„Hétfőn délelőtt Ferenc pápa a Konzisztórium teremben fogadta a Pápai Életvédő Akadémia tagjait, akik plenáris ülésüket tartják a Vatikánban. Hozzájuk intézett beszédében a pápa hangsúlyozta, hogy a technológiának az emberiség szolgálatában kell állnia.
„A személyre összpontosítani. Új technológiák a közjóért” – ez a kétnapos plenáris ülés témája, amelynek kapcsán a pápa három kihívásra mutatott rá: az emberi élet változó feltételei a technológiai világban; az új technológiák hatása az „ember” és a „kapcsolat” fogalmának meghatározására; a „tudás” koncepciójának értelmezése és az abból származó következmények. Ezekre a kihívásokra válaszolni óriási feladatot jelent, mert fel kell vállalni a téma komplexitását, a transzdiszciplináris párbeszéd és a különböző szereplők közötti együttműködés perspektíváit.
Laudato si’: „átfogó és egybefogó” emberi fejlődés
A plenáris ülés tagjai ezekben a napokban az egyén, az új technológiák és a közjó közötti kapcsolatról elmélkednek – utalt rá a pápa, megállapítva, hogy olyan kényes határterületről van szó, amelyen a haladás, az etika és a társadalom találkoznak, és amelyhez a hit, a maga örökös aktualitásával értékesen hozzájárulhat. A pápa idézve „Laudato si’” k. enciklikájának tanítását, ismételten leszögezte, hogy az Egyház a tudomány és a technológia fejlődését szüntelenül a személy méltóságának szolgálatára, valamint az „átfogó és egybefogó” emberi fejlődésre ösztönzi. Jelezte azt a három kihívást, amelyről beszédében kívánni szólt és amelyekre már felhívta figyelmüket az Akadémia megalapításának 25. évfordulójára írt levelében: az emberi életkörülmények változása a technológiai világban; az új technológiák hatása az „ember” és a „kapcsolat” meghatározására, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbak helyzetére; valamint a „tudás” fogalma és annak következményei.
A technika megváltoztatja életkörülményeinket
Az első kihívást az jelenti, hogy a technika világa megváltoztatta az emberi életkörülményeket. Az emberi természetből fakad, hogy átalakítja környezetét és javítja az életkörülményeket – fejtette ki Ferenc pápa. Idézte elődje, XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” k. enciklikájának tanítását, miszerint a technika „megfelel az emberi munka rendeltetésének” és „a technikában, amely a szellem művének tekinthető, az ember önmagát ismeri meg és saját emberi mivoltát valósítja meg” (69). Ezért jobban megértjük az emberi intelligencia értékét és lehetőségeit, és ez egyúttal ráirányítja figyelmünket a teremtés iránti nagy felelősségünkre.
Napjainkban a technikai eszközök gyors fejlődése még nyilvánvalóbbá teszi az ember és a „közös otthon” közötti kölcsönös függőséget, amint azt már VI. Szent Pál is kifejtette a „Populorum Progressio” k. enciklikájában – emlékeztetett rá Ferenc pápa, majd hangsúlyozta, hogy a rendkívül gyors előrehaladás nem mindig világos és előre kiszámítható változásokat okoz a környezetben és az emberi életkörülményekben. Ezt bizonyítják olyan válságok, mint a világjárvány, az energiaválság, az éghajlatváltozás, a migráció.
A technológia nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokat
Második kihívásként a pápa az „ember” és a „kapcsolat” meghatározását jelölte meg különös tekintettel a kiszolgáltatottak helyzetére. Az új technológiák révén egyre nehezebbé válnak a „természetes” és a „mesterséges”, a „biológiai” és a „technológiai” közötti megkülönböztetés kritériumai. Komolyan meg kell fontolni az ember értékét, különös tekintettel a személyes tudatra, mint a kapcsolati tapasztalatra, amely nem választható el sem a testiségtől, sem a kultúrától. Ezért fontos, hogy komolyan elgondolkodjunk magának az embernek az értékén. A szubjektív és a közösségi kapcsolatok hálózatában a technológia nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokat, a virtuális nem léphet a valóság helyébe és a közösségi hálózat nem helyettesítheti a társadalmi valóságot – fejtette ki a pápa, rámutatva annak a csúnya kísértésére, hogy a virtuálist helyezzük előtérbe a valósággal szemben.
A technológiai fejlődés tartsa tiszteletben minden nép kultúráját
A pápa érintette azt az összetett etikai vonatkozást is, amelyet például az egészségügyben lehet tapasztalni: össze kell egyeztetni egy személy adatainak bizalmas kezelését a mindenki érdekét szolgáló információk megosztásával. Az erőforrások elosztása és az ellátáshoz való hozzájutás legyen igazságos, különös tekintettel a legtörékenyebbekre, a fogyatékkal élőkre, betegekre, szegényekre – szögezte le Ferenc pápa. Tiszteletben kell tartani az egyes kultúrákat, kerülve, hogy a technológia egyetemes és homogén nyelvezetté váljon. „Biztosítani kell, hogy minden egyes személy a saját stílusában fejlődjön, saját kultúrájának értékeiből kiindulva fejlessze saját innovációs képességét” – idézett a pápa „Fratelli tutti” k. enciklikájából (51).
A technológia szolgálja a maga teljességében az emberi személyt
Végül a pápa a harmadik kihívást elemezte, amely a tudás fogalmának a meghatározása és az azzal járó következmények. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember nem azonosítható kizárólag biológiai funkcióival, hanem mindig a személy egészét kell szem előtt tartani, a tudás fogalmától nem választható el annak erkölcsi vonatkozása. Ferenc pápa ismét felidézte „Evangelii gaudium” k. apostoli buzdítását és „Laudato si’” k. enciklikáját, amelyekben hangsúlyozta az emberi léptékű, szerves tudás fontosságát, kifejtve, hogy „az egész nagyobb, mint a részek” és „a világon minden szorosan összefügg”. Ezek a tények a teológia területén is hozzájárulhatnak a gondolkodásmód megújításához. A teológiának valóban jót tesz, ha túljut a kifejezetten apologetikus megközelítéseken és hozzájárul egy új humanizmus meghatározásához, elősegítve a tudomány, a technológia és a társadalom kölcsönös megértését. Ha hiányzik a konstruktív párbeszéd ezek között a valóságok között, akkor elszegényedik az egymás iránti bizalom, amely minden emberi együttélés és a társadalmi barátság minden formájának alapja. A pápa megemlítette még a nagy vallási hagyományok közötti párbeszéd fontosságát is. Évszázados bölcsességükkel segíthetnek ezekben a folyamatokban. Elismerését fejezte ki, hogy a Pápai Életvédő Akadémia a közelmúltban vallásközi találkozókat támogatott, amelyeken az „élet vége” és a mesterséges intelligencia témáját vitatták meg. Mint emberi lények, közös tapasztalatból indulunk ki, amelyeket a maguk összetettségében, a tudományágak közötti párbeszéd és az együttműködés távlataiban kell tanulmányoznunk, összehangolva a tudományos és technológiai fejlődést az emberi lény fejlődésével, felelőssége, értékei és lelkiismerete szem előtt tartásával. Végül Ferenc pápa arra buzdította a Pápai Életvédő Akadémia tagjait, hogy a nehézségek ellenére se csüggedjenek, mert az Úr, „az életnek barátja” (Bölcs 11,26), soha nem hagy el bennünket.”
Forrás:
A virtuális élet nem helyettesítheti a valós életet – a pápa az Életvédő Akadémia közgyűléséhez; Vertse Márta; Vatican News; 2023. február 21.
