2012. évi CXVII. törvény az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról

1. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása

3. § A Pp. 119. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A fél, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személy, valamint azok képviselője írásban vagy a tárgyaláson kérheti, hogy a részére kiadható iratot elektronikus formában az általa megjelölt e-mail címre továbbítsa a bíróság, ha az irat
a) elektronikus formában,
b) elektronikus okiratként vagy
c) a papíralapú okirat elektronikus másolataként a bíróságnál rendelkezésre áll.

(5a) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben az irat továbbításáért nem kell illetéket fizetni. Az irat akkor áll elektronikus formában rendelkezésre [119. § (5) bekezdés a) pont], ha a bíróság a papír alapú iratot informatikai eszköz alkalmazásával szerkesztette meg; az elektronikus formában rendelkezésre álló irat nem hiteles kiadmány, az bizonyítékként nem használható fel.”

15. § A Pp. a Nyolcadik részt megelőzően a következő 394/F. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki:
Az elektronikus kommunikáció szabályai
394/F. § (1) Ahol e törvény elektronikus kommunikációt rendel, ott a (2) bekezdésben meghatározottak szerint a Ket. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2) A bíróság a következő, a Ket. szerinti szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat nyújthatja az ott meghatározott szabályok szerint, illetve az alábbi szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat veheti igénybe az ott meghatározott, az elektronikus ügyintézési felügyelet által nyilvántartásba vett szolgáltatótól:
a) az ügyfél ügyintézési rendelkezésének nyilvántartása, ideértve a meghatalmazások kezelését is,
b) azonosítási szolgáltatás,
c) kézbesítési szolgáltatás, ideértve a biztonságos kézbesítési szolgáltatást is,
d) elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása,
e) papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá,
f) elektronikus iratról hiteles elektronikus másolat készítése,
g) elektronikus iratról hiteles, más formátumú elektronikus másolat készítése,
h) központi azonosítási ügynök,
i) összerendelési nyilvántartás.”

7. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítása
22. § A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Pltv.) 17. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A nyilvántartás szervei a külön törvényben meghatározott esetekben és megkereső szervek javára, a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló törvényben meghatározott rendelkezések szerint adatot szolgáltatnak a polgár azonosítása, a megkereső szervek általi azonosítás, a megkereső szervek által kezelhető azonosító kódok lekérdezése érdekében.”

23. § A Pltv. 29. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Ha a polgár valamely hatóság, bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a nyomozó hatóságok, az ügyészség előtti ügyintézés során személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvánnyal azonosítja magát, akkor e szerv az igazolvány 17. § (4) bekezdés szerinti ellenőrzése céljából jogosult rögzíteni az okmányazonosítót és azt a 17. § (4) bekezdés szerint ellenőrizni. Az ellenőrzést követően a szerv az okmányazonosítót haladéktalanul köteles törölni, csak az ellenőrzés eredményét tárolhatja.”

8. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítása
24. § A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény (a továbbiakban: Szatv.) a következő 10/C. és 10/D. §-sal egészül ki:
„10/C. § (1) Ha valamely adatkezelő törvényi felhatalmazás alapján a természetes személyazonosító adatoktól eltérő azonosítót használ a polgár azonosítására, a polgár jelen § rendelkezései szerint az adatkezelő által használt azonosítót igazoló igazolvány helyett más, személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvánnyal is igazolhatja személyazonosságát, feltéve, hogy azt a polgár a külön jogszabály szerinti ügyintézési rendelkezésében megengedte. (2) Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés során az adatkezelő a polgár által használt személyazonosításra alkalmas igazolvány okmányazonosítóját tartalmazó közhiteles nyilvántartás kezelőjének átadja a polgár által használt személyazonosításra alkalmas igazolvány okmányazonosítóját. Az okmányazonosítót tartalmazó közhiteles nyilvántartás kezelője átadja az okmányazonosítóhoz tartozó, titkosított kapcsolati kódot az összerendelési nyilvántartást vezető szervnek.
(3) Az összerendelési nyilvántartást vezető szerv az adatátadás alapján megküldi az adatkezelő által igényelt azonosító kódot tartalmazó közhiteles nyilvántartás kezelője részére az igényelt azonosító kódhoz tartozó, titkosított kapcsolati kódot. A megkeresés alapján az igényelt azonosító kódot tartalmazó közhiteles nyilvántartás kezelője megküldi az adatkezelő részére az igényelt azonosító kódot, feltéve, hogy az adatkezelő az igényelt azonosító kód kezelésére jogosult.
(4) A (2) és (3) bekezdés szerinti adategyeztetés az adatkezelő által képzett egyedi tranzakciós kódra hivatkozással történik. Az egyedi tranzakciós kód képzési szabályait az adatkezelő határozza meg, azzal, hogy az egyedi tranzakciós kód nem lehet azonos az adóazonosító jellel, a TAJ számmal, a személyazonosító jellel, valamely okmányazonosítóval vagy bármely egyéb, az adatkezelő által használt azonosítóval, továbbá nem származtatható azokból.
(5) Az adatkezelő az adatlekérdezést követően haladéktalanul törli a polgár által az (1)–(4) bekezdés szerinti adatlekérdezés érdekében a (2) bekezdés szerint megadott okmányazonosítót, amelynek kezelésére egyébként nem jogosult.
10/D. § (1) Ha valamely adatkezelő törvényi felhatalmazás alapján a természetes személyazonosító adatoktól eltérő azonosítót használ, a polgár a jelen § rendelkezései szerint az adatkezelő által használt azonosítót igazoló igazolvány helyett elektronikus azonosítás útján is igazolhatja az azonosítót, illetve személyazonosságát, feltéve, hogy azt a polgár a külön jogszabály szerinti ügyintézési rendelkezésében megengedte.
(2) Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés során az adatkezelő olyan módon azonosítja elektronikus úton a polgárt, hogy az azonosítás korábban elvégzett, az ügyfél személyes megjelenését igénylő személyazonosításra visszavezethető, és a (3) bekezdésben foglaltak szerint személye valamely személlyel egyértelműen megfeleltethető legyen.
(3) A polgár személye valamely személlyel akkor feleltethető meg egyértelműen, ha az azonosítás keretében igazolt adatok alapján egyértelműen megállapítható a személy azonossága, és az igazolt adatok egyeznek az ügyfélre vonatkozó,
a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban vagy az idegenrendészeti nyilvántartásban szereplő természetes személyazonosító adatokkal,
b) a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban vagy az idegenrendészeti nyilvántartásban szereplő természetes személyazonosító adatokkal az összerendelési nyilvántartáson keresztül közvetve egyértelműen megfeleltethető adatokkal,
c) a külön törvény szerinti ügyintézési rendelkezésben az ügyfél által rögzített azonosító adatokkal,
d) olyan, a hatóság informatikai rendszerében kezelt személyazonosító adatokkal, amelyekből a rendszer valamely közhiteles nyilvántartáson keresztüli ellenőrzés útján az ügyfél személyének az adott személyhez rendeltségét ellenőrizheti, vagy
e) a hatóság saját nyilvántartásában szereplő, egyértelmű hozzárendeléshez elegendő adatokkal.
(4) Ha az adatkezelő a (2) és (3) bekezdés rendelkezései szerint sikeresen azonosította a polgárt, úgy a 10/C. § megfelelően irányadó azzal, hogy okmányazonosítón az azonosítás szolgáltató által hitelesen igazolt azonosító kód vagy az azonosítás szolgáltató által megadott, a polgárra vonatkozó más olyan kód értendő, amelyet az ügyfél az ügyintézési rendelkezésében megadott.”

25. § A Szatv. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„25. § (1) A 23. és 24. §-ban meghatározott szerv kérésére a polgár – személyazonosságának hitelt érdemlő igazolása mellett – TAJ számát köteles megismerhetővé tenni.
(2) A polgár az (1) bekezdés szerinti megismerhetővé tételt az egészségügyi ellátóhálózat szerve felé úgy is biztosíthatja, hogy személyazonosságát hitelt érdemlően igazolja, majd az egészségügyi ellátóhálózat szerve a 10/B. § rendelkezései szerint lekérdezi a TAJ számot.”

13. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása
30. § A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) a következő 69/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
Elektronikus kapcsolattartás
69/A. § (1) A bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság és a büntetés-végrehajtási szervezet egymással az írásbeli kapcsolatot elektronikus úton tartja.
(2) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a védővel, a jogi képviselővel vagy a képviselőként eljáró ügyvéddel, továbbá a tanú érdekében eljáró ügyvéddel – a meghatalmazás benyújtását, illetve a kirendelést követően – az írásbeli kapcsolatot elektronikus úton tartja.
(3) Ahol e törvény elektronikus kapcsolattartást rendel vagy arra lehetőséget biztosít, az elektronikus kapcsolattartásra – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) A bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság és a büntetés-végrehajtási szervezet az alábbi, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat nyújthatja az ott meghatározott szabályok szerint, illetve az alábbi szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat veheti igénybe az ott meghatározott, az elektronikus ügyintézési felügyelet által nyilvántartásba vett szolgáltatótól:
a) az ügyfél ügyintézési rendelkezésének nyilvántartása, ideértve a meghatalmazások kezelését is,
b) azonosítási szolgáltatás,
c) kézbesítési szolgáltatás,
d) elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása,
e) papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá,
f) elektronikus iratról hiteles elektronikus másolat készítése,
g) elektronikus iratról hiteles, más formátumú elektronikus másolat készítése,
h) központi azonosítási ügynök,
i) összerendelési nyilvántartás.
(5) A (4) bekezdés alkalmazásában ügyfél a 42. §-ban meghatározott büntetőeljárásban részt vevő személy.”

31. § A Be. 70. § (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság hivatalos iratának az érintett személy részére átadása (kézbesítés) történhet]
„f) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény és végrehajtási rendeletében szabályozott biztonságos kézbesítési szolgáltatás útján.”

21. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítása
45. § A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 39. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A hivatalos feljegyzés számítógépes programmal, automatikusan is elkészíthető, ebben az esetben a feljegyzést készítő aláírása helyett a hatóság gépi aláírása is alkalmazható.
(11) Hivatalos feljegyzés készítése alkalmazható az írásbelinek nem minősülő elektronikus kapcsolattartás során közölt információk írásba foglalására.”

48. § A Ket. 160. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A külön jogszabályban foglaltakon túl a közigazgatási hatósági eljárásban az okiratról az elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása, papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá, valamint elektronikus iratról hiteles, más formátumú elektronikus másolat készítése szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás szabályai szerint a hatóság, valamint a kormány által kijelölt szervezet által készített okirat bizonyító ereje megegyezik az eredeti okiratéval.
(5) Az a hatóság, amely az ügyfél azonosítására a természetes személyazonosító adatoktól eltérő azonosítót képez, az azonosító ügyféllel való közlését megelőzően kapcsolati kódot képez, azt az azonosítóhoz rendelten nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással a kapcsolati kódot annak típusmegjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak az összerendelési bejegyzés kiegészítése céljából átadja. Az azonosítóval összefüggő olyan adatlekérdezés, illetve adattovábbítás, amelynél a hatóság által kezelttől eltérő azonosító használata is szükséges, a továbbiakban az összerendelési nyilvántartás igénybevételével, az összerendelési nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések szerint történhet.”

49. § A Ket. 162. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha valamely személy törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott – az e törvény hatálya alá nem tartozó – elektronikus ügyintézési szolgáltatások tekintetében tesz ügyintézési rendelkezést, arra – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – e törvénynek az ügyintézési rendelkezésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell azzal, hogy hatóság alatt az elektronikus ügyintézési szolgáltatást nyújtó szolgáltatót, ügyfél alatt az azt igénybe vevő személy kell érteni.
(6) Az összerendelési nyilvántartás kezelője az összerendelési nyilvántartásba új személy bejegyzésekor értesíti az ügyfél ügyintézési rendelkezését nyilvántartó szervet. A nyilvántartó szerv az értesítés alapján kapcsolati kódot képez, azt nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással, annak típusmegjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak az összerendelési bejegyzés kiegészítése céljából átadja. Az ügyfél ügyintézési rendelkezését a nyilvántartó szerv az általa képzett kapcsolati kódhoz rendelten veszi nyilvántartásba és tárolja, az ügyfél természetes személyazonosító adatait és azonosító kódjait – az ügyfél által önkéntesen rögzített adatokon túl – nem tárolja. Az ügyintézési rendelkezés lekérdezésére az összerendelési nyilvántartás igénybe vételével kerülhet sor.”

