közigazgatás: magyarközigazgatási informatika

Interjú a korrupcióról Tóth István Jánossal

Szerző: 2012. április 12.No Comments

hvg.hu: Miből kutatnak?
T.I.J.: 1996-ban már volt számítógép, és volt internet is, és már lehetett elektronikusan adatokat tárolni. Ehhez képest 1997-98 között a magyar közbeszerzési eljárások – mintegy 20 ezer eljárás – adatai csak papíralapon vannak meg hivatalosan, az Országgyűlési Könyvtárba lehet bemenni értük. 1998-2004 között a közbeszerzési hatóság honlapjára felkerültek ugyan adatok a közbeszerzésekről, de azok sem tekinthetők adatbázisnak. Az információk rendezetlen halmazát adják, amit a kutathatóság érdekében szintén át kell átalakítani és rendszerezni. De eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy ebből hogyan lehetne egy rendes, matematikai-statisztikai elemzésekre is alkalmas adatbázist építeni. Nonszensz!

Aztán, amikor 2005-től kezdve kissé rendezettebb formában közli az adatokat a Közbeszerzési Hatóság (ebből dolgozunk mi is a 2005-2011 közötti időszakra vonatkozóan), kiderült, hogy azok az adatok is hemzsegnek a hibáktól. Amikor teljesen nyilvánvaló, hogy szám formában kellene megadni az adatokat, akkor is sokszor betűvel rögzítették. Az ajánlattevő cégek nevének leírása helyett elegendő lett volna például az adószám első nyolc jegyét rögzíteni – ezzel ugyanis egyértelműen azonosíthatók a cégek. Ellenben most ugyanaz a cég többféle módon szerepelhet a Közbeszerzési Hatóság adatbázisában (pl. ALISCA BAU Építő Zrt., Alisca Bau Építőipari Zrt.) De még azt is egyszerűen az adatrögzítőre bízták, hogy például Rákóczi nevét le tudja-e helyesen írni. Így van „–czy”, „-tzy” és „-ci” végű rögzítés is.

További furcsaság, hogy akad olyan közbeszerzés, ahol az adatbázis szerint a kifizetés ír fontban történt, amikor már Magyarország az EU, Írország pedig az eurózóna tagja volt. Sőt, rögzítettek olyat is, miszerint egy magyar közintézmény indonéz drachmában írt ki közbeszerzést. Ezekről nem tudni, hogy az adatrögzítés a hibás, vagy van a dolognak valamilyen ésszerű magyarázata. Számomra mindenesetre elképzelhetetlen, hogyan születhettek ilyen megoldások a XXI. században.

hvg.hu: Nevezzük ezt a bürokrácia megengedő slendriánságának?
T.I.J.: Nem, ez nem fegyelmezetlenség, hanem alapvetően az államigazgatási kultúra hiánya. Vegyük Észtország példáját! Ott a rendszerváltáskor teljes rezsimváltás történt olyan értelemben is, hogy míg nálunk papírokat tologattak, ott már a ’90-es évek elejétől elektronikusan kommunikáltak egymással az egyes adatbázisok. Mivel Észtországban használják a modern technológiákat, ezek azonnal megteremtették a nyitottság és az átláthatóság feltételeit is. Az open government (nyílt kormányzás) nagyságrendekkel képes csökkenteni a korrupciós kockázatokat. Magyarországon folyamatosan ignorálták azokat a technológiai újításokat, amelyek nélkül a modern kori kormányzás kivitelezhetetlen. Úgy viselkednek, mintha ez az egész nem is létezne.

hvg.hu: Hogyan kell értékelnünk, hogy a kutatásaik szerint az eredményesnek nyilvánított közbeszerzések fele problémás volt 2010-2011-ben?
T.I.J.: Megdöbbentő volt, hogy a vizsgálatunk szerint 2010-2011-ben az összes érvényes közbeszerzési eljárás 48-50 százalékánál egyetlen ajánlatot nyújtottak be, vagyis nem volt verseny. Pedig a közbeszerzéseknek alapvetően verseny mellett kellene történniük, különben óhatatlanul a piacinál magasabb áron történnek meg a beszerzések, azaz az eladó oldalán járadék, az adófizetők oldalán társadalmi veszteség képződik.

hvg.hu: Az mennyit segíthet, hogy a kormány antikorrupciós stratégiát készít?
T.I.J.: Van előrelépés a korábbiakhoz képest a kormányzati logikában. Ezt részben a dolgok helyes felismerése mozgatja, részben az EU nyomására történik. Természetesen a hangsúlyeltolódás még nem jelenhet meg az adatokban, hiszen ez nem több annál, hogy mit szeretne a kormány. Igaz, már ez is fontos lépés a szükséges modernizáció felé.

A korábbi intézkedések leginkább arról szóltak, hogy növelni kell a büntetési tételeket, több ügyész kell, több rendőr, vagy védeni kell a feljelentőket stb. Az egyébként helyes üvegzsebtörvényt pedig maguk az önkormányzatok és állami intézmények szabotálták el. A büntetésre alapozó elgondolásnak egy szint után nincs visszatartó ereje, ezért önmagában helyeselhető, ha a megelőzésre helyeződik át a hangsúly. És a kormány olyan intézményi és szabályozási környezetet akar teremteni, amiben kevésbé jöhet létre korrupciós helyzet és olyan intézményrendszer, ami megtűri a korrupciót.

Ehhez azonban rögtön hozzá kell tenni: ha egy év alatt 300 törvényt fogad el rohamtempóban az Országgyűlés, mint tavaly, akkor több lesz a selejtes jogszabály, ami megemeli a korrupciós keresletet is. Mert ha rossz egy törvény, akkor azt előbb-utóbb módosítani kell. Ez növeli a jogbizonytalanságot és a nem megfelelő szabályok kijátszására ösztönöz. Márpedig a korrupció csökkentéséhez a jogkövető magatartás erősítésén keresztül vezet az út. És fordítva: ha gyengül a jogkövető magatartás, az a korrupció erősödését eredményezi.

hvg.hu: Lehet-e azzal védekezni, hogy korrupció mindig volt, és hogy a posztszovjet hatalmi zónában ezzel a teherrel nem vagyunk egyedül?
T.I.J.: Lehet, és mérhetjük magunkat Kazahsztánhoz is. Vagy mondhatjuk, hogy Németországban is kiderült, hogy a parlamenti pártoknak voltak „vonal alatti” számláik, és lám, a korábbi francia elnök is korrumpálható volt. Csak a következő kérdés, ami ezt a példálózást kínossá teszi, hogy ott milyen reakciók születtek ezekre az esetekre. Mondhatjuk azt is, hogy az egyes állami intézmények adatközlési gyakorlata már csak ilyen, „mert ez itt Magyarország”. Csakhogy Szlovákiában bemegy valaki a szlovák közbeszerzési hatósághoz azzal, hogy szüksége lenne közbeszerzési adatokra, mégpedig kutatható adatbázis formájában, akkor a hatóság teljesíti ezt a kérést. Nekünk viszont minden érvényes közbeszerzési adatért vért kell izzadunk…”

Forrás:
Korrupcióban külön kategória a magyar törvényhozás, Szabó M. István, HVG.hu, 2012. április 12.