formájában megrendezett Kína-EU csúcstalálkozóra különösen feszült pillanatban kerül sor: az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti geopolitikai vetélkedés már-már teljes szakítással fenyeget, és az USA a hajdani „első hidegháború” bipoláris logikáját felelevenítve, igyekszik szoros tömbbe fogni ebben a konfliktusban politikai-katonai szövetségeseit. A nyár mögöttünk hagyott hónapjaiban az amerikai diplomácia szokatlanul aktív és rámenős kampányban igyekezett a nyugati világ nagy- és középhatalmait meggyőzni arról, hogy a Kínával való töréspontot jelentő 5G ügyletben sorakozzanak fel mögé, és rekesszék ki a kínai technológiai óriásvállalatot, a Huaweit, ebből a korszakos technológiai-üzleti vállalkozásból.
A NATO-szövetség európai pillérét képviselő nyugat-európai országok azonban jól láthatóan megosztottak a Kínával való gazdasági konfrontáció kérdésében. Nagy-Britannia beállt az USA mögé, és Franciaország is hajlandó korlátozni a Huawei részesedését az 5G rendszerében, az olaszok, és főleg Németország azonban nem szívesen áldozná fel a Kínával kiépített szoros gazdasági kapcsolatok hasznait az amerikai geopolitikai érdekek oltárán. A mai távtanácskozáson (amelyen Hszi Csin-ping kínai elnök mellett Merkel német kancellár, Macron francia elnök, valamint Charles Michel és Ursula von der Leyen, az Európai Tanács, illetve az Európai Bizottság elnökei vesznek részt) a központi téma az EU-Kína beruházási megállapodás végső részleteinek tisztázása, hogy az egyezmény még az idén megköthető legyen.
A formálódó multipoláris világrend egyik jellemzője, hogy a törésvonalak sokasága szabdalja a glóbuszt, és különböző kérdésekben alkalmi, vagy hosszabb távú ügyszövetségek csatározásai teszik nehezen átláthatóvá a geopolitikai konstellációt. Jól jelzi ezt az érdek-sokszínűséget, hogy a Donald Trump vezette Egyesült Államokkal sok szempontból feszült viszonyba keveredő Európa (amely éppen ezért nem szívesen áll be az USA Kína ellenes blokkjába) maga is kezdi geopolitikai riválisként definiálni a feltörekvő ázsiai nagyhatalmat. Peking, az Unió hivatalos külpolitikai doktrínájában már nem a hajdani „partner”, hanem egyszerre „rendszerszintű vetélytárs” is. A Jean-Claude Juncker korábbi EU-vezető által magát „politikai jellegűként” meghatározó EU Bizottsága helyébe egy „geopolitikus Bizottság” lépett: tavaly ősszel a hivatalba lépő Ursula von der Leyen ezzel a megfogalmazással összegezte az általa vinni kívánt uniós külpolitika lényegét. Érdemes itt felfigyelni arra is: a multipolaritás újszerűségét jól mutatja, hogy a szereplők egy olyan rendszert vizionálnak, amelyben jól megfér egymás mellett a hosszú távú politikai-diplomáciai szembenállás a háborítatlan kereskedelmi és beruházási kapcsolatokkal. A „geopolitikus EU” koncepcióját megjeleníteni akaró Európai Bizottság ma bizonnyal az erős nagyhatalmi szereplő pozíciójából szeretné folytatni a tárgyalásokat. Az egyik fontos mozzanatot bizonyára a „stratégiai autonómia” eszméjének erőteljes képviselete jelenti majd a megbeszélések során. Ez a kifejezés futótűzként terjedt az elmúlt hónapokban a brüsszeli uniós hivatalok folyosóin, kifejezve azt az eltökéltséget, hogy a geopolitikai értelemben magára találó Európa nem lehet a globális játszmákban az USA egyszerű csatlósa, ugyanakkor az asszertív kínai gazdasági-politikai terjeszkedéshez sem asszisztál feltétel nélkül.