50. § A Ket. 168. § (1) bekezdés m) és n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a következő o)–v) ponttal egészül ki:
[Az alábbi szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat a Kormány köteles biztosítani:]
„m) elektronikus fizetési és elszámolási rendszer,
n) iratérvényességi nyilvántartás,
o) kormányzati hitelesítés-szolgáltatás,
p) kormányzati elektronikus aláírás ellenőrzési szolgáltatás,
q) központi azonosítási ügynök,
r) ÁNYK űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás,
s) azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés,
t) elektronikus irat hiteles papír alapú irattá alakítása,
u) papír alapú irat átalakítása hiteles elektronikus irattá,
v) jogszabályban kötelezően nyújtandóként előírt további szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások.”

51. § A Ket. az „Elektronikus tájékoztatás” alcímet megelőzően a következő 168/A. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki:
Ügyfél-regisztrációs eljárás
168/A. § (1) Ha valamely elektronikus ügyintézési szolgáltatás igénybevétele előzetes regisztrációhoz kötött, a regisztrációs eljárás (a továbbiakban: ügyfél-regisztrációs eljárás) során az ügyfél ennek az alcímnek a rendelkezései szerint
a) elektronikusan regisztrálhat olyan azonosítás szolgáltatás használatával, amelynek alapjául szolgáló regisztráció megfelel a jelen alcím szerinti követelményeknek, vagy amelynek használatát az ügyfél egyébként az ügyintézési rendelkezésében lehetővé tette, vagy
b) személyes megjelenéssel a jelen alcím szerinti követelményeknek megfelelő eljárásban regisztrálhat.
(2) A regisztrációt megelőzően az ügyfélnek vagy az ügyfél képviseletében eljáró természetes személynek (a továbbiakban együtt: igénylő) személyesen meg kell jelennie a regisztrációt végző szervezet előtt. A szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltató által meghatározott esetben a személyes megjelenéssel egyenértékű a regisztrációt végző szervezet külső helyszínen lefolytatott eljárása is, ha azonos biztonsági körülmények között biztosítható az ügyfél személyazonosságának az e §-ban meghatározott ellenőrzése.
(3) A természetes személy személyes megjelenése esetén az ügyfél-regisztrációs szerv a felhasználó által bemutatott, a külön jogszabályban meghatározott személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványban szereplő adatok alapján az ügyfelet azonosítja; megadott adatait összeveti
a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás,
b) olyan külföldi esetén, aki abban nem szerepel, a központi idegenrendészeti nyilvántartás,
c) ha a természetes személy az a) és b) pont szerinti nyilvántartásban sem szerepel, az általa bemutatott útlevél vagy a schengeni övezetbe tartozó EGT részes állam polgára esetén az adott állam által kibocsátott személyazonosításra alkalmas okmány adataival. Az ügyfél-regisztrációs szerv az azonosítási tevékenység során az adatokat kizárólag személyazonosításra és a jogosult adatkezelők által megküldött természetes személyazonosító adatokkal való egyezés vagy eltérés megállapítására használhatja fel.
(4) Az azonosítás sikere esetén az ügyfél-regisztrációs szerv
a) átemeli az igénylő természetes személyazonosító adatait a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból vagy a központi idegenrendészeti nyilvántartásból,
b) a (3) bekezdés c) pont szerinti esetben a bemutatott okmányból a természetes személyazonosító adatokat, az állampolgárságot emeli át az ügyfél-regisztrációs adatbázisba. Az azonosítás és ellenőrzés sikertelensége esetén az ügyfél-regisztrációs szerv az ügyfél-regisztrációt megtagadja, és az esetleg már rögzített adatokat helyreállíthatatlanul törli.
(5) A regisztráció és a személyazonosság ellenőrzése alapjául szolgáló, rögzítendő adatok helyességét az igénylő nyilatkozatban, saját kezű aláírásával ellátva igazolja.
(6) A (3) bekezdés szerinti hatósági igazolvány azonosító adatait, az igénylő adatainak egyezését és a hatósági igazolvány érvényességét a regisztrációs szervezet az igazolványt nyilvántartó szerv közhiteles nyilvántartásában ellenőrzi.
(7) Amennyiben a (6) bekezdés szerinti ellenőrzés nem vezetett eredményre – adategyezőség nem volt megállapítható vagy a hatósági igazolvány érvénytelen volt, illetve az ellenőrzés a hatósági nyilvántartásban egyéb okból nem volt végrehajtható – a regisztráció nem hozható létre.”

52. § A Ket. 169/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Jogszabályban arra feljogosított szervezet az ügyfél számára az alábbi hatósági szolgáltatásokat biztosíthatja:
a) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatásból a beadvány elektronikus irattá alakítását a vonatkozó szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás szabályai szerint, az elektronikus irat hatóság nevében történő átvételét és – amennyiben ennek informatikai feltételei adottak – annak a hatóság informatikai rendszerében történő elhelyezését,
b) az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatást, valamint
c) a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatást.”

53. § A Ket. 171. §-a a következő (7a) és (7b) bekezdéssel egészül ki:
„(7a) A 2012. március 31-én elektronikus kapcsolattartás, valamint elektronikus ügyintézés biztosítására köteles hatóságok 2012. december 31-ig kötelesek
a) az elektronikus kapcsolattartás, illetve az elektronikus ügyintézés lehetőségét a 2012. március 31-én hatályos szabályoknak megfelelően biztosítani, mindaddig, amíg az e törvénynek való megfelelést nem biztosítják,
b) megteremteni az e törvénynek való megfelelés feltételeit.
(7b) A 2012. március 31-én létező ügyfélkapu 2012. április 1-jét követően is fennmarad, az ügyfélkapuval rendelkező természetes személyek adatait az ügyfélkapu regisztrációs adatbázist kezelő szerv az ügyfélkapu regisztrációs adatbázisban kezeli tovább, kivéve, ha a természetes személy az ügyfélkapu és az ahhoz kapcsolódó személyes adatai törlését az ügyfélkapu regisztrációs adatbázist kezelő szervtől kéri.”

54. § A Ket. 172. § j) pont 10–12. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
j) szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás: az alábbi elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatások:] „10. hozzáférés az elektronikus iratkezelő rendszerhez,
11. hozzáférés biztosítása elektronikus nyilvántartások adataihoz,
12. hozzáférés biztosítása az informatikai rendszer működésével kapcsolatos adatokhoz,”
54. § (1)
(2) A Ket. 172. § j) pont 17. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:
j) szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás: az alábbi elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatások:] „17. elektronikus iratok kezelése,”

(3) A Ket. 172. § j) pontja 22–23. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép és 172. § j) pontja a következő 24–28. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:
j) szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás: az alábbi elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatások:] „22. elektronikus dokumentum titkosítása,
23. elektronikus űrlapok kezelése,
24. elektronikus aláírás ellenőrzési szolgáltatás,
25. informatikai háttér szolgáltatása,
26. azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés,
27. elektronikus fizetési és elszámolási rendszer,
28. az e törvényben vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásként nevesített további elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szolgáltatás.”

56. § A Ket. 175. § (1) bekezdése a következő d) és e) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki]
„d) az ügyfélkapu regisztrációs szervet vagy szerveket,
e) az ügyfélkapu regisztrációs adatbázist kezelő szervet vagy szerveket.”

57. § A Ket.
a) 1. § (4) bekezdésében az „e törvény” szövegrész helyébe a „törvény” szöveg,
b) 131. § (1c) bekezdés a) pontjában a „határozat” szövegrész helyébe a „végzés” szöveg lép.

58. § Hatályát veszti a Ket. 141. § (1) bekezdés i) pontja.

34. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIV. törvény módosítása
120. § A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIV. törvény 17. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény a 10. §-t követően a következő alcímmel és 10/A–10/B. §-sal egészül ki:
Összerendelési nyilvántartás
10/A. § (1) A különböző adatkezelők által az ügyfélnek kiadott valamely azonosító kóddal nyilvántartott adatoknak más azonosító kód alapján nyilvántartást vezető, vagy a polgárt az alapján azonosító adatkezelőhöz történő adattovábbításánál a továbbított adat személyhez rendelhetősége érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv összerendelési nyilvántartást vezet. A nyilvántartásból a különböző azonosítókkal nyilvántartott adatok cseréje, továbbítása esetén az adatkezelők e törvényben meghatározottak szerint adatokat igényelhetnek.
(2) Az összerendelési nyilvántartásba új személyhez tartozó bejegyzés felvétele történhet
a) magyar állampolgár esetében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény alapján vezetett nyilvántartás kezelőjének kezdeményezésére,
b) nem magyar állampolgár esetében jogszabályban kijelölt nyilvántartás kezelőjének kezdeményezésére.
(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában megadott nyilvántartás kezelője a polgár adatainak nyilvántartásba vételekor kapcsolati kódot képez, azt az azonosító kódhoz rendelten nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással a kapcsolati kódot annak típusmegjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak átadja, amely új összerendelési nyilvántartási elemet hoz létre.
(4) A (2) bekezdés alá nem tartozó nyilvántartás kezelője az azonosító kód érintett polgárral való közlését megelőzően kapcsolati kódot képez, azt az azonosító kódhoz rendelten nyilvántartásba veszi, és csak általa visszafejthető titkosítással a kapcsolati kódot annak típusmegjelölésével az összerendelési nyilvántartásnak az összerendelési bejegyzés kiegészítése céljából átadja
a) a természetes személyazonosító adatokkal, ha az azonosító kiadása azokon alapult, vagy
b) összerendelési nyilvántartásban nyilvántartott más azonosító kódra vonatkozó kapcsolati kóddal, ha az azonosító kiadásakor már rendelkezésre állt.
(5) Az összerendelési nyilvántartás az egyes személyekre vonatkozóan eltérő azonosító kódonként külön-külön kapcsolati kódokat tartalmaz, egyéb azonosítót nem tárol.
(6) Az összerendelési nyilvántartás kezelője az összerendelési bejegyzés újabb kapcsolati kóddal történő kiegészítéséhez számára megküldött természetes személyazonosító adatokat csak a (2) bekezdés szerinti nyilvántartásokból a természetes személyazonosító adatokkal azonosított személyhez tartozó kapcsolati kód titkosított formájának lekérdezéséhez használja fel, a természetes személyazonosító adatokat nem tárolja.
(7) Az összerendelési nyilvántartásban aktuálisan tárolt kapcsolati kód lecserélését kezdeményezheti
a) az összerendelési nyilvántartás kezelője a nála nyilvántartott titkosított formájú kapcsolati kód megküldésével, illetve
b) bármely azonosító kód nyilvántartásának kezelője az aktuálisan tárolt, illetve az újonnan használandó kapcsolati kód titkosított változatának az összerendelési nyilvántartásnak megküldésével.
(8) A (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott nyilvántartás kezelője a kapcsolati kódot legalább félévente cseréli. A kapcsolati kódok gyakoribb cseréjét vagy meghatározott feltételek szerinti lecserélését jogszabály kötelezővé teheti.
10/B. § (1) Az adatkezelő, amely a természetes személyazonosító adatoktól eltérő azonosító kódot használ,
a) a személy természetes személyazonosító adatait elsősorban a 10/A. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartásokból, az összerendelési nyilvántartás adatainak felhasználásával éri el,
b) az informatikai nyilvántartásaiban az azonosító kódtól és a nyilvántartott egyéb adatoktól csak elkülönítetten tárolhatja és kezelheti a természetes személyazonosító adatokat.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adatkezelő a természetes személyazonosító adatokat saját nyilvántartásából csak akkor használhatja fel, ha
a) nincs megfelelő számítógép-hálózati kapcsolata,
b) nem jogosult a 10/A. § (2) bekezdésben meghatározott nyilvántartásoktól adatot kérni,
c) az összerendelési nyilvántartás vagy a 10/A. § (2) bekezdés szerinti nyilvántartások nem érhetők el, vagy
d) olyan feladat elvégzése során használja fel azokat, amelynél az adatok hálózaton keresztül történő elérése a számítógépes hálózat, az összerendelési nyilvántartás vagy a 10/A. § (2) bekezdés szerinti nyilvántartások indokolatlan túlterhelésével járna.
(3) Az összerendelési nyilvántartás védelméről a nyilvántartást vezető szerv jogszabályban meghatározott intézkedésekkel gondoskodik.””…”

Forrás:
2012. évi CXVII. törvény az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról; Magyar Közlöny; 2012. évi 98. szám; 14135-14167 oldalak (pdf)

A bejegyzés kategóriája: jog, közigazgatás:magyar, közigazgatási informatika, törvények, határozatok
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.