„A mai napon az Európai Bizottság egy javaslatcsomagot fogadott el annak érdekében, hogy az EU klíma-, energia-, földhasználat-, közlekedés- és adóügyi szakpolitikáját alkalmassá tegye a nettó üvegházhatásgáz-kibocsátás 2030-ra kitűzött, az 1990-es szinthez képest legalább 55%-os csökkentésére. Ennek a kibocsátáscsökkentésnek a következő évtizedben történő teljesítése alapvető ahhoz, hogy Európa 2050-re a világ első klímasemleges földrésze tudjon lenni, és az európai zöld megállapodás valósággá váljon. A mai javaslatokkal a Bizottság előterjeszti azokat a jogalkotási eszközöket, amelyek lehetővé teszik az európai klímarendeletben megfogalmazott célkitűzések elérését, valamint gazdaságunk és társadalmunk gyökeres átalakítását egy méltányos, zöld és virágzó jövő megteremtése érdekében.
A mai javaslatok lehetővé fogják tenni az üvegházhatásúgáz-kibocsátás nagyarányú csökkentését a következő évtizedben. A javaslatok a következőket kombinálják: a kibocsátáskereskedelem alkalmazásának kiterjesztése új ágazatokra és az EU jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszerének szigorítása; a megújuló energia használatának fokozása; nagyobb fokú energiahatékonyság; az alacsony kibocsátású közlekedés, és az azt támogató infrastruktúra- és üzemanyag-szakpolitikák gyorsabb bevezetése; az adópolitikáknak az Európai zöld megállapodás célkitűzéseihez történő hozzáigazítása; a kibocsátásáthelyezés megelőzését célzó intézkedések; valamint a természetes szénelnyelők megőrzésére és növelésére szolgáló eszközök.
- Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere „árat” rendel a szén-dioxidhoz, és minden évben csökkenti egyes gazdasági ágazatok kibocsátási határértékét. Az elmúlt 16 évben 42,8%-kal sikerült csökkentenie a villamosenergia-termelésből és az energiaigényes iparágakból származó kibocsátásokat. A mai napon a Bizottság a teljes kibocsátási határérték további csökkentését és az éves csökkentési arány növelését javasolja. A Bizottság javasolja továbbá a légi közlekedés ingyenes kibocsátási egységeinek fokozatos megszüntetését és a nemzetközi légi közlekedésben alkalmazandó kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerrel (CORSIA) való összehangolást és a hajózásból származó kibocsátások felvételét az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe. Annak kezelése érdekében, hogy a közúti szállítással és az épületekkel összefüggésben nem sikerült csökkenteni a kibocsátásokat, egy külön kibocsátáskereskedelmi rendszert hoznak létre a közúti szállítás és az épületek céljaira történő üzemanyag-, illetve tüzelőanyag-elosztáshoz. A Bizottság javasolja továbbá az Innovációs és Modernizációs Alapok méretének növelését.
- Az uniós költségvetésben az éghajlat-politikára fordított jelentős kiadások kiegészítéseként a tagállamoknak kibocsátáskereskedelmi bevételeik egészét éghajlat-politikai és energetikai vonatkozású projektekre kell fordítaniuk. A közúti szállításra és épületekre vonatkozó új rendszerből származó bevételeik egy erre kijelölt részét pedig a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra, mikrovállalkozásokra és közlekedés eszközöket használókra gyakorolt lehetséges társadalmi hatásokkal kapcsolatos kiadásokra kell szánni.
- A közös kötelezettségvállalási rendelet megerősített kibocsátáscsökkentési célokat határoz meg valamennyi tagállam számára az épületekre, a közúti és belföldi tengeri szállításra, a mezőgazdaságra, a hulladékgazdálkodásra és a kis ipari ágazatokra vonatkozóan. Az egyes tagállamok eltérő kiindulási pontjait és kapacitásait figyelembe véve ezek a célértékek az egy főre jutó GDP-n alapulnak, a költséghatékonyság érdekében végzett kiigazításokkal.
