„Az OECD ”Út a növekedéshez” című tanulmányának bemutatója, a G20-as csoport pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek üléséhez kapcsolódva, Sanghaj, 2016. február 26.
Hol van már a 2011-2012-es évek nagy reformlendülete? Az OECD legújabb kiadványa szerint, tavaly is tovább folytatódott a 2013 óta tapasztalható reformfáradtság, és a 2015. évi kiadványban megfogalmazott ajánlásoknak csupán a felét hajtották végre vagy kezdték el végrehajtani az országok. Európát nézve sem változott a kép: amíg a globális pénzügyi válság által erősen sújtott dél-európai országokban tovább haladnak előre a reformok, addig a központi tagállamokban és Észak-Európában csak nagyon vontatottan. Úgy tűnik, ha hiányzik a válság nyomása, egyszerre alább hagy a reformlendület.
Tekintve a globális gazdaság helyzetét (alacsony növekedés, alacsony beruházási szint, alacsony kamatok, és alacsony infláció) az OECD szerint főként azokra a reformokra érdemes fókuszálni, amelyek már rövidtávon is hozzájárulhatnak a gazdasági fellendüléshez. Így többek között a termékpiaci akadályok leépítésére, az infrastruktúra-beruházások növelésére, a munkaerő mobilitását elősegítő intézkedésre, és a bankrendszer portfolió-tisztítására.
Az OECD ezúttal nem tett közzé országokra lebontott reformkörképet, hanem az országokat több csoportra osztotta közös jellemzőik alapján, és együttesen vizsgálta az elmúlt év reformtevékenységét. Magyarország, – Csehországgal, Észtországgal, Izraellel, Lengyelországgal, és Lettországgal együtt – abba a csoportba került, amelynél egyfelől nagy a termelékenységbeli lemaradás a fejlettebb OECD-tagországokhoz képest, másfelől viszont jelentős ár-versenyképességgel és erős ipari bázissal rendelkeznek. Ebből eredően a csoport közös ajánlásai közé tartozik:
* az adminisztrációs terhek és a bürokrácia csökkentése,
* a termék- és szolgáltatáspiaci reformok (főként a kiskereskedelem, energia és telekommunikáció területén),
* a növekedést kisebb mértékben visszafogó adómix kialakítása, és
* az üzleti K+F kiadások növelése.
Csupa olyan tényező tehát, amelyek külön-külön, és együttesen is jelentősen erősíthetik a termelékenységet. Magyarország esetében a kiadvány a reformok között kiemeli a személyi jövedelemadó kulcsának egy százalékpontos csökkentését, valamint a szakképzési rendszer reformját, amelyről az OECD januári tanácskozásán Cseresnyés Péter, foglalkoztatási államtitkár már részletes beszámolót nyújtott a tagországok számára.Idén – húszéves tagságunk óta először – Magyarország tölti be az OECD legjelentősebb rendezvényének, az éves Miniszteri Értekezlet egyik alelnöki tisztét. A június 1-2-án megrendezésre kerülő értekezlet központi témája pedig – várhatóan – éppen a termelékenység növelése és a befogadó növekedés erősítése lesz. Közelebbről: Miként növelhető a gazdasági termelékenység úgy, hogy annak pozitív hatásaiból minél többen – társadalmi csoportok, vállalatok, régiók, országok – részesüljenek? A most bemutatott ”Út a növekedéshez” tanulmány megállapításait nézve, aligha lehetne időszerűbb kérdés a kelet-közép-európai országok, és köztük Magyarország számára.”
Forrás:
Globális reformfáradtság; Cséfalvay Zoltán, Horváth Gábor; Magyarország OECD és UNESCO melletti Állandó Képviselete; 2016. február 26.
Economic Policy Reforms 2016. Going for Growth Interim Report ; OECD (a jelentés olvasható, de nem másolható változata; előfizetők letölthetik a pdf-et is)
Gazdaságpolitikai reformok 2016‑ban. A növekedés jegyében – Időközi jelentés; OECD (Összefoglalás magyarul, szabadon olvasható)