Miközben ennek a nagypolitikai „autonómiának” sok aspektusa van, a mai megbeszélésen a szakértők szerint egy specifikus vetülete biztosan előkerül: a digitális szuverenitás európai igénye. Az európai hatalmi és szakmai elitek körében kristályosodni látszik az a gondolat, hogy amennyiben Európa tényleg a saját kezébe akarja venni geopolitikai sorsának alakítását, akkor mindenekelőtt az elkövetkező évtizedek világrendjét nagyban meghatározó fejlett technológiák területén kell biztosítania önállóságát. A digitális szuverenitás témája ékesszólóan mutatja, hogy a geopolitikus EU-nak egyfajta „körkörös védelemre” (és körkörös támadásra) kell berendezkednie. Európa digitális függetlenségét ugyanis egyfelől az USA fenyegeti súlyosan. Az adatbiztonság, adatvédelem kulcselem ebben a kérdésben. Jelenleg pedig az uniós polgárok többsége amerikai felhőszolgáltatóknál (az Amazon, vagy a Google rendszerein) tárolja adatait, ami erősen problematikus. Az amerikai hatóságok ugyanis, az amerikai ún. „Cloud Act” törvény felhatalmazásával hozzáférhetnek ezekhez az adatokhoz. Emiatt az Európai Bíróság a nyáron hatályon kívül helyezte az ún. „Privacy Shiled” megállapodást, amely lehetővé tette az adatátvitelt az európai és amerikai szolgáltatók között, de nem biztosította az USÁ-ban a felhasználók számára az Európai Unió országaiban biztosított jogvédelmet. A téma újratárgyalása folyik – és nehéz meneteket ígér. Uniós vezetők és technológiai szakemberek a francia-német kooperációban fejlesztett Gaia X névre hallgató, európai felhőszolgáltatásban látják a tartós – és az európai digitális szuverenitás elvének megfelelő – megoldást.
Másfelől azonban Kínával szemben is hasonló erővel merül fel a digitális függetlenség igénye. Az elmúlt hónapokban nem csupán az USA vitte nyílt kenyértörésre a Huawei ügyét. Miközben az új generációs 5G hálózatok (hála az adatátvitel felgyorsuló sebességének) alapvetően fontos szerepet játszhatnak az új technológiai forradalom néven elkönyvelt Mesterséges Intelligencia, robotika, Dolgok Internete széleskörű elterjedésében, addig a rendszer fejlesztésében úttörő (és ma is meghatározó technológiai szerepet vivő) kínai technológiai óriás, a Huawei erősen nyugtalanítja az adatbiztonságért aggódó európai szakembereket is. Az 5G hálózat ugyanis egyértelműen „kritikus infrastruktúra” elem lesz, sőt, talán „a” kritikus elem a jövő társadalmainak működtetésében. Már pedig a kínai kormányzat rábírhatja a Huawei céget a technológiáin átfolyó adatok monitorozására, illetve szélsőséges nagypolitikai helyzetben a rendszer blokkolására.
A mai virtuális csúcstalálkozónak megkerülhetetlenül ez a téma áll majd a középpontjában. Már csak azért is, mert végső soron a beruházások (a mai tárgyalások szűkebben vett témája) elszakíthatatlan a digitális szuverenitás kérdésétől. Az uniós vezetők egy része ugyanis úgy véli: a Kínában működő európai cégeket „kényszerű technológiai transzferrel” vehetik rá, hogy innovációikat átadják a kínai államnak. A kínai beruházási stratégiával szembeni határozottabb uniós álláspont megfogalmazására szólít fel az Európai Számvevőszék most közzétett jelentése is. Az auditorok – hangsúlyozva, hogy a kínai beruházásokkal kapcsolatos áttekinthető adatok beszerzése is nehézségekbe ütközött – első ízben fogalmaztak meg átfogó kockázatokat és lehetőségeket a kínai beruházások tekintetében. A 18 pontban részletezett (politikai, gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi) kockázatok között hangsúlyosan szerepel az európai cégek túlzott eladósodásának, illetve a már említett technológiai kényszer transzfernek a veszélye. Német és francia vezető politikusok ezért úgy fogalmaznak: Kínával világosan meg kell értetni, hogy „az európai piac nyitott – de a keretrendszereket, a játékszabályokat itt mi határozzuk meg”.
’Geopolitical’ Europe aims to extend its digital sovereignty from China; Philipp Grüll; Euractive; 2020. szeptember 11.
China-EU special summit to have trade focus as US election looms; Stuart Lau; The South China Morning Post; 2020. augusztus 21.
Review No 03/2020: The EU’s response to China’s state-driven investment strategy; European Court of Auditors; 2020. szeptember 10.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
