Lokális törésvonalak és népszavazások

Tamás Veronika: Helyi törésvonalak
A tanulmány azt a hipotézist járja körül, hogy léteznek olyan konfliktusok helyi szinten, melyek tartósan megosztják a helyi társadalmat, kifejeződésre jutnak a helyi politikában, és tartós törésvonalakká válnak. Nem a klasszikus értelemben vett, Rokkan nevéhez kötődő törésvonal fogalmat veszi alapul, melynél alapvető fontosságú a törésvonal szociodemográfiai kötöttsége, hanem az ún. „new politics” képviselőinek fogalmát, mely a törésvonalakra úgy tekint, hogy azok nem kötődnek a társadalom tagjainak csoport-hovatartozásához. Ennek alapján, a helyi törésvonal fogalma alatt olyan tartós, helyi konfliktusokat értek, melyek megosztják a helyi társadalmat, és melyek a politika szférájában is kifejezésre jutnak; s csoportképző erővel rendelkeznek. A tanulmányban négyféle helyi törésvonal: a településrészek közötti, a személyiségekhez kötődő, az etnikai, valamint az ipari-infrastrukturális konfliktusokon alapuló törésvonalak bemutatására kerül sor konkrét példák alapján.

Tóth Adrienn: Igen vagy nem : A helyi népszavazások magyarországi gyakorlata (1999–2011)
Tanulmányomban az 1999 és 2011 között kiírt helyi népszavazásokkal foglalkozom. Mivel az eddigi kutatások elsősorban az országos szintű referendumokra fókuszáltak, és ehhez képest csak csekély arányban születtek elemzések a helyi szintű alkalmazásával kapcsolatban, ezért fontosnak tartom ezek vizsgálatát. A népszavazás intézménye a közvetlen demokrácia és a helyi önkormányzáshoz való jog egyik legfontosabb eszköze, mivel lehetővé teszi, hogy a lakosok befolyásolhassák közvetlen környezetük változását, kinyilváníthassák véleményüket az egyes ügyekkel kapcsolatban a választások közötti időszakban is. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb elem, hogy elsődlegesen az állampolgárok lehetnek a fő kezdeményezők, illetve a „tiltott témákat” leszámítva (pl. költségvetés, helyi adózás), bármilyen kérdés kiírásában mobilizálhatják a lakosságot, hogy saját maguk és ne a helyi kormányzat dönthessen a település sorsáról.

A hazai referendumokkal kapcsolatban az elsődleges kérdés, amelyre választ keresek, hogy ezzel az intézménnyel valóban a lakosság él-e, és ez nem csak egy újabb eszköz a felsőbb hatalom, jelen esetben az önkormányzatok kezében. További kérdés a helyi népszavazások mobilizáló ereje; ezek leginkább preferált/leggyakoribb témái; területi megoszlásuk, tehát, hogy az ország mely részein, milyen típusú és kis vagy nagy lélekszámú településein kezdeményeznek inkább referendumokat. A magyar gyakorlatot szemléltetendő, két helyi népszavazást is bemutatok írásomban. Az egyik a 2007-es pécsi referendum, amelyet a NATO-radar elleni lakossági tiltakozás hatására tűztek ki; a másik pedig a 2010-es szerencsi népszavazás, ahol az iparfejlesztéssel összefüggő munkahelyteremtés és a világörökséghez való tartozás közti választás adta a konfliktus magját.”

Forrás:
Politikatudományi Szemle; MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont; XXI. évfolyam, 2012/3. szám; 61–81. és 82-114.oldalak (pdf)

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:magyar, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.