egészségügyközigazgatási informatika

Nem rövidülnek a nyilvánossá tett várólisták

Szerző: 2012. október 12.No Comments

„…A magyar helyzetet az jellemzi, hogy 127 ezren kerültek fel az elmúlt negyedévben a várólistára, és 53 ezer beteg kapott ellátást. A legkevesebbet, a halasztható katéteres szívkoszorúér-vizsgálatra, „csak” 64 napot, azaz két hónapot kell várni. Átlagosan öt hónapos sorállásra számíthatnak a szürkehályogos betegek, az elmúlt három évben csak ennél a műtéti fajtánál háromszorosára nőtt a várakozási idő.

Persze az egyes intézmények várólistái nagyon különböző hosszúságúak. Radó Gábor szemész főorvos lapunknak elmondta, a Szent István kórházban ez a várakozási idő egy, maximum két hónap, míg Szombathelyen három év. A különbség a két intézmény között abból adódik, hogy miután a fővárosi Szent Istvánban az urológia nem tudja kihasználni az egynapos sebészeti kapacitását, azt megkapja a szemészet a szürkehályogműtétekre. A főorvos úgy tudja, a szombathelyiek számára is létezik kiskapu, mert őket busszal Bicskére szállítják, ahol van kapacitás, és magánvállalkozóként a szombathelyi orvosok operálnak.

Egy gerincbeteg átlagos várakozási ideje a statisztika szerint 115 nappal kevesebb, mint három éve volt, azaz most 219 nap. A gyakorlatban azonban van olyan hely az országban, ahol hat év (!)múlva kaphat műtéti időpontot a beteg. Az ok egyszerű: a kórházak egyre kevésbé képesek megfizetni az implantátumokat. Így van olyan intézmény, ahol ugyan még nem merítették ki a műtéti keretszámot, de nincs mit beültetniük. A beteg meg marad a várólistán.

Az Országos Gerincgyógyászati Központ hónapok óta nem operál a már több mint négyévesre „hízott” várólistájáról, de az eszközkeret kimerülésén kívül egyéb okuk is van erre. A rehabilitációs intézetek a maguk szűkös kapacitásai miatt ugyanis nem tudják gyorsan felszívni a központból a műtött betegeket, az intézményt meg köti az a szabály, amely szerint nem lehet nála több beteg, mint ahány ágyat az OEP finanszíroz. Így a műtéten túlesettek „elfekszik a helyet” az arra várók elől. Varga Péter Pál, az intézmény főigazgatója szerint a betegek jó része rezzenéstelen arccal veszi át a papírt arról, hogy gerincfájdalmától csak négy-öt év múlva szabadulhat meg. A daganatos vagy más okból sürgős eseteknek persze elsőbbségük van, azonban az elviselhetetlenségig fokozódó, krónikus fájdalom még nem tartozik az azonnali ellátásra okot adó feltételek közé. A főorvos szerint a gerincbetegek hosszú várakoztatása azért sem szerencsés, mert minél későbbi a beavatkozás, a beteg annál nagyobb valószínűséggel válik rokkanttá.

A csípő- és térdprotézisre szorulóknak az elmúlt három évben a várakoztatási ideje háromszorosára-ötszörösére nyúlt meg. Az ok itt is a protézis ára, valamint az, hogy a kórházak rezsiköltsége nőtt: a csípőprotézis-beültetésért például jó néhány éve ugyanannyit, félmillió forintot fizet a biztosító, s ebből csak az implantátum 320 ezer forint.

A Vas megyei Markusovszky kórházban 1184 nap múlva kerül műtőasztalra az, aki ma odamegy a csípőpanaszával. Cegléden viszont akár egy héten, Szolnokon egy hónapon belül lehet ilyen ellátáshoz jutni.

Az egészségbiztosító által vezetett központi várólista egyik lehetősége, hogy a műtétre szorulókat át lehetne irányítani oda, ahol kevés a beteg. Kiss Zsolt, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár stratégiai főosztályának vezetője szerint július óta nem sokan, mindössze négyszázharmincan jelentkeztek át más intézménybe és kérték ott a műtétet. Hozzátette: több intézményvezető is örül az új, transzparens rendszernek, amely a lehetőségét is kizárja, hogy az orvosok nem tisztán szakmai indokok alapján, hanem esetleg más érdekek, például hálapénz fejében soroljanak valakit előrébb a listán. A főosztályvezető nem tagadta, hogy vannak még hibák a listán, de ezeket folyamatosan javítják a betegek, az intézmények visszajelzése alapján, valamint napi ellenőrzéssel is.”

Forrás:
Bicskén operáló szombathelyiek; Danó Anna; Népszabadság; 2012. október 9.