Kiber képességek és nemzeti erő – átfogó felmérés a világ vezető digitális hatalmairól
Ma már elönti a közbeszéd tereit a kibertérrel, kiberbiztonsággal, kiberhadviseléssel kapcsolatos irodalom: a specializált, informatikai mérnököknek, adattudósoknak, kiberbiztonsági szakértőknek szánt, erősen technikai jellegű anyagoktól a politikai döntéshozók számára készült (és az ügyeknek döntően a stratégiai, geopolitikai, belpolitikai dimenzióit feszegető) írásokig és hírekig tömegével kerül elénk a kibervilág történéseit elemző anyag. (Hogy a tömegsajtó borzongatónak szánt írásait itt most ne is említsem.) És, ahogy ez már lenni szokott az információval, elérkezik az a pillanat (ebben az esetben nyugodtan mondhatnánk persze múlt időben is), amikor éppen ez az adattömeg kezd a legsúlyosabb gátjává válni a tisztánlátásnak. A helyzetet azonban, ami önmagában is problémás lenne, szándékos emberi ténykedés súlyosbítja. Az ugyanis, hogy a kibervalóság hatalmi kérdés, és hogy a kibertér a hatalmi-geopolitikai játszmák színtere, azt talán nem kell ma már bizonygatni. Ebből egyenesen következik, hogy a kibertér szürkezónájában zajló csatározásoknak már ma is fontos kiegészítője a közösségi diskurzusokban zajló beszéd befolyásolása, irányítása – és ha kell, meghamisítása. Azaz, hatalmas erővel dúl a nyilvánosságban a dezinformáció a kibervilág eseményeire vonatkozóan is.
Pedig egy idő után szöget üt az ember fejében, hogy a híradásokban – legyenek megalapozott, részletes, faktuálisnak szánt szakmai dolgozatok, vagy érezhetően inkább a felületesebb közbeszélgetések muníciójának szánt anyagok – mindig csak két-három ország szerepel a kibertér „elkövetői” között. Jól tudjuk, hogy a világ 195 országának (a pontos szám néha változik, felfogások szerint) mindegyike nagy erőforrás-befektetéssel gyűjti a nemzetbiztonsága számára fontosnak gondolt információkat – magyarul kémkedik. Nem titok, nyílt információs forrásokban lehet szinte mindent megtudni ezekről a szervezetekről, és meglepően sok információt a működésükről is. Külön érdekesség: ebből az általános erőfeszítésből a világ országai között szereplő 2 „kakukktojás” (hivatalosan ugyanis a 193 tényleges ország mellé sorakozik fel két másik, amelyek csupán megfigyelői státuszban tagjai az ENSZ-nek) a Vatikán, és a Palesztín Hatóság sem marad ki, sőt. Hírszerző szervezeteik kifejezetten aktívak és presztízzsel övezettek. Szerepelt itt feljebb egy mondat, hogy meglepően sok információt lehet nyílt forrásokból is megtudni a világ hírszerző szervezeteinek működéséről és ügyeiről. Ez pontosításra szorul: sokat lehet megtudni a hagyományos hírszerző tevékenységeikről. És gyakorlatilag semmit arról, hogy vajon a kibertérben miket tesznek. A kibertér hírszerzői között ugyanis mindig csak oroszokról és kínaiakról olvasunk. Esetleg észak-koreaiakról, irániakról. A látszat az, mintha a világ legjelentősebb hatalmai, amelyek egyben a technológiai fejlődés, a digitalizáció éllovasai, plusz ráadásul még a világ legjelentősebb, legtapasztaltabb hírszerző szervezeteit tartják fenn, nos ők a kiberteret, tehát a hatalmi küzdelmek immár meghatározó dimenzióját nagy ívben kerülik el. Hasonló a helyzet a kibertér offenzív kihasználása terén is: látszólag itt is csupán maroknyi (az előzőekkel véletlenül megegyező) ország igyekszik ennek a fontos dimenziónak a katona-stratégiai kiaknázására. Úgy tűnik, hogy azok a nemzetek, amelyek szinte felfoghatatlan erőforrásokat fordítanak a hagyományos és nukleáris csatatereken való helytállásra és győzelemre, és ezeket a ráfordításaikat habozás nélkül munkába is állítják –azok a kibertér harcmezőin soha sem tűnnek fel.
Az elemi józan eszünkkel persze tudjuk, hogy ez egész egyszerűen nem igaz, hiszen nem lehet igaz. Most egy olyan szakanyagot vehetünk a kezünkbe, ami ezt az érzetünket empirikus adatok, megállapítások jókora adagjával támaszthatja alá. Az amerikai IISS, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete napokban közreadott egy alapos, átfogó tanulmányt, amely talán hozzásegíthet minket a kibertér állapotainak helyes felméréséhez. A „Kiber képességek és nemzeti erő” címmel publikált dokumentum még alapos elemzések tárgya lehet a jövőben, de első olvasatra is kitűnik néhány olyan sajátosság, ami miatt biztosan érdemes rá, hogy a kiberbiztonsággal, geopolitikával, nemzetbiztonsággal foglalkozó szakembereknek és közértelmiségieknek a polcán helyet kapjon ez a dokumentum.
