„Ez az esszé áttekinti a 2025. évi Nobel-díjas közgazdászok, Joel Mokyr, Philippe Aghion és Peter Howitt hozzájárulását az innovációvezérelt gazdasági növekedés megértéséhez, munkájukat a modern növekedéselmélet és az empirikus bizonyítékok szélesebb körű fejlődésének keretébe helyezve. Az esszé rámutat arra, hogy az ipari forradalom miért jelentett átmenetet a tartós, önmagát erősítő technológiai fejlődés irányába, és hogy a Mokyr által a tudásra, kultúrára és intézményekre helyezett hangsúly hogyan egészíti ki Aghion és Howitt Schumpeter modelljét, amely az innovációt a vállalatok piacra lépésének, kilépésének és technológiai leváltásának versenyképes folyamataként formalizálja. Az esszé e keretrendszerek segítségével értelmezi a fejlett OECD-gazdaságokban a termelékenység 2000-es évek közepe óta megfigyelhető, széles körű lassulását, és azzal érvel, hogy az ezt magyarázó legfontosabb tényezők az alkotó rombolás gyengülése, a csúcstechnológiák lassúbb terjedése, a vállalati dinamizmus csökkenése, valamint a kedvezőtlen szakpolitikai környezet.”
Forrás:
A fonógépektől a szilíciumig: Innováció, alkotó rombolás és közpolitika; Égert Balázs; Hitelintézeti Szemle; 25 (1).; 101-132. o.; DOI: 10.25201/HSZ.25.1.101; 2026