- A tagállamok közös felelőssége továbbá a szén-dioxid légkörből való eltávolítása is, így a földhasználatról, az erdészetről és a mezőgazdaságról szóló rendelet átfogó uniós célt határoz meg a szén-dioxid természetes elnyelők révén történő eltávolítására vonatkozóan, amely 2030-ig 310 millió tonna szén-dioxid-kibocsátásnak felel meg. A nemzeti célértékek megkövetelik a tagállamoktól, hogy e cél elérése érdekében helyezzenek hangsúlyt szénelnyelőik megőrzésére és növelésére. Az EU-nak célul kellene kitűznie, hogy 2035-ig elérje a klímasemlegességet a földhasználat terén, valamint az erdészeti és a mezőgazdasági ágazatban, ideértve a mezőgazdaságból származó, a szén-dioxidtól eltérő kibocsátásokat, például amelyek a műtrágyák használatából vagy az állatállománytól erednek. Az uniós erdészeti stratégia célja az Unióban található erdők minőségének, mennyiségének és ellenálló képességének javítása. Támogatja az erdészeket és az erdőalapú biogazdaságot, miközben megőrzi a betakarítás és a biomassza-használat fenntarthatóságát és a biológiai sokféleséget, valamint 2030-ig Európa-szerte hárommilliárd fa telepítésére vonatkozó tervet dolgoz ki.
- Az energiatermelés és -felhasználás az uniós kibocsátások 75%-át teszik ki, így a zöldebb energiarendszerre történő átállás felgyorsítása kulcsfontosságú. A megújulóenergia-irányelv megnövelt célt tűz ki, miszerint 2030-ra energiánk 40%-át megújuló energiaforrásokból kell előállítanunk. Valamennyi tagállam hozzá fog járulni ehhez a célhoz, valamint konkrét célértékek ajánlottak a közlekedésben, a fűtésben és hűtésben, az épületekben és az iparban történő megújulóenergia- felhasználásra vonatkozóan. Az éghajlat-politikai és a környezetvédelmi céljaink együttes teljesítése érdekében szigorodnak a bioenergia felhasználására vonatkozó fenntarthatósági kritériumok, a tagállamoknak pedig úgy kell megtervezniük a bioenergiára vonatkozó támogatási rendszereiket, hogy figyelembe vegyék a lépcsőzetes felhasználás elvét a fás biomassza tekintetében.
- A teljes energiafelhasználás és a kibocsátások csökkentése, valamint az energiaszegénység kezelése érdekében az energiahatékonysági irányelv ambiciózusabb kötelező éves célt határoz meg az energiafogyasztás csökkentésére uniós szinten. Az irányelv iránymutatásként szolgál majd a nemzeti hozzájárulások megállapításához és majdnem megduplázza a tagállamok éves energiatakarékossági kötelezettségét. A közszféra kötelessége lesz, hogy évente épületeinek legalább 3%-át felújítsa a korszerűsítési program végrehajtása, a munkahelyteremtés és az adófizetők energiafelhasználásból eredő költségeinek csökkentése érdekében.
- Több intézkedés kombinációjára van szükség a közúti szállításból származó kibocsátások kezeléséhez a kibocsátáskereskedelem kiegészítése céljából. A személygépkocsikra és kisteherautókra vonatkozó szigorúbb szén-dioxid-kibocsátási előírások felgyorsítják a kibocsátásmentes mobilitásra történő átállást azáltal, hogy előírják, hogy 2030-ra az új személygépkocsik átlagos kibocsátása 55 %-kal, 2035-re pedig 100%-kal csökkenjen a 2021-es szintekhez képest. Ennek eredményeként a 2035-től nyilvántartásba vett valamennyi új személygépkocsi kibocsátásmentes lesz. Annak garantálása érdekében, hogy a járművezetők Európa-szerte megbízható hálózatban tudják feltölteni járműveiket, az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló felülvizsgált rendelet elő fogja írni a tagállamok számára, hogy a kibocsátásmentes gépkocsik értékesítésével összhangban bővítsék a töltőkapacitásukat, valamint hogy elektromos és hidrogén-töltőállomásokat telepítsenek a főbb autópályákon, egymástól meghatározott távolságokra: elektromos töltés esetén 60 kilométerenként, hidrogénnel történő feltöltés esetén 150 kilométerenként.