Mindenekelőtt érdemes felhívni a figyelmet a szakmai alaposságra és átgondoltságra. Az IISS szakértői két éves kutatómunkát fordítottak ennek a kiadványnak a megteremtésére, ami önmagában is jelzi az elmélyültséget és komolyságot. Az intézet tulajdonképpen a 2019 elején általuk kidolgozott módszertani keretrendszert igyekezett az élet próbája elé állítani, illetve feltölteni empirikus adatkészletekkel. A munka célja: átfogó képben felrajzolni a világ kiberdimenziójában számottevőnek elkönyvelhető nemzetek tényleges képességeit, szándékait és potenciáljait. Fontos szempont volt ugyanakkor az is, hogy egyfajta rangsort, erősorrendet is felállítson napjaink kiberhatalmai között. Az elemzés (amely tulajdonképpen 15 ország-elemzésből tevődik össze) természetesen azonos szempontrendszer alapján mutatja be a számottevő kiberhatalmakként elkönyvelhető országok képességeit. A vizsgálati-elemzési kategóriák az alábbiak voltak:
- Kiberstratégia és kiberdoktrína
- A kibertérrel kapcsolatos irányítási, parancsnoki struktúrák
- Kiberhírszerzési képességek
- A digitalizáció társadalmi szintjei
- Kiberbiztonság és reziliencia
- Nemzetközi kiberkormányzati-kiberdiplomáciai képességek
- Támadó kiberkapacitások
A fenti kategóriákra felfűzött, egységes megközelítésű elemzések összesen 15 országot mutatnak be. A tanulmány szerzői egyben egy tényleges erőviszony bemutatására is alkalmas klaszter-sémába sorolták a figyelemre méltónak tartott állami szereplőket. Három osztályba sorolták ezeket az országokat, aggregát kiberpotenciáljaik alapján. „Első osztályú kiberhatalom” az IISS kutató szerint jelenleg mindössze egy van: az Egyesült Államok. A „Másodosztályú kiberhatalmak” tábora már népesebb, és a másod osztály jelzője ne tévesszen meg senkit: feltörekvő komoly potenciálokkal rendelkező államok találhatók itt is, a gyakran emlegetett Kína és Oroszország mellett a szürke kibereminenciás Izrael szerepel itt. És persze Nagy-Britannia, Franciaország, és némi meglepetésre Ausztrália, sőt Kanada. Ez a csoport tehát szintén tartogat némi meglepő újdonságot. „Harmad osztályú kiberhatalomnak” számít India, Irán, Japán. Indonézia, Malajzia és Vietnámi is erre a polcra került, és itt talált magának helyet az örök kibermumus, Észak-Korea is.
A tanulmány fontos, korábban még nem nagyon látott, ráadásul egységes koncepció alapján összerendezett (összehasonlításra alkalmas) adatok egész kincsestára. Összegző megállapítása a kibertér főszereplőinek hatalmi képességeit illetően így összegezhető: az Egyesült Államok, ahogy a geopolitika „hagyományos dimenzióiban is, a kiberdoménben is egyértelműen őrzi vezető erejét. Ráadásul az egyedüli szereplője a kibertér legfelsőbb rétegének. És ez nem is csoda, hiszen – hívják fel a szakértők a figyelmet – a kibertér dominálása, a kiberhegemón szerepének megszerzése az 1990-es évek közepétől az egyik legegyértelműbb stratégiai célkitűzése volt az USA-nak.
Kína azonban ott van szorosan a nyomában, és az elkövetkező évtizedben potens vetélytársként fog kiemelkedni Amerika mellé. És még egy fontos megállapítás: Oroszország, amelyet szakmai körökben is szokás „hanyatló” hatalomként elkönyvelni, hasonlóan veszélyes, emelkedő hatalma a kiberdimenziónak, és Kínával együtt az Egyesült Államok vetélytársa ebben az egyre meghatározóbb közegben. Ez némi magyarázatot adhat arra, hogy a néhány héttel ezelőtti Biden-Putyin csúcstalálkozón miért a kiberhadviselés szerepelt (a nukleáris fegyverkezés helyett) a központi helyen, és miért nevezte az erről folyó amerikai-orosz tárgyalásokat Biden „két nagyhatalom” egyezkedésének.
Örül az ember, amikor a világ kicsi puzzle-darabjai közül egy-egy néha a helyére csusszan.
Cyber Capabilities and National Power: A Net Assessment; International Institute of Strategic Studies; 2021. június
US Retains Clear Superiority in Cyber; China Rising: IISS Study; Brad D. Williams; Breaking Defense, 2021. június 28.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor