Bár a beadvány 2009-es, és az akkori törekvésekre reflektál, de érdemes a szerzők érvelésére odafigyelni, attól függetlenül is, hogy azóta nagy változások voltak.
„A. Bevezető
Az indítvánnyal érintett valamennyi törvényi rendelkezés célja, hogy az elektronikus ügyintézés megvalósításának jogszabályi hátterét biztosítsa, mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásokban. A rendelkezések egymással tartalmukban alapvetően összefüggenek, egy egységes kormányzati infrastrukturális koncepciót kívánnak megvalósítani, és ez a közös koncepció az, amely azt eredményezi, hogy az elektronikus ügyintézés jogszabályokban megjelenő módja több ponton is megsérti az Alkotmányt.
Az elektronikus ügyintézés mihamarabbi és minél szélesebb körű megvalósítása közös érdeke a polgároknak, az államnak és az önkormányzatoknak is, ugyanakkor a most támadott modell nemcsak nem hatékony vagy gazdaságos, hanem súlyosan csorbítja a központi végrehajtó hatalmon kívüli szereplők jogait – legyen az bíróság, önkormányzat vagy polgár.Ez egy olyan monolitikus, államközpontú modell, amely hosszú távon nem szolgálhatja a közérdeket. Az elektronikus ügyintézés használatának terjedésével a központi rendszer1 mindenkori irányítója egyre több és több olyan eszköz birtokába jut, amely csak a rendszer használóinak kiszolgáltatottságát fokozza.
Nincsen olyan kényszerítő informatikai szakmai vagy gazdaságossági indok, amely azt támasztaná alá, hogy csak ez a jelenlegi, központi rendszerre épülő modell az, amivel az elektronikus ügyintézés megvalósítható. Mind a külföldi országok példái, mind az elektronikus cégeljárás 2005. szeptember 1-jétől2 lehetséges – 2008. július 1-jétől kötelező – módja, mind a 2005. november 1-jétől hatályos, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: „Ket.”) ezt bizonyítja.
A központi rendszerrel kapcsolatban az elmúlt évek folyamatos centralizációs törekvései, a jövőre nézve is jól látható további központosítási törekvések mind szakmai körökben, mind az állampolgárok, mind pedig az érintett (állami és gazdasági) szervek oldaláról egyre jelentősebb alkotmányossági aggályokat vetnek fel. Jól mutatják ezt azok az észrevételek, amelyek az érintett szakmai szervezetek, valamint a közigazgatási egyeztetésbe bevont szervezetek az indítványunkkal támadott törvények előkészítése, illetve egyeztetése során megfogalmaztak.
A kormányzat azonban ezeket figyelmen kívül hagyva folytatja e fejlesztéseket. Fontos volna az alkotmányos határok kijelölésével rögzíteni, hogy meddig mehet el a központi államigazgatás az állam különböző szervei és az állampolgár közötti kommunikáció saját felügyelet alá vonásában, illetve maga alá vonhatja-e egyes gazdasági szereplők és az állampolgárok közötti kapcsolattartást. Mik az alkotmányossági korlátai, követelményei ennek a központosítási törekvésnek? Álláspontunk szerint az indítványban érintett jogszabályi rendelkezések nem pusztán technikai kérdések, hanem olyan irányok, amelyek az állam és a polgárok viszonyát hosszú évekre megalapozzák, és így már ma komoly alkotmányjogi jelentőséggel rendelkeznek.”
Forrás:
Indítvány egyes törvényi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, dr. Homoki Péter, dr. Kiss József, Kleinheincz Gábor, dr. Kovács Tamás, dr. Réti László, Sikolya Zsolt (pdf)
Az indítvány az Alkotmánybíróság webhelyén