- A légi közlekedésben és a tengeri közlekedésben használt üzemanyagok jelentős szennyezést okoznak, és célzott intézkedéseket követelnek meg a kibocsátáskereskedelem kiegészítése érdekében. Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló rendelet előírja, hogy a légi járművek és a hajók számára biztosítani kell a tiszta elektromos energiához való hozzáférést a főbb kikötőkben és repülőtereken. A ReFuelEU légiközlekedési kezdeményezés arra fogja kötelezni az üzemanyag-ellátási vállalkozásokat, hogy nagyobb arányban keverjenek fenntartható légijármű-üzemanyagokat, beleértve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású szintetikus üzemanyagokat (az úgynevezett e-üzemanyagokat) az EU repterein használatos légijármű-üzemanyagokba. Ehhez hasonlóan, a FuelEU tengerészeti kezdeményezés ösztönözni fogja a fenntartható tengeri közlekedésben használt üzemanyagok és a kibocsátásmentes technológiák elterjedését azáltal, hogy felső határt állapít meg az európai kikötőkbe befutó hajók által felhasznált üzemanyag üvegházhatásúgáz-tartalmára vonatkozóan.
- Az energiatermékekre vonatkozó adórendszernek a megfelelő ösztönzők meghatározásával kell védenie és javítania az egységes piacot, valamint támogatnia kell a zöld átállást. Az energiaadó-irányelv felülvizsgálata azt javasolja, hogy az energiatermékek adóztatása kerüljön összhangba az EU energia- és éghajlat-politikájával, ezáltal népszerűsítve a tiszta technológiákat és megszüntetve a fosszilis tüzelőanyagok használatát jelenleg ösztönző elavult mentességeket. Az új szabályok célja az energiaadó-verseny káros hatásainak csökkentése, segítve a tagállamok környezetvédelmi adókból származó bevételeinek megszilárdítását, amelyek a munkát terhelő adóktól eltérően kevésbé hátráltatják a növekedést.
- Végezetül pedig az új importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus egy szén-dioxidra vonatkozó „árat” rendel a termékek célzott típusainak behozatalához annak érdekében, hogy az európai ambiciózus éghajlat-szakpolitikai fellépés biztosan ne vezessen „kibocsátásáthelyezéshez”. Ez fogja szavatolni, hogy az európai kibocsátáscsökkentés hozzájáruljon a globális kibocsátás csökkentéséhez ahelyett, hogy Európán kívülre helyezné át a fokozott szén-dioxid-termeléssel járó gyártást. Célja továbbá, hogy ösztönözze az Unión kívüli ipart és nemzetközi partnereinket, hogy ők is tegyenek lépéseket ebbe az irányba.
Ezek a javaslatok összekapcsolódnak és kiegészítik egymást. Szükségünk van erre a kiegyensúlyozott javaslatcsomagra és a belőle származó bevételekre egy olyan átállást szeretnénk megvalósítani, amely Európát méltányossá, zölddé és versenyképessé teszi, egyenlően megosztva a felelősséget a különböző ágazatok és a tagállamok között, valamint szükség szerint további támogatást is nyújt.
Társadalmi szempontból igazságos átállás
Míg közép- és hosszú távon az uniós éghajlat-politikák előnyei egyértelműen meghaladják ennek az átállásnak a költségeit, fennáll annak a kockázata, hogy az éghajlati szakpolitikák rövid távon további nyomást gyakorolnak a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra, a mikrovállalkozásokra és a közlekedési szolgáltatásokat igénybe vevőkre. A mai csomagban szereplő szakpolitikák ezért úgy lettek kialakítva, hogy méltányosan kerüljenek megosztásra a klímaváltozás kezelésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a költségei.
Továbbá a szén-dioxid-árazási eszközök olyan bevételeket is generálnak, amelyek újra befektethetők az innováció, a gazdasági növekedés és a tiszta technológiákba való beruházások ösztönzése céljából. A Bizottság egy új Társadalmi Klíma Alap létrehozását javasolja, amely célzott finanszírozást nyújt a tagállamoknak, hogy segítse a polgárok energiahatékonysági, új fűtő- és hűtőrendszerekkel valamint tisztább mobilitással kapcsolatos beruházásait. A Társadalmi Klíma Alapot az uniós költségvetésből finanszíroznák, az építésben és a közúti szállításban használt üzemanyagok kibocsátáskereskedelméből származó várható bevételek 25 %-ának megfelelő összeg felhasználásával. Az alap a többéves pénzügyi keret célzott módosítása alapján a 2025–2032-es időszakban 72,2 milliárd euró összegű támogatást biztosít a tagállamok számára. A megfelelő tagállami finanszírozás igénybevételére irányuló javaslattal az alap 144,4 milliárd euró összeget mozgósítana a társadalmi szempontból igazságos átállásra.
