„Két hete megjelent a hírekben, hogy a megyéktől január 1-jén államilag átvett közgyűjtemények a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz (Nefmi) kerülnek. Jelenleg ugyanis ideiglenes megoldásként kettős irányítás alatt működnek: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz (KIM) tartozó Megyei Intézményfenntartó Központokhoz (MIK) „sorozták” be őket szervezetileg, pénzügyileg, de szakmailag most is a Nefmi irányít.
A laphírek ellenére döntés nem született. A Népszava kormányközeli forrásra hivatkozva azt írta, a múlt szerdai kormányülésen éppen Orbán Viktor söpörte le az elképzelést azzal, hogy a Nefmi dolgozzon ki olyan előterjesztést, amely szerint például a megyei múzeumokat nem az állam, hanem a megyeszékhelyek veszik majd át. Nem tudjuk, valóban így volt-e, az viszont biztos, hogy ezt sem a múzeumi szakma, sem a kulturális kormányzat nem tartaná ideális megoldásnak. Szinte teljes szakmai, politikai egyetértés mutatkozik abban, hogy a megyei közgyűjteményi rendszernek az lenne a legjobb, ha a Nefmi irányítása alá kerülne. Ez derült ki egyebek mellett az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságát ellenőrző bizottság hétfői ülésén is, ahol minden érintett jelen volt. A jelenlegi kettős irányítást minden fél ideiglenesnek tekinti, mind a KIM, mind a Nefmi, mind a szakmai szervezetek, amelyek anyagi helyzetük további jelentős romlásáról számoltak be. A rendszer így biztosan fenntarthatatlan.
Az ellenőrző bizottság tagjaként Hiller István volt kulturális miniszter számszerűsítette az elvonás mértékét: szerinte ez az elmúlt 2 évben 30-50 százaléknyi volt az előző évek gazdálkodási számaihoz képest. Vigh Annamária, a Nefmi közgyűjteményi főosztályának vezetője a következő számokat közölte: a múzeumok 20,6, a könyvtárak 17,9, a levéltárak 3,5 százalékkal kapnak idén kevesebbet, mint tavaly, így az előző évihez képest 16,4 százalékos elvonás sújtotta a közművelődési területet.
L. Simon László, a parlament kulturális és sajtóbizottságának elnöke viszont emlékeztetett, Hiller István minisztersége idején az önkormányzati normatívákat összevonták, s ezzel a megyéknél a kulturális intézmények fenntartására fordítható keret drasztikusan csökkent.
A szakmai szervezetek képviselői elmondták, különösen romlott a megyei közgyűjtemények helyzete a MIK-hez kerülés óta is. Sok helyen nincs új alapító okirat, nincs elfogadott intézményi költségvetés, vagy ha van, már szeptemberre elfogy az éves keret. Zöld-Nagy Viktória, a KIM helyettes államtitkára erre reagálva elmondta, összesen 771 megyei intézményt vettek át, s amíg ezek az intézmények megyei tulajdonban voltak, a megyék egyéb pénzek átcsoportosításával a költségvetési kereteken túl is biztosították a fenntartásukat. Most ez a 20-25 milliárd forintra tehető kiegészítő pénz nincs, nem lehet belőle kifoltozni a rendszert.
L. Simon László ezen a fórumon is kifejtette: a megyei múzeumi rendszernek, valamint a megyei könyvtáraknak, levéltáraknak legjobb gazdája a Nefmi lenne, nem a megyeszékhelyek. Tapasztalatai szerint a megyei központok többségében nem szeretnék ezt a rendszert átvenni. Kivéve a megyei művelődési központokat, amelyek sok helyen meg is szűntek. Ezeknek a fenntartását a városokkal együtt kell megoldani.
A megyei közgyűjtemények, közművelődési intézmények egymástól eltérő szervezeti struktúrában működnek. A megyei múzeumi rendszer például szoros hálózat, 212 intézménnyel, melyben a központi megyei múzeum alá kisebb kisvárosi vagy falusi kiállítóhelyek is tartoznak. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége elnöke e rendszer állami kézben tartásával látja biztosítottnak az örökségmegóvás feladatát, s szintén a Nefmi fennhatósága mellett érvelt.
Kívánatosnak tűnik a levéltári szervezet állami fenntartása is. Tyekvicska Árpád, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke a Nefmi fennhatósága mellett foglalt állást. Korábban szerették volna, ha a Nefmin belül külön levéltári igazgatóság jön létre, a minisztérium azonban a Magyar Országos Levéltárral való integrációt szorgalmazná.
Kicsit más a helyzet a könyvtárakkal. A tizenkilenc megyei könyvtár nem alkot szervezeti egységet a megye kisebb településeinek könyvtáraival (bár szolgáltatóként segíti őket). Ezért alternatív megoldásként felmerülhet, hogy a megyeszékhelyek lennének a jövőben a volt megyei könyvtárak fenntartói, ahogy ez három megyében már most is működik (olvasóik 90 százaléka úgyis az adott nagyvárosból kerül ki). Ezt a javaslatot tolmácsolta Fodor Péter, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke. De szerintük a Nefmi fennhatósága is jól szolgálná a megyei könyvtárügyet.
A megyei művelődési központok helyzete ma a legziláltabb, eltérő anyagi és tulajdoni viszonyok jellemzik, sok helyen szükséges lenne a felzárkóztatás, a pályázati lehetőségek eléréséhez pedig az önálló jogi személyiség. Örülnének, ha a Nefmi venné kézbe a még meglévő megyei művelődési házakat, mondta Kary József, a Megyei Művelődési Központok Szövetségének elnöke.
Hammerstein Judit, a Nefmi kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkára lapunknak elmondta: „az állami fenntartás kapcsán a KIM-mel és a többi tárcával egyetértés mutatkozik abban a tekintetben, hogy a Megyei Intézményfenntartó Központok felügyeletéből kerüljenek ki a közgyűjtemények a 2011. decemberi gazdálkodási státusuk megőrzésével.
Látni kell viszont, hogy a közgyűjtemények helyzete – eltérő sajátosságaik miatt – nem feltétlenül rendezhető egységes szempontok szerint.” Így az csak az egyik alternatíva, hogy a Nefmihez kerülnének.
A megyei közgyűjtemények sorsáról április 1-jéig kellene a kormánynak döntenie, mert a jelenleg érvényben lévő rendelet szerint áprilistól a MIK-be integrálódik a megyei közgyűjteményi rendszer.”
Forrás:
Bármit, csak a MIK-et ne!, Csordás Lajos, Népszabadság, 2012. március 21.