„A közigazgatási menedzsment, tágabb értelemben a közmenedzsment mint teória, majd az 1980-as évektől mint kormányzati közpolitika vált a közigazgatás-tudomány, illetve a gyakorlat részévé. Az angolszász országokban (Ausztrália, Új-Zéland, Egyesült Királyság, USA) az állam válságtünetei (túlméretezett, drága, alacsony hatékonyságú közszektor), valamint a szektorok közötti éles határvonal hiánya tette lehetővé a magánszférában alkalmazott piaci eszközök és módszerek alkalmazását. Az európai országok a történelmi, társadalmi, kulturális hagyományok, valamint a legalitás erős gyökerei, s az állam szerepének meghatározó volta miatt csak részben és szelektíven alkalmazták a menedzsmenteszközöket és -módszereket. Ez a megállapítás igaz a kelet-közép-európai rendszerváltó országokra is, melyek inkább az aktuális problémák megoldásának egyik eszközét, mintsem egy koherens kormányzati politika meghatározó elemét látták a menedzsmentirányzatban. 2010 után, az ellentmondásos tapasztalatok fényében világossá vált, hogy a közmenedzsment csak a jóléti állam válságát követő időszakban, térben és időben is korlátozottan jelent megoldást a közszektor egyes problémáira. Mára már új narratívák (good governace, joint-up government, whole of government) uralják a közbeszédet, melyek – jól-rosszul – tükrözik a változások irányát. Mindez nem jelenti azt, hogy a közmenedzsment teljesen megszűnt, bevált intézményei kiegészítik a jelenlegi megoldásokat.
Tartalomjegyzék
1. Igazgatás, menedzsment
2. Közmenedzsment vs. magánmenedzsment: mi a különbség?
3. Elméleti alapok
3.1. A közösségi választások tana
3.2. A megbízó-ügynök elmélet
3.3. A tranzakciós költségek tana
4. A közmenedzsment kialakulásának gazdasági, társadalmi, politikai háttere: a hagyományos modelltől a közmenedzsment irányzatáig
5. A közmenedzsment technikái
5.1. Teljesítménymenedzsment
5.2. Minőségmenedzsment/ügyfélorientáció
5.3. Szerződésmenedzsment
5.4. Emberierőforrás-menedzsment
6. A közmenedzsment alkalmazása a fejlett nyugati országokban
6.1. A common law országok mintaállama: Anglia
6.2. Mérsékelt reformok a hagyományok megőrzése mellett: Németország
6.3. A tradíció máig ható ereje: Franciaország
6.4. A legalizmus dominanciája: Olaszország
7. A közmenedzsment alkalmazásának kísérletei a kelet-közép-európai országokban
8. Az új közmendzsment után
9. Jegyzetek”
Forrás:
Közigazgatási menedzsment; Józsa Zoltán; Internetes Jogtudományi Enciklopédia, Közigazgatási jog rovat; 2020 (HTML, weboldal)
illetve nyomtatott/PDF változatban:
Közigazgatási menedzsment; Józsa Zoltán; Internetes Jogtudományi Enciklopédia. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.; Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete, Budapest, pp. 1-28. ISBN 978-963-308-307-9
