Régóta ketyegett az időzített bomba: az elektronikus napló közbeszerzéséről

„A felháborodott szülők nem értik, hogyan alakulhat ki olyan helyzet, hogy az elektronikus napló nem működik a tanévkezdés elején. Az alábbiakban megpróbálunk magyarázattal szolgálni.

A történet úgy kezdődött, hogy eleve mindenki késésben volt: az adatszolgáltató, amelynek meg kellett volna mondania, milyen szoftverrel rendelkezik, ahogy az ajánlatkérő Educatio Kft. is, amelynek kormányrendeleti felhatalmazása van arra, hogy – többek között – biztosítsa a szoftvereket a közoktatási intézmények számára.

Magától adódott az ötlet: hívjunk meg mindenkit, aki csak él és mozog és van vele szerződésünk, majd gyorsan, egyenként kössünk velük új szerződést, így megkezdhető a félév. A számos eljárást azonban nem előzte meg nyilvános felhívás, hiszen a szerződéseket egyenként kívánták megkötni. Az ajánlatkérő hivatalosan kezdeményezi az eljárásokat a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, amely többek között azt ellenőrzi, van-e jogalapja a versenyeztetés nélküli megoldásnak. A döntőbizottság eléggé el nem ítélhető módon megkérdezte az ajánlatkérőt, milyen szerződések állnak fenn, amelyek azt igazolják, hogy csak az adott céggel köthető meg a következő szerződés is. Ezeket az ajánlatkérő nem tudta ugyan bemutatni, ellenben több érve volt arra nézve, hogy neki milyen sürgős mindez, hiszen kezdődik a félév…

Minden elismerésem azoké a kollégáké, akik éjjel-nappal a beszerzések előkészítésén dolgoztak és az egész nyaruk erre a projektre ment el. De a probléma vélhetően nem azzal van, hogy a nyári szünetben az iskolákban nem veszik fel a telefont. Nem az a baj, hogy nincsenek adatok, mégis össze kell őket gyűjteni. A probléma ott van, hogy erre júliusban jövünk rá. Egy jogorvoslati fórum, amely a jogszerűséget vizsgálja, eleve nem kérhet mást: valaki magyarázza már el, miért ilyen sürgős mindez, és mi a kizárólagosság jogalapja – ha már ennyi egyedi szerződést szeretne kötni az ajánlatkérő. Triviális, hogy az érvrendszert valahogyan meg kell alapozni. De ha kilenc darab eljárást indítanak el ugyanazzal a hibás koncepcióval, az csak kudarchoz vezethet. Ha nem tudjuk igazolni, hogy csupán egyetlen cég képes teljesíteni, majd kiderül, hogy a hazai iskolák legalább kilenc különféle szoftverrel dolgoznak, de nem tudjuk, melyek ezek, akkor nem szabad azon csodálkozni, hogy a szoftvertulajdonosok saját nyilatkozatát nem fogadja el a jogorvoslati fórum. Az időzített bomba már hónapok óta ketyegett, csak a pillanat volt kérdés, mikor robban.

Talán érdemes lenne a történetet mégsem a beszerzési igény felmerülésénél kezdeni.

A központosítás gyötrelmes dolog, de elvileg képes hatékonyabbá tenni egy rendszert. Ha azonban úgy központosítok, hogy sem az intézményi, sem a személyi feltételek nem állnak rendelkezésre, nincsenek adatok, bizonytalan az üzemeltetés, akkor valamilyen áthidaló megoldást kell alkalmazni egészen addig, amíg nem sikerül mindenütt kiépíteni az egységes rendszert. Erre való az úgynevezett keretmegállapodás, ahol minden érdekeltet be lehetett volna vonni a közbeszerzésbe még az év elején. A keretmegállapodásos partnerek pedig közvetlenül szerződhettek volna az iskolákkal. Az ötlet jó lenne, ha az iskola maga szerződhetne, de már korábban elvettük az iskolák közbeszerzési önállóságát. A kérdés feltérképezését tehát ott kell kezdenünk, ahol a központosítás maga elkezdődött. Az e-napló a problémák eszkalálódásának egyik legfontosabb jele. Nem a közbeszerzést kell szidni, nem a jogorvoslati fórumot kritizálni, nem az iskolák adatszolgáltatási képességét kell megkérdőjelezni, hanem a teljes oktatási-beszerzési központosított modellt kell újragondolni.

Ma már a világban mindenhol egy fejlett, stabilan működő informatikai rendszer a központosítás alapja, amely garantálja a biztonságos és egységes kommunikációt, adatszolgáltatást és adattárolást. Nem attól lesz egységes egy központosított rendszer, hogy egy darab e-mail-címe van, hanem attól, ha egy bevitt adat integrált módon, mindenhol egyformán jelenik meg, az információ pedig visszamenőleg is kinyerhető a rendszerből. Például az, hogy kinek, kivel, milyen szerződése van és az mikor jár le. Az it, a személyi állomány és a megfelelő eljárásrend megléte az alapja a mindennapi működésnek. Egy feladatot relatíve könnyű rátestálni egy szervezetre, de a megvalósításhoz mindez nem elég.

Az e-napló ügye akkor kapott először elégtelent, amikor olyan rendszer alakult ki, hogy az, aki beszerez, nem tudja kitől, mit, kinek és milyen célból. A beszerzés nem játék. Előbb gondolkodunk, aztán beszerzünk: ez a sorrend. [a szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense]”

Forrás:
Régóta ketyegett az időzített bomba; Tátrai Tünde; Napi Gazdaság Online; 2014. szeptember 9.

A bejegyzés kategóriája: közigazgatási informatika
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.