Az emberek és a bolygó védelme érdekében tett azonnali lépések előnyei kézzelfoghatók: tisztább levegő, kellemesebb klímájú és zöldebb városok, egészségesebb polgárok, alacsonyabb energiafelhasználás és számlák, európai munkahelyteremtési, technológiai és ipari lehetőségek Európa-szerte, több tér a természetnek, valamint egészségesebb bolygó a jövő nemzedékei számára. Európa zöld átállásának fő kihívása, hogy az abból származó előnyök és lehetőségek mindenki számára a lehető leggyorsabb és legigazságosabb módon elérhetőek legyenek. Az uniós szinten rendelkezésre álló különböző szakpolitikai eszközök felhasználásával biztosítani tudjuk, hogy a változás üteme megfelelő, de ne túl zavaró legyen.
Háttér-információk
A Bizottság által 2019. december 11-én előterjesztett európai zöld megállapodás azt a célt tűzte ki, hogy 2050-re Európa legyen az első klímasemleges földrész. Az ebben a hónapban hatályba lépő európai klímarendelet kötelező erejű jogszabályban rögzíti az EU elkötelezettségét a klímasemlegesség felé és lefekteti azt a köztes célt, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal csökkenteni kell a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Az EU azon elkötelezettségét, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkenteni kell a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, 2020 decemberében jelentették az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) felé, mint az EU hozzájárulását a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez.
A meglévő uniós éghajlat- és energiapolitikai jogszabályoknak köszönhetően az üvegházhatásúgáz-kibocsátás az 1990-es szinthez képest már 24%-kal csökkent, miközben az EU gazdasága ugyanebben az időszakban körülbelül 60 %-kal nőtt, függetlenítve a gazdasági növekedést a kibocsátásoktól. Ez a kipróbált és bevált jogszabályi keret képezi e jogszabálycsomag alapját.
A Bizottság kiterjedt hatásvizsgálatokat végzett e javaslatok előterjesztése előtt a zöld átállás lehetőségeinek és költségeinek felmérése céljából. 2020 szeptemberében egy átfogó hatásvizsgálat támasztotta alá a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az 1990-es szinthez képest legalább 55%-ra emelkedjen a 2030-ra vonatkozó uniós nettó kibocsátáscsökkentési célérték. A hatásvizsgálat azt mutatta, hogy ez a cél megvalósítható és előnyös is egyben. A mai jogalkotási javaslatok alapjául részletes hatásvizsgálatok szolgálnak, figyelembe véve a csomag más részeivel való összefüggést.
Az EU következő 7 évre vonatkozó, hosszú távú költségvetése támogatás nyújt a zöld átálláshoz. A 2 billió euró összköltségvetésű, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és az Európai Helyreállítási Eszköz (Next Generation EU) programjainak 30%-a az éghajlat-politikai fellépés támogatását célozza. A 723,8 milliárd euró összköltségvetésű Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz – amely a tagállamok nemzeti helyreállítási programjait fogja finanszírozni a Next Generation EU keretében – 37%-át az éghajlat-politikai fellépésre különítik el.
További információk
Az európai zöld megállapodás végrehajtásával kapcsolatos weboldal (amely tartalmazza a jogalkotási javaslatokat is)
A javaslatokról szóló, audiovizuális anyagokat tartalmazó weboldal
Kérdések és válaszok az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréről
Kérdések és válaszok az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról
Kérdések és válaszok az energiaadó-irányelv felülvizsgálatáról
Kérdések és válaszok a fenntartható infrastruktúrára vonatkozó keretről
A csomag felépítéséről szóló tájékoztató
A társadalmi szempontból igazságos átállásról szóló tájékoztató
A természetről és az erdőkről szóló tájékoztató
A közlekedésről szóló tájékoztató
Az energiáról szóló tájékoztató
Az épületekről szóló tájékoztató
A hidrogénről szóló tájékoztató
Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról szóló tájékoztató
Az energiaadózás zöldebbé tételéről szóló tájékoztató
Az európai zöld megállapodás végrehajtását bemutató brosúra
”
Forrás:
Európai zöld megállapodás: a Bizottság az EU gazdaságának és társadalmának átalakítását javasolja az éghajlatváltozással kapcsolatos törekvések sikere érdekében; Európa Bizottság; 2021. július 14.
